A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa (...) budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban 2020. április 14. napján tárgyalás tartása nélkül meghozta az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy (...) eljárás alá vont ügyvéd 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért
írásbeli megrovás
fegyelmi büntetéssel sújtja.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy 30.000 Ft, azaz Harmincezer forint átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
A tényállás:
Az eljárás alá vont ügyvéd az F. Kft. megbízásából felszólító levelet intézett S.I., M.Gy., J.P., J.T-hez, mint az Alapítvány kuratóriumi tagjaihoz, másolatban megjelölve J.K-t, Sz. N-t, az Sz. Kft. ügyvezetőjét, és (...) ügyvédet. A felszólítás szerint (...)-Ft-ot és annak késedelmi kamatát haladéktalanul, de legkésőbb a felszólítás kézhezvételét követő 8 napon belül fizessék meg banki átutalással ügyfele bankszámlájára.
Felszólításának indokát abban adta, hogy címzettek egymás közötti adásvételre az F. Kft. igényérvényesítésének meghiúsítása érdekében került sor, valamint nyilvánvaló, hogy a sorozatos, az adott ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződések ügyleti célja, a jelzálogjoggal biztosított követelés fedezetének elvonása bűncselekménynek minősül, ezért az F. Kft. felhívja a címzettek figyelmét, hogy amennyiben a tartozást legkésőbb a fizetési felszólítás kézhezvételét követő 8 munkanapon belül nem fizetik meg, úgy az F. Kft. megteszi a szükséges jogi lépéseket a Btk. 373. § szerinti csalás, valamint a Btk. 405. § szerinti tartozás fedezetének elvonása bűncselekmények miatti büntető feljelentés érdekében. A büntető feljelentést megteszik az ingatlan valamennyi jelenlegi és korábbi tulajdonosa ellen.
A felszólítás alapjául az F. Kft., mint bérbeadó és a D. Kft., mint bérlő és később törölt cég - miután a céget időközben a felszámolási eljárás eredményeként a Törvényszék végzéssel befejezett felszámolási eljárásban megszüntette - között megkötött bérleti szerződés alapján felhalmozott bérleti díj és rezsitartozás szolgált. A D. Kft. tartozásának biztosítására az A. Kft. kezességet vállalt, S.I. pedig jelzálogjogot alapított az (...) ingatlanára. A jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.
A Törvényszék bírósági meghagyásában kötelezte a D. Kft-t, hogy fizessen meg az F. Kft-nek (...) Ft-ot és annak (...) napjától a kifizetés napjáig számított késedelmi kamatát, valamint (...) Ft perköltséget, a jelzálogjog kötelezettjét pedig annak tűrésére kötelezte, hogy a D. Kft. teljesítésének elmaradása esetén a tulajdonában álló ingatlanból a jogosult kielégítse követelését. A jelzálogjog alapjául szolgáló ingatlant időközben és ezt követően is több alkalommal eladta a jelzálogjog kötelezett tulajdonosa, a jelzálogjogot az adásvételek érintetlenül hagyták.
Az Ítélőtábla a bírósági meghagyásban foglaltak végrehajtása során az adós személyében bekövetkezett jogutódlás tárgyában folyamatban volt eljárásban hozott végzése szerint a jelzálogjoggal terhelt ingatlan tulajdonosának személyében történő változás a végrehajtás alapjául szolgáló bírósági meghagyásban foglalt kötelezettség tekintetében jogutódlást nem eredményezett. Az F. Kft. végrehajtást kérő jogutódlás megállapítása iránti kérelmét a bíróság végzésében elutasította. J. K., az ingatlan sorban utolsó előtti tulajdonosa adásvételi szerződéssel adta el az ingatlant az SZ. Kft-nek (ügyvezető Sz. N.). Az adásvételi szerződés a jelzálogjogot feltünteti, egy másik pontja szerint az ingatlant elidegenítési és terhelési tilalom nem terheli, a vevő pedig jelzálogjoggal veszi meg az ingatlant. A jelzálogjog törlése iránt a Törvényszék előtt van per folyamatban. A szerződést (...) ügyvéd szerkesztette és ellenjegyezte, a vevő tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Az adásvételi szerződésben meghatározott perbe az új tulajdonos felperesi oldalon jogutódként perbe lépett. A per kimenetele ismeretlen.
A bejelentés:
Sz. N. bejelentő a Budapesti Ügyvédi Kamarához érkezett bejelentésében sérelmezte az eljárás alá vont ügyvéd azon eljárását, hogy levelében a Btk. 373. § szerinti csalás és a Btk. 405. § szerinti tartozás fedezetének elvonása bűncselekmények elkövetése miatti büntető feljelentés megindításával fenyegette meg az érintetteket azzal, hogy amennyiben haladéktalanul, de legkésőbb 8 napon belül az általa követelt összeget nem fizetik meg az F. Kft. bankszámlájára történő átutalással, akkor büntető feljelentést tesz.
Az előzetes vizsgálat:
A vezető fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot elrendelte. A vizsgálat tárgyát jogosulatlan igényérvényesítés, valamint ügyvédhez méltatlan magatartás kifogásolásában határozta meg. Az erről szóló értesítésével egyidejűleg hívta fel az eljárás alá vont ügyvédet az ügyre vonatkozó észrevételeinek megtételére. Az eljárás alá vont ügyvéd a felhívásnak határidőben eleget tett. Védekezését magában foglaló iratát és az üggyel összefüggő iratait csatolta. Védekezésében az eljárás megszüntetését kezdeményezte az Üttv. 123. § (2) a) pontra hivatkozással, annak tagadása mellett, hogy eljárása fegyelmi vétséget valósított volna meg.
Részletesen elemezte az egyes tényállási elemeket, így a szerződéseket, azok tartalmát és vélhető szándékát, a levél elküldésének indokát és a bűncselekmény fennálltát, illetve hiányát.
A fegyelmi biztos fegyelmi eljárást kezdeményezett. Az iratok áttanulmányozásának eredményeként annak megállapítására jutott, hogy a követelés biztosítására alapított jelzálogjog az ingatlanon fennállt, a levél elküldésekor is az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett teher volt. A jelzálogjog érvényesítését a jelzálogjoggal terhelt ingatlan tulajdonjogának átruházása érdemben nem befolyásolja, mert a jelzálogjog a zálogtárgyhoz kötött jogosultság, nem pedig a tulajdonoshoz. Álláspontja szerint a kilátásba helyezett büntetőjogi joghátrány formális és materiális jogellenessége sem lenne megállapítható, mert az ingatlan értékesítése, függetlenül attól, hogy az valós vagy színlelt jogügyletként jön létre, nem alkalmas arra, hogy a követelést biztosító jelzálogjogot megszüntesse és így a jogosult kielégítését meghiúsítsa. Indítványozta annak megállapítását, hogy az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi vétséget követett el, ennek alapjául felhívta az Üttv. 1. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakat, az Üttv. 28. § (3) bekezdésében, az Ügyvéd Etikai Szabályzat 2.1., 2.2. és 5.10. pontban meghatározott elvárt magatartásokat.
Tekintettel az eljárás alá vont ügyvéd terhére rótt cselekmény egyszerű megítélésére, a Fegyelmi Tanács elnöke a 2017. évi LXXVIII. tv. (a továbbiakban: Üttv.) 127. § (1) bek. alapján tárgyalás tartása nélkül tartotta lehetségesnek a határozat meghozatalát, amelyről eljárás alá vont ügyvédet és a fegyelmi biztost is értesítette.
A fegyelmi biztos végindítványa:
A fegyelmi biztos a fegyelmi ügy tárgyaláson kívüli elbírálását támogatta, végindítványában az eljárás alá vont ügyvéd felelősségének egy rendbeli szándékosan elkövetett fegyelmi vétségben való megállapítását kérte az Üttv. 108. § b) pont szerinti pénzbírság kiszabásával, melynek nagyságát középmértékben kezdeményezte megállapítani.
Enyhítő körülményként indítványozta figyelembe venni, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 17 éve folytat makulátlan ügyvédi tevékenységet. Ugyanakkor a levélben kilátásba helyezett büntető eljárás megindítása súlyos joghátrány, amelynek megalapozottságát sem látta megállapíthatónak a jelzáloggal biztosított követelés vonatkozásában, ugyanis a zálogtárgy átruházása a jelzálogjog fennmaradását és zálogtárgyból való kielégítését nem befolyásolja. Ebből arra következtetett, hogy a büntető eljárás kilátásba helyezése nem tényleges jogi megítélésen alapuló ügyvédi tájékoztatás, hanem a polgári igény érvényesítését, teljesítését elősegítő nyomásgyakorlás eszköze. Végezetül hivatkozott az indítványozott büntetés visszatartó erejére.
Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:
Az eljárás alá vont ügyvéd további védekezést magában foglaló újabb iratot nyújtott be. Kérte az Üttv. 131. § (3) bek. b) pontja alapján és a FESZ 22.2. pontja szerinti tárgyaláson kívül hozott határozattal az eljárás megszüntetését, miután az előzetes vizsgálat és a fegyelmi eljárás megindításának feltételei nem állnak fenn. A Fegyelmi Tanács egyéb álláspontja esetén tárgyalás tartását kérte. Egyebekben arra hivatkozott, hogy a fegyelmi biztos határozata elnagyolt, a tényállás tisztázatlan, szókapcsolat kiemelésén túl a védekezésben foglaltakat nem ismeri, a felhozott tényeket és érveket nem értékeli. Kifogásolja, hogy terjedelmes és minden részletre kiterjedő védekezésre, valamint bizonyítékaira nem reagál, ugyanakkor a bejelentő félrevezető és valótlan állításait tartotta szem előtt. Ezt követően a fegyelmi biztos által hivatkozott jogszabályi alapot vitatta, tekintettel arra, hogy állítása szerint az ott megjelölt tényállásbeli elemeket nem sértette magatartásával.
A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:
Az Üttv. 127. § (1) bek. szerint egyszerű megítélésű ügyben a fegyelmi tanács a határozatát tárgyalás tartás nélkül hozza meg. A Fegyelmi Tanács az ügy tárgyaláson kívüli elbírálásának nem látta akadályát. Jelen ügyben csupán azt kellett eldöntenie a Fegyelmi Tanácsnak, hogy az eljárás alá vont ügyvéd - többek között - a bejelentőhöz intézett levelének tartalma megvalósít-e fegyelmi vétséget. Itt szükséges megjegyezni, hogy a Fegyelmi Tanács nem vizsgálja, és nem bírálja el érdemben a szerződéses viszonyokat, a pereket, továbbá a más személy által megvalósítottnak állított bűncselekmény megvalósulásában sem foglal állást hatáskörének hiányában. Mindebből következően csak és kizárólag a sérelmezett magatartást teheti eljárása tárgyává, mégpedig az Üttv. rendelkezései szerint, miután ez a törvény tartalmazza az ügyvéd személyére és eljárására meghatározott kérdéseket, nem ügyvéd, vagy az Üttv. 4. § (1) bekezdésében felsorolt ügyvédi tevékenység folytatására jogosultakon kívül álló személyek eljárását, jogviszonyát nem minősíti.
Az Üttv. 107. §-a szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlója fegyelmi vétséget követ el, ha tevékenysége során a jogszabályok, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabálya, a területi kamarák alapszabálya vagy az etikai szabályzat szerinti kötelességeit szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, vagy az ügyvédi tevékenységen kívüli szándékos vagy gondatlan magatartásával az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti.
Az 1. § (3) bekezdése magatartási szabályként rögzíti az ügyvédi tevékenység jogszabályokban foglaltak szerinti gyakorlását, az (5) bekezdés pedig ennek inverzeként előírja a jogszabály megkerülésének, a jogszabályba ütköző jogügyletben való közreműködésnek a tilalmát.
A fentiekből következően az Etikai Szabályzat az Üttv. tekintetében keretkitöltő szabálynak minősül; különös tekintettel azokra a rendelkezésekre, amelyek az ügyvédi tevékenység minőségére, tartalmára és a hatóságokkal, valamint a külső szereplőkkel, illetve más ügyvédekkel szemben tanúsítandó magatartásra, eljárási rendre vonatkoznak.
Ennek megfelelően a 6/2018. (III. 16.) MÜK szabályzat az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól - az Etikai Szabályzat - 1.1. pont szerint a szabályozási tárgyköre kettős.
Az ügyvédi törvényben meghatározott magatartási szabályokon túl - egyrészt általában véve meghatározza az ügyvédi tevékenység gyakorlására vonatkozó magatartási normákat [1.1. pont a) alpont], - másrészt a 13. pontban rögzíti azon elvárásokat, amelyek súlyos megsértése fegyelmi vétséget képez azokban az esetekben, ha megsértésük az ügyvédségbe vetett közbizalom megingatására vagy az ügyvédi hivatás méltóságának megsértésére alkalmas [1.1. pont b) alpont].
Jelen eljárásban tehát nem önmagában azt kellett vizsgálni, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az eljárása során olyan súlyosan megsértette-e az Etikai Szabályzat rendelkezéseit, ami eléri a fegyelmi vétség szintjét, hanem azt is, hogy magatartása akár ettől függetlenül is, sérti-e az Üttv. és az Etikai Szabályzat fentiekben felhívott rendelkezéseiben foglaltakat.
A bejelentésben foglaltakra, az eljárás alá vont ügyvéd védekezésére figyelemmel a Fegyelmi Tanács mindenekelőtt szükségesnek tartja rámutatni, hogy a jogszabályok és a speciális ügyvédi szabályzatok keretei között az ellenérdekű féllel képviselőjén keresztül, vagy ennek hiányában közvetlenül folytatott ügyvédi kommunikáció nemhogy nem tilos, hanem egyenesen a hatékony és tisztességes ügyvédi tevékenység hagyományos eszköztárába tartozó eljárás, metódus, feladat-ellátást, ügymegoldást segítő stratégia és technika. A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható volt, hogy a bejelentő és a felszólító levéllel érintett minden más fél jogi képviselettel bír az igen hosszú ideje húzódó jogvitában.
A kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás módját az Etikai Szabályzat 2.1., 11.1., 11.2., 11.3, 11.4., 11.7., 11.9., 11.10. pontjai részletesen szabályozzák, így ennek legitim eszközként való elismeréséhez kétség sem férhet. Az ellenérdekű felek között az ügyvéd gyakorta kríziskommunikációt folytat a jogaiban, hátrányos helyzetében sértett fél képviseletében. Az érdekkülönbségekből következő problémák kezelésének a jogvita kölcsönös előnyökön nyugvó végleges lezárásának, a per és a hatóságok közreműködése elkerülésének érdekében kétségkívül fontos az írásbeli ügyvédi fellépés. A képviselt fél álláspontjának nyomatékkal bíró kifejtésére, elvárásainak konkrét összefoglalására szorítkozó, tiszteletet kiváltó, higgadt írásbeli fellépés sok esetben már önmagában is azt közvetíti, hogy a képviselt fél mögött hatékony, szakszerű, felkészült és az ügyfél iránti hűséget komolyan vevő képviselő áll, ami az ellenérdekű felet is megfontolt magatartásra ösztönözheti.
A Fegyelmi Tanács - a fegyelmi biztos álláspontját elfogadva - azt rótta fel az eljárás alá vont ügyvédnek, hogy a büntető hatóság előtti fellépésre történő utalás („a büntető feljelentést megtesszük”) olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése a bejelentő számára, ami fenyegető jellegű, és jövőbeni, az igényei érvényesítésével kapcsolatos magatartását pusztán az általános fenyegető jellegre alapozva kívánja befolyásolni. Mindezt annak ismeretében, hogy jogerős, az ügyek érdemében született bírósági határozatok állnak rendelkezésre. A végrehajtási eljárásban bírói határozat eredményeképpen nem vált az Alapítvány jogutóddá, ahogy ez további jogutódokra lebontva sem történt meg. A Sz. Kft-nek (ügyvezetője a bejelentő) az F. Kft-vel szembeni jelzálogjog törlése iránti perében, miután az eljárás alá vont ügyvéd nem utalt rá, nyilván nem született jogerős ítélet.
Ugyanakkor a bejelentő számára megküldött ügyvédi felszólítás úgy tartalmaz jövőbeni, vélelmezett bűncselekmények elkövetésével kapcsolatos, a bejelentőhöz és más érintettekhez címzett teljesítésre felhívó kitételeket, hogy azok mögül hiányzik - a nem jogász ellenérdekű fél számára is közérthető - azon indokolás, amely megjelölné, hogy mely tevékenysége veti fel ennek lehetőségét, a képviselt ügyfelek ettől való félelmét egy olyan per tartama alatt (ld. jelzálogjog törlése Törvényszék), mely kifejezetten a felszólító levél tartalma szerint folyik.
A felszólító levélben a bejelentővel szemben mind a csalás, mind a tartozás fedezetének elvonása kérdésében a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. C. törvény (a továbbiakban: Btk.) törvényi tényállásaira alapozóan történik utalás, egyértelműen ezek miatti büntetőeljárás kilátásba helyezését rögzítve. Mindezt azonban az ügyvédi felszólító levél a tényállási elemeket a történeti tényállás elemeivel összevetve anélkül tartalmazza azonban, hogy a bejelentővel legalább e két célzatos bűncselekmény (373. §, és 405. §) alaptényállási elemeire, minősítő körülményeire, de minimálisan a célzatra vonatkozóan tartalmazna olyan okfejtést, ami a konkrét ügyben a bejelentő oldalán ezeknek a Btk. szerinti tiltott magatartásoknak a megvalósítását meghatározná.
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint, amennyiben az eljárás alá vont ügyvéd kétségbe nem vont jogi ismeretei szerint a bejelentő által tanúsított eljárás bűncselekményt valósít/valósíthat meg, az ezzel kapcsolatos szükséges eljárást célszerű megindítani és majd annak érdemi eredménye alapján jogosult megállapítani az eljárás alá vont ügyvéd a bűncselekmény megvalósulásának és az elkövető személyének és esetlegesen bűnösségének tényét. Mind e nélkül egy, a büntető feljelentéssel való fenyegetés a folyamatban lévő per tartama alatt a perrel kapcsolatos személy perben tanúsított és arra kiható szándékát is jelentősen befolyásolhatja.
Fentiek alapján a Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a felszólító levelet az általános etikai előírásban és elvárásokban meghatározott határokat túllépve fogalmazta, amely során automatikusan helyezte kilátásba a jelentős érdeksérelmet, mint joghátrányt és az ilyen fenyegető tartalmú felszólító levél nem megengedett.
A Fegyelmi Tanács az Üttv. 108. § a) pontja szerint a fegyelmi vétséget elkövető személlyel szemben alkalmazható büntetések közül az írásbeli megrovás büntetést tartotta az elkövetett fegyelmi vétséggel arányban lévőnek. Enyhítő körülményként vette figyelembe a Fegyelmi Tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvéd több mint 15 éve folytat anélkül ügyvédi tevékenységet, hogy vele szemben fegyelmi eljárás lett volna folyamatban. Súlyosító körülményként értékelte, hogy levelét a felszólító levélben foglalt jogügylet tárgyában folyamatban lévő per tartama alatt tette, mintegy a bejelentőnek a perbeli szándékának befolyásolására alkalmas módon. Minderre tekintettel a legenyhébb fegyelmi büntetés kiszabását elegendő visszatartó erővel ható jogkövetkezménynek tekinti a Fegyelmi Tanács a pénzbírság alkalmazásának mellőzésével.
A Fegyelmi Tanács az átalányköltséget a FESZ 40.2. a) pont alapján határozta meg és kötelezte az eljárás alá vont ügyvédet annak megfizetésére.
A fellebbezési jogot az Üttv. 127. § (3) bekezdése teszi lehetővé a fegyelmi biztos részére, míg eljárás alá vont ügyvéd az Üttv. 127. § (3) bekezdése alapján kérheti a tárgyalás tartását.
A Fegyelmi Tanács határozata 2020. május 21. napján jogerős és végrehajtható.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2020. F. 131.)