A Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa (4026 Debrecen, Péterfia u. 46. sz.) Dr. [.........] ügyvéd ellen [.........] bejelentésére indult folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a 2021. július 15. napján megtartott tárgyaláson meghozta, majd kihirdette az alábbi
fegyelmi határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy Dr. [.........] (KASZ: [.........]. Dr. [.........] Ügyvédi Iroda tagja, irodájának székhelye: [.........]) - eljárás alá vont ügyvéd nem követett el fegyelmi vétséget, ezért a fegyelmi eljárást
megszünteti.
Az eljárással felmerült költséget a Debreceni Ügyvédi Kamara viseli.
[.........]
Az eljárás alá vont ügyvéd a Debreceni Ügyvédi Kamaránál van bejegyezve. Ügyvédi tevékenységet [.........] napától végez.
[.........]
[.........] alatti lakos bejelentő 2020. augusztus hó 24. napján panasszal fordult a Debreceni Ügyvédi Kamarához, amelyben Dr. [.........] ügyvéd ügyvédi tevékenységből eredő kötelezettségszegését kifogásolta.
A fegyelmi biztos az előzetes vizsgálat eredményeként megállapította, hogy az ügyvéddel szemben kisebb súlyú fegyelmi vétség gyanúja sem állapítható meg, ezért az előzetes vizsgálatot megszüntette.
A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Vezető Fegyelmi Főbiztosa fegyelmi eljárás kezdeményezésére utasította a fegyelmi biztost, mert álláspontja szerint a rendelkezésre álló iratok olyan adatokat tartalmaznak, amelyek az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségére utalnak.
A fegyelmi biztos a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában azt állapította meg, hogy az ügyvéd megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdését, melyre figyelemmel az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el.
Tényállás:
A fegyelmi biztos a bejelentés pontosítására hívta fel a bejelentőt, ugyanis a bejelentésében több üggyel kapcsolatos ügyvédi tevékenységet is kifogásolt. A pontosításból az derült ki, hogy a bejelentő lakás kiürítési keresetlevél elkészítésének hiánya és az ezzel kapcsolatos ügyvédi magatartást kifogásolta. A bejelentésben tett tényállást erre az egy magatartásra szűkítette.
A bejelentő és az édesanyja a [.........] Megyei Kormányhivataltól jogi segítségnyújtás keretein belül lakás kiürítési per kapcsán 2 x 4 órát a keresetlevél megírására, és tovább 2 órát tanácsadásra kért és kapott.
Az eljárásban megkeresésre került a [.........] Megyei Kormányhivatal Hatósági Főosztály Igazgatási Osztály annak pontosítására, hogy a bejelentő a lakás kiürítéssel kapcsolatosan mikor és milyen időtartamban kért és kapott jogi szolgáltatás igénybevételének engedélyezésével kapcsolatos határozatot.
A [.........] Megyei Kormányhivatal a megkeresésre a teljes iratanyagot megküldte a [.........]/2/2019-es ügyet, mind a [.........]/2019. számú ügyet.
A bejelentő 2019. július 25. napján személyesen nyújtott be kérelmet peren kívüli jogi szolgáltatás igénybevételének engedélyezése céljából.
A kormányhivatal 2019. július 05. napján kelt és ugyanezen a napon véglegessé vált [.........]2/2019. sz. határozatával 2 óra időtartamban peren kívüli jogi szolgáltatás igénybevételét engedélyezte.
A kormányhivatal részére ebben az ügyben megküldésre került a peren kívüli jogi szolgáltatás nyújtásának teljesítéséről szóló igazolás, melyet a bejelentő és az ügyvéd is aláírt.
A bejelentő 2019. szeptember 5. napján ismét kérelmet terjesztett elő peren kívüli jogi szolgáltatás igénybevétele céljából. A kormányhivatal [.........]-2/2019. számú határozatával 4 óra időtartamban peren kívüli jogi szolgáltatás igénybevételét engedélyezte.
A kormányhivatal részére ebben az ügyben megküldésre került a peren kívüli jogi szolgáltatás teljesítéséről szolgáló igazolás, amelyet a bejelentő és az ügyvéd is aláírt. A teljesítési igazolással egyidejűleg benyújtásra került az ügyvéd [.........] számú számlája, melyet az Igazságügyi Minisztérium 2019. október 15. napján kifizetett.
2019. december 30. napján a bejelentő sms-ben jelezte, hogy lakás kiürítési per elkészítését nem kéri, mivel fél évet nem tud várni, és utalják vissza a 10 órát. Az ügyvéd tájékoztatta bejelentőt, hogy az órák fel lettek használva, azok leigazolásra kerültek, és így semmilyen lehetőség nincs arra, hogy visszautaljanak a részére pénzt.
A bejelentő azt kérte, hogy újabb levelet készítsen az ügyvéd a bérlőnek, amiben kérje az ingatlan kiürítését.
2020. május 22. napján ismét kérte a bejelentő az ügyvédet, hogy adja be a lakáskiürítési pert. Erre az ügyvéd jelezte, hogy csak elkészíteni tudja a keresetlevelet, azt a bejelentőnek kell aláírni tanúk előtt és neki kell benyújtania a bíróságra.
2020. július 27-én a bejelentő újra felkereste az ügyvédet és ismét kérte az általa 70 oldalban összefoglalt iratnak keresetlevélkénti benyújtását. Azt kérte, hogy ez alapján írja le az ügyvéd ugyanazokat a tényeket, mint amiket ő a levélben említ jogszabályhelyekkel alátámasztva, és nyújtsa be.
Az ügyvéd tájékoztatta a bejelentőt, hogy ez a kérés nem teljesíthető. Ezt követően a bejelentő közölte, hogy akkor ő fogja megírni a keresetlevelet és beadni.
Korábban 2020. május 22. napján sms-t küldött a bejelentő az ügyvédnek, hogy „Adja már be a lakáskiürítési pert, mert már kb. egy éve tartozik vele.”
2020. július 28. napján a bejelentő szintén sms üzenetben arról tájékoztatta az ügyvédet, hogy „Lakás kiürítési per elkészítését nem kérem, nem bízom Önben, más ügyvédet bízok meg.”
Az eljárásban a Fegyelmi Tanácsnak azt kellett vizsgálnia, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a jogi szolgáltatás igénybevétele során megfelelően jár-e el.
A bejelentő az eljárásban arra hivatkozott, mivel a [.........] Megyei Kormányhivatal határozata tartalmazta, hogy keresetlevél elkészítésére biztosítja a jogi szolgáltatást, ezért az ügyvédnek keresetlevelet kellett volna készíteni. Hivatkozott arra is, hogy ugyanebben az ügyben már újabb jogi szolgáltatás igénybevételére szóló határozatot nem fog kapni.
Az eljárás alá vont ügyvéd az eljárásban arra hivatkozott, hogy ő dönti azt el, hogy milyen jogi cselekményt fog foganatosítani, és hivatkozott arra is, hogy a kormányhivatal ugyanebben az ügyben további jogi szolgáltatás igénybevételére is ad ki határozatot.
Az eljárásban a fegyelmi biztos a fegyelmi vétség megállapítását kérte, míg az eljárás alá vont ügyvéd kérte a fegyelmi eljárás megszüntetését, mivel álláspontja szerint a bejelentés alapjául szolgáló cselekmény nem valósít meg fegyelmi vétséget.
Mind a bejelentő, mind pedig az eljárás alá vont ügyvéd a kormányhivatal dolgozóinak a meghallgatását indítványozta.
A fegyelmi eljárásban a Fegyelmi Tanács meghallgatta Dr. [.........] kormánytisztviselő 1. tanút és Dr. [.........] kormánytisztviselő 2. tanút. A tanúk egybehangzóan állították, hogy függetlenül attól, hogy a határozat mit tartalmaz, a kiválasztott ügyvédnek joga van eldönteni, hogy milyen jogi cselekményt fog foganatosítani. Amennyiben ezt a bejelentő elfogadja és később a teljesítési igazolást aláírja, akkor a határozat tulajdonképpen teljesült, a felek egyező akarata érvényesült az eljárásban.
Ha az eljárás alá vont ügyvéd úgy dönt, hogy még nem kell keresetlevelet készíteni, az korai vagy más jogi cselekménnyel helyettesíthető, akkor ezt a cselekményt hajtja végre, ezt a cselekményt fogadja el a bejelentő, és erre fizetik ki a munkadíjat.
A két tanú állította azt is, hogy abban az esetben, ha a bejelentő ugyanebben az ügyben továbbra is keresetlevél elkészítésére adna be kérelmet, akkor semmi akadálya nem lenne ennek, a kormányhivatal biztosítaná a jogi szolgáltatás igénybevételét és a költséget továbbra is az állam viselné.
A tanúvallomásokkal tulajdonképpen a jogvita eldőlt, világossá vált mindenki számára, hogy az eljárás alá vont ügyvéd semmilyen hibát nem vétett, azok a kifogások amiket a bejelentő említett, ezek a bejelentő téves értelmezéséből fakadnak. Nem ismeri a hivatal eljárási rendjét, működési rendjét.
Megjegyzi a Fegyelmi Tanács, hogy a fegyelmi tárgyaláson a bejelentőt a fegyelmi tárgyalásról ki kellett küldeni. Erre azért került sor, mert a tárgyaláson történő bentmaradása a fegyelmi tárgyalás rendje nem volt tartható. A bejelentő kérdés nélkül belekiabált a párbeszédbe, és lehetetlenné tette a tanúmeghallgatásokat, illetve nyilatkozatok megtételét.
A Fegyelmi Tanács elnöke mielőtt kiküldte volna a bejelentőt kétszer is figyelmeztette, hogy szíveskedjék az eljárás rendjét megtartani.
A Fegyelmi Tanács arra az álláspontra jutott, hogy a bejelentés alapjául szolgáló cselekmény nem valósít meg fegyelmi vétséget, ezért a fegyelmi eljárást a Fegyelmi Tanács megszüntette, és döntött az eljárási költség viseléséről az Üttv. 131. § (3) bekezdésének b) pontja alapján.
A FESZ 27.6. c.) pontja előírja az eljárás alá vont ügyvéd ellen korábban indított fegyelmi eljárások adatainak megjelölését.
A FESZ 40.6 pontja alapján az egyes ügyekben felmerült és az eljárás alá vont személyre át nem hárítható költségeket az eljárás alá vont személyt a fegyelmi vétség elkövetésekor nyilvántartó kamara viseli.
A határozat 2021. szeptember 29. napján jogerős.
(Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa - DRFB-9/2021)