Magyar

 

Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2020.F.229/9. határozata

jogi képviselet nem megfelelő ellátásáról

A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa Dr. [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban 2021. április 6. napján tárgyalás tartása nélkül meghozta az alábbi fegyelmi

határozatot:

A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem követett el fegyelmi vétséget, ezért

a fegyelmi eljárást megszünteti.

Az eljárás során felmerült költséget a Budapesti Ügyvédi Kamara viseli.

Indokolás

A bejelentés és az előzetes vizsgálat:

[...] jogi képviselője, dr. [...] ügyvéd által tett bejelentésében az eljárás alá vont ügyvéd jogi képviselői tevékenységét kifogásolta.

A bejelentés alapján a vezető fegyelmi biztos elrendelte az előzetes vizsgálatot. Az eljárás alá vont ügyvéd az ügyben igazoló jelentést nyújtott be és iratokat csatolt.

Az előzetes vizsgálati eljárás eredményeként az eljáró fegyelmi biztos az eljárás alá vont ügyvéddel szemben indult előzetes vizsgálatot megszüntette. A határozattal szemben a bejelentő, jogi képviselője útján, tartalma szerint kifogásként értékelt beadványt nyújtott be, melynek helyt adva, az Országos Vezető Fegyelmi Biztos határozatával az eljáró fegyelmi biztost fegyelmi eljárás kezdeményezésére utasította. Ennek eleget téve az eljáró fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot megszüntető határozatát visszavonta, és az eljárás alá vont ügyvéddel szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett.

A Fegyelmi Tanács arról tájékoztatta a fegyelmi biztost, valamint az eljárás alá vont ügyvédet, hogy a Fegyelmi Tanács határozatát tárgyalás tartása nélkül kívánja meghozni. A tájékoztatás kézhezvételét követően további észrevétel, indítvány a fegyelmi biztos részéről nem érkezett, az eljárás alá vont ügyvéd bejelentette, hogy az Ügyészség előtt folyamatban lévő eljárásban semmilyen minőségben meghallgatására nem került sor.

Tényállás:

A bejelentő férje, néhai P.J. 2013. május 14-én kelt írásos szerződésben megbízást adott az eljárás alá vont ügyvédnek a F.G.-val a Budapest [...] hrsz. alatti ingatlanra kötött adásvételi szerződése érvénytelensége megállapítása iránti per megindítására és az abban való jogi képviselet ellátására. A megbízás alapján a pert az eljárás alá vont ügyvéd a 2013. május 24-én kelt keresetlevelével megindította a Bíróságon.

2014. február 8-i dátummal egy budapesti keltezésű beadvány készült az eljáró Bíróságnak címezve, melyben P.J. bejelenti, hogy a keresetétől a keltezés napjával eláll, és ezért a per megszüntetését kéri. Az okiratot P.J. írta alá, tanúként a bejelentő és fia, P.G. szerepel. Az okiraton az eljárás alá vont ügyvédnek sem a neve, sem az aláírása semmilyen minőségben nem szerepel.

P.J. 2014. december 12-én elhunyt. A néhai P.J.-től származó, 2014. február 8-án kelt beadvány ismeretlen módon 2015. február 18-án került benyújtásra az eljáró bírósághoz, melyet az 36. sorszámon lajstromozott.

Az ügyben a 2015. február 27-re kitűzött tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott megjelenni, azon helyetteseként dr. [...] ügyvéd vett részt. A tárgyaláson az eljáró bíró ismertette a 36. számon becsatolt, a per megszüntetését kérelmező iratot. Az eljáró helyettes jogi képviselő a tárgyalási nyilatkozatában a kérelmet fenntartotta. Ez alapján a bíróság a pert a 2015. május 5-én kelt 39. számú végzésével megszüntette, mely végzés 2015. július 9-én emelkedett jogerőre.

A bejelentő a bírósághoz 2019. június 19-én érkezett beadványában jelentette be P.J. 2014. december 12-i halálát, nyilatkozva egyben, hogy a perbe jogutódjaként be kíván lépni. A bíróság 2019. július 9- én hozott végzésével megállapította, hogy a per 2014. december 12-én a felperes halála miatt félbeszakadt, megállapította továbbá a 39. számú végzés hatálytalanságát. Az ugyanazon a napon kelt 3. sz. végzésében pedig megállapította, hogy néhai P.J. felperes helyébe a bejelentő lép II. r. felperesként.

A bejelentő a panaszában azzal a kifogással fordult a kamarához, hogy néhai férjével az eljárás alá vont ügyvéd aláíratott egy nyilatkozatot, miszerint eláll a közöttük létrejött megbízás alapján indult perben a keresettől, majd a nyilatkozatot néhai férje halálát követően benyújtotta a bíróságra úgy, hogy tisztában volt azzal, hogy megbízója elhalálozott, de erről a bíróságot nem tájékoztatta, melynek következtében a pert a bíróság megszüntette, és a bejelentőt emiatt helyrehozhatatlan kár érte. A bejelentő hivatkozott arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd kifogásolt magatartása egyben bűncselekménynek is minősül, ezért az eljárás alá vont ügyvéd terhére megállapítható fegyelmi vétség elévülése nem következhetett be. Hivatkozott arra is, hogy feljelentése nyomán a [...] Ügyészség nyomozást folytat a Btk. 285. §-ába ütköző ügyvédi visszaélés bűntettének gyanúja miatt, melyre tekintettel, a 2015. február 18-i elkövetési magatartást alapul véve, az elévülési idő öt évvel később, 2020. február 18. napján következett volna be, mely a bejelentés megtételével azonban megszakadt. A vizsgálati eljárás során a fegyelmi biztos azon felhívására, hogy hitelt érdemlően igazolja, hogy P.J. haláláról az eljárás alá vont ügyvédet ki és mikor értesítette, hogy vitatja-e, hogy az elállást tartalmazó nyilatkozatot a néhai írta alá, úgy nyilatkozott, hogy ő csak H.B.-t értesítette a halálesetről, aki tudomása szerint közös irodában dolgozott az eljárás alá vont ügyvéddel, és nyilván tájékoztatta őt erről, azt pedig nem vitatta, hogy a nyilatkozatot néhai P.J. írta alá.

Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:

Az eljárás alá vont ügyvéd a terhére rótt fegyelmi vétség elkövetését írásbeli beadványában vitatta, azt állította, hogy megbízójának a keresettől elállást tartalmazó és a per megszüntetését kérő beadványát nem ő nyújtotta be a bíróságra, arról kizárólag a 2015. február 27-i tárgyaláson részt vett helyettese elmondásából, illetve a tárgyalási jegyzőkönyvből értesült.

Előadta, hogy a bejelentő által kifogásolt, 2014. február 8. napján kelt nyilatkozat létrejöttének körülményeiről, kiállításának helyéről, idejéről, az akkor és ott jelenlévők személyéről nem rendelkezik tudomással. Hivatkozott arra is, hogy bár tudott róla, hogy megbízója súlyos beteg, nem értesült arról, hogy meghalt, arról őt senki nem tájékoztatta. Hivatkozott arra, hogy nincs tudomása arról, hogy büntetőeljárás folyna az ügyben, kiváltképpen arról nem, hogy az ellene folyna, így nincs olyan körülmény, amely az irányadó 3 éves elévülési időt meghosszabbítaná.

Az ügyben rendelkezésre állt okirati bizonyítékként a [...] Ügyészség fegyelmi biztos megkeresésére adott válasza, mely szerint a jelzett ügyben P.M. feljelentése alapján ügyvédi visszaélés bűntette miatt folytatnak nyomozást, gyanúsított kihallgatására az ügyben a levél megírása napjáig nem került sor.

A fegyelmi tanács döntése:

A fegyelmi biztos indítványa nem megalapozott.

A több időpontban hatályosuló, az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvénynek (Üttv.) a fegyelmi felelősség megítélése alapjául szolgáló anyagi jogi rendelkezései 2018. január 1. napján léptek hatályba. A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 1.4. pontja értelmében a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni.

A FESZ 42.2. pontja alapján pedig e szabályzat rendelkezéseit a 2019. január 1-jét követően megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.

Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló jelenleg hatályos 6/2018. (III.26.) MÜK Szabályzat 14.1. és 14.5. pontja szerint a Szabályzat a MÜK honlapján történő közzétételt követő második hónap első napján lép hatályba (vagyis 2018. május 1-jén), amellyel egyidejűleg hatályát veszti az ügyvédi hivatás etikai szabályairól szóló 8/1999. (III.22.) MÜK Szabályzat.

A jelen ügyben kifogásolt magatartásra, az elállást bejelentő okirat bírósági benyújtására 2015. február 18. napján került sor, így az anyagi normák tekintetében az 1998. évi XI. törvény (Üt.) és az ezen időpontban még hatályos, az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló többször módosított 8/1999. (III.22.) MÜK Szabályzat (régi Etikai Szabályzat) rendelkezéseit kell alkalmazni, míg 2019. január 1-jét követően az eljárás lefolytatására az Üttv. és a FESZ eljárásjogi rendelkezései az irányadóak.

Az Üt. 37. § a) pontja értelmében fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi.

Az Üt. 41. § (1) bekezdése szerint nem indítható fegyelmi eljárás, ha azt a kamara elnöke a fegyelmi vétségnek a tudomására jutásától számított 6 hónap alatt nem kezdeményezte, vagy a cselekmény befejezése óta 3 év eltelt. A (2) bekezdés szerint az a fegyelmi vétség, amely bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg, a bűncselekménnyel együtt évül el.

Figyelemmel arra, hogy a bejelentésben kifogásolt magatartás és a bejelentés között néhány nap híján csaknem 5 év telt el, a Fegyelmi Tanácsnak mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Üt. 41. § (1) bekezdése alapján a fegyelmi felelősségre vonásnak nem képezi-e akadályát az elévülési idő eltelte.

A Fegyelmi Tanács e körülmény vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy a bejelentésben sérelmezett cselekmény elévült, figyelemmel arra, hogy a cselekmény befejezése óta 3 év eltelt, olyan információ pedig nem állt a Fegyelmi Tanács rendelkezésére, hogy a határozat meghozatala napjáig az arra jogosult hatóság az eljárás alá vont ügyvéddel bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúját közölte volna, mely okot adott volna a fegyelmi eljárás felfüggesztésére. Figyelemmel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéddel szemben a nyomozó hatóság a 2019-ben megindult eljárásban a jelen határozat meghozatalának napjáig gyanúsítást nem közölt, így az eljárás felfüggesztésére törvényes lehetőség nincs, erre tekintettel a Fegyelmi Tanácsnak a kérdésben a rendelkezésére álló adatok alapján kellett döntenie. A Fegyelmi Tanács 2020. november 16. és 2021. január 13. napján is megkereste a Fővárosi Nyomozó Ügyészséget az eljárás állására vonatkozó tájékoztatás adása céljából, melyre a megkeresett szerv nem válaszolt, az eljárás alá vont ügyvéd pedig akként nyilatkozott a 2021. február 1. napján kelt beadványában, miszerint vele szemben sem gyanúsítás közlésére, sem pedig más minőségben történő meghallgatására nem került sor.

Tekintettel a bejelentésben kifogásolt elkövetési magatartás időpontjára, a kifogásolt magatartás időpontjában hatályos Üt. rendelkezései alapján kellett az elévülés kérdésében állást foglalni. Az Üt. 41. § (1) bekezdése értelmében a fegyelmi vétség elévülési ideje 3 év, mely jelen ügyben már a bejelentés megtételekor eltelt. Az általánostól eltérő, az Üt. 41. § (2) bekezdésében írt elévülési idő kizárólag akkor irányadó, ha a fegyelmi vétség egyben bűncselekmény törvényi tényállását is megvalósítja. Abban a kérdésben, hogy egy magatartás egyben valamely bűncselekmény törvényi tényállását is kimeríti-e, és azzal összefüggésben fennállnak-e a büntetőjogi felelősségre vonás feltételei, kizárólag bíróság jogosult dönteni. Ahhoz, hogy a fegyelmi eljárásban az Üt. 41. § (2) bekezdését figyelembe lehessen venni, jogerős büntetőbírósági ítélet szükséges a fegyelmi vétséget is megvalósító bűnös magatartásra vonatkozóan, illetve eljárásjogi szempontból a fegyelmi eljárásnak a büntetőeljárás jogerős befejezéséig történő felfüggeszthetőségéhez legalább arra van szükség, hogy a fegyelmi eljárás tárgyát is képező cselekmény miatt büntetőeljárás legyen folyamatban a fegyelmi vétség gyanújával érintett ügyvéddel szemben.

A jelen ügyben tényszerűen megállapítható volt, hogy az eljárás során nem merült fel adat arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéddel szemben folyamatban lenne olyan bűncselekmény miatt büntetőeljárás, melynek tényállása egyben az eljárás tárgyává tett fegyelmi vétség alapos gyanújára is okot ad, ezért a bejelentésben írt tényállás miatt fegyelmi eljárás a 3 éves általános elévülési határidő miatt már nem is volt indítható.

A fegyelmi tanács a fegyelmi biztosnak az eljárást megszüntető határozatban képviselt azon álláspontjával értett egyet, miszerint jelen ügyben a bejelentésben az eljárás alá vont ügyvéd terhére rótt cselekmény és a bejelentés között eltelt több, mint 3 év akadályát képezi az eljárás lefolytatásának. Arra utaló körülményt pedig az eljárás során sem a fegyelmi biztos, sem a fegyelmi tanács nem tárt fel, miszerint az eljárás alá vont ügyvéddel szemben a bejelentésben írt magatartással összefüggésben bűncselekmény megalapozott gyanújának közlésére került volna sor.

Amennyiben jelen határozat meghozatalát követően esetlegesen sor kerülne az eljárás alá vont ügyvéd gyanúsítotti kihallgatására, az annak alapjául szolgáló magatartás fegyelmi megítélésére új eljárásban, vagy az Üttv. 141. §-a szerinti eljárásban kerülhet sor.

Az Üttv. 127. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a Fegyelmi Tanács egyszerű megítélésű ügyben a határozatát tárgyalás tartása nélkül hozza meg. A FESZ 22.1. pontja értelmében a fegyelmi ügy tárgyalás tartása nélküli elbírálása indokolt, ha a fegyelmi vétség egyértelmű, a rendelkezésre álló adatokból további bizonyítás felvétele nélkül megállapítható a fegyelmi felelősség. A FESZ 22.2. pontja értelmében a fegyelmi tanács tárgyaláson kívül hozott határozattal is megszüntetheti az eljárást, ha rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapítható, hogy az előzetes vizsgálat, illetve a fegyelmi eljárás elrendelésének a feltételei nem álltak fenn.

Jelen estben, figyelemmel arra, hogy az elévülési idő eltelte kétséget kizáróan megállapítható volt, a fegyelmi tanácsnak lehetősége sem volt egyéb körülmények vizsgálatára, és az ügy érdemi elbírálására, figyelemmel arra, hogy már a fegyelmi eljárás elrendelésének feltételei sem álltak fenn, melyre tekintettel az eljárást a fegyelmi tanács tárgyaláson kívül hozott határozatával megszüntette, mivel a tárgyaláson kívüli elbírálás valamennyi feltétele fennállt.

A jelen eljárással felmerült költséget a FESZ 40.6. pontja alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara viseli.

A Fegyelmi Tanács határozata elleni jogorvoslatot az Üttv. 127. § (3) bekezdése teszi lehetővé.

A Fegyelmi Tanács határozata 2021. április 30. napján jogerős.

(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2020. F. 229.)