A Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a 2020. szeptember 7. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi
fegyelmi határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett, ezért
írásbeli megrovás
fegyelmi büntetéssel sújtja.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy 80.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
A bejelentés és előzetes vizsgálat:
Az eljárás alá vont ügyvéd ellen a bejelentő tett bejelentést a Magyar Ügyvédi Kamaránál, melyet az az illetékes Budapesti Ügyvédi Kamarához továbbított.
A bejelentés alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara vezető fegyelmi biztosa az előzetes vizsgálatot hivatalból elrendelte.
Az előzetes vizsgálatot követően a fegyelmi biztos határozatával kezdeményezte a fegyelmi eljárás lefolytatását az eljárás alá vont személlyel szemben.
A tényállás:
A bejelentő, mint vevő és az eladó 2019 júliusában ügyvédi megbízási szerződést kötött az eljárás alá vont ügyvéddel. A megbízási szerződés szerint a megbízók megbízták az ügyvédet a [...] sz. alatti üzem megnevezésű ingatlan 283/10000 tulajdoni hányada tárgyában adásvételi előszerződés, valamint a végleges adásvételi szerződés megszerkesztésével, ellenjegyzésével.
A megbízási szerződés rögzíti, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd tájékoztatja megbízókat, hogy az ingatlan-hányad osztatlan közös tulajdon, tájékoztatja továbbá a megbízókat az osztatlan közös tulajdon jogi jellegéről, valamint az elővásárlási jog gyakorlásának szabályairól és megbízók ezen tájékoztatást tudomásul vették.
A megbízási szerződés szerint megbízók tudomásul veszik az ügyvéd tájékoztatását az Itv., az Szja., a vonatkozó Ptk. és Inytv. jogszabályokra vonatkozóan is, különös tekintettel a cserét pótló vétel illeték- kedvezmény szabályozására és alkalmazhatóságára.
Az ingatlan-hányad vételárát a felek 14.500.000 Ft összegben határozták meg.
Bejelentő, mint vevő és az eladó az ingatlan-hányadra ingatlan adásvételi előszerződést kötöttek.
A lekért tulajdoni lap-másolat szerint az ingatlan per-, teher- és igénymentes és eladó 1/1 arányú tulajdonát képezi a közös tulajdonból hozzátartozó 77/100 eszmei hányaddal együtt.
Az előszerződés 1. pontja rögzíti, hogy az ingatlan-hányad ténylegesen a mellékelt vázrajzon „4” megjelölésű, 13 nm alapterületű apartmannak felel meg. A csatolt vázrajz szerint az apartmanban 8,5 nm alapterületű galéria került kialakításra.
Az előszerződés 1.4. pontja szerint a vevő és esetleges jogutódja az ingatlan-hányad részére történő birtokba adását követően havonta négyzetméterenként 400 Ft összegű közös költséget köteles az eladó, mint az ingatlan üzemeltetője részére megfizetni.
Felek ugyanezen pontban kikötötték, hogy az eladó csak abban az esetben köteles a végleges adásvételi szerződés aláírására, amennyiben vevő (bejelentő) a végleges adásvételi szerződés aláírásáig felmerülő valamennyi közös költséget az eladó részére megfizette.
Felek a 2.1. pontban a végleges adásvételi szerződés megkötésének további feltételül azt kötötték ki, hogy az ingatlan lakóépületté történő átminősítését az illetékes ingatlan-nyilvántartási hatóság az ingatlan-nyilvántartásba jogerősen bejegyezze, legkésőbb 2019. szeptember 30. napjáig.
Az 4.1. pont tanúsága szerint a bejelentő, mint vevő az előszerződés aláírásával egyidejűleg a vevő részére készpénzben megfizetett 1.450.000 Ft összegű foglalót.
A 4.2. pont arról rendelkezik, hogy vevő a fennmaradó vételárból 10.900.000 Ft összeget legkésőbb 2019. augusztus 31. napjáig L.K. számlaszámára, míg 2.150.000 Ft összeget az eladó számlaszámára történő utalás útján fizet meg.
Az 5.1. pontban felek abban állapodtak meg, hogy az ingatlan-hányadot legkésőbb a teljes vételár megfizetésével egyidejűleg köteles eladó a vevő birtokába bocsátani.
A 8. pontban eladó kötelezettséget vállalt arra, hogy az ingatlan-hányadra vonatkozó végleges adásvételi szerződés létrejöttével egyidejűleg vagy a végleges adásvételi szerződésbe foglalva, vagy külön okiratba foglalva hozzájárul a vevő 283/10000 arányú tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez.
A hatályos tulajdoni lap-másolat szerint az ingatlan 1/1 arányú tulajdonosa jelenleg is az eladó, az ingatlan megnevezése továbbra is üzem, és a bejelentő tulajdonjog bejegyzés iránti kérelme még széljegyen sem szerepel.
A fegyelmi biztos végindítványa:
A fegyelmi biztos fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában számos fegyelmi szabályszegést rótt az eljárás alá vont ügyvéd terhére, melyeket a fegyelmi tárgyaláson is fenntartott.
A fegyelmi biztos a végindítványában a fegyelmi felelősség megállapítását kérte azzal, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy
- az előszerződést szakszerűtlenül készítette el
- nem tájékoztatta a bejelentőt, mint vevőt a jogügylettel kapcsolatos jogi kockázatokról és a várható közvetlen jogkövetkezményekről,
tételesen az alábbi hivatásrendi normákat sértette meg:
az Üttv. 1. § (3) bekezdésében, 42. § (4) és (6) bekezdésében, valamint az ÜESZ 2.4. ,12.1., 5.12. b) és 5.14. pontjában írt rendelkezéseket.
E magatartásával pedig az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget követte el.
A fegyelmi biztos a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban tárgyaláson kívüli elbírálást és pénzbírság kiszabást indítványozott, majd a fegyelmi tárgyalás kitűzését követően a végindítványában a középmértékhez közeli pénzbírság fegyelmi büntetés kiszabását és átalányköltségben történő marasztalását indítványozott.
Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:
A. Eljárás alá vont ügyvéd írásban igen részletesen és szóban is előadta álláspontját. Írásbeli védekezéséhez mellékleteket is csatolt.
A vizsgálati szakban az eljárás alá vont ügyvéd védekezése során előadta, hogy a megbízási szerződés tanúsága szerint a megbízása az ingatlan adásvételi előszerződés, a végleges ingatlan adásvételi szerződés megszerkesztésére és ellenjegyzésére, valamint az ingatlanügyi hatóság előtti jogi képviselet ellátására terjedt ki.
Előadta továbbá, hogy a bejelentő a birtokbavételt követően többször megkereste telefonon, hogy végleges adásvételi szerződést szeretne kötni és minden alkalommal segítséget kért az eladóval történő kommunikációban, mivel állítása szerint nem tudott az eladó képviselőjével kommunikálni.
Az eljárás alá vont ügyvéd előadása szerint minden alkalommal tájékoztatta a bejelentőt arról, hogy mint okiratszerkesztő ügyvéd az előszerződéssel kapcsolatos jogvitában egyik felet sem képviselheti és nem is fogja képviselni.
Az ügyvédet az eladó arról tájékoztatta, hogy a végleges szerződés megkötésének feltétele még nem valósult meg, addig pedig nem kívánja létrehozni a végleges adásvételi szerződést.
Felhívásra becsatolta az ingatlan szerződéskötéskori és a vizsgálati szakaszban kikért tulajdoni lap másolatát.
Az eljárás alá vont ügyvéd írásban arra hivatkozott, hogy fegyelmi vétséget nem követett el, ezért kérte az előzetes vizsgálat megszüntetését.
A tárgyalási szakban előterjesztett védekezésének lényege szerint a bejelentő az ingatlanba mindenképpen szeretett volna beköltözni, míg az eladó csak akkor volt hajlandó az ingatlant a bejelentő birtokába adni, ha a teljes vételárat kifizeti a bejelentő, mint vevő.
Ha nem szerkesztette volna meg az előszerződést, akkor álláspontja szerint nem jött volna létre a jogügylet.
Elmondása szerint a bejelentő tudta, mert tájékoztatást kapott arról, hogy a szerződés (mint előszerződés) nem kerül a földhivatalba benyújtásra és arról is, hogy ha az eladó nem akarja a végleges adásvételi szerződést aláírni, akkor azt a bíróság létrehozhatja.
A létrehozott előszerződéssel összefüggő kritikát, mely szerint egyoldalú és megfelelő biztosítékot nem tartalmazott a vevő védelmében, az eljárás alá vont ügyvéd kezdetben vitatta, de az eljárás során elismerte a tájékoztatási kötelezettség megsértését és úgy nyilatkozott, hogy ekként ismételten nem készítené el ezt a szerződést. Felelősségét végül ebben elismerte, annak fenntartásával, hogy a vevő tudta, hogy az előszerződést a földhivatalba nem fogják benyújtani és biztosítékként felvetette szóban is azt a lehetőséget, hogy a szerződést a bíróság létrehozhatja, ha valamelyik fél azt nem akarja önként megkötni.
Összefoglalva, az eljárás alá vont ügyvéd a felelősségét - utóbb - a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásában nem vitatta.
B. A bejelentő bejelentésében előadta, hogy az ingatlan-hányadot ingatlanközvetítő iroda útján az eljárás alá vont ügyvéd közreműködésével vásárolta.
A bejelentő tudomást szerzett arról, hogy csak előszerződés megkötésére kerül sor azzal, hogy a végleges szerződést legkésőbb 2019. szeptember 30-ig megkötik.
Az eljárás alá vont ügyvéd arról tájékoztatta, hogy ez semmilyen hátránnyal nem jár részére.
Mivel a teljes vételárat kifizette, így 2019. augusztus elején megkapta az ingatlan-hányad kulcsát és beköltözött.
Tekintettel arra, hogy 2019. szeptember 30-ig nem került sor a végleges adásvételi szerződés megkötésére és a tulajdonjogának átírására, a bejelentő jelezte az eladónak, hogy eláll a szerződéstől, kéri vissza a vételárat, foglalót és az ingatlan-hányad lakhatatlanságából eredő kára megfizetését.
Sérelmezte, hogy az eladót már elérni sem tudja, az eljárás alá vont ügyvéd pedig többszöri megkeresésére sem nyújtott neki segítséget.
A fegyelmi tárgyaláson meghallgatott bejelentő becsatolta azt az ingatlanhirdetést, amelynek képein egy berendezett lakás volt látható. A hirdetésben szerepel, hogy a „újszerű otthonok eladóak”, és az „ingatlan anno üzemként funkcionált”, továbbá az is, hogy a „jelenlegi tulajdonosa átalakítja egy barátságos apartmanházzá”.
A bejelentő a fegyelmi tárgyaláson nem vitatta, hogy a szerződéskötéskor elhangzott az a tájékoztatás az eljárás alá vont ügyvéd részéről szóban is, hogy az előszerződés nem kerül benyújtásra a földhivatalba, továbbá az is, hogy a (végleges) szerződést a bíróság létrehozhatja.
A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:
A fegyelmi biztos indítványa - döntően - alapos.
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (továbbiakban: Üttv.) 1. § (3) bekezdése kimondja, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni.
Az ügyvédi tevékenység lelkiismeretes gyakorlása nyilvánvalóan magában foglalja azt az elvárást is, hogy az ügyvéd a megbízás teljesítése során a szükséges tájékoztatást a megbízójának adja meg.
Az ügyvédi tevékenység legjobb tudás szerinti és a jogszabályok megtartásával történő gyakorlása feltételezi, hogy az ügyvéd ismeri az elvállalt megbízás alapjául szolgáló hatályos anyagi és eljárásjogi jogszabályokat, és azokat megfelelően alkalmazni is képes.
Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK Szabályzat (ÜESZ) Preambulumának g) pontja az ügyvédi hivatás alapelvei és alapértékei között határozza meg az ügyvéd szakmai hozzáértését.
Az ÜESZ 12.1. pontja értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlója a kamarai szervek szabályzatait és határozatait tevékenysége folytatása során köteles betartani.
Az Üttv. 42. § (4) bekezdése alapján, az okiratszerkesztés során az ügyvéd úgy jár el, hogy az ügyfél kinyilvánított akarata - az Alaptörvény, a jogszabályok és az Európai Unió kötelező erővel bíró jogi aktusainak keretei között - az ügyfél érdekeinek megfelelő, továbbá joghatás kiváltására alkalmas legyen.
Az Üttv. 42. § (6) bekezdése szerint, az ügyvéd köteles az ügyfelet tájékoztatni a jogügylettel kapcsolatos esetleges jogi kockázatokról.
Az ÜESZ 2.4. pontja kimondja, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem tanúsíthat olyan magatartást, mely ellentétes az ügyfél jogos érdekével.
Az ÜESZ 5.12. b) pontja előírja, hogy a megbízott ügyvéd az ügyfél által előadott tényállás keretei között - az ügyfél kifejezett eltérő rendelkezése hiányában - köteles a létrehozni kívánt jogügylet, megtenni kívánt jognyilatkozat várható közvetlen jogkövetkezményeire vonatkozó tájékoztatással ellátni az ügyfelet.
Az ÜESZ 5.14. pontja értelmében a részletes tájékoztatás helyett nem tesz eleget kioktatási kötelezettségének a megbízott, ha az általa szerkesztett szerződésben vagy más jognyilatkozatban mindössze formálisan utal arra, hogy a kioktatást a felek tudomásul vették.
Az Üttv. 107. § a) pontja szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló kamarai tag, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a MÜK Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az eljárás alá vont személy a kockázatok kellő feltárása és az erről való részletes tájékoztatás elmulasztásával olyan kockázatos és kiszolgáltatott helyzetbe hozta a bejelentőt, amely helyzet sajnos be is következett, amikor a bejelentő egy előszerződés alapján a teljes vételárat kifizette, ennek ellenére a mai napig a felek között nem jött létre (végleges) adásvételi szerződés és bejelentő az ingatlan-hányad tulajdonjogát a mai napig nem szerezte meg.
Ráadásul az az ingatlan, amelybe beköltözött, jelenleg „üzem” megjelöléssel szerepel az ingatlan-nyilvántartásban; amely a hirdetés szövege és a bejelentő szándékai szerint lakáscélú tartózkodás potenciális lehetőségét sejtette.
Bár a hirdetésben szerepel utalás arra nézve, hogy az ingatlan „anno üzemként funkcionált”, de ettől még a hirdetésben szereplő képen berendezett lakás van. Otthonról van szó a hirdetésben. Így a bejelentő - bár a szerződésben kétségtelenül szerepel az üzem megjelölés - kétségkívül lakást szeretett volna szerezni. Lakást és annak bejegyzett tulajdonjogát.
Ehhez képest a bejelentő egy előszerződés alapján fizetett ki jelentős ellenéréket (nem előleget, nem foglalót, hanem teljes vételárat), de a tulajdonjogának megszerzése olyan messze van, hogy egy év alatt (végleges) adásvételi szerződést sem kötött vele az eladó; így a tulajdonjog bejegyzése a teljes vételár megfizetése ellenére még széljegyen sincs.
Sem az eljárás alá vont ügyvéd által megszerkesztett előszerződés, sem az ügyvédi megbízási szerződés az ingatlan rendeltetési mód változásának (lakóépületté történő átminősítésének) feltételeire nem tér ki. Nem tér ki arra sem, hogy az erre irányuló eljárást eladó egyáltalán megindította-e az illetékes építésügyi hatóságnál, és az eljárás szükséges előfeltételeként a társasházi alapító okirat módosítása megtörtént-e egyáltalán.
A bejelentő az eljárás alá vont ügyvéd által szerkesztett okirat alapján úgy fizette ki a teljes vételárat, hogy nem volt ismert előtte egyrészről az, hogy fennállnak-e az átminősítés feltételei, másrészről az erre megszabott véghatáridő reálisan teljesíthető-e az eladó részéről.
Az előszerződés azt sem rendezi, hogy mi lesz a sorsa a kifizetett teljes vételárnak, ha az ingatlan osztatlan közös tulajdoni jellegére tekintettel az arra jogosult tulajdonostárs elővásárlási jogot érvényesít, mint, ahogy azt sem szabályozza a szerződés, hogy mi történik akkor, ha az átminősítésre nem kerül sor, és mi akkor, ha a kitűzött igen rövid (kb. 2 hónapos) határidejét nem tudja tartani az eladó.
Sem az előszerződésben, sem az ügyvédi megbízási szerződésben nincs adat arra, hogy L.K. magánszemély kicsoda, és milyen jogcím alapján állt jogában eladónak rendelkeznie arról, hogy a bejelentő a számára ismeretlen és vele jogviszonyban nem álló személy részére fizessen meg az ingatlan- hányad vételárából 10.900.000 Ft összeget.
Rendezetlen és erősen aggályos kérdés továbbá, hogy a bejelentő előszerződéstől történő esetleges elállása esetén milyen alapon tudná L.K-tól a 10.900.000Ft összeget visszakövetelni, miután vele semmilyen jogviszonyban nem áll.
Az eljárás alá vont ügyvéd akként szerkesztette meg az előszerződést, hogy bár a bejelentő a teljes vételárat kifizette, ennek ellenére semmilyen biztosítéka nem volt arra, hogy szándékának megfelelően nem üzem részilletőségét, hanem kizárólagos tulajdonú lakóingatlant szerez meg és a tulajdonjoga is bejegyzésre kerül az ingatlan-nyilvántartásba.
Mindezen kockázatokra és a kockázatok esetleges jogkövetkezményeire az ügyvédi megbízási szerződésben sem történik utalás.
Az ügyvédi megbízási szerződés nem tartalmazza azt sem, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd a bejelentő figyelmét felhívta volna ezen célszerűtlen, illetve szakszerűtlen rendelkezésekre, és arra sincs adat, hogy a bejelentő ezen célszerűtlen, illetve szakszerűtlen rendelkezések ismeretében, az okiratszerkesztő ügyvéd figyelmeztetése ellenére is fenntartotta volna az előszerződés változatlan tartalommal történő megkötésére irányuló szándékát.
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd akkor járt volna el a szakma szabályainak megfelelően, körültekintően, ha felhívta volna a felek figyelmét arra, hogy a bejelentő a vételárat helyezze például ügyvédi letétbe, és a letét pedig az eladónak, az ingatlan lakóépületté történő átminősítését és az eladó vevő javára történő tulajdonjog-átruházó nyilatkozatának megtételét követően kerüljön kifizetésre, avagy, ha a felek akár egyike is a fenti letétbehelyezéstől elzárkózott volna, úgy kézenfekvő megoldás lett volna az okiratszerkesztő ügyvéd részéről a szerződéskötésben való közreműködést megtagadni, mert a hivatás szabályainak maradéktalan megtartása mellett ilyen módon e szerződés nehezen lett volna megszerkeszthető.
A felek által megkötött ügyvédi megbízási szerződés alapján az eljárás alá vont ügyvédnek az okiratszerkesztés során mindkét fél szerződési érdekeinek érvényesülését biztosítania kellett volna.
Az ügyvéd kötelessége lett volna, hogy mindkét fél érdekét figyelembe vevő, mindkét fél szerződési érdekének megvalósulását biztosító szerződést szerkesszen, és nem helyezhette volna egyik fél érdekét sem a másik fél érdeke elé. Jelen esetben pedig ez történt és a szerződés belső egyensúlya felborult.
A teljesítés az egyik (vevői) oldalról 100%-os, míg a másik (eladói) oldalról pedig mindössze a birtokbaadás történt meg egy nem lakás, hanem üzem megjelölésű (társasházzá nem alakított) ingatlan bizonytalan jövőbeni átminősítése reményében.
Az eljárás alá vont ügyvédnek mindkét felet tájékoztatnia kellett volna minden lényeges szerződési elemről, a lehetséges kockázatokról és a jogkövetkezményekről.
A Fegyelmi Tanács meg kell, emlékezzen az eljárás alá vont ügyvéd azon védekezéséről, miszerint a tájékoztatást megadta a feleknek, miszerint az előszerződést nem fogják benyújtani a földhivatalba, illetve - ha valamelyik fél nem kívánja aláírni a végleges szerződést - a bíróság a szerződést létrehozhatja (bár az eljárás alá vont ügyvéd végül a fegyelmi tárgyaláson a felelősségét elismerte, azonban a fenti két körülményre hivatkozott).
Ezeket a hivatkozásokat tényként a Fegyelmi Tanács elfogadja, hiszen a bejelentő maga is elismerte, hogy ezek elhangoztak a szerződéskötés során tájékoztatásként.
Annak azonban semmi jelentősége nincs egy szerződés körében, hogy ha valami nem jól alakul, akkor majd a bíróság közbelép és megmenti az szerződést, vagy valamelyik felet (jó esetben, azt, akinek igaza van).
Ez semmilyen garanciát nem jelent egy jogos igény érvényesülését illetően, de ha mégis, akkor ez a garancia nem szerződési garancia.
A szerződésben pedig nem a bíróság jövőbeni tevékenységére kell utalni, hanem szerződéses garanciákat lenne célszerű rögzíteni, melynek érvényesítése, sajnos lehet, hogy majd bíróságra tartozik, de biztosan nem az az okirati garancia, hogy a szerződésben rögzítjük, hogy a bíróság majd segítségünkre siet, ha baj van.
Szerződési garancia lett volna például a vételár (vagy annak jelentős részének) visszatartása a vevő részéről, vagy annak ügyvédi letétbe helyezése az átminősítés idejére, illetve a megtörténtéig és/vagy a végleges szerződés megkötéséig.
Azt a felek az okiratban és a megbízási szerződésben is elolvashatták és a szerződéskötéskor is meghallgathatták, hogy az előszerződés nem kerül benyújtásra a földhivatalba. Ez azonban a bejelentő mindenki számára ismert célját - hogy lakásingatlan tulajdont szeretett volna szerezni - nem oltja ki.
Jelen esetben a bejelentő pont ezt nem tudta megszerezni - célja ellenére -, bár a teljes vételárat megfizette és egy üzem megjelölésű ingatlan résztulajdonának megszerzésére kötött előszerződést (a bejegyzésre vonatkozó igénye még széljegyen sem szerepel a tulajdoni lapon).
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd magatartását 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétségnek minősítette.
A Fegyelmi Tanács a rendbeliséget akként állapította meg, hogy valamennyi hivatásrendi szabályszegést az azonos megbízásra tekintettel egy rendbelinek tekintett, függetlenül attól, hogy hány konkrét magatartásszabályt sértett meg az eljárás alá vont.
A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte - átlagos súllyal - a fegyelmi felelősség elismerését és azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd utólagosan akként nyilatkozott, ismételten ilyen tartalommal nem hozná létre ezt a szerződést. Átlagos súlyú enyhítő körülmény, hogy fegyelmi eljárásban nem került még felelősségre vonásra, és az is, hogy mindössze 2 éve ügyvéd, így a tapasztalatlansága vezethetett az érintett szerződési konstrukció létrehozására. Azért átlagos súlyú ez az enyhítő körülmény, mert rövidebb idő alatt makulátlan fegyelmi előélet kisebb súllyal értékelhető, mint egy életpálya ideje alatti makulátlan előélet, míg a tapasztalatlanság nem magyarázhat olyan ügyvállalást egy szakvizsgázott ügyvéd részéről, mely az ügyfélnek bármilyen, de főleg jelentős érdeksérelmet eredményez.
Jelentős súlyú enyhítő körülmény továbbá, hogy az ingatlanügylet kapcsán a bejelentő az ingatlan birtokába került, hiszen ellenkező esetben - a jelentős jogvédelmet biztosító birtokállapot hiányában - a bejelentő jövőbeni igényérvényesítése jelentősen elnehezülne.
Az eljáró Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként átlagos súllyal értékelte azt a körülményt, hogy az azonos megbízáson belül több magatartásszabály megsértésére is sor került, így a szakszerűtlen okiratszerkesztésen (ügyfél - bejelentő - érdekével ellentétes magatartáson) túl a tájékoztatási kötelezettség megsértését is megállapította a Fegyelmi Tanács.
A Fegyelmi Tanács a rendelkező részben írt fegyelmi büntetés kiszabását tartotta arányban állónak az elkövetett cselekmény tárgyi súlyával. A Fegyelmi Tanács szükségtelennek ítélte más fegyelmi büntetés kiszabását, ezért a legenyhébb fegyelmi büntetést, az írásbeli megrovást alkalmazta, annak reményében, hogy ez a fegyelmi büntetés célt ér az eljárás alá vont ügyvédnél, ezzel a jövőbeli ügyvédi tevékenységét az okiratszerkesztés körében kedvező irányba tereli. A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi eljárásban tanúsított magatartására, különös tekintettel arra, hogy a fegyelmi eljárás során feltárt hiányosságok kapcsán tanújelét adta annak, hogy megértette a problémát és tanult az eljárásból. A fegyelmi eljárásnak nem kizárólagos célja a szankcionálás, emellett általános és egyéni prevenciós célokat is szolgál. Éppen egy pályakezdő ügyvéd esetén - mint az eljárás alá vont ügyvéd - a fegyelmi eljárás már önmagában is lehet visszatartó erejű. A Fegyelmi Tanács bízik abban, hogy a tipikustól eltérő (kedvezőbb) fegyelmi büntetés eléri célját és az eljárás alá vont ügyvéd pályájára és szakmai munkájára pozitív hatással lesz.
A Fegyelmi Tanács a megválasztott fegyelmi büntetésre tekintettel eltekintett az ügyvédjelölt foglalkoztatástól eltiltás fegyelmi büntetés alkalmazásától, tekintettel arra, hogy ez utóbbi fegyelmi büntetés a kiszabott írásbeli megrovással együtt nem szabható ki; ezek egymás mellett nem alkalmazhatók.
A megállapított fegyelmi vétség elkövetésének időpontjában az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) volt hatályban, ezért a határozathozatal időpontjában és a büntetés kiszabásának időpontjában már a 2017. évi LXXVIII. tv. (Üttv.) rendelkezései irányadóak az Üttv. 208. § (22) bekezdése alapján.
A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FESZ) 1.4. pontja kimondja, hogy a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy az enyhébben bírálandó el. Az elkövetéskor és az elbíráláskor azonos szabályok voltak hatályban, így nem merült fel kérdés az alkalmazandó jog körében.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 40.2. a) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.
Az átalányköltséget a 40. 2 a.) pont alapján 80.000 Ft összegben határozta meg a Fegyelmi Tanács, a jelentős havi jövedelemmel rendelkező, egyúttal más személy eltartásáról - nyilatkozata szerint - nem gondoskodó eljárás alá vont ügyvéd esetében semmi nem indokolja a méltányosság gyakorlását az eljárási költségek tekintetében, ilyen hivatkozást maga az eljárás alá vont ügyvéd sem tett az eljárás során.
A fellebbezési jogot az Üttv. 135. § (1) bekezdés biztosítja.
A Fegyelmi Tanács határozata 2020. október 21. napján jogerős és végrehajtható.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa - 2020.F.149.)