A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa (...) budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban 2020. december 8. napján tárgyalás tartása nélkül meghozta az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy (...) eljárás alá vont ügyvéd nem követett el fegyelmi vétséget, ezért a fegyelmi eljárás megszüntet
A bejelentés és az előzetes vizsgálat:
A fegyelmi eljárás A.K. és A.J. bejelentők a Budapesti Ügyvédi Kamarába benyújtott, mellékletekkel ellátott bejelentésével vette kezdetét.
A bejelentésükben előadták, hogy A.K. 2015. októberében megbízást adott az eljárás alá vont ügyvéd részére a NAV előtti eljárásban született határozat elleni fellebbviteli eljárásban való jogi képviseletre, ezt követően pedig 2015. decemberében a NAV határozatával szembeni bírósági felülvizsgálati eljárás kezdeményezésére.
Előadták továbbá, hogy A.J. 2017. decemberében megbízta az eljárás alá vont ügyvédet azzal, hogy lássa el a védelmét a Bíróság előtt folyamatban lévő büntető ügyben, majd pedig 2018. júniusában egy újabb megbízás alapján egy végrehajtási igényperben való jogi képviselettel.
A bejelentés szerint az eljárás alá vont ügyvéd 2015. júniusában a NAV előtt folyamatban volt vagyonosodási vizsgálati eljárásban olyan nyilatkozat tett, amely szerint A.K. jogi képviseletében elismeri, hogy B.H. 12.000.000 Ft-ot, valamint K.S. 50.000.000 Ft-ot adott, illetve utalt át A.K. részére befektetési célú kezelésre.
A bejelentők állították, hogy az eljárás alá vont ügyvéd részére nemhogy nem adtak olyan tartalmú utasítást, hogy a fenti nyilatkozatokat megtegye, hanem kifejezetten arra utasították, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján mindkét hivatkozott személy állításait cáfolja, hogy az adóhiány megállapítása elkerülhető legyen.
A NAV határozatával A.K. terhére 54.600.000 Ft adóalap-eltérés után 11.293.920 Ft adóhiányt állapított meg, valamint kötelezte őt a be nem fizetett személyi jövedelemadó, egészségügyi hozzájárulás, és mulasztási bírság, továbbá késedelmi pótlék megfizetésére. A.K. bejelentő az eljárás alá vont ügyvéd közreműködésével a törvényes határidőben fellebbezést terjesztett elő e határozattal szemben. Az elsőfokú határozatot a NAV másodfokú határozatával helyben hagyta. A másodfokú határozattal szemben A.K. az eljárás alá vont ügyvéd közreműködésével a törvényes határidőben keresetlevelet terjesztett elő, melyet a Bíróság ítéletével elutasított.
A.J. bejelentő és A.K. bejelentő az eljárás alá vont ügyvéddel a megbízásaikat megszüntették, melynek folyományaként 2019-ben személyesen egyeztetést folytattak le. Ezen egyeztetés eredményeként az eljárás alá vont ügyvéd tartozáselismerést tartalmazó okiratot írt alá tanúk jelenlétében, mellyel 80.000.000 Ft megfizetésére vállalt kötelezettséget a bejelentők részére. Annak ellenére, hogy ezen összeg megfizetésének határideje lejárt, az eljárás alá vont ügyvéd pusztán 800.000 Ft-ot fizetett meg.
A bejelentők beadványukban számos körülményt sérelmeztek. Így azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem megfelelően látta el a rábízott ügyet, kifejezetten a megbízó érdekével és utasításával ellentétben járt el akkor, amikor A.K. határozott utasításával szemben a NAV előtti eljárásban elismerte, hogy az általa átvett összegeket befektetési céllal vette át, és ez a körülmény a bejelentők véleménye szerint közvetlen okozati összefüggésben áll azzal, hogy A.K.-t a vagyonosodási vizsgálat során az adóhatóság marasztalta.
Kifogásolták továbbá azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd által előterjesztett fizetési könnyítés iránti kérelemnek volt köszönhető az, hogy az adóhatóság tudomást szerzett az ingatlanukról, mely később az adóhátralék érvényesítése érdekében végrehajtás alá került.
További sérelem a bejelentés szerint, hogy A.K. bejelentővel szemben foganatosított ingó foglalásnál az eljárás alá vont ügyvéd ugyan jelen volt, azonban nem akadályozta meg ott, hogy A.J. ingóságai lefoglalásra kerüljenek.
A.J. bejelentőt érintő büntető eljárással kapcsolatban a bejelentő azt kifogásolta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azt javasolta neki, hogy ne járjon tárgyalásra, de ezzel a bejelentő elesett a védekezési jogától és ezzel hátrányt szenvedett.
Kifogásolták azt is, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az ügyvédi titoktartás körébe eső információkat osztott meg különféle politikusokkal.
A bejelentők bejelentésükhöz számos mellékletet csatoltak.
A vezető fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot határozattal hivatalból elrendelte, melynek tárgya „nem megfelelő jogi képviselet kifogásolása” volt.
Eljárás alá vont ügyvéd védekezéseként előadta, hogy a bejelentés alaptalan, az egy nyomásgyakorlás a bejelentők részéről arra, hogy a bejelentők által fenyegetéssel kikényszerített és általuk írt tartozáselismerő okiratban szereplő összeg kifizetésére vegyék rá; ezért a bejelentésben előadtak minden olyan vélt hibát, amivel szeretnék alátámasztani az általuk kitalált kártérítési összeg jogosságát. A kártérítés tényét és összegét a bejelentők pusztán állítják, mert nincs pénzük, és így próbálnak pénzt szerezni. Előadta, hogy az esetleges kártérítés megállapítása nem az ügyvédi kamara hatáskörébe tartozik, valamint azt, hogy a bejelentők által írt okirat tartalmazza ugyan a felek közötti elszámolást, de az nem felel meg a valóságnak.
Az eljárás alá vont ügyvéd kitért arra, amit a bejelentők a bejelentés lényegi részeként állítottak, miszerint A.K. adóigazgatási eljárásában az iratbetekintésnél felvett jegyzőkönyv azt tartalmazza, hogy ő (az eljárás alá vont ügyvéd) elismerte, hogy B.H. 12.000.000 Ft-ot, K.S. 50.000.000 Ft-ot utalt át A.K. számlájára, míg további 20.000.000 Ft átadásának jogcímét vitatta, és ezen elismerésre A.K. kifejezett utasítása ellenére került sor, sőt ezt az állítást cáfolni kell, mert az adóhiányt el kell kerülni. Az eljárás alá vont ügyvéd állítása szerint ez nem fedi a valóságot. Kifejtette, hogy mielőtt az iratbetekintésre sor került volna, mind A.K., mind A.J. jelezték neki, hogy A.K. foglalkozott befektetések közvetítésével és már ekkor is elmondták neki a bejelentők, hogy a pénzeket megkapták. A bejelentők elmondták neki azt is később, hogy a két nevezett magánszemélynek 305.000.000 Ft kölcsönt adtak, de erről semmilyen irat nem készült. Ezután e közlés ismeretében ezt az álláspontot próbálta képviselni. Tájékoztatta őket arról, hogy vagyonosodási vizsgálat esetén csak akkor lehet a kölcsönre hivatkozni, ha igazolják annak forrását banki bizonylatokkal, valamint a pénz átadását is igazolják, de ezt tanúkkal eredményesen nem lehet alátámasztani. Arról is tájékoztatta őket, hogy csak olyan nyilatkozatot tesz, amely nem ütközik jogszabályba és nem irányul jogszabály kijátszására. Az eljárás alá vont ügyvéd előadta azt is, hogy az iratok között megtalálható volt a két nevezett magánszemélynek a Nemzeti Nyomozó Iroda előtt tett tanúvallomásai, amelyekben „befektetési célról beszélnek a pénzátadással kapcsolatban”, továbbá az iratok között volt annak igazolása, miszerint A.K. bejelentő elismerte, hogy ezeket az összegeket átvette. Időben ezt követően keletkezett az a jegyzőkönyv, amelyre később a határozatokban és az ítéletben is hivatkoztak.
Az eljárás alá vont ügyvéd megjegyezte, hogy a bejelentők folyamatosan változtatták az álláspontjukat aszerint, ahogyan az érdekeik éppen megkívánták. A.J. bejelentő a rendőrségi tanúvallomásában elismeri, hogy A.K. befektetési tevékenységet végzett. A keresettel támadott bírósági eljárásban merültek fel ugyan új bizonyítékok, de azok hiányosak voltak, s a bíróság a keresetet elutasította. Az eljárás alá vont ügyvéd előadta, hogy megítélése szerint mindvégig az ügyfél érdekében járt el, de nem képviselhetett olyan érdeket, amely jogszabály megsértését, vagy megkerülését célozza.
A.K. bejelentővel szembeni végrehajtási eljárással kapcsolatban az eljárás alá vont ügyvéd azt az észrevételt tette, hogy a foglalásnál a lakásban személyesen jelen volt, és a jegyzőkönyvben jelezte, hogy a lefoglalt tárgyak nem A.K. bejelentő tulajdonát képezik, hanem A.J. bejelentőét. E körülmény miatt igényper vette kezdetét, melyben az eljárás alá vont ügyvéd látta el a jogi képviseletet és a pert megnyerte. Kifejtette ebben a körben, hogy a bejelentők úgy állítják be, hogy a NAV és a Bank az ő hanyagsága miatt vezetett végrehajtást az ingatlan 50%-ára, pedig ez csak a végrehajtási jogszabályokból következik. Egyebekben, a fizetési könnyítésre vonatkozó eljárásra azért került sor, mert A.K. közölte, hogy nagyobb összegű pénzhez fog jutni, erre azonban nem került sor, ezért a kérelmet elutasították; állította, hogy e kérelem beadása előtt nem hivatkozott személyes kapcsolatokra, viszont az eljárás menetét ismertette a bejelentőkkel.
A.J. bejelentő büntető ügyével kapcsolatban az eljárás alá vont ügyvéd azt nyilatkozta, hogy nem igaz, hogy ő azt javasolta a bejelentőnek, hogy ne járjon tárgyalásra. A valóság az, hogy egészségi állapotára hivatkozva, mivel kórházi kezelésen vett részt a bejelentő, kérnie kellett a büntető ügyben kitűzött tárgyalás elhalasztását. Keletkezett egy kirendelt szakértői vélemény is a büntető ügyben, mely szerint A.J. bejelentőt a betegsége nem akadályozza a tárgyaláson való részvételben, de A.J. bejelentő ennek ellenére továbbra sem kívánt megjelenni a tárgyaláson, olyan megoldást kellett találnia, amellyel nem hátráltatja a büntető eljárást, és A.J. védelemhez való joga sem sérül, ezért került sor a tárgyalási jelenlétről való lemondásra. A megfelelő tájékoztatást ebben az esetben is megadta, és ismertette vele, ha az egészségi állapota a későbbiekben engedi, bármikor visszaveheti a tárgyaláson való részvételi jogot, a tárgyaláson részt vehet, és a bíróság felé is ilyen tartalmú bejelentést tett.
Az eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozata szerint ügyvédi titok hatálya tartozó információt nem osztott meg politikusokkal, ilyen személyt a bejelentők nem is közöltek. Kijelentette, hogy megítélése szerint elsősorban A.K. próbálkozásainak esetleges kudarcát akarják a nyakába varrni.
A megbízási jogviszony megszűnésével kapcsolatban az eljárás alá vont ügyvéd azt nyilatkozta, hogy sor került egy előzetes egyeztetésre 2019-ben, amelyen kezdetben A.J-vel kapcsolatos elszámolást beszélte meg. Mivel a 2017. decemberi megbízást követően semmilyen pénzösszeget nem kapott, ezért a tartozás összegét 10.000.000 Ft-ban fogadták el. Ezután A.K-val szembeni elszámolás megbeszélésére került sor, ugyanis tőle sem kapott megbízási díjat. Ekkor adták elő neki, hogy új ügyvédjeik áttanulmányozták az összes általa szerkesztett anyagot és arra jutottak, hogy A.K. terhére megállapított adóhiányt az eljárás alá vont ügyvéd okozta, és ezért fizetnie kell. Ezt ő akkor visszautasította. 2019. decemberében felhívta őt A.K., hogy aznap délután 16:30-kor menjen el hozzájuk, mert ellenkező esetben az ügyvédjeik megindítják ellene az „ügyvédi és egyéb jogi eljárást”. Ekkor került sor a hivatkozott tartozáselismerésről szóló szerződés elkészítésére és aláírására. E szerződést A.J. bejelentő készítette úgy, hogy felhívta az új ügyvédjét, vagy egy annak magát kiadó személyt és lediktáltatta vele a szerződés lényegét. A szerződés aláírására este 22.30 után került sor, az aláírásig mindvégig fenyegették őt, illetve valamilyen stimuláló szert adtak neki, hogy az aláírás megtörténjen. Emiatt az eljárás alá vont ügyvéd büntető feljelentést is tett, mely az észrevétel megírásakor a Rendőrkapitányság előtt volt folyamatban.
Az eljárás alá vont ügyvéd részletezte, hogy szerinte a tartozáselismerést tartalmazó szerződés „hibás”. Az egyik az, hogy a szerződésben két hitelező szerepel, holott A.J. neki tartozik munkadíjjal és költségtérítéssel, ezért ő nem lehet hitelező. Az eljárás alá vont ügyvéd nagykorú gyerekével kapcsolatban a szerződésben szerepel az is, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a gyermeke tulajdonában álló ingatlan megterhelésére „kényszerítse” a nagykorú gyerekét, vigye el őt közjegyzőhöz. Ilyet csak egy olyan személy követelhet szerinte, akinek egyetlen célja van, az, hogy pénzt szerezzen.
A bejelentőket olyan embereknek írta le észrevételében, mint akik folyamatosan keresték az ügyvédek között azt, akit „le tudnak venni pénzzel”. Sajnos őt találták meg. Évekig nem fizettek neki semmit, közben ő ment utánuk a kórházba látogatni őket, rendszeresen volt náluk, ügyes-bajos napi ügyeik intézésében segítette őket, mert hitt abban, hogy a büntető ügyükben ártatlanok és ki fogják fizetni az ő munkadíját. Ehelyett őt hurcolják meg.
Kijelentette, hogy nem vétett az ügyvédi törvényben és a kamarai szabályzatban írtak ellen.
Az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét nem ismerte el, és kérte, hogy az „előzetes vizsgálatot” szüntessék meg ellene. Észrevételét mellékletekkel látta el.
A fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot 3 hónappal meghosszabbította, majd az előzetes vizsgálatot megszüntette, tekintettel arra, hogy fegyelmi vétség gyanúja nem állapítható meg. A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke a fegyelmi eljárás kezdeményezésére utasította a fegyelmi biztost, mivel azt indokoltnak tartotta, indokait nem fejtette ki. A fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot megszüntető határozatot visszavonta, egyben határozatában az eljárás alá vont ügyvéddel szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett. Eszerint a rendelkezésre álló adatok alapján alapos gyanú merült fel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 1. § (3) és 39. § (3) bekezdését, valamint az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat (ESz). 2.1., 2.2. és 2.4. pontját, amellyel az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott 2 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A Fegyelmi Tanács elnöke vizsgálat kiegészítést elrendelő átiratával az iratokat visszaküldte a fegyelmi biztosnak és a tényállás tisztázása érdekében kérte, hogy jelölje meg határozat kiegészítés igényével, hogy egészen pontosan melyik az a két magatartás, amely az eljárás alá vont ügyvéd tekintetében fegyelmi vétség szempontjából releváns, és ezek a rendbeliség körében miként minősülnek és miért.
A bejelentők kiegészítő információkat nyújtottak be írásban a Budapesti Ügyvédi Kamarába. Ezekben előadták, hogy az eljárás alá vont ügyvéd által tett feljelentés okát nem tudják, őket nem idézték meg, és nem adtak az ügyvédi titoktartás alóli felmentést az eljárás alá vont ügyvédnek. A tartozáselismerő és felelősségvállaló nyilatkozat és szerződésben vállalt részletfizetési kötelezettségnek felszólítás ellenére nem tett eleget az eljárás alá vont ügyvéd, két részletet teljesített csupán, a feléjük fennálló tartozása véleményük szerint 79.200.000 Ft. Az eljárás alá vont ügyvéd rossz hírüket kelti, valótlan kijelentéseket tesz, valamint csalódással tölti el őket, hogy a Fegyelmi Tanács elnöke visszaküldte az iratokat, mivel szerintük sikerült leírniuk, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megkárosította őket, megcsúfolva az ügyvédi hivatást és a bizalmon alapuló kapcsolatot. Kérik a segítséget, hogy hova tudnak fordulni, hol kötött az eljárás alá vont ügyvéd ügyvédi tevékenyégével kapcsolatos felelősségbiztosítást.
Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:
Az eljárás alá vont ügyvéd meghatalmazott jogi képviselője útján beadványt terjesztett elő az ügyvédi kamarában. Ez tartalmában részben megismételte a korábban benyújtott észrevételt, részben kiegészítette azt. A.K. NAV előtti vagyonosodási vizsgálatával kapcsolatban az eljárás alá vont ügyvéd hangsúlyozta, hogy A.K. sem az adóeljárásban, sem a bírósági eljárásban nem adott át részére olyan iratokat, amelyekkel igazolható lett volna, hogy B.H. és K.S. által megtett átutalások jogcíme kölcsön lett volna, amelyhez nem tartozott volna adófizetési kötelezettség. Mind a NAV előtti eljárásban, mind a bírósági eljárásban minden beadványt határidőben megtett, minden, A.K. által neki adott iratot késedelem nélkül továbbított az illetékes hatósághoz; így az elsőfokú NAV határozat ellen határidőben megtette a fellebbezést, a másodfokú határozat ellen határidőben elkészítette és benyújtotta a keresetlevelet. A bíróság által meghozott ítélettel kapcsolatban pedig külön kitért arra, hogy az rögzíti, miszerint sem az ügy felperese (A.K. bejelentő), sem más magánszemélyek által a perben tett nyilatkozatok, sem a becsatolt dokumentumok, sem a NAV iratai nem bizonyították ellentmondásmentesen, hogy A.K. bejelentő által hivatkozott kölcsönügyletek megvalósultak, illetve cáfolták volna az érintettek korábbi nyilatkozatai alapján azt, hogy a vitatott pénzösszegek befektetési céllal lettek átadva A.K. részére. A bírósági ítélet meghozatalát követően az eljárás alá vont ügyvéd képviseleti joga megszűnt, és kijelentette, hogy A.K. bejelentő terhére megállapított adóhiány nem az ő ügyvédi tevékenységével elkövetett mulasztás következménye. Kifejtette, hogy téves A.K. bejelentő állítása, miszerint az ő közreműködésével beadott méltányossági kérelem elutasítása miatt terhelték meg az ingatlanukat és foglaltak le ingóságokat, majd előadta újból, hogy az ingófoglalásnál jelen volt, és jelezte, hogy nem A.K. adós ingóságait foglalták le a végrehajtók, hanem A.J. bejelentőét, mely ellen sikeres jogorvoslattal élt, az ingóságokat feloldották a foglalás alól (sikeres igényper).
A.J. bejelentő elleni büntetőeljárásban védőként járt el, de ezzel kapcsolatban szerinte nem tartalmaz sérelmet a bejelentés.
Az eljárás alá vont ügyvéd kijelentette, hogy a bejelentők az eljárást kezdeményező iratukhoz semmi olyan bizonyítékot, okiratot nem csatoltak, ami igazolta volna, hogy bármiféle utasítást adtak volna A.K. bejelentő kapcsán a pénzeszközök eredete tekintetében, cáfolandó a tanúk állításait. Véleménye szerint azonban a bejelentőkön van a bizonyítási teher abban, hogy bármikor is adtak volna neki olyan utasítást, amivel ő ellentétesen járt el.
A „tartozáselismerő szerződés” kapcsán az eljárás alá vont ügyvéd részletesen kifejtette ennek keletkezését, melynek lényege szerint annak aláírására fenyegetés miatt került sor; folyamatosan feljelentéssel fenyegették, és utaltak arra, hogy a fia egyetemi tanulmányai kapcsán hátrány érheti és mindent elkövetnek, hogy „lecsukassák” őt, ha nem írja alá a szerződést.
Összegzésként az eljárás alá vont ügyvéd előadta, hogy az ellene megtett bejelentés alaptalan, sokszor értelmezhetetlen és önellentmondásoktól hemzsegő vagdalkozások halmaza, bármiféle ténybeli és állításokat megalapozó bizonyítékok nélkül.
Az eljárás alá vont ügyvéd újból indítványozta a fegyelmi eljárás megszüntetését. Kérte az eljárással kapcsolatos költségeinek - így a képviseletre adott megbízásban kikötött és megfizetett díjnak - a 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat 40.3. pontja alapján, az ott meghatározott maximális összegben való megtérítését.
Ilyen előzmények után a fegyelmi biztos úgy tett eleget a Fegyelmi Tanács elnöke vizsgálat kiegészítésére vonatkozó - fent ismertetett - felhívásának, hogy tájékoztató levelet írt. Ebben részben röviden összefoglalta az ügy előzményeit, részben közölte, hogy „A fegyelmi eljárást kezdeményező határozat tényállási részében alapvetően két cselekmény vizsgálata végezhető el: az, hogy a jogi képviseletet az eljárás alá vont ügyvéd megfelelően látta-e el, illetőleg az, hogy tartozáselismerő nyilatkozat alapján fennálló követelés nem teljesítése felróható-e az ügyvédnek.”. Az eljárás alá vont ügyvéd által tett feljelentés kapcsán a fegyelmi biztos - annak rögzítése mellett, hogy a megszüntetett nyomozást követően az eljárás alá vont ügyvéd kezdeményezte a nyomozás folytatását - közölte, hogy a büntetőeljárás ügyszáma nem áll rendelkezésére, így a nyomozó hatóságot nem áll módjában megkeresni, ahogyan az eljárás alá vont ügyvéd jogi képviselőjét sem, mivel a FESZ 15.1. pontja szerint a vizsgálati határidő elteltét követően végzett eljárási cselekmények hatálytalanok, és a vizsgálat kiegészítésére utasító átirat sem tartalmaz erre vonatkozó utasítást.
A tényállás:
A Fegyelmi Tanács az alábbi releváns tényállást állapította meg a fegyelmi biztos tájékoztató levele, mint kiegészítő irata adta keretek között és a rendelkezésre álló egyéb iratok alapján:
1. A.K. bejelentőnek a NAV előtti vagyonosodási vizsgálatában és az azt követő perben az eljárás alá vont ügyvéd által tanúsított magatartás, mint a fegyelmi biztos által felrótt egyik magatartás vonatkozásában:
Az eljárás alá vont ügyvéd A.K. bejelentő által 2015. februárjában adott meghatalmazás alapján a bejelentő jogi képviseletét látta el a NAV előtt adóellenőrzésre irányuló eljárásban, majd az azt követő hatósági eljárásban. Az eljárás tárgya bevallások utólagos vizsgálatára irányuló adóellenőrzés volt. Ebben az eljárásban I. fokú határozat született, mely A.K. adózót összesen 63.756.635 Ft forint megfizetésére kötelezte különböző - úgymint személyi jövedelemadó, egészségügyi hozzájárulás, adóbírság, késedelmi pótlék - jogcímeken.
Az eljárás alá vont ügyvéd az I. fokú NAV határozat ellen A.K. jogi képviseletében a törvényes határidőben fellebbezést terjesztett elő. A NAV határozatot hozott, mely határozat az I. fokú NAV határozatot helybenhagyta.
Az eljárás alá vont ügyvéd a II. fokú NAV határozat ellen A.K. jogi képviseletében a törvényes határidőben keresetet terjesztett elő. A Bíróság ítéletet hozott és a keresetet elutasította; a NAV határozat bírósági felülvizsgálata sikertelen volt, noha az eljárás alá vont ügyvéd számos bizonyítékot is a bíróság elé tárt a kereset mellékleteként, melyeket az ítélet sorra vesz.
A.K. a bejelentésben azt állította, hogy azzal bízta meg az eljárás alá vont ügyvédet, hogy „A két magánszemély állításait, nyilatkozatát mindenféle módon és rendelkezésre álló bizonyítékok alapján cáfolni kell és az adóhiány megállapítását el kell kerülni.”.
2. „Tartozáselismerő és felelősségvállalási nyilatkozat és szerződés!” elnevezésű okiratnak az eljárás alá vont ügyvéd általi nem teljesítésében való felróhatóság, mint a fegyelmi biztos által felrótt másik magatartás vonatkozásában:
A 2018-ban meghozott ítéletet követően, 22 hónappal később, 2019-ben a bejelentők és az eljárás alá vont ügyvéd „Tartozáselismerő és felelősségvállalási nyilatkozat és szerződés!” elnevezésű okiratot (szerződés) írtak alá. Ebben az eljárás alá vont ügyvéd elismerte, hogy a bejelentőkkel szemben 80.000.000 Ft tőketartozást halmozott fel, melyet a szerződés szerint a bejelentők és az eljárás alá vont ügyvéd közösen fogadott el annak megállapítását követően, hogy e tartozás az eljárás alá vont ügyvéd ügyvédi tevékenysége körében, illetve azzal összefüggésben keletkezett. A felek megállapodtak abban is, hogy mely időpontokban, mekkora összegeket tartozik megfizetni az eljárás alá vont ügyvéd úgy, hogy utolsó részletként 67.000.000 Ft megfizetésére 2020. márciusáig kerül sor. A szerződés formáját tekintve magánokirat, azon Hitelező-1 és Hitelező-2 elnevezéssel szerepel a bejelentők, és adós elnevezéssel az eljárás alá vont ügyvéd névaláírása, valamint két tanúé is.
Az eljárás alá vont ügyvéd a szerződésben írt tartozásnak a bejelentők felszólításai ellenére kisebb részben, 800.000 Ft összegben tett eleget, valamint nem járt el közjegyző előtt a nevezett ingatlanok jelzálogjoggal való megterhelésében.
A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:
A fegyelmi biztos indítványa nem alapos.
A jelen ügy elbírálásának alapjául szolgáló, az 1. pontban értékelt magatartások közül a NAV I. fokú határozat és a II. fokú határozat meghozatala időpontjában az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Üt.) volt, az ítélet meghozatala időpontjában pedig az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) a hatályos, a 2. pontban értékelt magatartás időpontjában az Üttv. a hatályos és valamennyi magatartás elbírálására az Üttv. a hatályos jogszabály.
A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FESZ) 1.4. pontja kimondja, hogy a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy az enyhébben bírálandó el.
A fegyelmi vétség fogalmát az Üt., illetve az Üttv. lényegében azonosan határozza meg.
Az Üttv. 107. §-a alapján „Fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha
a) az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, vagy
b) ügyvédi tevékenységen kívüli szándékos vagy gondatlan magatartásával az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti.”.
Az Üttv. 127. § (1) bekezdése értelmében: „Egyszerű megítélésű ügyben a fegyelmi tanács a határozatát tárgyalás tartása nélkül hozza meg.”.
A Fegyelmi Tanács az ügyet egyszerű megítélésűnek tekintette.
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy
- nem nyert bizonyítást, hogy A.K. bejelentő 2015. februárjában olyan tartalmú megbízást adott volna az eljárás alá vont ügyvédnek, hogy „A két magánszemély állításait, nyilatkozatát mindenféle módon és rendelkezésre álló bizonyítékok alapján cáfolni kell és az adóhiány megállapítását el kell kerülni.”; erre nézve semmilyen okirat nem áll rendelkezésre, az eljárás alá vont ügyvéd pedig a bejelentő e semmivel alá nem támasztott egyoldalú állítását vitatta, továbbá
- nem nyert bizonyítást, hogy A.K. bejelentő a két magánszemély állításai, nyilatkozatai cáfolatára olyan bizonyítékot bocsátott az eljárás alá vont ügyvéd rendelkezésére, amely az adóhiány megállapításának elmaradása eszköze lehetett volna, és ezeket az eljárás alá vont ügyvéd nem aknázta ki az eljárások során, viszont az eljárás alá vont ügyvéd valamennyi jogorvoslati fórumot igénybe vette a bejelentő érdekében, valamint
- nem nyert bizonyítást, hogy A.K. bejelentő terhére adóhiány az eljárás alá vont ügyvéd magatartása miatt került megállapításra 63.756.635 Ft összegben, és
- nem nyert bizonyítást, hogy az adóhiánya körében az eljárás alá vont ügyvéd tevékenysége miatt, abból eredően érte, éri hátrány A.K. bejelentőt.
Az eljárás alá vont ügyvéd az ügyfele által rendelkezésére bocsátott információk alapján ügyvédi magatartási normát nem sértve járt el, valamint jogorvoslati beadványait határidőben terjesztette elő.
A Fegyelmi Tanács hangsúlyozza, hogy a vizsgált szerződés nem végrehajtható okirat; vagyis sem nem jogerős és végrehajtható fizetési meghagyás, sem nem jogerős bírósági ítélet, melyek az eljárás alá vont ügyvédet a szerződésben írt tartozás megfizetésére hatósági kényszerrel köteleznék, melynek elmaradása a vizsgált esetben fegyelmi eljárás keretei között is tényleges relevanciával bírhatna. Azonban ilyen okiratot a bejelentők nem csatoltak, és nem is utaltak ezek létére. A Fegyelmi Tanács elfogadta az eljárás alá vont ügyvéd azon nyilatkozatát, hogy a szerződést nem állt szándékában aláírni, azt a bejelentők kényszere hatására írta alá, mely miatt feljelentéssel is élt, és a büntető eljárás - nyomozati szakban - jelenleg is folyamatban van.
A Fegyelmi Tanács az elvárt, kétséget kizáró módon nem állapíthatta meg, hogy felróható az eljárás alá vont ügyvédnek, hogy a szerződést nem, illetve csak részben teljesítette.
Tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd terhére szándékos vagy gondatlan szabályszegés nem állapítható meg, ezért a fegyelmi tanács az Üttv. 131. § (3) bekezdés b) pontja alapján - figyelemmel a FESZ 22.2. pontjában foglaltakra - a fegyelmi eljárást fegyelmi vétség hiányában megszüntette.
A FESZ 40.3. b) pontja értelmében „Az eljárás alá vont személy az eljárással összefüggésben felmerült indokolt és igazolt költségét, de ... b) tárgyaláson kívüli eljárás esetén legfeljebb 20 000 Ft-ot, ... számíthat fel a fegyelmi eljárás költségeként.”.
A jelen eljárással felmerült - az eljárás alá vont ügyvédre át nem hárítható - költséget a FESZ 40.6. pontja alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara viseli annak rögzítésével, hogy a FESZ. 40.3. pontjában írt, az eljárással összefüggésben felmerült indokolt költségét az eljárás alá vont ügyvéd nem igazolta, csupán becsatolta a jogi képviselőjének adott meghatalmazást. Az eljárás alá vont ügyvéd a jogi képviselő nem igazolt költségének megtérítésére ennek okán nem tarthatott igényt, a Fegyelmi Tanács annak viselésére nem kötelezte a Budapesti Ügyvédi Kamarát.
A Fegyelmi Tanács határozata elleni jogorvoslatot az Üttv. 127. § (3) bekezdése teszi lehetővé.
A fenti határozat 2021. január 16. napján jogerős.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2020. F. 220.)