Magyar

 

Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2020.F.250/9. határozata

ügyvédhez méltatlan magatartásáról (beadvány), ügyvédi hivatás méltóságának megsértéséről

A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a 2021. június 14. napján megtartott nyilvános tárgyaláson, zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi

határozatot:

A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 1 (egy) rendbeli - folytatólagosan megvalósított - szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért

írásbeli megrovás

fegyelmi büntetéssel sújtja.

A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy 30.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.

Indokolás

A bejelentés és az előzetes vizsgálat:

A jelen ügyben törvényszék elnöke fordult átirattal a Budapesti Ügyvédi Kamarához, kifogásolva az eljárás alá vont ügyvédnek a törvényszékhez benyújtott beadványainak tartalmát, megfogalmazását.

Az átirat alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara vezető fegyelmi biztosa határozatával az előzetes vizsgálatot elrendelte.

Az előzetes vizsgálati eljárás során az eljárás alá vont ügyvéd részletes igazoló jelentést terjesztett elő, melyben vitatta fegyelmi felelősségét.

A Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi biztosa a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján az előzetes vizsgálati eljárást megszüntette, egyúttal az eljárás alá vont ügyvédet figyelmeztetésben részesítette. Határozatában 1 rb. szándékos fegyelmi vétség elkövetését állapította meg, azonban nem látta indokoltnak a fegyelmi eljárás kezdeményezését.

Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi biztos határozatában foglaltakat vitatta, az abban foglaltakat „visszautasította”. A határozatot visszautasító jognyilatkozatot a fegyelmi biztos a tartalma alapján a fegyelmi eljárás lefolytatása iránti kérelemnek minősítette, így az eljárást megszüntető határozat hatályát vesztette.

A fegyelmi biztos fegyelmi eljárást kezdeményezett az eljárás alá vont ügyvéddel szemben.

Határozatában az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018 (III. 26.) MÜK Szabályzat (a továbbiakban: „ÜESZ.”) 13.1. és 13.3. pontjaira hivatkozott, mint az eljárás alá vont ügyvéd által megsértett normákra és az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: „Üttv.”) 107. § b) pontja szerinti 1 rb. szándékos fegyelmi vétség elkövetését rótta az eljárás alá vont ügyvéd terhére.

A tényállás:

Az eljárás alá vont ügyvéd magánszemélyként volt érintett egy polgári perben, mely polgári per jogerősen lezárult. A jogerős ítélettel szemben az eljárás alá vont ügyvéd felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amely azonban nem vezetett eredményre, így az eljárás alá vont ügyvéddel - mint magánszeméllyel - szemben a jogerős bírói ítélet alapján végrehajtási eljárás indult.

Tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd álláspontja szerint a végrehajtás alapját képező jogerős bírói ítélet téves döntést tartalmaz, így több alkalommal is panaszbeadványt terjesztett elő a törvényszéken.

A törvényszék elnökéhez címzett panaszbeadványában - egyebek mellett - az alábbiakat adta elő:

„Van valaki aki a bizonyítottan, munkatársai által okozott törvénytelenséget megszünteti, és ki az, aki a halálos ítélet végrehajtását, valamint a teljes vagyonelkobzást megszünteti???

Ki az, aki a többszörösen törvénytelenül, eljárási szabálysértésekkel, és még számszaki hibával hozott bírói ítélet hatályát megszünteti? Nincs????

Bírók, ha tévednek, akkor nincs, aki ezt korrigálja, vagy a „mundér becsületét” védve nem is tesz intézkedést, vagy el sem olvassa? (...)

Változatlanul kérdezem: Ki alkalmas az eredeti állapot helyreállítására, ki az, aki a jogerőt hatályon kívül helyezi?? - had szerezzek már erről tudomást mielőtt a halálos ítélet végrehajtása megtörténik. A vagyonelkobzás alkalmazása megtörtént. (...)

Lesz-e ez esetemben dr. [...], dr. [...] bírák által törvénysértően elkezdett, és folytatva még súlyos eljárásjogi szabálysértésekkel, téves szakvéleménnyel, és egyidejűleg „jogi képviselő” hamis tanúzásával, és nevezett ezt követően majd elfogadottan folytatja a képviselete. Továbbá ezen eljárás igazoltan számszaki hibával valótlan adatok alkalmazásával okozott kárt. Lesz-e eredeti állapot helyreállítása?

A további fokon volt bírák vagy el sem olvadták, vagy a „mundér becsületét” védve hagyták helyben e két személy által indult törvénysértéseket.

Itt nincs törvény, amit helyesen alkalmaztak, de ebben a helyzetben teljes vagyonelkobzásban engem „részesítenek.”

A törvényszék igazgatási feladatok ellátásával megbízott csoportvezető bírója tájékoztatta az eljárás alá vont ügyvédet, hogy beadványában előadottakkal kapcsolatban már korábban felvilágosítást kapott a törvényszéktől, továbbá a polgári kollégium kollégiumvezető-helyettese személyes meghallgatáson is fogadta.

Ennek során az eljárás alá vont ügyvéd tájékoztatást kapott az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében és a Bszi. 3. §-ban foglaltakról. A tájékoztatás a panaszbeadványban újból hivatkozott, 3.484.700 Ft összegű eljárási illetékfizetési kötelezettség kapcsán kitért a Bszi. 2. § (1) bekezdésében és a 6. §-ában írtakra is. A csoportvezető bíró felhívta az eljárás alá vont ügyvéd figyelmét arra, hogy a korábbi és az aktuális beadványa alapján bírósági vezető által igazgatási intézkedés nem tehető.

Az eljárás alá vont ügyvéd reflektálva, újabb beadványt terjesztett elő, melyben az alábbiakat adta elő:

„...tapasztalni kellett azt a tényt, hogy kolléganője ellenem súlyos törvénysértések halmazát követte el, de Ön szerint a bíró „szent, és sérthetetlen”, viszont a bíró jogellenes eljárása, számolási hibája miatt ellenem a halálos ítélet végrehajtása, és teljes vagyonelkobzás jogszerű!

Változatlanul az a kérdésem: ki az, aki ezt a törvénytelenséget képes megszüntetni?

Nekem ne takarózzon jogszabállyal, a bírák függetlenségével, és sérthetetlenségével, ha az a bíró aki ezt meghozta, nem ismeri a régi Ptk. 653. §-t, (...), de gyermekeimtől már végre is hajtottak úgy, hogy gépkocsiját is lefoglalták az egyiktől.

Jogszabály - törvény - alkalmazása a bírónak nem szükséges?”

A továbbiakban ismételten kifogásolta az írásszakértői vélemény elfogadását, az ügyben eljárt jogi képviselő tanúvallomásának bizonyítékként történő értékelését, valamint azt is, hogy a bíróságok a 12 millió Ft pertárgy értékű ügyben 3.484.700 Ft illetékfizetési kötelezettségről határoztak, a gyermekeit is terhelően, akik jogellenesen voltak a perben.

Ezt követően rögzítette:

„Ez jogállam, ez a bírói függetlenség!!! Nem ez a dilettáns hozzáállás! Van valaki, vagy van olyan fórum, íróasztal, személy, hogy ennyi törvénytelenséget visszarendezzen?

Nekem így a halálos ítélet, és teljes vagyonelkobzás, mint voltak a Rákosi érában, melyet a rendszerváltás után a megsemmisítésekkel rehabilitáltak, de annak a fiatalnak az életét már nem adták, és nem is adhatták vissza.

Ezt végzik Önök is, ha nincs olyan, aki ezt jogszerűen lerendezze!

Ezek után még mindig ott tart a nagy bírói függetlenség, hogy nincs aki a többszörösen törvénytelenül, eljárási szabálysértésekkel, és még számszaki hibával hozott bírói ítélet hatályát megszünteti?

Nincs?, vagy csak nem akarnak megnevezni?

Változatlanul kérdezem: Ki alkalmas az eredeti törvényes állapot helyre állítására, ki az, aki a jogerőt hatályon kívül helyezi?? - had szerezzek már erről tudomást mielőtt a halálos ítélet végrehajtása megtörténik ellenem, mivel a teljes vagyonelkobzás alkalmazása megtörtént. (...)

Tisztelt aláíró! Ne hivatkozzon alkotmányra, sem egyéb alacsonyabb rendű jogszabályra akkor, amikor a halálos ítélet, és teljes vagyonelkobzás végrehajtása Ön által is alkalmazva.”

A törvényszék elnöke tájékoztatta az eljárás alá vont ügyvédet, hogy a közérdekű bejelentésekkel és panaszokkal kapcsolatos eljárás rendjéről szóló 7/2018. (VII. 11.) OBH utasítás 11. § (3) bekezdés a.) pontja alapján a panaszra adott választ el nem fogadó újabb panaszát megvizsgálta, a válaszlevélben foglaltakkal egyetért, a panasz kivizsgálását részletesnek és megalapozottnak találta. Megállapította, hogy az újabb panasz a már elbírálthoz képest nóvumot nem tartalmaz. Mindezek alapján a panaszt elutasította és felhívta az eljárás alá vont ügyvéd figyelmét arra, hogy azonos tartalmú ismételt panasza vizsgálatának mellőzéséről nem kap újabb tájékoztatást.

Az eljárás alá vont ügyvéd a fentebb hivatkozott panaszbeadványait nem jogi képviselőként eljárva, hanem a saját nevében terjesztette elő azzal, hogy a 2020. július 16. napján érkeztetett beadványában „dr. XY ügyvéd, adótanácsadó” megjelölés is szerepel.

Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:

A fegyelmi tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd az igazoló jelentésében foglaltakat fenntartotta, fegyelmi felelősségét nem ismerte el. Hangsúlyozta, hogy törvénytelen ítéletek születettek vele szemben, ezért minden fórumon megpróbál jogorvoslattal élni.

A fegyelmi biztos végindítványa:

A fegyelmi biztos végindítványában a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában foglaltakat fenntartotta. Álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd beadványai nem méltóak egy ügyvédhez. Aki tagja az ügyvédi karnak, annak mind ügyvédi minőségében, mind magánemberként - saját ügyében eljárva - kötelező követnie egyfajta kulturált, tárgyilagos stílust és megadni az eljáró hatóságok irányában a tiszteletet. Ezen beadványaival az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az ÜESZ fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban hivatkozott szabályait és ezzel - álláspontja szerint - egyrendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért írásbeli megrovás fegyelmi büntetés kiszabását indítványozta.

Az eljárás alá vont ügyvéd záró felszólalásában fenntartotta korábbi álláspontját és teljes egészében vitatta fegyelmi felelősségét.

A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:

A fegyelmi biztos indítványa alapos.

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 107. § b) pontja alapján fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha ügyvédi tevékenységen kívüli szándékos vagy gondatlan magatartásával az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti.

A 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól (ÜESZ) 1.1. pontja értelmében a szabályzat - az ügyvédi tevékenységről szóló törvényben meghatározott magatartási szabályokon túl - meghatározza

a) az ügyvédi tevékenység gyakorlására vonatkozó magatartási normákat, valamint

b) a 13. pontban azokat az elvárásokat, amelyek súlyos megsértése akkor képez fegyelmi vétséget, ha az az ügyvédségbe vetett közbizalom megingatására, vagy az ügyvédi hivatás méltóságának megsértésére alkalmas.

Az ÜESZ 13.1. pontjának elvárása szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlója tárgyalásai és eljárásai során hivatása hagyományainak megfelelően érintkezik a bíróságok, hatóságok tagjaival, valamint mindenki mással, akivel eljárása során kapcsolatba kerül, részükre a kellő megbecsülést és tiszteletet megadja, valamint azt saját hivatásával szemben is elvárja.

Az ÜESZ 13.3. pontjának a.) alpontja előírja, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója nyilatkozatait, beadványait és különösen perbeszédeit jogilag megalapozottan és igényesen készíti és adja elő.

A jelen ügyben nem volt vitás, hogy az eljárás alá vont ügyvéd két alkalommal is panaszbeadványt intézett a törvényszékhez, mely beadványainak lényege az volt, hogy egy korábban meghozott és az eljárás alá vont ügyvéd számára sérelmes jogerős bírósági döntés „hatályon kívül helyezését” kérte a bíróság vezetőjétől.

A Fegyelmi Tanács mindenekelőtt leszögezi, hogy a jelen ügyben irreleváns az, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az eljárás tárgyát képező panaszbeadványait nem jogi képviselőként eljárva, hanem a saját ügyében nyújtotta be, a kamarai előírások ugyanis az ügyvédekre általánosan irányadók, vagyis egy ügyvédnek az élet minden területén úgy kell viselkednie, úgy kell eljárnia, hogy az méltó legyen az ügyvédi hivatáshoz - igaz ez akkor is, ha egy ügyvéd magánszemélyként jár el.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a törvényszék elnöke különösebb nehézség nélkül megállapíthatta, hogy a panaszt benyújtó személy egy budapesti ügyvéd, hiszen az eljárás alá vont ügyvédnek a bíróságon érkeztetett beadványa (e-mailje) tartalmazta az „XY ügyvéd, adótanácsadó” megjelölést is.

Az ÜESZ már hivatkozott 13.1. pontja - függetlenül attól, hogy más ügyében vagy saját nevében jár el az ügyvéd - megköveteli az ügyvédi tevékenység gyakorlójától, hogy mindenkivel a hivatás hagyományainak megfelelő érintkezzen, a kellő megbecsülést és tiszteletet megadja. Az ÜESZ. 13.3. pontja hasonlóképen, generális jelleggel várja el az ügyvédi tevékenység gyakorlójától, hogy a nyilatkozatait, beadványait jogilag megalapozottan és igényesen adja elő.

A jelen ügyben megállapította a Fegyelmi Tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvéd beadványai sem a kellő megbecsülést nem adják meg a bíróságnak, sem tartalmukat tekintve nem tekinthetők jogilag megalapozottnak, igényesnek.

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint egy közel 30 éve praktizáló ügyvédnek tisztában kell lennie azzal, hogy egy jogerős bírói ítélet - melyet a Kúria is felülvizsgált és hatályában fenntartott - nem változtatható meg igazgatási úton még akkor sem, ha a jogerős ítélet rendelkezéseivel az eljárás alá vont ügyvéd nem ért egyet, azt magára nézve sérelmesnek tartja.

Az eljárás alá vont ügyvéd beadványainak megszövegezésekor teljes mértékben figyelmen kívül hagyta az Alaptörvény és a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló a 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) mindenkire kötelező rendelkezéseit és beadványaiban tulajdonképpen jogi értelemben „lehetetlen” dolgot kért a bíróság vezetőitől, nevezetesen azt, hogy egy jogerős ítélettel lezárt ügyet a bíróság elnöke igazgatási úton vizsgáljon felül.

A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd személyes meghallgatása során érzékelte, hogy a jogerős bírósági döntés és az az alapján indított végrehajtási eljárás igen nehéz helyzetbe hozta az eljárás alá vont ügyvédet, ez azonban nem adhat felmentést a szakma legalapvetőbb szabályainak betartása alól és nem megengedhető, hogy egy ügyvéd a számára kedvezőtlen - polgári perben hozott - jogerős ítéletet beadványaiban „halálos ítéletként” aposztrofálja, továbbá a Rákosi-rendszerhez hasonlítsa a hazai igazságszolgáltatást végző bíróságokat és az ítélkező tevékenységet végző bírákat. A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az ilyen és ehhez hasonló megfogalmazás megengedhetetlen egy ügyvéd részéről.

Megjegyzi a Fegyelmi Tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvédnek a hivatásánál fogva ismernie kell a jogrendszer alapvető szabályait és tisztában kell lennie azzal, hogy a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak (Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdés), valamint, hogy a bíróság határozata mindenkire kötelező (Bszi. 6. §).

A fentiek alapján megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd hivatkozott beadványai alkalmasak voltak az ügyvédségbe vetett közbizalom megingatására és az ügyvédi hivatás méltóságának megsértésére, így mind az ÜESZ 13.1. pontját, mind az ÜESZ 13.3. pontját súlyosan sértették, a Fegyelmi Tanács tehát az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét a fentiek szerint aggálytalanul állapította meg.

Tekintettel arra, hogy a fent felsorolt szabályszegések egy konkrét üggyel összefüggésben valósultak meg, így a Fegyelmi Tanács 1 rendbeli szándékos - folytatólagosan megvalósított - fegyelmi vétség elkövetését állapította meg, figyelemmel arra is, hogy az eljárás alá vont ügyvéd több beadványt is intézett a bírósághoz.

A fentebb részletesen leírt szabályszegés szándékosan elkövetettnek minősül, tekintettel arra, hogy az ügyvédeknek tisztában kell lenniük a törvényben és a kamarai szabályzatokban leírt kötelezettségekkel, melyek fentiekben leírtak szerinti megszegése szándékos elkövetésnek minősül.

A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelte a beadványok tartalmának és stílusának kirívóan udvariatlan és szakmaiatlan voltát és azt a tényt, hogy a törvényszék elnöke személyesen volt kénytelen átirattal fordulni a Kamarához az eljárás alá vont ügyvéd beadványainak tartalma, megfogalmazása miatt.

Enyhítő körülményként értékelte ugyanakkor a Fegyelmi Tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvéd közel három évtizedes ügyvédi pályafutása során mindössze egy alkalommal került fegyelmi eljárás hatálya alá, enyhítő körülmény továbbá az eljárás alá vont ügyvéd elnehezült anyagi helyzete és megromlott egészségügyi állapota is.

Mindezek alapján a Fegyelmi Tanács - egyezően a fegyelmi biztos indítványával - az írásbeli megrovás fegyelmi büntetést alkalmazta, mert ez a fegyelmi büntetés áll arányban a fegyelmi vétség tárgyi súlyával és ez a fegyelmi büntetés szükséges, de egyben elégséges is a büntetéskiszabási célok elérése érdekében.

A Fegyelmi Tanács nyomatékosan felhívja az eljárás alá vont ügyvéd figyelmét arra, hogy a jövőben tartózkodjon az ilyen és ehhez hasonló hangvételű beadványok megfogalmazásától.

Miután az eljárás alá vont ügyvéd felelőssége megállapításra került, így a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a FESZ. 40.2. a) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére, azzal, hogy annak mérséklésére a Fegyelmi Tanács lehetőséget látott, figyelemmel az eljárás alá vont ügyvéd nehéz anyagi körülményeire és megromlott egészségi állapotára.

A Fegyelmi Tanács határozata 2021. szeptember 6. napján jogerős és végrehajtható.

(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2020. F. 250.)