Magyar

 

Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2020.F.172/5. határozata

ügyvédi mulasztásról, megbízás nem teljesítése

A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban 2020. szeptember 28. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson, zárt ülésen meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi

határozatot:

A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 1 rendbeli szándékos, egyben folytatólagosan elkövetett fegyelmi vétséget követett el, ezért

200.000 Ft, azaz Kettőszázezer forint pénzbírság

fegyelmi büntetéssel sújtja.

A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy a kiszabott pénzbírságot, valamint 80.000 Ft, azaz Nyolcvanezer forint átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.

Indokolás

A bejelentés és az előzetes vizsgálat:

A bejelentés szerint az eljárás alá vont ügyvéd a peres eljárásokra vonatkozó megbízásokat nem, illetve nem megfelelő szakmai színvonalon teljesítette, az ügyvédi munkadíj megfizetése ellenére. Egyik perében a keresetet a bíróság visszautasította, a másikban bírósági felhívásra nem válaszolt, majd a bíróság határozata ellen nem jelentett be fellebbezést.

A járásbíróság előtti eljárásban az általa szerkesztett keresetlevelet nem nyújtotta be a bíróságra.

A bejelentő szerint az eljárás alá vont ügyvéd a bíróság számára érthetetlen beadványokat szerkesztett, ezért az ügyvédi munka elvégzésére alkalmatlan.

A bejelentő a bejelentéshez csatolt keresetleveleket, visszautasító végzést, végrehajtási eljárás felfüggesztése iránti kérelmeket elutasító végzéseket, a járásbíróságnak címzett keresetlevelet.

A BÜK vezető fegyelmi biztosa az eljárás alá vont ügyvéddel szemben előzetes vizsgálatot rendelt el.

A vizsgálat céljára rendelkezésre álló 3 hónapos határidő meghosszabbítására került sor, majd a fegyelmi biztos fegyelmi eljárást kezdeményezett az eljárás alá vont ügyvéddel szemben.

A fegyelmi eljárást kezdeményező határozat szerint az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy az elfogadott megbízást nem teljesítette, továbbá a Kamara felhívására az iratokat nem csatolta, az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott, mindösszesen 2 rendbeli (egy esetben folytatólagos) szándékos fegyelmi vétséget követett el, konkrétan az Üttv. 28. § (3) bekezdés, az Üttv. 29. § (1) és (2) bekezdés, az Üttv. 39. § (5) bekezdés, az Üttv. 41. § (4) bekezdés és az ÜESZ. 12.3. pontjának rendelkezéseit sértette meg.

A tényállás:

A bejelentő az eljárás alá vont ügyvéddel a Sz. Kft-n keresztül került kapcsolatba. Személyesen a bejelentő és az eljárás alá vont ügyvéd nem találkoztak.

A bejelentő a Kft. irodájában jelent meg és folytatott egyeztetéseket a kölcsönszerződésével kapcsolatban.

E körben a bejelentő, mint megbízó a Sz. Kft. megbízottal megbízási szerződést kötött, melyben megbízta a megbízottat a „meghatalmazás(ok)ban szereplő igényeinek, jogainak érvényesítésével kapcsolatos ügyvitellel”.

A bejelentő a konkrét ügyeire nézve ügyvédi meghatalmazásokat is aláírt, mely alapján az eljárás alá vont ügyvéd eljárni volt jogosult a peres eljárások kezdeményezése és perbeli képviselet során.

Ezen meghatalmazások alapján az eljárás alá vont ügyvéd bizonyosan eljárt a járásbíróság előtt két peres és három végrehajtási eljárásban, illetve bizonyosan készített egy keresetlevél tervezetet a járásbíróságnak címezve, amelyet azonban nem nyújtott be a bíróságnak.

A járásbíróság mindkét eljárásban hozott keresetlevelet visszautasító végzései ellen az eljárás alá vont ügyvéd nem jelentett be fellebbezést.

A végzések indokolása szerint mindkét esetben a bíróság akként döntött, hogy a keresetleveleket visszautasította és a költségmentesség engedélyezése, valamint a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet elutasította. A bíróság a végzésében kifejtette, hogy a visszautasítás indoka többek között az volt, hogy a hiánypótlási felhívás ellenére az eljárás alá vont ügyvéd nem igazolta a bíróság által megkívánt előfeltételek teljesülését.”

A Fegyelmi Tanács bizonyítékként az eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozatán túlmenően az okirati bizonyítékokat és a bejelentő bejelentését, vallomását és az okirati bizonyítékokat vette figyelembe.

Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:

Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi eljárás vizsgálati és tárgyalási szakaszában részben felhívásra, részben felhívás nélkül írásban nyilatkozott.

Fegyelmi felelősségére nézve a vizsgálati szakaszban a fegyelmi eljárás megszüntetését kérte, majd a tárgyalási szakban elismerte a felelősségét abban, hogy megbízási szerződést írásban nem készített.

Védekezésének lényege szerint a bejelentő egy korábban eljárt kollégával szembeni elégedetlensége miatt kereste fel őt, ügyeit általánosságban elvállalta, melyek igen sokrétűek voltak. Megsajnálta a bejelentőt, ezért rendkívül méltányos díjazás ellenében végezte a tevékenységét.

Elmagyarázta, hogy miért nem sikerült a peres eljárásokban az előzményi per megindítását igazolni, és arra hivatkozott, hogy a fellebbezést nem elfelejtette benyújtani, hanem taktikai okból nem jelentett be fellebbezést, mert az „célszerűtlen” lett volna. Később a tárgyalási szakban írásban előadta, hogy nem is volt megbízása a fellebbezés előterjesztésére a bejelentőtől.

Egyúttal határozottan visszautasította a bejelentő azon kifogását, hogy alkalmatlan lenne az ügyvédi tevékenység végzésére, álláspontja szerint a jogi szakvizsga letételével az alkalmassága igazolt. A hivatását megfelelő színvonalon gyakorolta a konkrét ügyben és arra is hivatkozott, hogy álláspontja szerint a bejelentő a „sikertelenséget” szankcionálja a bejelentéssel.

A tárgyalási szakban írásban arra is hivatkozott, hogy a járásbíróságnak címzett keresetlevél megszerkesztésére nem is volt megbízása a bejelentőtől.

Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi eljárásban a fegyelmi tárgyaláson (szabályszerű idézés ellenére) nem jelent meg, így a fegyelmi felelősségével összefüggésben - a korábban részletezett írásbeli beadványán kívül - semmilyen további nyilatkozatot nem tett.

A bejelentő a fegyelmi tárgyaláson fenntartotta a bejelentésben foglaltakat és előadta, hogy 2016. évtől egy szervezettel állt kapcsolatban, akik ügyvédekkel álltak összeköttetésben. Az iratokat, amiket aláírt, a szervezet adta át részére. Meghatalmazásokat írt alá. Akkor tudta meg, hogy milyen ügyben jár el az eljárás alá vont ügyvéd a képviseletében, amikor egyszer a bíróságról érkezett egy levél, amiben látta, hogy benyújtotta az eljárás alá vont ügyvéd a keresetet.

Kérdésre pontosította, miszerint az [...] Bank ügyében, a volt férje elleni tartozás ügyében és a végrehajtóval szembeni dolgokkal kapcsolatban hatalmazta meg az ügyvédet.

Csak meghatalmazásokat írt alá a cégnél. Olyan megbízási szerződést, ami részletes tájékoztatást tartalmazott volna, nem kötött az eljárás alá vont ügyvéddel.

Nem mondott olyat sem a cégnek, sem az ügyvédnek, hogy ne nyújtson be fellebbezést az ügyben.

Előadta, hogy sokáig csak ezzel a szervezettel kommunikált, azután, amikor úgy látta, hogy nem haladnak az ügyei, akkor felvette a kapcsolatot az ügyvéddel közvetlenül, ez 2019 januárjában volt. A szervezet mindig csak azt mondta a bejelentőnek, hogy nyugodjon meg, intézik az ügyeit.

A szervezet részéről [...]-nal állt kapcsolatban, aki tudott az ügyeiről, mert amikor felhívta őket, hogy érdeklődjön, akkor tőle származik az a papírt, ami azt igazolta, hogy az irat bement a járásbíróságra.

Ez a szervezet a Sz. Kft., a bejelentő velük kötött megbízási szerződést.

A bejelentő be is csatolta az iratokhoz azt a megbízási szerződést, amely közte, mint megbízó és a Sz. Kft., mint megbízott között született.

A bejelentő előadta, hogy megbízási díjat a Sz. Kft. részére fizetett, mégpedig ügyenként. Később közvetlenül az eljárás alá vont ügyvédnek 2019. évben fizetett megbízási díjat. Előtte az eljárás alá vont ügyvéd nem kért tőle pénzt, de intézte az iratokat a bejelentőnek.

A bejelentő a Sz. Kft-vel és az eljárás alá vont ügyvéddel szemben is fenntartotta a kártérítési igényét.

A bejelentő onnan tudta meg, hogy ki az ügyvéd az ügyében, hogy 2017. évben kapott egy levelet a járásbíróságtól, amiben szerepelt az eljárás alá vont ügyvéd neve is.

Az eljárás alá vont ügyvéddel 2019. év tavaszától kommunikált a bejelentő telefonon, összesen kb. 5 alkalommal beszéltek egymással.

Amikor telefonon beszélt a bejelentő az eljárás alá vont ügyvéddel, akkor mindig azt mondta a bejelentőnek, hogy a Sz. Kft-t keresse az ügy miatt, mert ő nem tud neki felvilágosítást adni az ügyállásról. E-mail útján nem kapott tájékoztatást a bejelentő az eljárás alá vont ügyvédtől, kizárólag a számlát kapta meg tőle e-mailben.

Azt nem tudta megmondani a bejelentő, hogy a Sz. Kft. és az ügyvéd kötöttek-e egymással szerződést vagy sem.

Kérdésre előadta, hogy közvetítő által került kapcsolatba az ügyvéddel, akivel csak úgy került szóba a Sz. Kft., hogy az eljárás alá vont ügyvéd mondta, hogy ő a cég ügyvezetőjével van kapcsolatban és ő kezeli az a bejelentő ügyét.

A bejelentő előadta, hogy sem a meghatalmazások aláíráskor, sem azt megelőzően nem találkozott az eljárás alá vont ügyvéddel.

A meghatalmazásokat a Sz. Kft. irodájában írta alá a bejelentő, de mivel nem volt ott az eljárás alá vont ügyvéd, így nem tudott részletesen beszélni vele az ügyekről.

A bejelentő előadta, hogy amikor telefonon felvette a kapcsolatot az eljárás alá vont ügyvéddel, akkor állandóan azt a választ kapta az eljárás alá vont ügyvédtől, hogy nem tudja tájékoztatni az ügyei állásáról, mert ő csak egy megbízott, aki a nevét adta ehhez az ügyhöz. A bíróság mindent visszautasított, mert nem volt megfelelő a szöveg, vagy késve érkezett a beadvány a bíróságra.

Kérdésre előadta a bejelentő, hogy semelyik ügyben nem jelezte az eljárás alá vont azt, hogy az iratok benyújtásával kapcsolatosan bármilyen kockázat lenne, vagy azt, hogy nem lenne célszerű az adott beadvány benyújtása.

Nem a bejelentő határozta meg azt, hogy mi a teendő az egyes ügyekben, hanem a Sz. Kft. és az ügyvéd. A bejelentő azt gondolta, hogy arra adott megbízást a Sz. Kft-nek és az ügyvédnek, hogy zárják le az ügyeket véglegesen.

Okirati bizonyítékok körében megállapítható volt, részben a bejelentő, részben az eljárás alá vont ügyvéd által csatolt okiratok alapján, hogy az eljárás alá vont ügyvéd több peres és végrehajtási eljárásban látta el a bejelentő képviseletét.

Az okiratok alapján lehetett megállapítani, hogy a járásbíróságnak címzett keresetlevelet készített az eljárás alá vont ügyvéd.

Szintén az okiratok alapján lehetett megállapítani, hogy a járásbíróság előtti peres eljárásokban a bíróság a keresetlevelet visszautasította.

A fegyelmi biztos végindítványa:

A fegyelmi biztos végindítványában fenntartotta a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban foglaltakat, azt annyival egészítette ki, illetve pontosította, hogy a bejelentő a Sz. Kft-vel kötött megbízáson keresztül jutott el az eljárás alá vont ügyvédhez és a bejelentő az eljárás alá vont ügyvéddel nem kötött megbízási szerződést.

Felhívta, hogy a megbízási szerződés írásba foglalásának a hiányát az eljárás alá vont ügyvéd is elismerte.

A bejelentő tanúvallomása alapján megállapítható volt az is, hogy az ügyekre vonatkozó megbízásokhoz kapcsolódó meghatalmazásokat a bejelentő nem az eljárás alá vont ügyvéd jelenlétében írta alá.

A tényállás történeti részét a járásbíróság előtt folyamatban volt ügy tekintetében változatlanul fenntartotta, azzal, hogy az eljárás alá vont ügyvéd védekezésével szemben a tényállásban azt kérte megállapítani a fegyelmi biztos, hogy a megbízó nem adott utasítást arra vonatkozóan, hogy az ügyeiben milyen lépéseket tart szükségesnek, hanem a szükséges eljárási cselekményeket az eljárás alá vont ügyvéd és a Sz. Kft. határozták meg.

Ennek megfelelően az eljárás alá vont ügyvéd azon védekezése, hogy a megbízói utasítás célszerűtlen lett volna és ezért nem nyújtott be fellebbezést az ügyben, nyilvánvalóan nem foghat helyt, figyelemmel arra is, hogy a bejelentő az ügyei szakszerű képviseletére adott megbízást.

A fegyelmi biztos álláspontja szerint a meghatalmazás csak abban az esetben lehet korlátozott tartalmú, ha az magából a meghatalmazásból kitűnik, azonban azt az eljárás alá vont ügyvéd nem csatolta, így a korlátozást nem tudta igazolni. Az eljárás során az eljárás alá vont ügyvéd azt sem tudta igazolni, hogy a fellebbezés és a kereset benyújtására vonatkozóan az ügyféllel egyeztetett volna, illetve őt tájékoztatta volna.

Figyelemmel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd elismerte azt, hogy a megbízási szerződés írásba foglalására nem került sor, így az iratcsatolás elmulasztása miatt az eljárás alá vont ügyvéd terhére rótt fegyelmi vétséget nem tartotta fenn.

Fenntartotta azonban az eljárást kezdeményező határozatban foglaltaknak megfelelően azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a keresetlevele hiányosságait nem pótolta, illetve azt hiányosan adta be, továbbá nem nyújtotta be a járásbíróságra az elkészített keresetlevelet, illetve, hogy a megbízási szerződés írásba foglalását elmulasztotta.

Álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd e magatartásával megsértette az Üttv. 1 § (1) és (3) bekezdésének, az Üttv. 28. § (3) bekezdésének, az Üttv. 29. § (1) és (2) bekezdésének, az Üttv. 39. § (5) bekezdésének, az Üttv. 41. § (4) bekezdésének rendelkezéseit, amellyel 1 rb. folytatólagosan és szándékosan elkövetett fegyelmi vétséget követett el.

Pénzbírság kiszabását indítványozta, amelynek összegét az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletének, és a fegyelmi vétség súlyának figyelembevételével 100.000 Ft összeg közelében kérte megállapítani.

Az eljárási átalányköltség viselésére is kérte kötelezni az eljárás alá vont ügyvédet.

A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:

A fegyelmi biztos indítványa alapos.

A Fegyelmi Tanács 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétségben marasztalta az eljárás alá vont ügyvédet. Ennek az volt az oka, hogy bár a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban 2 rendbeli fegyelmi vétség szerepelt, de az eljárás alá vont ügyvéd meg nem cáfolt - és a bejelentő által alátámasztott - előadása szerint nem készített megbízási szerződést, így annak az okiratnak a be nem csatolását a Fegyelmi Tanács értelemszerűen nem szankcionálhatja, amely irat nem is készült el.

Így a Fegyelmi Tanács a bejelentő által - közvetítőn keresztül - adott banki-végrehajtási ügyeinek lezárására adott megbízást egy megbízásnak tekintette. Míg a rendbeliség megállapítása körében a megbízási szerződés megkötésének elmaradása ebbe az egy rendbeli szándékos fegyelmi vétségbe beolvad, a kijegecesedett gyakorlat szerint egy megbízáson belül elkövetett több fegyelmi vétség a folytatólagosság körében értékelendő, de megbízásonként tekinthető egy rendbelinek.

A Fegyelmi Tanács megállapította a becsatolt iratok, a bejelentő és az eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozata alapján, hogy több eljárásban is képviselte a bejelentőt az eljárás alá vont ügyvéd. Pontosan az eljárások darabszámát nem állapította meg a Fegyelmi Tanács, mert osztotta a fegyelmi biztos álláspontját, hogy a megbízás az ügyek lezárására irányult.

A Fegyelmi Tanács nem fogadta el az eljárás alá vont ügyvéd védekezését arra nézve, hogy fellebbezést azért nem nyújtott be az elutasítás ellen, mert nem tartotta azt célszerűnek, majd a védekezésének változtatásával létrejött álláspontját sem, miszerint nem volt megbízása a fellebbezés benyújtására.

Annak semmi akadálya nincs, hogy az ügyféllel egyeztetve; az ő igazolt döntése alapján ne nyújtson be fellebbezést az ügyvéd az általa képviselt ügyben.

Egy fellebbezés célszerűségét az ügyvéd mérlegelheti, a döntésről, amely ellen fellebbezni lehet, az ügyfelet tájékoztatni kell, ahogyan annak esetleges célszerűtlenségéről is. A döntés joga az ügyfélé, hogy kíván-e fellebbezni vagy sem. Ha a tájékoztatás ellenére nem nyilatkozik, akkor a biztonság kedvéért fellebbezni kellett volna.

Jelen ügyben sem megbízási szerződéssel, sem annak kiegészítésével, sem levéllel, sem e-maillel nem igazolta az ügyvéd, hogy a bejelentőt a célszerűtlenségről tájékoztatta volna és az ügyfél olyan döntést hozott volna, hogy a fellebbezés benyújtására - a hozzájárulásával - ne kerüljön sor.

Semmilyen írásbeli kommunikációra nem került sor, így azt az ügyvéd köteles igazolni, hogy a fellebbezés mellőzését a bejelentő engedélyezte.

Ha ilyen tájékoztatás, engedély nincs, akkor a fellebbezés benyújtása a jogi képviselő részről kötelező, mert az ügyfél érdekének ez felel meg és igényérvényesítésének ez az eszköze.

Ha nem írja le és íratja alá az ügyfelével az ügyvéd, hogy a fellebbezést az ügyfél utasítása alapján nem nyújtotta be és/vagy nem tájékoztatja írásban az ügyfelét, akkor éppen a jelen fegyelmi eljáráshoz hasonló eljárást kockáztat.

Persze az ügyfelet telefonon is lehet tájékoztatni, de e körben a bizonyítási teher az eljárás alá vont ügyvéden van; ha nem írásban tájékoztat, akkor a bizonyítása erősen elnehezül.

Jelen esetben e tájékoztatási kötelezettség elmulasztása merült fel a fellebbezés benyújtásának elmulasztása körében.

Nem fogadta el a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd védekezését abban a körben sem, miszerint a fellebbezés benyújtására nem volt megbízása.

A megbízás ügyekre vonatkozik. Az ügyben az ügyvéd minden jognyilatkozat megtételére jogosult az Üttv. értelmében, kivéve, ha azt korlátozzák.

Az ügyvéd értelemszerűen az ügyfélre nem kedvező határozat elleni fellebbezésre jogosult, kivéve, ha a megbízását e körben korlátozza a megbízási szerződésben vagy annak módosításában. Ilyen iratot azonban sem a bejelentő, sem az eljárás alá vont ügyvéd nem csatolt, így alappal a megbízás korlátozottsága - érdemben - fel sem merült.

Az eljárás alá vont ügyvéd arra is hivatkozott, hogy a járásbíróság előtt a kereset benyújtására azért nem került sor a részéről, mert álláspontja szerint az igényt peren kívül is érvényesíteni lehetett. Ezt a védekezést a Fegyelmi Tanács elfogadta, de annak semmi jelentőséget nem tulajdonított, tekintettel arra, hogy az nem az ügy lényegét érintette.

A Fegyelmi Tanács nem folytat célszerűségi vizsgálatot, mint, ahogy azt sem vizsgálta, hogy az adott igény érvényesíthető-e peren kívül, hiszen e körben csak annak van jelentősége, hogy a közvetítőn keresztül a bejelentőhöz került a csatolt - járásbíróságnak címzett, eljárás alá vont ügyvéd által lepecsételt, és aláírt - keresetlevél. A bejelentő erről azt tudta - a közvetítőn keresztül -, hogy az a járásbíróságnak benyújtásra került.

E körben alappal nem lehet hivatkozni arra, hogy nem volt erre megbízása az ügyvédnek, de a formál-logikával ellentétes is, hogy egy ügyvéd akként szerkeszt, ír alá és pecsétel egy több oldalas keresetlevelet, majd továbbítja azt a megbízójához/közvetítőhöz, anélkül, hogy az ügyben megbízása lenne.

Ahogy a célszerűség kérdésével nem foglalkozott a Fegyelmi Tanács, úgy értelemszerűen nem foglalkozott azzal sem, hogy a bejelentő alkalmatlannak ítélte az eljárás alá vont ügyvédet az ügyvédi tevékenységre, és azt is írta, hogy a bíróságnak írt beadványai értelmetlenek voltak. A bejelentő ezen kijelentései nem kerültek kivizsgálásra, a pályára való alkalmasság kérdését ugyancsak nem vizsgálta a Fegyelmi Tanács, a célszerűséghez hasonlóan.

Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy a keresetlevele hiányosságait nem pótolta, illetve azt hiányosan adta be, megsértette az Üttv. fenti rendelkezéseit.

Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy nem nyújtotta be a járásbíróságra az elkészített keresetlevelet, szintén túllépte megbízása kereteit és nem tett eleget az Üttv. 28. §-ából származó kötelezettségének.

Az elvállalt megbízással szemben kialakított jogi véleményét a bejelentővel nem közölte, így a bejelentő olyan ügyre adott megbízást és fizetett megbízási díjat, amely ügynek az ellátását az eljárás alá vont ügyvéd maga is célszerűtlennek gondolta. E körben a tájékoztatási kötelezettségét is megsértette.

Az eljárás alá vont ügyvéd esetében a vétkesség foka körében nem lehetett más megállapítása a Fegyelmi Tanácsnak a tényállás alapján, mint az, hogy a fegyelmi vétség elkövetése szándékos, hiszen a megbízási szerződés megkötésének elmulasztása, a peres és nem peres képviselet körében elkövetett mulasztások csak szándékosak lehettek, ideértve a célszerűségre hivatkozott mulasztást is.

A fentiek alapján a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd magatartását 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétségnek minősítette a fegyelmi biztos indítványa szerint.

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (a továbbiakban: Üttv.) 107. § Fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha

a) az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, vagy

b) ügyvédi tevékenységen kívüli szándékos vagy gondatlan magatartásával az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti.

Az Üttv. 1. § (1) bekezdése szerint az ügyvédi hivatás - jogi szakértelemmel, törvényes eszközökkel és módon, a közhatalmi szervektől függetlenül - az ügyfél jogai és jogos érdekei érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének elősegítésére, az ellenérdekű felek közötti jogvita - lehetőség szerinti - megegyezéssel történő lezárására irányuló tevékenység, amely tevékenység magában foglalja az igazságszolgáltatásban való közreműködés.

Az Üttv. 1. § (3) bekezdése szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni.

Az Üttv. 28. § (3) bekezdése értelmében a megbízási szerződés alapján a megbízott jogosult és kötelezett minden olyan cselekmény elvégzésére, amely a rábízott ügy szabályszerű ellátásával jár.

Az Üttv. 29. § (1) bekezdése értelmében a megbízási szerződést írásba kell foglalni, tekintettel arra, hogy az Üttv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerint az ügyvédi tevékenység megbízás alapján folytatható.

Az Üttv. 29. § (2) bekezdése értelmében a megbízás írásba foglalásának elmaradása a megbízás érvényességét nem érinti, de ilyen esetben a megbízás taralmának bizonyítása a megbízottat terheli.

Az Üttv. 41. § (4) bekezdéséből, valamint 39. § (5) bekezdéséből következik, hogy az ügyvéd köteles tájékoztatni az ügyfelet, ha annak utasítása célszerűtlen, illetve arról is, hogy az eljárása esetlegesen milyen jogi kockázatokat rejt.

Az ÜESZ 2.1. pontja értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlója „köteles igénybe venni minden törvényes eszközt ügyfele jogai és jogos érdekei érvényesítéséhez...”.

Az ÜESZ 2.4. pontja értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlója „nem tanúsíthat olyan magatartást, mely ellentétes az ügyfél jogos érdekeivel”.

A Fegyelmi Tanács a rendelkező részben írt fegyelmi büntetés kiszabását tartotta arányban állónak az elkövetett cselekmények tárgyi súlyával.

A Fegyelmi Tanács más fegyelmi büntetés kiszabására nem látott lehetőséget, mint a fegyelmi biztos által indítványozott pénzbírság.

A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FESZ) 1.4. pontja kimondja, hogy a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy az enyhébben bírálandó el.

A fegyelmi vétség fogalmát az Üt., illetve az Üttv. lényegében azonosan határozza meg, azonban jelenleg semmilyen más jogszabály alkalmazásának - mint az Üttv. - a lehetősége fel sem merül.

Tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd terhére több szándékos szabályszegés állapítható meg, ezért a Fegyelmi Tanács az Üttv. rendelkezései szerint kiszabható (max. 1.000.000 Ft) pénzbírság összegének alsó régiójába tartozó összeget találta megfelelőnek, nem a fegyelmi biztos által indítványozott 100.000 Ft összegben, hanem annál némiképp magasabb összegben, tekintettel arra, hogy az indítványozott összeg a Fegyelmi Tanács gyakorlata szerint az elbíráltnál lényegesen csekélyebb súlyú vétségek esetén kerül kiszabásra, egyúttal enyhítő körülmények feltárására igen kis számban került sor.

Enyhítő körülményt a Fegyelmi Tanács mindössze egyet észlelt, így azt, hogy az eljárás alá vont ügyvédnek korábban nem volt fegyelmi elmarasztalása. Ennek nyomatéka csekély azonban, hiszen az eljárás alá vont ügyvéd mindössze 2016. óta tagja a karnak, így a bejegyzésének 3. évében követte el a közepes súlyú fegyelmi vétséget. A makulátlan fegyelmi előélet nyomatéka fokozottabban jelentkezik akkor, amikor valaki egy teljes ügyvédi pályaív végén, évtizedes munka után kerül a fegyelmi ügyben eljáró tanács elé, szemben a pár éve ügyvédi tevékenységet végző kollégával.

A Fegyelmi Tanács a fegyelmi büntetés kiszabásakor súlyosító körülményt észlelt és értékelt, így súlyosít a folytatólagosság, miszerint egy megbízáson belül több mulasztás is a terhére volt róható.

A fentiek szerint a büntetés meghatározásakor figyelemmel volt a Fegyelmi Tanács az elkövetés körülményeire és eredményére, továbbá arra a reményre, hogy a fiatal kollégával szemben kiszabott méltányos összegű pénzbírság nevelő hatással lesz, így megállapította, hogy a bekövetkezett eredményre is tekintettel a meghatározott és kiszabott büntetés van arányban.

A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 40.2. a) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.

Az átalányköltséget a 40. 2 a) pont alapján 80.000 Ft összegben határozta meg a Fegyelmi Tanács. Felhívja a fegyelmi tanács az eljárás alá vont ügyvéd figyelmét az Üttv. 22. § (1) bekezdés g) pontjában és a 149. § (1) bekezdés b) pontjában, valamint (6) bekezdésében foglaltakra, különös tekintettel arra, hogy a végrehajtható fegyelmi határozatból fakadó fizetési kötelezettség felszólítás ellenére történő nem teljesítése a kamarai tagság megszüntetését eredményezi.

A Fegyelmi Tanács határozata 2020. november 19. napján jogerős és végrehajtható.

(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2020. F. 172.)