A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban 2020. szeptember 28. napján tárgyalás tartása nélkül meghozta az alábbi fegyelmi
határozatot:
A fegyelmi tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 2 rendbeli - melyből 1 rb. folytatólagosan megvalósított - szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért
200.000 Ft (Kettőszázezer forint) pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtja.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy a kiszabott pénzbírságot, valamint 30.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
A bejelentés és előzetes vizsgálat:
A bejelentő az eljárás alá vont ügyvéd okiratszerkesztési tevékenységét kifogásolta.
A bejelentés nyomán sor került az előzetes vizsgálati eljárás elrendelésére, melyben megtörtént az eljárás alá vont ügyvéd felhívása igazoló nyilatkozat előterjesztésére.
A felhívás azt is tartalmazta, hogy eljárás alá vont ügyvéd köteles 8 napon belül csatolni a vizsgálat lefolytatásához szükséges valamennyi iratot.
Az eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozatot terjesztett elő, melyben vitatta a fegyelmi vétség elkövetését. Beadványához iratokat nem csatolt.
A fegyelmi biztos ismételten felhívta az eljárás alá vont ügyvédet iratainak csatolására, figyelmeztetve arra, hogy ennek elmaradása az ÜESZ 12.3. pontja alapján önálló fegyelmi vétségnek minősül.
A fegyelmi biztos a vizsgálati eljárást további 3 hónappal meghosszabbította.
A felhívásra az eljárás alá vont ügyvéd megküldte az ügyben keletkezett megbízási szerződéseket, valamint a hivatal földhivatali osztályának határozatát, a kormányhivatal fellebbezési eljárást megszüntető végzését, továbbá a kormányhivatal végzését.
A fegyelmi biztos a rendelkezésére álló adatok alapján fegyelmi eljárást kezdeményezett.
A fegyelmi biztos határozatában kifejtett álláspontja szerint a bejelentés megalapozott az alábbiak szerint:
Az eljárás alá vont ügyvédet 2019. augusztus 15. napján B.N., az 1. sz. ingatlan 1/4 arányú tulajdonosa megbízta egy, a tárgyi ingatlant érintő, ráépítéssel történt tulajdonszerzésről szóló megállapodás elkészítésével. Az ingatlan másik 1/4 része a bejelentő tulajdonát képezi. Megbízó tájékoztatta eljárás alá vont ügyvédet arról is, hogy bejelentő és közte az ingatlant érintően jogvita van folyamatban.
Ugyanezen a napon B.Gy.S. is megbízta eljárás alá vont ügyvédet, mégpedig a bejelentő 1/1 arányú tulajdonát képező 2. sz. ingatlant érintő, ráépítéssel történt tulajdonszerzésről szóló megállapodás elkészítésével.
Az eljárás alá vont ügyvéd a megbízói tényelőadásait szem előtt tartva 2019. szeptember 4., illetve 2019. szeptember 5. napján elkészítette és ellenjegyezte a ráépítéssel történt tulajdonszerzésről szóló megállapodásokat a tárgyi ingatlanokra vonatkozóan, melyeknek 7. pontjában rögzítésre került, hogy a felek az okirati nyilatkozatukat a Ptk. 6:70. § (2) bekezdése alapján mindketten önállóan, külön okiratban teszik meg, saját ügyvédjük előtti aláírással, azzal, hogy mindkét ügyvéd saját ügyfelének aláírását hitelesíti.
A megállapodás 6. pontja szerint a szerződő felek közösen kérik a földhivatalt, hogy a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelem elbírálását a bejelentőnek a megállapodás szövegével teljesen megegyező szövegezésű, önálló okiratba foglalt nyilatkozatának földhivatalba érkezéséig, de legfeljebb 6 hónapig tartsa függőben.
Az eljárás alá vont ügyvéd mindkét megállapodást a kapcsolódó ingatlan-nyilvántartási kérelemmel - a bejelentő előzetes tájékoztatása nélkül - benyújtotta az illetékes földhivatalnak. Ennek eredményeképp a tulajdonjog-bejegyzés iránti kérelmek széljegyre kerültek.
A bejelentő csak a B.N-nel szemben indított perben értesült a földhivatalok és a kormányhivatal előtti eljárásokról és a megállapodások létezéséről.
A rendelkezésre álló adatok alapján alapos gyanú merült fel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a fenti tevékenységeivel és mulasztásaival megsértette az Üttv. 1. §, (1) és (3), bekezdéseit, illetve az ÜESZ. 2.1., 2.2., pontjaiban foglalt rendelkezéseket és ezzel az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott, 2 rendbeli - egy esetben folytatólagosan megvalósított - szándékos fegyelmi vétséget követett el. Az eset összes körülményeire tekintettel, a fokozatosság elvét is szem előtt tartva az Üttv. 108. § b) pontja alapján a fegyelmi biztos a pénzbírság kiszabását tartotta indokoltnak, továbbá kérte az eljárás alá vont ügyvéd eljárási költségben való marasztalását is az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a FESZ 40.2. a) pontja alapján.
A fegyelmi biztos indítványozta továbbá az Üttv. 127. § (1) bekezdése alapján, hogy a fegyelmi tanács a határozatát tárgyalás tartása nélkül hozza meg, mivel az ügy megítélése egyszerű, a fegyelmi vétség egyértelmű, a fegyelmi felelősség további bizonyítás felvétele nélkül is megállapítható.
Az eljárás alá vont ügyvéd észrevételt terjesztett elő a fegyelmi eljárást kezdeményező határozattal szemben, melyhez iratokat is csatolt.
A Fegyelmi Tanács elnöke az ügy tárgyaláson kívüli elbírálását kezdeményezte.
A tényállás:
Az eljárás alá vont ügyvédet 2019. augusztus 15. napján megbízta B.N., az 1. sz. ingatlan 1/4 arányú tulajdonosa egy, a tárgyi ingatlant érintő, ráépítéssel történt tulajdonszerzésről szóló megállapodás elkészítésével. Az ingatlan másik 1/4 része a bejelentő tulajdonát képezi.
A megbízó tájékoztatta az eljárás alá vont ügyvédet arról is, hogy a bejelentő és közte az ingatlant érintően jogvita van folyamatban.
Ugyanezen a napon B.Gy.S. is megbízta eljárás alá vont ügyvédet, mégpedig a bejelentő 1/1 arányú tulajdonát képező 2. sz. ingatlant érintő, ráépítéssel történt tulajdonszerzésről szóló megállapodás elkészítésével.
A megbízási szerződések tartalmazzák azt is, hogy a megbízó(k) vállaljá(k), hogy a bejelentő ugyanezen tartalmú szerződéses nyilatkozatát a másik szerződő féllel külön okiratba foglaltatják.
Az eljárás alá vont személy a megbízói tényelőadásait szem előtt tartva elkészítette a ráépítéssel történt tulajdonszerzésről szóló megállapodásokat a tárgyi ingatlanokra vonatkozóan, és azokon megbízói aláírását ellenjegyezte.
Egyik megállapodás sem tartalmazza a szerződő felek személyi azonosító jelét, állampolgárságát, továbbá a bejelentő aláírásának helyét és magát az aláírását sem.
A megállapodások 6. pontja szerint a szerződő felek közösen kérik a földhivatalt, hogy a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelem elbírálását a bejelentőnek a megállapodás szövegével teljesen megegyező szövegezésű, önálló okiratba foglalt nyilatkozatának földhivatalba érkezéséig, de legfeljebb 6 hónapig tartsa függőben.
A megállapodások 7. pontjában rögzítésre került, hogy a felek az okirati nyilatkozatukat a Ptk. 6:70. § (2) bekezdése alapján mindketten önállóan, külön okiratban teszik meg, saját ügyvédjük előtti aláírással, azzal, hogy mindkét ügyvéd saját ügyfelének aláírását hitelesíti.
Az eljárás alá vont ügyvéd mindkét megállapodást a kapcsolódó ingatlan-nyilvántartási kérelemmel - a bejelentő előzetes tájékoztatása nélkül - benyújtotta az illetékes földhivatalnak. Az eljárás alá vont ügyvéd arról sem győződött meg, hogy a megbízói eleget tettek-e a megbízási szerződésben írt vállalásuknak, azaz a bejelentő ugyanezen tartalmú szerződéses nyilatkozatát a másik szerződő féllel külön okiratba foglaltatták-e. Ennek eredményeképp a tulajdonjog-bejegyzés iránti kérelmek széljegyre kerültek.
A bejelentő csak a B.N-nel szemben indított birtokperben értesült a kormányhivatal előtti eljárásokról és a megállapodások létezéséről.
Az 1. sz. ingatlan vonatkozásában az eljárás alá vont ügyvéd tulajdonjog-bejegyzés iránti kérelmét a hivatal végzésével visszautasította, figyelemmel arra, hogy a bejelentő az eljárás megszüntetését kérte és így a felek akarata nem egyező.
A 2. sz. ingatlan vonatkozásában az eljárás alá vont ügyvéd tulajdonjog-bejegyzés függőben tartása iránti kérelmét a földhivatali osztály határozatával elutasította, figyelemmel arra, hogy a bejelentő aláírása nem szerepel a megállapodáson és külön okirat sem került benyújtásra. A határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezést nyújtott be, a hatóság az eljárást megszüntette, mivel az eljárás alá vont ügyvéd a fellebbezési díjat felhívás ellenére sem rótta le.
Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:
Az eljárás alá vont ügyvéd a vizsgálati szakban felelősségét nem ismerte el és kérte az előzetes vizsgálat megszüntetését. Előadta, hogy a bejelentőt valóban nem ismeri, vele nem tárgyalt, okiratot előtte nem írt alá. Előadta, hogy mindkét megbízója ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosnak vallja magát, mint ráépítő, ezért egy peres eljárást elkerülendő kívántak megállapodást kötni a bejelentővel. Tájékoztatta őket, hogy lehetőség van arra, hogy külön okiratba foglalják a felek megállapodását úgy, hogy mindkét fél két egymással teljesen azonos szövegezésű nyilatkozatot írjon alá saját ügyvédje előtt.
A fentiek fényében megszerkesztette a megállapodásokat, amelyek nem tartalmaznak valótlan adatot. Ezt követően mindkét szerződést benyújtotta az illetékes földhivatalba azzal, hogy oda legfeljebb 15 napon belül a bejelentő megegyező tartalmú jognyilatkozata is benyújtásra kerül. Mivel azonban erre nem került sor, a földhivatal a kérelmeket elutasította. A földhivatal határozatával szemben sem ügyfelei, sem ő fellebbezéssel nem élt, a széljegyek törlésre kerültek a tulajdoni lapról. A bejelentőnek az ingatlan feletti rendelkezési joga nem sérült.
Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi biztos ismételt felhívására csatolta az ügyfeleivel kötött megbízási szerződéseket, valamint a földhivatali határozatokat és a kormányhivatal fellebbezési eljárást megszüntető végzését. Előadta, hogy itt beadtak fellebbezést, de az illetéket már nem fizették be, így a fellebbezést okafogyottnak tekintették.
Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi szakban észrevételt terjesztett elő, melyben előadta, hogy a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatot iratellenesnek tekinti, figyelemmel arra, hogy a fegyelmi biztos megalapozatlanul állítja a határozatban, hogy az eljárás alá vont ügyvéd tudomással bírt volna arról, hogy a felek között per van folyamatban. Álláspontja szerint ilyen tájékoztatást neki ügyfelei nem adtak, minden iratban csak a „jogvita” kifejezés szerepel, ami nem jelent pert feltétlenül. További előadása szerint a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban felhívott jogszabályhelyeket nem sértette meg, a fegyelmi előéletével kapcsolatos kijelentések pedig azok elévülése okán szintén nem állják meg a helyüket.
A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:
A fegyelmi biztos indítványa részben alapos.
A jelen ügy elbírálásának alapjául szolgáló magatartást az eljárás alá vont ügyvéd 2019. szeptember 4. - október 8. napja között fejtette ki, így a cselekmény elkövetésekor és elbírálásakor is az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) volt hatályban.
Ebből következően jelenleg az Üttv. 107. § a) pontja szerinti fegyelmi vétség fogalmát kell alkalmazni, mely szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
Az Üttv. 127. § (1) bekezdése értelmében: Egyszerű megítélésű ügyben a Fegyelmi Tanács a határozatát tárgyalás tartása nélkül hozza meg.
A FESZ 22.1. pontja értelmében: A fegyelmi ügy tárgyalás tartása nélküli elbírálása indokolt, ha a fegyelmi vétség egyértelmű, a rendelkezésre álló adatokból további bizonyítás felvétele nélkül megállapítható a fegyelmi felelősség.
Az Üttv. 1 § (1) bekezdése alapján az ügyvédi hivatás - jogi szakértelemmel, törvényes eszközökkel és módon, a közhatalmi szervektől függetlenül - az ügyfél jogai és jogos érdekei érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének elősegítésére, az ellenérdekű felek közötti jogvita - lehetőség szerinti - megegyezéssel történő lezárására irányuló tevékenység.
Az Üttv. 1. § (3) bekezdése rögzíti, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia.
Az Üttv. 42. (1) bekezdése szerint az ügyvéd és az európai közösségi jogász, valamint irányításával a helyettesítésére jogosult az ügyfél jognyilatkozatáról okiratot szerkeszthet.
Az Üttv. (3) bekezdése szerint az ügyvéd, a kamarai jogtanácsos és az európai közösségi jogász (ezen alcím alkalmazásában a továbbiakban együtt: ügyvéd) köteles megtagadni az okiratszerkesztést, ha az akaratnyilvánítás jogszabályba ütközik vagy jogszabály megkerülésére irányul. A (4) bekezdés értelmében az okiratszerkesztés során az ügyvéd úgy jár el, hogy az ügyfél kinyilvánított akarata - az Alaptörvény, a jogszabályok, az Európai Unió kötelező erővel bíró jogi aktusainak keretei között - az ügyfél érdekeinek megfelelő, továbbá joghatás kiváltására alkalmas legyen. Az (5) bekezdés alapján az ügyvéd az ügyfél által előadott tényeket teljes körűnek, pontosnak és valónak fogadhatja el, azonban a (3) bekezdésben meghatározott követelmény érvényesülése érdekében tájékoztatnia kell az ügyfelet arról, ha az ügyvédtől elvárható gondosság mellett az ügyfél által előadott tények teljes körűségével, pontosságával vagy valóságával kapcsolatban kétsége merült fel. A (6) bekezdés alapján az ügyvéd köteles az ügyfelet tájékoztatni a jogügylettel kapcsolatos esetleges jogi kockázatokról.
Az Üttv. 44. § (1) bekezdése alapján az ellenjegyzéssel az ügyvéd tanúsítja, hogy
a) az okirat a jogszabályoknak megfelel,
b) a felek nyilatkoztak arról, hogy az okiratban foglaltak megfelelnek az akaratuknak,
c) az okiratban megjelölt felek, illetve az eljáró képviselőik azonosítását elvégezte, és
d) az okiratot a felek előtte írták alá vagy az okiraton szereplő aláírást előtte sajátjukként ismerték
el.
A 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzata az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól (ÜESZ.) 2.1. pontja kimondja, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója köteles igénybe venni minden törvényes eszközt ügyfele jogai és jogos érdekei érvényesítéséhez, ennek keretében jogi képviselet ellátása esetén az ellenérdekű fél jogi képviselőjével, annak hozzájárulása esetén vagy jogi képviselő hiányában közvetlenül az ellenérdekű féllel, továbbá - jogellenes befolyásolásuk nélkül - a tanúval, a szakértővel és az eljárás más résztvevőivel értekezhet és információkat cserélhet.
Az ÜESZ. 2.2. pontja szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlója a rábízott ügyet a tényállást ismerve, jogilag felkészülten, elsősorban az ügyfél tényelőadásainak szem előtt tartásával látja el.
Inytv. 32. § (1) Az okiratnak - ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgálhasson - tartalmaznia kell:
a) az ügyfél természetes személyazonosító adatait, lakcímét és személyi azonosítóját,
b) a statisztikai számjellel rendelkező szervezet megnevezését, statisztikai azonosítóját, székhelyét, a bírósági, illetőleg cégbírósági bejegyzésének számát, jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség, illetve belső egyházi jogi személy esetében nyilvántartási számát,
c) az érintett ingatlan pontos megjelölését (település neve, helyrajzi szám) és a bejegyzéssel érintett tulajdoni hányadot,
d) a jog vagy tény pontos megjelölését,
e) a jogváltozás jogcímét,
f) az érdekeltek megállapodását, a bejegyzett jogosult bejegyzést engedő - feltétlen és visszavonhatatlan - nyilatkozatát,
g) a szerződő felek állampolgárságra vonatkozó nyilatkozatát.
A Fegyelmi Tanács nem értett egyet a fegyelmi biztos határozatának azon részével, mely szerint az eljárás alá vont ügyvéd az okiratszerkesztés során a vonatkozó szabályokat nem sértette meg. A Fegyelmi Tanács a rendelkezésre álló iratokból ugyanis kétséget kizáróan megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd több ponton megszegte az okiratszerkesztés fenti szabályait akkor, amikor olyan ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló okiratot szerkesztett, amelyben nem szerepel a szerződő felek személyi azonosítója, állampolgársága. A fentiek hiányában az eljárás alá vont ügyvéd által szerkesztett okiratok még abban az esetben sem szolgálhattak volna ingatlan- nyilvántartási bejegyzés alapjául, ha azt azonos tartalommal a bejelentő is aláírta volna. Ezzel az eljárás alá vont ügyvéd joghatás kiváltására alkalmatlan okiratokat szerkesztett és sem a jogszabályi kötelezettségének, sem pedig a megbízási szerződésben foglaltaknak nem tett eleget.
Megsértette továbbá az okiratszerkesztés fenti szabályait az eljárás alá vont ügyvéd akkor, amikor olyan okiratot szerkesztett, amelyben a bejelentő szerződéses akaratát is rögzítette, úgy hogy elismerten vele soha nem találkozott, nem beszélt.
Megsértette az eljárás alá vont ügyvéd az okirati ellenjegyzés szabályait akkor, amikor anélkül ellenjegyezte az okiratokat, hogy az azokban megjelölt felek, de különösen megbízói azonosítását elvégezte volna.
Az azonosítás elvégzésére utaló nyilatkozat sem a megbízási szerződésekben, sem a ráépítési megállapodásokban nem szerepel, sem pedig eljáró ügyvéd nem csatolta az erre vonatkozó JÜB lekérdezést az eljárás irataihoz, annak ellenére, hogy a fegyelmi biztos többször is felhívta az eljárás alá vont ügyvédet az ügyre vonatkozó valamennyi iratának csatolására.
Egyetértett a Fegyelmi Tanács a fegyelmi biztos azon álláspontjával, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy a megállapodásokat nem vitatottan anélkül, hogy azt előzetesen megküldte volna bejelentőnek, tájékoztatva őt a megállapodás létrejöttéről, felhívva őt az nyilatkozattételre a szerződési szándékát illetően, vagy az esetleges együttműködésre és az azonos tartalmú, saját jogi képviselője által ellenjegyzett megállapodás megküldésére, a kapcsolódó ingatlan- nyilvántartási kérelemmel a bejelentő előzetes tájékoztatása nélkül benyújtotta az illetékes földhivataloknak, vétett a fenti szabályok ellen.
Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy nem kérte be megbízóitól az általuk külön okiratba foglaltatni vállalt és a bejelentő által is aláírt okiratok létének igazolását, szintén vétett a fenti jogszabályi előírásokkal szemben. Arra vonatkozóan nem merült fel adat és az eljárás alá vont ügyvéd sem hivatkozott rá, hogy az általa szerkesztett szerződéseket a megbízók hogyan és milyen módon gondolták eljuttatni a bejelentő részére, illetve hogy azokat másolatban, elektronikus formában vagy papír alapon átadta volna részükre. Ennek hiányában a megbízók által vállalt kötelezettség, különös tekintettel arra, hogy legalább az egyikükkel a bejelentőnek ekkor már jogvitája állt fenn, illetve hogy a kapcsolatfelvételt a bejelentővel semmilyen módon nem igazolták az eljárás alá vont ügyvéd felé, teljesen életszerűtlen.
Az eljárás alá vont ügyvéd beadványában maga ismerte el, hogy az volt a megbízóival kötött megállapodás, hogy mindkét szerződés az illetékes földhivatalba benyújtásra kerül azzal, hogy oda legfeljebb 15 napon belül a bejelentő megegyező tartalmú jognyilatkozata is benyújtásra kerül.
Az eljárás alá vont ügyvéd akkor járt volna el helyesen, ha a földhivatali kérelmek a széljegyzését követő 15 napon belül tulajdoni lapok lekérésével, vagy azokba történő betekintéssel meggyőződik arról, hogy a bejelentő is benyújtotta-e a saját okiratait az illetékes földhivatalokhoz és amennyiben ez nem történt meg, akkor visszavonja a benyújtott kérelmeket.
Nem elfogadható ugyanis, hogy egy ügyvéd a másik szerződéses fél tudta és beleegyezése nélkül, jogvitás helyzetben kezdeményezzen a tulajdonát érintő földhivatali eljárásokat, 6 hónapos függőben tartási kérelmek előterjesztése mellett, amelyek eredményeképp azok széljegyre kerülnek. A széljegy ugyanis arról tájékoztat, hogy megindult az eljárás és jelzi az ügyintézés sorrendjét is. Az sem tekinthető elfogadhatónak, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azt követően, hogy a bejelentő 15 napon belül nem nyújtotta be a saját okiratát, nemhogy visszavonta volna az akkor egyébként már elsőfokon elutasított benyújtott kérelmet, hanem még fellebbezéssel élt a földhivatal elutasító végzése ellen.
A Fegyelmi Tanács megjegyzi, hogy a fellebbezéssel kapcsolatban az eljárás alá vont ügyvéd az eljárás során ellentétes tartalmú nyilatkozatokat tett, miszerint először tagadta a fellebbezés benyújtását, majd arra hivatkozott, hogy volt ugyan fellebbezés, de az már okafogyottá vált, mivel az illetéket nem rótták le.
A Fegyelmi Tanács a fentiek alapján megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a tevékenységét nem a szakmai előírásoknak megfelelően, a legjobb tudása és lelkiismerete szerint látta el. A felrótt magatartások az ügyvédségbe és az ügyvédi tevékenységbe vetett közbizalom megingatására, illetve az ügyvédi hivatás méltóságának megsértésére is alkalmasak.
Mindezzel az eljárás alá vont ügyvéd Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott, 2 rendbeli - egy esetben folytatólagosan megvalósított -, szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A folytatólagos elkövetés a 2. sz. ingatlan vonatkozásában született földhivatali határozattal szembeni fellebbezés benyújtása miatt állapítható meg.
A fentiekre és az ügy összes körülményeire tekintettel a Fegyelmi Tanács az Üttv. 108. § b) pontja szerinti pénzbírság fegyelmi büntetés kiszabását találta indokoltnak és az elkövetett fegyelmi vétség tárgyi súlyával arányban állónak, melynek mértékét mérlegeléssel a fokozatosság elvét is figyelembe véve a rendelkező rész szerint állapította meg.
A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd magatartása anyagi kárt nem okozott a bejelentőnek.
Súlyosító körülményként értékelte ugyanakkor a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletét. A Fegyelmi Tanács e körben utal arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azon védekezését, mely szerint korábbi marasztalással zárult fegyelmi büntetései elévültek, ezért súlyosító körülményként nem vehetők figyelembe nem tudta elfogadni, mivel e körben az eljárás alá vont ügyvéd nem jelölt meg olyan jogszabályhelyet, amely a hivatkozását alátámasztotta volna.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése, a FESZ 40. 2. b) pontja alapján a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére kötelezte.
A Fegyelmi Tanács határozata elleni jogorvoslatot az Üttv. 127. § (3) bekezdése teszi lehetővé.
A Fegyelmi Tanács határozata 2020. november 11. napján jogerős és végrehajtható.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2020. F. 148.)