A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a 2021. június 7. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 2 (két) rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért
320.000 Ft, azaz Háromszázhúszezer forint pénzbírság
fegyelmi büntetéssel sújtja.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy a kiszabott pénzbírságot, valamint 80.000 Ft, azaz Nyolcvanezer forint átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
A bejelentés és előzetes vizsgálat:
Az eljárás alá vont ügyvéd ellen a bejelentő a Budapesti Ügyvédi Kamaránál jogi képviselet nem megfelelő ellátását kifogásoló bejelentést tett, melyhez mellékletet csatolt.
A vezető fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot elrendelte és felhívta az eljárás alá vont ügyvédet, hogy a vizsgálat lefolytatásához szükséges iratokat 8 napon belül köteles, az ügyre vonatkozó észrevételeit pedig jogosult a kamarának megküldeni.
Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi biztos határozati felhívásának a 8 napos határidőn belül nem tett eleget.
A fegyelmi biztos a bejelentés alapján hivatalból indult előzetes vizsgálati eljárás eredményeként fegyelmi eljárást kezdeményezett.
A fegyelmi biztos álláspontja szerint a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatának alapjául szolgáló tényállást - utalva arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentésre nem nyilatkozott és iratokat sem csatolt - a bejelentő előadása és az általa csatolt okiratok alapján lehetett és kellett megállapítania, mely szerint:
az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő, mint megbízója képviseletében eljárva, keresetlevél szerkesztésekor nem a kellő szakmai gondossággal járt el, a kétszer is benyújtott keresetlevél nem volt alkalmas a perindítás hatályának kiváltására.
Önmagában az a tény, hogy az eljárás alá vont ügyvéd által szerkesztett keresetlevelek nem feleltek meg a törvényi követelménynek, még nem alapozná meg a fegyelmi felelősséget, amennyiben az eljárás alá vont ügyvéd minden elvárhatót megtett volna a szabályszerű kereset beterjesztése, és így a keresetlevél beadásához fűződő joghatály fenntartása és az indokoltatlan illetékbefizetés orvoslása érdekében.
Az eljárás alá vont ügyvédnek jogában állt a megbízást felmondani, azonban a felmondási idő alatt kötelessége lett volna az ügyben a megbízó érdekében eljárni. Az eljárás alá vont ügyvéd nem igazolta, hogy az ügyfelét a követendő eljárásról tájékoztatta és az elvárható intézkedéseket megtette. Továbbá anélkül, hogy megbízásának, a perindításra alkalmas keresetlevél benyújtása iránti kötelezettségének eleget tett volna, az ügyfelét magára hagyta olyan helyzetben, amelyben a hiánypótlására 30 napos határidő állt rendelkezésre.
A bejelentő az eljárás alá vont ügyvéd téves tájékoztatása alapján tárgyi illetékfeljegyzési jog ellenére megelőlegezett 180.000 Ft peres illetéket. A bíróságok kétszer is tájékoztatást adtak erről és az illeték- visszaigénylés lehetőségéről, az eljárás alá vont ügyvéd azonban a hiba orvoslása iránt nem intézkedett, a visszaigénylés érdekében nem járt el, illetve nem adott tájékoztatást a megbízójának arra vonatkozón, hogy személyesen miként kell eljárni a visszaigénylés érdekében.
Az eljárás alá vont ügyvéd az iratcsatolási kötelezettségének a kamarai felhívás ellenére nem tett eleget, a töretlen fegyelmi joggyakorlat alapján ez önálló fegyelmi vétséget képez.
A kifejtettekből következően alapos a gyanú arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd - megszegve az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 1. § (3), 29. § (1) bekezdését - háttérjogszabályként utalva a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:272. § és 6:275. § (1) bekezdésére -, továbbá az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat (ÜESZ) 2.4. és 12.3. pontjait, 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A tényállás:
A bejelentő megbízást adott az eljárás alá vont ügyvédnek arra, hogy balesetével kapcsolatos követelésének (személyiségi jogsértés megállapítása, kártérítés, sérelemdíj) érvényesítése iránt peres eljárást kezdeményezzen és a perben a jogi képviseletét ellássa.
Az eljárás alá vont ügyvéd a megbízást nem foglalta írásba.
Az eljárás alá vont ügyvéd megbízási díjat nem számított fel.
Az eljárás alá vont személyiségi jogsértés megállapítása, kártérítés, sérelemdíj iránt a keresetlevelet a járásbíróságon benyújtotta.
Az eljárás alá vont ügyvéd iránymutatása alapján a bejelentő 180.000 Ft eljárási illetéket fizetett meg.
A járásbíróság jogerőre emelkedett végzésével hatásköre hiányának megállapításával a keresetlevelet áttette a törvényszékre.
A törvényszék a végzésével a keresetlevelet visszautasította. Az indoklás szerint a petitum nem tartalmazott arra vonatkozóan határozott kereseti kérelmet, hogy melyik alperes, melyik magatartása sértette meg a felperes egészséghez és munkához fűződő jogát. Ezen túlmenően a keresetlevél nem tartalmazta a kérelmet megalapozó tényeket és a jogi érvelést.
A bíróság tájékoztatta egyben a felperest, hogy az eljárás tárgyi illetékfeljegyzési jogban részesül, így a lerótt 180.000 Ft illetéket a Nemzeti Adó-és Vámhivatalnál visszaigényelheti, továbbá a keresetlevél előterjesztésének joghatásai fennmaradnak, ha a visszautasító végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül a keresetlevelet szabályszerűen újra benyújtja.
Az eljárás alá vont ügyvéd a keresetlevelet ismét előterjesztette. A törvényszék végzésével a keresetlevelet visszautasította. A bíróság megállapította, hogy a felperes az ismét benyújtott keresetlevélben nem terjesztette elő a már visszautasított keresetet is tartalmazó keresetet, hanem csak a visszautasító végzés szerinti hiányokat pótolta részben. A kereset érdemi része nem tartalmaz arra vonatkozó kérelmet, hogy az I. r. alperes melyik magatartása sértette meg a felperes egészséghez és munkához fűződő alapjogát, csak a jog sérülésének mibenlétét részletezte, amely baleset okozására utal, de e körben tényállást nem adott elő, és az I. r. alperes felelősségét sem fejtette ki. Nem terjesztett elő tényállást a II. r. alperessel szembeni kereseti kérelméhez sem, csak jogszabályi helyeket jelölt meg, amely hivatkozások nem tekinthetők tényállításnak és a kereseti kérelem közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelésnek.
Nem adta elő azt sem, hogy milyen ténybeli alapon és jogi indok mellett van helye a II. r. alperessel szemben megállapítási keresetnek, továbbá hiányos a baleseti kártérítés és a sérelemdíj iránti kereset alapjául szolgáló tényállás is.
A törvényszék tájékoztatta a felperest, hogy az eljárás tárgyi illetékfeljegyzési jogban részesül, így a lerótt 180.000 Ft illetéket a Nemzeti Adó-és Vámhivatalnál visszaigényelheti, továbbá a keresetlevél előterjesztésének joghatásai fennmaradnak, ha a visszautasító végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül a keresetlevelet szabályszerűen újra előterjeszti.
Az eljárás alá vont ügyvéd a második visszautasító végzés kézhezvételét követően a megbízást felmondta, további intézkedést az ügyben nem tett, a bejelentőt pedig nem tájékoztatta arról, hogy milyen jogkövetkezményekkel jár, ha nem gondoskodik a keresetlevél újbóli, szabályszerű benyújtásáról.
Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:
Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi eljárás kezdeményezését követően előadta, hogy a fegyelmi biztos első felhívására válaszolt elektronikus úton az egyik kamarai felhívásban megjelölt címre.
Ezt követően sokáig nem történt semmilyen iratküldés, majd kézhez vette azt az iratot, amelyben a kamara megállapítja, hogy nem válaszolt az első értesítésre.
Ezen beadványához csatolta a hivatkozott beadványát és kérte az abban foglaltak figyelembevételét.
Előadta, hogy bejelentő több, mint 15 éve állandó visszatérő ügyfele volt, akit többen összefogva támogattak, mivel betegsége folytán erre rászorult.
A bejelentő a panaszában lényegében tényszerűen adja elő az eseményeket, de téved abban a következtetésében, hogy részére akár téves iratokat készített, vagy mulasztott volna.
A bejelentőt ért balesetet követően hosszú ideig nem volt panaszmentes, sem 2017 tavaszán, sem a keresetlevél benyújtásakor.
2017. júliusától 2018. áprilisáig tartott a balesetet okozó gépkocsivezetővel a peren kívüli levelezés, egyeztetés, ami eredménytelenül zárult. A keresetlevelet első alkalommal ezt követően nyújtotta be.
Az első keresetlevelet az új Pp. hatálybalépését követően készítette, az akkori bizonytalan jogi gyakorlat ismeretében, lényegében úttörő munkával. Ezen tény és a balesetet okozó személlyel történt levelezés miatt csak 2018 nyarán tudta elkészíteni a keresetlevelet, miközben másik ügyekben szerzett negatív tapasztalatait próbálta ennek az okiratnak a javítására fordítani.
A sérelemdíj alkalmazása viszonylag későn került szóba a kereset kialakítása során, így maradt benne az eredeti változat szövegében a járásbíróság.
Sajnálatos módon a törvényszék a visszautasítást követően a végzésben megjelölt hiányosságok kijavításával ismételten előterjesztett keresetlevelet ismételten visszautasította.
Ekkor - az elévülési időre is tekintettel - kilátástalannak ítélte meg a helyzetet és ősszel arról tájékoztatta ügyfelét, hogy az elévülési szabályok miatt már nem lehet megismételni a kereset benyújtását.
Az iratok kiadását viszont az ügyfél csak ez év elején kérte, és a találkozási időpont egyeztetések után erre csak 2020 májusában került sor.
A lerótt illetékkel kapcsolatban előadta, hogy azt az első kereset benyújtásával egyidejűleg fizette be az ügyféltől átvett összegből, és a bíróság annak visszaigényléséről a végzésében rendelkezett. Az illetéket még nem igényelte vissza az ügyfél részére.
Álláspontja szerint kötelességszegésről nincsen szó az adott esetben.
A részére megküldött iratok alapján látta, hogy a bejelentő becsatolta az ügyben releváns iratokat, ezért nem csatolta azokat ismételten.
Csatolt azonban egy tényvázlatot, melyet a bejelentő balesete után vett fel a per megindítása előtt.
A csatolt tényvázlaton csak az eljárás alá vont ügyvéd aláírása szerepel, a megbízóé azonban nem.
A megtartott fegyelmi tárgyaláson eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét részben elismerte.
Az ügyben a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban megállapítottak szerint járt el.
A szükséges iratokat becsatolta, ezzel nem értett egyet, mindent leírt első felhívásra. Amit már korábban csatolt a bejelentő, azt nem csatolta.
Kapcsolatot a bejelentővel segítőjén keresztül tartott, ő az egyik támogatója a bejelentőnek.
A balesetet okozó hölggyel leveleztek, nehéz volt fellelni, ezzel is ment az idő. Miután a balesetet okozó hölgy visszautasította a megkeresésüket, utána írta meg a keresetet, az ügyvédi meghatalmazás is akkor kelt, ebből látható.
Mikor felmondta a megbízást a második visszautasítás után, személyesen tájékoztatta bejelentőt és segítőjét, szóban egyeztettek a teendőkről. A bejelentő segítője uralja a témát, bejelentővel pontosan tudják, mi az a keresetlevél stb., ezért mikor elmondta, hogy nem vállalja tovább, értette, hogy mit jelent, tudomásul vette.
A felmondás lényege az volt, hogy már nem tud többet segíteni. Az általános kártérítésre 5 éven belül lehetőség van, erről 2021 májusában írásban tájékoztatta a bejelentő segítőjét.
Amiből kicsúsztak, az a 3 éves szűkebb határidő letelte volt. A második visszautasítás a 3 év után volt. Az ismételt beadással még talán fenn lehetett volna tartani, de felmondta, belefáradt. Írásbeli feljegyzés nem maradt a felmondáskor elhangzott tájékoztatásról. Megadott mindent, hogyan kell az illetéket visszaigényelni, amikor májusban elvitték az iratokat. A visszaigényléshez szükséges eredeti iratot odaadta. Akkor jelezték, hogy megbíznak új kollégát.
Az illetékvisszatérítéssel kapcsolatban nem járt el, az iratokat visszaadta, többek között azért, mert azt mondták, másik ügyvédet bíznak meg. Az iratok átvételekor - egy évvel később - egyedül volt a bejelentő, készült átadás-átvétel.
A személyesen meghallgatott bejelentő előadta, hogy az 1990-es évek óta ismeri az ügyvéd, segített mindenben. Utoljára ez a közlekedési baleset volt, 8 napon túl gyógyulú sérüléssel, 2 évig nem történt az ügyben semmi, majd 3 év után közölték vele, hogy lecsúsztak az ügyről.
Jó kapcsolat volt az ügyvéddel, de rosszul esett, hogy „kitoltak vele”.
Az ügyvéd az ügy állásáról tavaly tájékoztatta, amikor elment hozzá, és mondta, hogy kétszer beadta a kérelmet. Az illeték 180.000 Ft volt, azt ő befizette. Odaadta az ügyvédnek. Azt, hogy vissza lehet igényelni, tudta, de még nem kapta vissza. Az illeték visszatérítése az ügyvédre lett bízva.
Amikor tájékoztatta, hogy visszautasították másodszor is, ez személyesen volt az irodájában, akkor hozta el az iratokat tőle. Tájékoztatta, hogy milyen lehetőségek vannak. Utána másik ügyvédet nem bízott meg, lezártnak tekintette ezt az ügyet.
Mióta elhozta az iratokat, azóta az eljárás alá vont ügyvéddel nem beszélt.
A tanúként meghallgatott segítő az alábbiakat adta elő:
A bejelentővel régi, 20-25 éves a kapcsolata, a párjával együtt segítik, támogatják. Az eljárás alá vont ügyvédet a bejelentőn keresztül ismeri. A tárgybeli ügyben a szóbeli megbízáskor volt jelen. Amikor az eljárás alá vont ügyvéd kérte az iratokat és behívta a bejelentőt a megbízás aláírására, akkor a bejelentő egyedül ment.
A bírósági eljárás előtti peren kívüli egyeztetésre nem emlékszik, az eljárás alá vont ügyvéddel többször egyeztetett telefonon, azt mondta, megpróbál kapcsolatba lépni a balesetet okozóval, de még nem volt tiszta, pontosan mi a stratégia. Telefonon tartották a kapcsolatot.
Tudta, hogy megindult a per, hosszú idő volt, mire összeállította és beadta a keresetlevelet. Egyszer csak közölte telefonon, hogy sajnos erről lecsúsztak.
Az illetéket a bejelentő vitte el, az eljárás alá vont ügyvéd pedig befizette. Azt mondta az ügyvéd, hogy az illetéket vissza lehet szerezni az APEH-en keresztül, de nem került sor rá.
Nem igényelték vissza, mert az eljárás alá vont ügyvéd azt mondta, csak az kaphatja vissza, aki befizette, ez pedig ő volt. Pár hónappal a felmondást követően kérte az iratokat, türelmet kért. Összeállította pár hónap múlva, a bejelentő ment és átvette az iratokat.
Amikor közölte, hogy lecsúsztak az ügyről, akkor nem mondta, hogy ismételten be lehet adni a keresetet. Másik ügyvédet akartak megbízni, de ez később volt, miután elhozták az iratokat. Másik ügyvédet felkerestek, aki azt mondta, hogy semmit nem lehet tenni, nem vállalta. További eljárás nincs, lezártnak kell tekinteni az ügyet.
A tanú felmutatta a 2021. május 10. napján kelt levelet, amit eljárás alá vont ügyvéd figyelemfelhívás tárggyal küldött bejelentő részére.
A fegyelmi biztos indítványa:
A lefolytatott bizonyítási eljárást követően a fegyelmi biztos fenntartotta a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában foglaltakat azzal, hogy a tényállás tekintetében kiegészítendő, hogy az eljárás alá vont szívességi alapon vállalta az ügyet, viszont ettől függetlenül ugyanolyan gondossággal kell eljárnia, mint mikor ellenérték mellett vállal egy ügyet.
A keresetlevél nem volt alkalmas a perindítás hatályának kiváltására, az eljárás alá vont nem fordított kellő körültekintést az ügy tárgyát képező, a gépjármű felelősségbiztosítás jogterületének feltérképezésében. Az illetékfeljegyzés lehetőségéről sem tájékoztatta az ügyfelet.
A felmondás oka, miszerint belefáradt, nem elfogadható, főleg, ha hátrányos helyzetű az ügyfél.
Már az első elutasításkor ismertté vált, hogy szükségtelen volt az illetéklerovás, azt mégsem igényelte vissza.
Az iratcsatolási kötelezettséget illetően fontos, hogy az az e-mail, amire hivatkozik az eljárás alá vont, nincs az iratok között. Nem állapítható meg, hogy határidőben reagált volna az első felhívásra, ezt nem igazolta.
A fegyelmi biztos fenntartotta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd kétrendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el. Enyhítő körülmény, hogy huzamosabb ideig makulátlan pályafutása volt. Pénzbírság fegyelmi büntetés kiszabását indítványozta azzal, hogy amennyiben a Fegyelmi Tanács megállapítja az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét, úgy kötelezze a költségek viselésére is.
A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:
A fegyelmi biztos indítványa alapos.
A jelen ügy elbírálásának alapjául szolgáló magatartás 2018. évi, illetve azt követő elkövetési időpontjában az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) volt hatályban.
A fegyelmi felelősségének elbírálása során az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.), illetőleg a 2018. május 1. napjától hatályos 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: ÜESZ) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Eljárásjogi szempontból az előzetes vizsgálati eljárásra az Üttv. 208. § (22) bekezdése alapján a 2019. január 1. napjától hatályos, a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: FESZ) rendelkezéseit kellett alkalmazni tekintettel arra, hogy az előzetes vizsgálat 2019. január 1. napja után indult.
Az Üttv. 107. § értelmében: Fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha a) az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, vagy b) ügyvédi tevékenységen kívüli szándékos vagy gondatlan magatartásával az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti.
Az Üttv. 1. § (3) bekezdése alapján „az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni”.
Az Üttv. 29. § (1) bekezdése alapján „A megbízási szerződést írásba kell foglalni, kivéve, ha az csak jogi tanácsadásra irányul.”
A törvényhely (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „Az (1) bekezdés szerinti írásba foglalás elmaradása a megbízás érvényességét nem érinti, de ilyen esetben a megbízás tartalmának bizonyítása a megbízottat terheli.”
Az általános háttérjogforrásként irányadó 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.) 6:272. §-a értelmében „A megbízási szerződés alapján a megbízott a megbízó által rábízott feladat ellátására, a megbízó a megbízási díj megfizetésére köteles.
A 6:275. § (1) bekezdése révén „A megbízott köteles a megbízót tevékenységéről és a feladat ellátásáról kívánságára, szükség esetén e nélkül is tájékoztatni (...)”.
Az Üttv. 35. § (3) bekezdése alapján „A megbízott a megbízási szerződést 15 napos felmondási idővel felmondhatja (...). A megbízott a felmondási idő alatt is köteles a megbízó érdekében eljárni. Emellett az ügyvéd köteles az ügyfelet megfelelően tájékoztatni.”
Az ÜESZ 2.4. pontja értelmében „Az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem tanúsíthat olyan magatartást, mely ellentétes az ügyfél jogos érdekével.”
A Fegyelmi Tanács a tényállást a bejelentő bejelentésében, az ahhoz csatolt iratmellékletek, személyes meghallgatása, az eljárás alá vont ügyvéd írásbeli és szóbeli nyilatkozata, valamint a tanúvallomások alapján aggálytalanul állapította meg.
Az eljárás alá vont ügyvéd a peres eljárásra kapott megbízását nem megfelelően, nem ügyfele érdekében látta el.
Tekintve, hogy a megbízási szerződést (Tényvázlatot) a megbízó nem írta alá, akként kell értékelni, hogy az nem került írásba foglalásra. Ez ugyan a megbízás érvényességét nem érinti, azonban ilyen esetben a megbízás tartalmát a megbízottnak kell bizonyítania.
Függetlenül attól, hogy megbízási díj ellenében, vagy szívességből vállalt megbízás alapján jár el az ügyvéd, azt megbízója érdekében, lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell megtennie.
Nem hivatkozhat alappal az újonnan hatályba lépett jogszabályok nem ismeretére, az új rendelkezéseknek megfelelő, még esetleg ki nem alakult bírói, illetve joggyakorlatra.
Feltéve, de meg nem engedve, ha e körben bármilyen anomália is fennállna, az eljáró megbízott ügyvédnek az írott jogszabály rendelkezéseinek be- és megtartása mellett kell eljárnia és megbízója érdekeit képviselnie.
A jelen esetben az irányadó tényállás mellett ez többek között azt jelenti, hogy a keresetlevél többszöri visszautasításával, minden visszautasítás esetén a jogszabályban biztosított 30 napon belüli ismételt benyújtással a keresetlevél előterjesztésének joghatásai fenntarthatóak legyenek és ezzel megtartható a megbízó azon jogvédelme, hogy igénye ne évüljön el és azt jogi úton érvényesíteni tudja.
Kétségtelen, hogy a megbízást elvállaló ügyvéd jogosult a megbízás megszüntetésére, indokolás nélkül is, 15 napos felmondási idővel, azonban ebben az esetben maradéktalanul be kell tartania az e körben irányadó jogszabályi rendelkezéseket úgy, hogy a megbízó ügyfelet hátrány, kár ne érje, amíg új képviseletéről gondoskodik, a felmondási idő alatt a megbízó érdekében köteles eljárni.
Megbízóját továbbá megfelelő tájékoztatással kell ellátnia.
Mindez azt jelenti, hogy az ügyvédnek egyrészt a folyamatban lévő ügyben biztosítania kell valamennyi eljárási cselekmény határidejének be- és megtartását, másrészt minden további, az ellátott ügyet érintő tájékoztatást meg kell adnia megbízójának a követendő eljárási cselekményekről, intézkedésekről, az ügy ellátásának folyamatossága, valamint a megbízói igényérvényesítés (igényérvényesíthetőség) maradéktalan biztosítása érdekében.
Az eljárás alá vont ügyvéd nem ennek megfelelően járt el, az itt írt kötelezettségeit megszegte.
Ezt meghaladóan a megbízás felmondásakor téves jogi tájékoztatást adott ügyfelének, miszerint az elévülési szabályok miatt már nem lehet megismételni a kereset benyújtását, hiszen a keresetlevél második visszautasítását követően is lehetőség volt a keresetlevél előterjesztésének joghatásait fenntartani 30 napon belüli ismételt benyújtással.
A fegyelmi felelősséget nem a keresetlevél visszautasítása (a nem a jogszabályi tartalommal történő keresetlevél előterjesztése), hanem az alapozza meg, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a többszöri visszautasítást követően nem biztosította ügyfele érdekében a perindítás hatályának fenntartását és ezzel a megbízói igényérvényesítés fenntartását, az elévülés megszakítását.
A fenti magatartásával az eljárás alá vont ügyvéd gyakorlatilag magára hagyta az amúgy is hátrányos élethelyzetű és nehéz anyagi körülmények között élő megbízó ügyfelét akkor, amikor a megbízás felmondását követően nem adta meg részére igazolható módon a szükséges tájékoztatást jogérvényesítésének (a keresetlevél előterjesztésének joghatásai) további biztosításához.
Az ügyben jogszabály alapján biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog ellenére, téves tájékoztatása folytán a megbízójával megfizettetett és lerótt jelentős összegű illeték visszaigénylése iránt sem a keresetlevél első visszautasítását követő bírósági tájékoztatást követően, sem a megbízás felmondásakor nem intézkedett.
A megbízás felmondásakor, a képviselet lezárásakor kötelessége lett volna az amúgy is hátrányos helyzetű ügyfele érdekében a jelentős összegű illetéket visszaigényelni.
Mindezen magatartás alkalmas az ügyvédi tevékenységbe vetett bizalom és annak társadalmi megítélésének csorbítására.
Az eljárás alá vont ügyvéd a kamarai felhívásnak határidőben nem tett eleget.
Állítását, miszerint az első felhívásra válaszolt, semmivel nem igazolta.
Az iratcsatolási kötelezettség körében az eljárás alá vont ügyvéd az eljárás (a bejelentés) alapjául szolgáló és rendelkezésére álló ügy valamennyi iratát köteles csatolni, az eljárás lefolytatása és a tényállás megállapítása érdekében, függetlenül a bejelentő által csatolt iratoktól.
Ennek elmulasztása önálló fegyelmi vétségnek minősül.
Mindezekre tekintettel a Fegyelmi Tanács azt állapította meg, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy 1.) a keresetlevél másodszori visszautasítását követően, a megbízás felmondásával igazolható módon nem adta meg volt megbízója számára a maradéktalan és szükséges tájékoztatást, ezzel nem biztosította a perindítás hatályának fenntartását, az igényérvényesítés elévülésének megszakítását, az indokolatlanul lerótt illeték visszaigénylése iránt nem intézkedett, 2.) a Kamara felhívására iratcsatolási kötelezettségének nem tett eleget, az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg.
A fentiekre és az ügy összes körülményeire tekintettel - az Üttv. 109. § (1) bekezdésébe foglaltak figyelembevételével, a fegyelmi vétség súlyára, valamint a fegyelmi vétséggel érintett ügy érdemére való kihatására tekintettel, az elkövetésre irányuló szándék fokának megfelelően, a feltárt összes körülmény figyelembevételével mérlegelési jogkörében - a Fegyelmi Tanács az Üttv. 108. § b) pontja szerinti pénzbírság fegyelmi büntetés kiszabását találta indokoltnak, melynek mértékét mérlegeléssel - a maximálisan kiszabható 1.000.000 Ft összegű pénzbírság alapulvétele mellett - látta indokoltnak és arányban állónak a rendelkező rész szerint megállapítottal.
A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előélete makulátlan, vele szemben fegyelmi eljárásban marasztaló határozat nem volt.
Súlyosbító körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi vétséget megvalósító magatartását olyan megbízóval szemben fejtette ki, akinek jogi képviselete hátrányos életviszonyai és körülményei miatt különösen fokozott gondosságot igényel.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése, a FESZ 40.2. a) pontja alapján a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére kötelezte.
A Fegyelmi Tanács határozata 2021. július 14. napján jogerős és végrehajtható.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2020. F. 216.)