A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] volt budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban 2020. november 9. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson, zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont volt ügyvéd nem követett el fegyelmi vétséget, ezért a fegyelmi eljárást megszünteti.
Az eljárás során felmerült költséget a Budapesti Ügyvédi Kamara viseli.
A bejelentés és előzetes vizsgálat:
A bejelentők beadványukban az eljárás alá vont volt ügyvéd tevékenységét kifogásolták, melyhez okiratokat is mellékeltek.
A vezető fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot hivatalból elrendelte.
A fegyelmi biztos az eljárás alá vont volt ügyvéddel szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett, melynek lényege szerint a bejelentők 2017. január 17-én bízták meg az eljárás alá vont volt ügyvédet a pénzintézettel szembeni jogalap nélküli gazdagodás jogcímén indított eljárásban való képviseletükre.
A megbízás alapján az eljárás alá vont volt ügyvéd kereseti kérelmeket nyújtott be, amely kérelmek alapján a bíróság előtt három peres eljárás indult.
A fenti eljárásokban a jegyzőkönyvek tanúsága szerint az eljárás alá vont a felperesek képviseletében egyetlen alkalommal sem jelent meg a bírósági tárgyalásokon, így azokon a felpereseket érdemben képviselni nem tudta és a korábban elő nem terjesztett, de a bíróság által szükségesnek tartott kereseti kérelem pontosításokat, módosításokat nem tette meg.
Az 1. sz. perben hozott ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta, amely a keresetet elutasította.
Az ügy irataiból megállapítható volt, hogy a bíróság a jegyzőkönyvben a jogi képviselőt érdemi észrevételei előterjesztésére hívta fel, amelynek határidőben nem tett eleget.
A 2. sz. perben a bíróság a költségmentesség és illetékfeljegyzési jog iránti kérelmét a feleknek elutasította, mert a bíróság hiánypótló végzésére a jogi képviselő az ott írt határidőben nem válaszolt, a hiányokat nem pótolta.
A 3. sz. eljárásban sem járt el személyesen az eljárás alá vont volt ügyvéd. Ebben az eljárásban is a felperesek keresetét a bíróság elutasította.
A fegyelmi biztos eljárást kezdeményező határozata szerint az eljárás alá vont volt ügyvéd azzal a magatartásával, hogy a hiánypótlási felhívásoknak nem tett eleget, valamint a tárgyaláson a bejelentők képviseletét nem látta el, ennek megfelelően a kereseti kérelem alátámasztására és az ellenkérelmek cáfolatára sor nem került, megsértette az Üttv. és az Üt. fenti rendelkezéseit, így pedig alapos gyanú merült fel arra, hogy az eljárás alá vont volt ügyvéd megsértette az Üttv. 1. § (1) és (3) bekezdésének, és az Üttv. 28. § (3) bekezdésének, valamint az Üt. 1. §-ának és 3. § (2) bekezdésének, továbbá az Ügyvédi Etikai Szabályzat 3/1. és 3/3. pontjának rendelkezését, amellyel az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott, 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint fegyelmi eljárás kezdeményezéséről határozott a fegyelmi biztos.
A fegyelmi biztos a megtartott első fegyelmi tárgyaláson - a becsatolásra került iratokra tekintettel - nem tartotta fenn a határozat azon részét, hogy az eljárás alá vont személy nem képviselte érdemben a bejelentőket, mivel a tárgyaláson egyszer sem jelent meg.
Erre tekintettel a Fegyelmi Tanács nem is hallgatta meg tanúként a bejelentő1-t, mivel a fegyelmi eljárást elrendelő határozat tényállása szűkült.
A fegyelmi biztos a bizonyítás befejezését követően a fegyelmi eljárás megszüntetését indítványozta, mivel nem tekintette bizonyítottnak a korábban kialakult gyanút, így azt, hogy az érdemi észrevétel benyújtására nem került sor, illetve, hogy a költségmentesség elutasítására az eljárás alá vont mulasztása miatt került sor.
Előadta, hogy egyik tényállás esetében sem állapítható meg az, hogy az eljárás alá vont volt ügyvéd fegyelmi vétséget követett volna el.
Hangsúlyozta, hogy a tárgyaláson való megjelenés elmulasztása tekintetében az eljárás alá vont ügyvéd becsatolta a megbízóval kötött megbízási szerződést, amely tartalmazza azt a kikötést, hogy a megbízott a tárgyalásokon való részvételt saját megítélése szerint biztosítja. Ezt a megbízási szerződést a megbízó aláírta és ennek tudatában bízta meg a megbízottat. Erre tekintettel fegyelmi vétség nem valósult meg.
Hivatkozott arra is, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapítást nyert az is, hogy a bíróság az érdemi észrevételei előterjesztésére hívta fel az eljárás alá vont ügyvédet, amelynek határidőben nem tett eleget, azonban tényszerűen az is megállapítást nyert, hogy nem ennek az iratnak a be nem nyújtása vezetett a hátrányos eredményhez, így ezért ebben a tekintetben is a megszüntetés indokolt.
A 2. sz. perben a bíróság a költségmentesség és illetékfeljegyzési jog iránti kérelmét a feleknek elutasította, mert a bíróság hiánypótló végzésére a jogi képviselő az ott írt határidőben nem válaszolt, a hiányokat nem pótolta. Az eljárás alá vont volt ügyvéd védekezésében azt adta elő, hogy e-mailben vagy szóban tájékoztatta az ügyfelet a felhívásra benyújtandó iratokról, azonban ennek ellenére azok az iratok határidőben nem érkeztek meg hozzá.
Az eljárás alá vont volt ügyvéd védekezését a jelen tárgyaláson meghallgatott bejelentő sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta, mivel akként nyilatkozott, hogy nem tudja biztosan megmondani azt, hogy telefonon keresztül értesítette az ügyvéd vagy sem. Mindezekre figyelemmel az eljárás alá vont volt ügyvéd mulasztása ebben a tekintetben nem volt kétséget kizáróan megállapítható.
A fegyelmi biztos álláspontja szerint nem állapítható meg az, hogy az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi vétséget követett volna el, így az eljárás megszüntetésére tett indítványt.
A tényállás:
A bejelentők, mint megbízók és az eljárás alá vont volt ügyvéd között megbízási szerződés jött létre a pénzintézettel szemben jogalap nélküli gazdagodás jogcímén indított eljárások tárgyában ügyvédi képviseletre.
Mindkét megbízási szerződés tartalmazza azt a kitételt, hogy a „megbízott a tárgyalásokon való részvételt saját megítélése szerint biztosítja”.
A bíróság előtti 1. sz. ügyben a bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az ügy irataiból megállapítható volt, hogy a bíróság a jegyzőkönyvben a jogi képviselőt érdemi észrevételei előterjesztésére hívta fel.
Azt, hogy a felhívásnak az eljárás alá vont személy eleget tett-e vagy sem, nem lehetett megállapítani.
Azt, hogy az érdemi észrevétel esetleges hiányának volt-e a per eldöntése szempontjából bármilyen jelentősége, nem lehetett megállapítani, mivel a bíróságok ítéletei ilyen megállapítást nem tartalmaznak.
A 2. sz. ügyben a bíróság - az eljárás alá vont személy által képviselt - felperes költségmentesség és illetékfeljegyzési jog iránti kérelmét elutasította, mert a bíróság hiánypótló végzésére a jogi képviselő az ott írt határidőben nem válaszolt, a hiányokat nem pótolta.
Az eljárás során nem volt megállapítható, hogy a felhívásról a bejelentő kapott-e tájékoztatást az eljárás alá vont személytől.
A 3. sz. ügyben nem járt el személyesen az eljárás alá vont volt ügyvéd, mely eljárásban a felperes keresetét a bíróság elutasította, azonban az eljárás alá vont személy részéről személyes eljárásra vonatkozó megjelenési kötelezettséget az ügyvédi megbízási szerződés nem tette kötelezővé.
Az eljárás alá vont védekezése:
Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi felelősségét mindvégig vitatta. Írásban a fegyelmi eljárás megszüntetését kérte.
Nagy számban iratokat csatolt, ezek között többségben voltak az ügyre nem tartozó, eljárás alá vont által korábban képviselt ügyekben hozott döntések (első és másodfokú ítéletek), de egyéb ügyre tartozó iratok is becsatolásra kerültek.
A nem releváns iratokat - többek között - annak igazolásául csatolta be az eljárás alá vont, hogy anélkül is lehet pert nyerni, hogy személyesen ott lenne a tárgyaláson, egyúttal arra is hivatkozott, hogy a személyes jelenlétének mellőzésére a Polgári Perrendtartás is lehetőséget biztosít, miszerint kérheti a jogi képviselő a per tárgyalását a távollétében is.
Hivatkozott továbbá a megbízási szerződésekre, melyben a személyes jelenlétét a saját meggyőződése szerint kell, biztosítsa.
Arra is hivatkozott, hogy a megbízások megszüntetésekor a megbízókkal egy átvételi elismervény elnevezésű iratot íratott alá, amelyben a megbízók elismerték, hogy ő mindenről tájékoztatta őket, és vele szemben semmilyen követelésük nincs.
Az eljárás alá vont személy a fegyelmi tárgyaláson egy alkalommal megjelent és érdemi védekezést terjesztett elő.
Állította, hogy nem mulasztott az ügyfelek tájékoztatása során sem. A költségmentességgel összefüggésben a bejelentő2-t tájékoztatta, azt, hogy szóban vagy írásban, már nem tudta megmondani. Vitatta, hogy az elutasításra az ő és nem az ügyfél mulasztása miatt került sor.
Hivatkozott arra is, hogy a peres ügyeinek döntő többségében a bíróságoknak jogkérdésben kellett dönteniük, ezért a jogi képviselő személyes megjelenése szükségtelen, így a megbízási szerződésben rögzítésre kerül, hogy a tárgyaláson való részvételét csak a saját megítélése szerint kell biztosítsa - és ezzel összefüggésben becsatolta a Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi biztosának korábban az ő másik ügyében hozott határozatát is.
Vitatta azt is, hogy érdemi észrevételt nem terjesztett volna elő a bíróság végzésében szereplő felhívásra. Utalt arra is, hogy ő nem szokott hibázni, az általa megírt beadványt a titkárnője küldi be, aki még őt is ellenőrzi, így nem fordulhatott elő, hogy a bíróság előtti perben a törvényszékre küldött volna meg egy érdemi észrevételt.
E körben arra is hivatkozott, hogy a bíróság felhívására nem kell mindig reagálni, és a bíróság előtti pertaktikát ő határozza meg. A bíróság pedig érdemben elbírálta a keresetet.
A bejelentő2 személyes meghallgatása során elmondta, hogy nem emlékszik arra határozottan, hogy a költségmentességgel kapcsolatosan kapott-e tájékoztatást az eljárás alá vont ügyvédtől, de az biztos, hogy végül az illetéket ki kellett fizetnie, ki is fizette.
A bejelentő1 személyes meghallgatására nem került sor, mivel azt sem a fegyelmi biztos, sem az eljárás alá vont nem indítványozta, és a Fegyelmi Tanács is szükségtelennek tartotta a meghallgatását, arra tekintettel, hogy az ő ügyében a fegyelmi biztos mindösszesen azt rótta az eljárás alá vont terhére, hogy nem jelent meg a tárgyaláson. Ezt a fegyelmi biztos pedig már nem tartotta fenn a tárgyaláson.
A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:
A fegyelmi biztos indítványa és az eljárás alá vont - eljárás megszüntetésére vonatkozó - indítványa alapos.
A Fegyelmi Tanács előre kívánja bocsátani, hogy álláspontja szerint, amennyiben a fegyelmi biztos a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban szereplő valamely tényállási részt mellőzi, úgy azzal összefüggésben a továbbiakban sem bizonyításnak, sem részletes indokolásnak helye nincs.
Az eredeti fegyelmi „vádban” szerepelt az az állítás, hogy az eljárás alá vont a tárgyaláson nem jelent meg, így megfelelő képviseletet nem látott el.
E tényállási részt a fegyelmi biztos mellőzte, így erre nézve a Fegyelmi Tanács a legszűkebb körben kíván csak jogi álláspontot megfogalmazni, mivel a fegyelmi biztos diszkrecionális joga, hogy miben tartja fenn a tényállást és miben nem, mi az, amiben felelősség megállapítást kér, mi az, amiben nem.
A fegyelmi biztos így nem tartotta fenn a fegyelmi eljárást elrendelő határozat azon részét, miszerint az eljárás alá vont személy a bejelentők képviseletét nem látta el, mivel a személyes jelenlét nem volt kötelező a tárgyaláson a megbízási szerződések szerint.
Amennyiben a fenti tényállítások már nem szerepelnek a „vádban”, akkor azt szükséges megvizsgálni, hogy mi az, ami már az eredeti fegyelmi eljárást elrendelő határozatban is szerepelt a fentiek mellett.
Ehelyütt pedig csak az jöhet figyelembe, miszerint a „a jegyzőkönyvben a jogi képviselőt érdemi észrevételei előterjesztésére hívta fel a bíróság, amelynek határidőben nem tett eleget.”
Továbbá az eljárást elrendelő határozat azon részét, miszerint a „2. sz. ügyben a bíróság a költségmentesség és illetékfeljegyzési jog iránti kérelmét a feleknek elutasította, mert a bíróság hiánypótló végzésére a jogi képviselő az ott írt határidőben nem válaszolt, a hiányokat nem pótolta.”
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a bizonyítás alapján „kiüresedett” az eredeti „vád”, hiszen a becsatolt megbízási szerződések szerint a bejelentők az eljárás alá vont ügyvédnek adott megbízáskor tisztában voltak azzal, hogy az eljárás alá vont a tárgyalásokon csak akkor kell a megbízási szerződés szerint személyesen eljárjon, ha azt ő maga szükségesnek, indokoltnak tartja.
Az eljárás alá vont volt ügyvéd védekezése szerint a bíróságoknak jogkérdésben kellett állást foglalniuk, ezt pedig az írásbeli előkészítést követően a jogi képviselő távollétében is meg tudja tenni. A Polgári Perrendtartás pedig jogi lehetőséget teremt arra, hogy a felperesi jogi képviselő a bíróságot kérje, hogy az ügyben akkor is tartson tárgyalást, ha esetleg a felperes képviseletében nem jelenne meg senki.
Ha pedig a perjogi szabályok ezt lehetővé teszik, akkor ennél szigorúbban egy helyzetet megítélni nem lehet, nincs is rá jogi lehetőség.
Ha az ügyfél - jelen esetben a bejelentő - a megbízási szerződés megkötésekor aláírja, hogy az ügyvédje nem feltétlenül kell, hogy megjelenjen a bírósági tárgyalásokon, akkor ez a megbízó döntéseként tiszteletben tartandó szerződési rendelkezés.
Vizsgált kérdés volt az eljárás során, hogy az 1. sz. ügyben a bíróság végzésével (jegyzőkönyvben) a jogi képviselőt érdemi észrevételeinek előterjesztésére hívta fel, ezen felhívásnak határidőben, illetve egyáltalán eleget tett-e az eljárás alá vont.
Az eljárás során nem lehetett határozati bizonyossággal megállapítani, hogy ezen felhívásnak az eljárás alá vont nem tett volna eleget.
Az iratok között elfekszik - ugyan a törvényszéknek címezve - kettő irat is, mely a végzésre megküldött válasznak tűnik.
Ezekről nem lehet megállapítani, hogy beérkeztek volna a bíróságra, illetve az sem, hogy a törvényszéknek címzett iratok végül a bíróság iratanyagában megtalálhatóak-e. Mindkét iratot a bejelentők csatolták a fegyelmi iratokhoz.
Mindkettőn (bár fénymásolatban) az eljárás alá vont kézjegye és bélyegzője látható, így vélelmezhető, hogy az iratok benyújtása megtörtént.
Az azonban bizonyos, hogy a bíróság ebben az ügyben ítéletet hozott. Az ítélet a bejelentő számára nem volt kedvező, mivel a kereset elutasítására került sor.
Az ítéletben semmilyen hivatkozás nincs arra nézve, hogy bármilyen tényt a vitatás (érdemi észrevétel előterjesztése) hiányában elfogadott volna, vagy a felperes terhére értékelt volna a bíróság, vagy bármilyen más hátrány érte volna a bejelentőt (abban az eljárásban felperest) amiatt, mert esetleg egy felhívásra az eljárás alá vont nem válaszolt volna.
Nem utal semmilyen mulasztásra a másodfokú ítélet sem, így nem lehetett megállapítani, hogy ha az eljárás alá vont esetleg mulasztott volna, akkor ennek az ügy kimenetelére bármilyen kihatása is lett volna.
Ha pedig nem volt a vélelmezett mulasztás kihatással az ügy végeredményére a jogerős ítélet szerint, akkor annak további vizsgálata teljességgel feleslegessé vált a fegyelmi eljárásban, hogy vajon a fenti két becsatolt pár soros észrevétel beérkezett-e a bírósághoz, ha igen, mikor, határidőben vagy azon túl. Az ügy érdemi kimenetelét semmiképpen nem befolyásolta, ezek nélkül is lehetett volna a bejelentő pernyertes, mint ahogy ezekkel együtt is lehetett pervesztes.
További vizsgált kérdés volt, hogy a 2. sz. ügyben a költségmentesség és illetékfeljegyzési jog tárgyában a bíróság által közölt felhívásnak az eljárás alá vont eleget tett-e határidőben, vagy sem. Ha nem, miért nem és ez neki felróható-e.
Az eljárás alá vont állította, hogy a felhívásnak azért nem tett eleget, mert a bejelentő a felhívás ellenére nem működött közre és nem került sor a nyomtatvány (és mellékletek) hiánytalan benyújtására. Azt, hogy e-mailen vagy telefonon szólította-e fel a bejelentőt erre, nem tudta már megmondani.
A fegyelmi tárgyaláson meghallgatott bejelentő nem tudta cáfolni az eljárás alá vont személy állítását arra nézve, hogy kapott e körben felhívást, tájékoztatást az eljárás alá vont ügyvédtől. Arra emlékezett, hogy végül az illetéket be kellett fizetnie, amit meg is tett.
Abban az esetben, ha az eljárás alá vont azt állítja, hogy a tájékoztatási kötelezettségének eleget tett, míg a bejelentő „nem emlékszik”, és nem cáfolja ezt a tényállítást, akkor a Fegyelmi Tanács nem jut el a bizonyítékok mérlegeléséig sem, hiszen a tagadással szemben immáron nincs olyan kategorikus állítás, amely a mérlegelést lehetővé tenné; így bizonyítatlanság tipikus esete áll fenn.
A Fegyelmi Tanács rögzíti, hogy a FESZ 1. § a) pontja alapján a fegyelmi eljárás lefolytatásának nem képezte akadályát az a körülmény, hogy az eljárás alá vont személy kamarai tagsága időközben megszűnt.
A fegyelmi eljárás lefolytatására sor kerül akkor is, ha az eljárás alá vont ügyvéd, vagy volt ügyvéd a fegyelmi vétség alapjául szolgáló - fegyelmi vád szerinti - magatartást vagy mulasztást az ügyvédi kamara tagjaként (ügyvédként) tanúsította.
A jelen ügy elbírálásának alapjául szolgáló magatartás elkövetési időpontjában annak mulasztással megvalósult jellege folytán részben az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Üt.), részben az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) volt hatályban.
A cselekmény elbírálásakor pedig az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) volt hatályban.
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (a továbbiakban: Üttv.) 107. §-a szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha
a) az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, vagy
b) ügyvédi tevékenységen kívüli szándékos vagy gondatlan magatartásával az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti.
Az Üttv. 1. § (1) bekezdése szerint az ügyvédi hivatás - jogi szakértelemmel, törvényes eszközökkel és módon, a közhatalmi szervektől függetlenül - az ügyfél jogai és jogos érdekei érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének elősegítésére, az ellenérdekű felek közötti jogvita - lehetőség szerinti - megegyezéssel történő lezárására irányuló tevékenység, amely tevékenység magában foglalja az igazságszolgáltatásban való közreműködés.
Az Üttv. 1. § (3) bekezdése értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia.
Az Üttv. 28. § (3) bekezdése értelmében a megbízási szerződés alapján a megbízott jogosult és kötelezett minden olyan cselekmény elvégzésére, amely a rábízott ügy szabályszerű ellátásával jár.
Ugyanígy rendelkezett az Üt. 1. §-a és 3. § (2) bekezdése, és az Ügyvédi Etikai Szabályzat 3/1., 3/3. pontja is.
A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FESZ) 1.4. pontja kimondja, hogy a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy az enyhébben bírálandó el.
A fegyelmi vétség fogalmát az Üt., illetve az Üttv. lényegében azonosan határozza meg. Tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont volt ügyvéd terhére szándékos vagy gondatlan szabályszegés nem állapítható meg, ezért a Fegyelmi Tanács az Üttv. 131. § (3) bekezdés b) pontja alapján - a fegyelmi eljárást fegyelmi vétség hiányában megszüntette.
A jelen eljárással felmerült költséget a FESZ 40.6. pontja alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara viseli.
A Fegyelmi Tanács határozata 2020. december 13. napján jogerős.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2020. F. 130.)