A Fejér Megyei Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa, a bejelentő kezdeményezésére indult, 1–2021F-28. szám alatt Dr. (.......) (......)-i ügyvéd ellen, indult fegyelmi eljárásban a 2022. márc. 29. napján megtartott, nem nyilvános szóbeli tárgyaláson; zárt ülésen meghozta, és kihirdette az alábbi
határozatot
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy dr. ... eljárás alá vont ügyvéd (szül.: . anyja neve: ... ., ügyvédi irodája címe: .........., ügyvédi igazolvány száma: Ü-....., KASZ: ...., cégkapu: ...., a ........ Ügyvédi Kamara tagja) 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el, és ezért őt a Fegyelmi Tanács
500.000 Ft, azaz Ötszázezer forint pénzbírság
fegyelmi büntetésben részesíti.
Kötelezi továbbá, hogy fizessen meg 80.000 Ft, azaz Nyolcvanezer forint eljárási költséget.
A pénzbírságot és az eljárási költséget a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül köteles megfizetni a ......... Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy a ....... vezetett ........... sz. bankszámlájára történő átutalással.
A határozat ellen annak kézbesítésétől számított 15 napon belül az eljárás alá vont ügyvéd, jogi képviselője, illetve a fegyelmi biztos az. elsőfokú fegyelmi tanácsnál benyújtott, de a másodfokú fegyelmi tanácsnak címzett fellebbezéssel élhet. A fellebbezés a határozat végrehajtására halasztó hatályé. A fellebbezésben elő kell terjeszteni annak indokait is.
A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: FESZ) 42.7. pontja alapján 2021. január 1-től az Üttv. 144. § (4) bekezdése és a FESZ 6.1. pontja értelmében az aktív kamarai tagok és nyilvántartottak számára valamennyi fegyelmi ügyben kötelező az elektronikus kapcsolattartás. Ennek megfelelően az aktív kamarai tagok és nyilvántartottak kizárólag elektronikus úton nyújthatják be fellebbezésüket. A postai úton vagy elektronikus levélben megküldött irat nem minősül joghatályos előterjesztésnek.
A fellebbezést az elsőfokú fegyelmi bizottság útján kell előterjeszteni a https://epapir.gov.hu/ szolgáltatáson keresztül úgy, hogy a „CÍMZETT” mezőben annak a regionális fegyelmi bizottsághoz tartozó területi ügyvédi kamaráját kell kiválasztani, ahol a fegyelmi eljárást lefolytatták. A benyújtáshoz részletes segítséget talál a https://www.mük.hu/fegyelmi-ugyseged oldalon.
A fegyelmi tanács a fegyelmi eljárás iratanyagához csatolt, rendelkezésre álló iratok, és a lefolytatott eljárás alapján az alábbiakat állapította meg:
Az eljárás alá vont ügyvéd a Kamara aktív státuszú tagja, tevékenységét egyéni ügyvédként végzi, irodájának címe: ...
Az eljárás alá vont ügyvéd ellen korábban elmarasztaló fegyelmi határozat nem született.
A fegyelmi ügyben történt fontosabb eljárási cselekmények, és időpontjuk:
2021. 08.13-án érkezett ......... bejelentő beadványa a kamarához. amiben az eljárás alá vont ügyvéd ügyvédi tevékenységét kifogásolta.
2021. 08.13-án a fegyelmi biztos előzetes vizsgálatot rendelt el.
2021. 09.15-én az eljárás alá vont ügyvéd előterjesztette igazoló nyilatkozatát és csatolta az Ügyel kapcsolatosnak tartott iratokat.
2021. 11.8-án az előzetes vizsgálat meghosszabbításra került.
2022. 01.19-én a fegyelmi biztos fegyelmi eljárást kezdeményező határozatot hozott.
2022. január 20-án a fegyelmi iratok a fegyelmi eljárást folytató tanács elnökéhez érkeztek.
2022. 03.11-én és 2022. 03.29-én a fegyelmi tanács fegyelmi tárgyalást tartott.
A Fegyelmi Tanács a rendelkezésre álló okiratok, továbbá az eljárás alá vont ügyvéd, a tanúként megidézett személyek előadása alapján az alábbiak szerint állapítja meg a tényállást:
A bejelentő üzleti kapcsolatban állt XY Z-i lakossal. A bejelentő és XY felesége: Xné 2017. november 25-én aláírtak egymás-között, egy tartozás elismerő nyilatkozatot, Huszonkétmillió forint kölcsönösszeg elismeréséről. .Az iraton aláíróként Xné név olvasható, a fejlécben a felek adatainál Hitelezőként a Bejelentő van megnevezve, míg Adósként némileg zavarosan, részben XY, de születési névként Xné.
Az okirat 5. pontjában rögzítésre került, hogy fedezet a szám alatti ingatlan.
A kölcsönt XY kapta, de adósként az ingatlan tulajdonosát: Xnét kívánták a felek szerepeltetni.
A bejelentő megkereste az eljárás alá vont ügyvédet, – akinek mind ő maga, mind a X házaspár régóta ügyfelei voltak –, hogy készítsen egy tartozás elismerő okiratot a kölcsönről, melyet ügyvéd előtt írnak alá.
Az eljárás alá vont ügyvéd az okiratot elkészítette, amit a felek (Bejelentő hitelező és Xné adós) 2017. november 30-án aláírtak, és az eljárás alá vont ügyvéd ellenjegyezte azt.
Ebben az okiratban fedezetről nem volt szó.
Ezután a felek jelezték az ügyvédnek, hogy szerkesszen erre a kölcsönre jelzálog fedezetet biztosító okiratot. A bejelentő 2017. dec. 15-én, sms-ben meg is küldte az ügyvédnek azt a még 2017. nov. 25-én aláírt nyilatkozatot, amit a felek egymás-között írtak alá, és amiben szerepelt, hogy a ...-i ingatlan fedezet erre a kölcsöntartozásra. Az eljárás alá vont ügyvéd elkészítette a jelzálog alapításról a szerződés tervezetét, és azt 2017. december 21-én e-mailben megküldte XY testvérének.
A jelzálogot biztosító irat nem került a földhivatalba benyújtásra, a ... szám alatti ingatlanra az ingatlan-nyilvántartásban nem történt jelzálogjog bejegyzés a Bejelentő hitelező javára.
A bejelentő nem érdeklődött a jelzálogszerződés ingatlan-nyilvántartási benyújtása, bejegyzése felől, földhivatali határozatot nem kért, és nem kapott, tulajdoni lapot nem ellenőrzött.
Az eljárás alá vont ügyvéd nem érdeklődött az általa küldött tervezet sorsáról.
Az eljárás alá vont ügyvéd 2020. 08.24-én XY (aki Xné képviseletében járt el) és a ZZZ, ....-i cég megbízásából adás-vételi szerződést készített, és ellenjegyzett a fent jelzett ..... szám alatti ingatlanra, mely szerződéssel Xné eladta az ingatlant a ZZZ cég vevőnek, akinek ügyvezetője XY testvére: SS volt. Az okirat – az azon lévő pecsétek tanúsága szerint – 2020. 09.17-én benyújtásra került a ...... Kormányhivatal Földhivatali Főosztályára, és a vevő tulajdonjoga 2020. 09. 25-én bejegyzésre került.
Az eljárás alá vont ügyvéd az adás-vétel kapcsán nem kereste meg ügyfelét, Bejelentőt, nem tájékozódott sem az általa szerkesztett tartozás elismerő nyilatkozatban foglalt kölcsöntartozás sorsáról, sem az általa készített jelzálogszerződés tervezetről.
A bejelentő 2020. november 5-én levelet küldött az eljárás alá vont ügyvédnek, melyben felrója, hogy 2020. októberben értesült arról, hogy noha a felek által aláírásra, és az ügyvéd. által ellenjegyzésre került 2017. dec. 22-én a fent írt, a ...-i ingatlanra jelzálogot alapító okirat, az nem került benyújtásra az ügyvéd által a földhivatalba és így nem is került bejegyzésre a bejelentő javára a jelzálogjog, sőt, az ingatlant Xné értékesítette 2020. szeptemberében, mely szerződést az ügyvéd jegyezte ellen.
Az iratok között – a bejelentő által becsatoltan – létezik egy, 2017. 12.22-én kelt, Bejelentő Hitelező és jelzálogjog jogosult, valamint Xné Adós és jelzálog kötelezett által aláírt, és az eljárás alá vont ügyvéd által aláírt, ellenjegyzett és pecsétjével ellátott „TARTOZÁSELISMERŐ NYILATKOZAT”, melynek Ill. pontjában jelzálog alapításban állapodnak meg a felek a tárgybani, ............. szám alatti ingatlanra.
A szerződés megkötésének, aláírásának körülményei nem tisztázottak.
A bejelentő panaszában és a fegyelmi megbízott felhívására tett kiegészítő nyilatkozatában az alábbiakat adta elő:
2017. dec. 22-én, az ö javára szóló jelzálog szerződést kötöttek egy ...-i ingatlanra a panaszlott ügyvéd előtt, aki azt ellen is jegyezte, de megbízása ellenére nem nyújtotta be a földhivatalba, és így a jelzálogjog nem került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, majd 2020-ban eladásra került az ingatlan, ezzel az ő fedezete elvonásra került, és az eljárás alá vont ügyvéd volt, aki az adásvételnél közreműködött, azt ő készítette és ellenjegyezte, noha tudott a jelzálogról.
Egyebekben 12–13 éve volt már az Ügyvéddel kapcsolatban, először ő és az adós egymás között írtak alá egy tartozás elismerést, és ő azt kérte az ügyvédtől, kifejezetten az volt a megbízása, hogy ezt az általuk megszerkesztett és aláírt iratot jogilag jót készítse el és a jelzálogot jegyeztesse be. Az ügyvéd által elkészített iratot az adós és a férje vitte el neki, az adós és az ügyvéd által már aláírva. Ebben nem volt benne a jelzálog fedezet. Ezt ő telefonon jelezte az ügyvédnek, és 2017. dec. 15-én sms-ben is megküldte neki amit ők egymás között írtak alá, és ami tartalmazta az ingatlan fedezetet. 2017. dec. 22-én az ügyvédi irodában írta alá a zálogjogról készült okiratot, azt az ügyvéd is ellenjegyezte, de az adós nem volt jelen, ezért ö azt magával vitte, és az adós az ő (bejelentő) irodájában írta azt alá. Egy példányt a bejelentő megtartott magának, a többi példányt odaadta az adósnak, hogy vigye vissza az ügyvédnek további ügyintézésre. Ezután ő egyáltalán nem érdeklődött az ügyvédnél, régi volt már nagyon a kapcsolat, bántónak érezte volna. Noha a fizetési határidő 2018-ban lejárt, de 2020-ig kapott részleteket, ezért nem aggódott, viszont ősztől nem érte utol a feleket, majd megtudta hogy az adós és férje válófélben vannak. Ekkor kérte le a tulajdoni lapot és szembesült azzal, hogy egyrészt nincs rajta a jelzálogjog és hogy már nem is az adós az ingatlan tulajdonosa.
Előadta még, hogy amikor 2020. augusztusában sor került a .....-i ingatlan adás-vételére, őt nem kereste meg senki ez ügyben, sem az ügyvéd úr, sem az adósok.
Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi felelősségét vitatta.
A vizsgálati eljárásban előterjesztett írásbeli nyilatkozatában alapvetően arra hivatkozott, hogy miután 2017. nov. 30-án aláírták a felek az általa készített és ellenjegyzett tartozás elismerő nyilatkozatot, utána jelezték felé, hogy kellene egy jelzálogszerződés is. Ó készített is egy tervezetet, amit 2017. december 21-én átnézésre megküldött emailben XY testvérének: SS-nek, azonban ezt követően őt nem kereste senki. Határozottan állította, hogy előtte nem került sor a jelzálogszerződés aláírására, azt ő nem jegyezte ellen, és arról sem volt tudomása, hogy a felek aláírták-e. Ez ügyben nem is kereste őt senki, egészen 2020. őszéig. Ekkor jelezte felé Bejelentő, hogy miért nincs bejegezve ez a jelzálog. Ó ezt nem értette, megkérdezte XY-t, aki elmondta, hogy emlékezete szerint egy példány ebből a szerződésből valóban aláírásra került Bejelentő irodájában, valamikor 2017 Karácsonya előtt közvetlenül, de csak egy példányban egymás között írták alá.
Az ügyben Bejelentő meghatalmazott egy kollégát, akinél egyeztetésre került sor 2020. decemberben. Ott mutatták be neki az általa annak idején tervezetként megküldött szerződést, amin azonban szerepelt az ő és a felek aláírása is. Ekkor odasúgta neki Bejelentő, hogy „ugye nem emlékszel?” És, hogy 2018 elején bent járt nála, és aláíratta vele a szerződést.
Az eljárás alá vont ügyvéd, elmondása szerint, ekkor jött rá, hogy mi történt: 2018 év elején Bejelentő járt nála az irodájában, más ügyben, és miközben azt az ügyet beszélték meg, elővette a szerződést, és kérte, hogy írja alá, mivel lemaradt az ö példányáról az ügyvéd aláírása. Ez úgy volt előadva, hogy arról az iratról maradt le, amit annak idején valóban őelőtte, az irodájában írtak alá a felek. Az eljárás alávont ügyvéd körben megjegyezte, hogy a két irat nagyon hasonlít egymásra, mert az első és az utolsó harmada szinte teljesen megegyezik, és ő ekkor átolvasás nélkül aláírta és lebélyegezte.
Az eljárás alá vont ügyvéd arra hivatkozott, hogy ö teljesen jóhiszeműen járt el, és meg lett tévesztve. Hivatkozott arra is, hogy semmi oka sem lett volna, hogy ne adja le a szerződést a földhivatalba, ha azt valóban ő készítette volna, és megbízták volna vele a felek, hiszen egy nagyon régi ügyfelét veszítette volna el.
Előadta továbbá, hogy a panaszos 2018. január óta több ízben is járt nála, különböző ügyekben, de soha nem kérdezett rá a jelzálogra, sőt a földhivatali papírokat sem kérte el tőle, pedig máskor minden esetben kén az ilyen iratokból egy példányt.
A 2020. 08. 24-én általa szerkesztett és ellenjegyzett, a tárgybani ingatlanra kötött adás-vételi szerződés kapcsán előadta, hogy az eladó nyilatkozott a terhekről, és Bejelentő követelését nem említette.
Ezen kívül az eljárás alá vont ügyvéd hivatkozott még az elévülésre, hogy az három év, az eset pedig 2017-ben történt, és tanúként kérte meghallgatni XY-t és Xnét.
Előadta még, hogy a bejelentő által jelzett, és a felek között készült tartozás elismerő nyilatkozatot ő novemberben, amikor ő készítette a tartozás elismerő iratot. valószínűleg nem kapta meg, ezért küldhették el azt részére 2017. december 15-én sms-ben. Jelezte, hogy MÜBSE felé is történt bejelentés a panaszos részéről és a MÜBSE elutasította az igényét.
A fegyelmi tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd fenntartotta az eddig előadottakat. Előadta még, hogy a bejelentő az ügyben végrehajtási eljárást kezdeményezett az adós ellen, és azt állította a végrehajtás során, hogy az adósnak nincs más ingatlana. Ez nem volt igaz, az adós egyéb ingatlanokkal is rendelkezik, ezt bizonyítják a lekért tulajdoni lapok. Ezeken más végrehajtási jogok is vannak, de Bejelentő javára is be vannak jegyezve, és ezeknek az ingatlanoknak az összértéke jóval magasabb, mint a követelt összeg, az az ingatlan pedig amiről úgymond elmaradt a jelzálog bejegyzés, haszonélvezeti joggal volt terhelve, tehát kevésbé is volt biztosítékra alkalmas.
Fontosnak tartotta rögzíteni az időpontokat, hogy amennyiben megkapta volna november 30-a előtt, tehát amikor ő készítette a tartozás elismerő okiratot, azt az okiratot, amit a felek egymás között írtak, akkor egyrészt miért írták alá a felek a nem ilyen tartalommal megkötött szerződést, másrészt miért küldték meg utána, december 15-én sms-ben, ha megkapta volna?
Előadta, hogy Bejelentő kifejezetten egy precíz ember, lefényképezte látszik az sms-t is, és megőrizte. A cégén keresztül egyébként folyamatosan nagy értékű ingatlanokat értékesített, ezeket a szerződéseket mind ö készítette, és a panaszos mindig pontosan és precízen elkérte a földhivatali határozatokat. Teljesen életszerűtlen amit előad, hogy nem is az ügyvéd előtt történt az adós aláírása, az adóssal ö íratta alá, és az adóssal küldte el neki az iratot, majd nem is érdeklődik, hogy mi történt az irattal.
A Fegyelmi Tanács elnökének kérdésére, az eljárás alá vont ügyvéd előadta, hogy:
– Vélhetőleg Bejelentő kérte, hogy jelzálogszerződést készítsen, ö jelezte ezt az igényét valószínűleg, de biztos, hogy XY-nal is beszélt róla.
– Amikor utólag, úgymond megtévesztve, aláírta az iratot, sajnos nem vette észre, hogy az másik irat, folyamatos megbeszélés közben, nem odafigyelve, sajnos gondatlanul aláírta.
– Amikor a .....-i ingatlan adás-vétele történt, nem érdeklődött Bejelentőnél, hogy mi van a kölcsönnel, nem kereste öt, erre nem is gondolt, nem volt a fejében hogy itt a ......-i ingatlan ebben a körben szerepet játszik.
– Arra már nem emlékezett ekkor, hogy sms-ben látta azt az egymás között készült okiratot, amiben benne van, hogy ez a .....-i ingatlan ennek a kölcsönnek a fedezete, és, hogy utólag akartak is a felek egy jelzálogszerződést, ezzel nem foglalkozott. Évente 300 körüli szerződést készít, ezért is nem feltétlenül emlékezett vissza rá, hogy ez egy fedezet ingatlan volt esetleg a felek között.
A Fegyelmi Biztos kérdésére, hogy azt az sms-t, amiben a felek közötti szerződés volt, megkapta vagy nem kapta meg, tehát az az sms nem vitás-e? Az eljárás alá vont ügyvéd kijelentette, hogy: Hát sms-ként, sms-ként megkapta. Hát ezek szerint megkapta, nem emlékszik rá, de ezek szerint megkapta.
A fegyelmi tárgyaláson személyesen meghallgatott XY tanú a következőket adta elő:
Bejelentővel üzleti kapcsolatban, illetve baráti kapcsolatban és abból alakult üzleti kapcsolatban álltak. Emlékszik a 2017-ben aláírt tartozás elismerő okiratra, amit Xné és Bejelentő írtak alá. Kettő ilyen iratot írtak alá. Ö mindig jelen volt, noha nem ő írta alá, mert a felesége volt az adós, de az üzleti kapcsolat közte és Bejelentő között volt, a tanú intézte a dolgokat.
Az első okiratot, úgy emlékszik, az ügyvéd úrnál írták alá, az ö irodájában, ekkor mindenki jelen volt, egyidejűleg történt az aláírás és az ellenjegyzés.
A második irat, az kettőjük (Bejelentő és a tanú) között történt irat volt, itt is a felesége volt az aláíró, de az üzleti kapcsolat kettőjük közt történt. Ekkor csak hárman voltak jelen, az Bejelentő irodájában voltak, ekkor az ügyvéd úr nem volt ott, és szó sem volt arról, hogy az ügyvéd úr meg lenne bármi ilyennel bízva.
Úgy emlékszik, hogy az első iratban jelzálog kikötés nem volt. És a másodikban sem jelzálog kikötés volt, hanem mivel közös autós üzleteik voltak, hogy mégis legyen valami fedezet, ezért egymás között megállapodtak valamilyen fedezetben. Az volt benne, hogy fedezet. Ó nem jogász, nem tudja pontosan, hogy kell ezt fogalmazni, de fedezetről beszéltek az biztos.
Kijelentette, hogy csak egymás között írtak olyan iratot. hogy fedezet a .....-i ingatlan. Biztos, hogy az ügyvéd urat nem bízták meg jelzálog bejegyzésével, csak megfogalmazásban kérték az ügyvéd úr segítségét.
A tanú megtekintette az elé tárt 3 különböző tartozás elismerő nyilatkozatot, és kijelentette, hogy nem emlékszik 3 iratra, igazából csak 2 iratra emlékszik. Nem tudja, hogy ez hogy történt, az ő fejében 2 irat van, egy egymás közötti, meg egy, amit az ügyvéd úr irodájában írtak alá.
A fegyelmi tanács elnökének kérdésére a tanú nem tudta megmondani, hogy a háromból melyik az a kettő. Arra a kérdésre, hogy melyik az az irat, amit az ügyvéd úr irodájában írtak alá, a tanú a 2017. nov. 30-i keltezésű iratra mutatott.
A fegyelmi tárgyaláson személyesen meghallgatott Bejelentő tanú a következőket adta elő:
Az első, 2017. nov. 25-i okirat az esti órákban készült, a tanú töltötte le a formanyomtatványt internetről, és ő töltötte ki. A saját adatait ismerte, Xné-től pedig igazolványt kért, és annak alapján került kitöltésre. Arra nem tudott magyarázatot adni, hogy miért került az okiratban XY neve és XY adóazonosító jele feltüntetésre.
XY kérte a pénzt, ténylegesen ő volt az adós, de Xné vette át, mindketten ott voltak, de csak úgy adott kölcsön, hogy ha az Xné ír alá, mert neki van vagyona, ö vállaljon felelősséget érte.
Ó vette fel a kapcsolatot az ügyvéddel, hogy készítsen egy okiratot, amiben 22 millió forint kölcsön lett átadva, az adós az a Xné, ö a kölcsönvevő, és jelzálogot kell alapítani, tehát legyen olyan az okirat, hogy jelzálog alapítás történjen a ..........-i házra, aminek az 1/1 tulajdonosa a Xné. Más információt, instrukciót – a visszafizetési kötelezettségen kívül – nem közölt az ügyvéddel. Hogy a késedelmi kamat hogyan került bele ebbe az iratba, noha arról nem állapodtak meg az előző iratban a felek, és az ügyvéddel sem beszéltek róla, azt nem tudja, az ügyvéd így készítette.
Az ügyvéd úr által készített tartozás elismerő okirat aláírása úgy történt, hogy az elkészített és már aláírt, és az ügyvéd úr által is aláírt és ellenjegyzett iratot a Xné vitte el a tanúnak, aki ekkor látta, hogy hogy nincs benne a jelzálog. Ezt a tanú rögtön jelezte telefonon az ügyvédnek.
Ennek ellenére, azért írta alá, hogy legalább legyen egy olyan okirata, ami már egy ügyvéd által ellenjegyzett okirat volt, ez szabályosabb, hivatalosabbnak tartotta.
A tanú a jelzálogjogot alapító okirat aláírásának körülményeiről megerősítette az általa írásban már előadottakat, miszerint amikor elkészült, ő bement az ügyvéd úr irodájába, ö ott aláírta, és ellenjegyezte az ügyvéd úr, Xné nem volt jele n, a tanú magával vitte az iratokat, és az ö, a tanú irodájában írta alá a Xné adós. A tanú egy példányt megtartott belőle, az összes többi példányt odaadta az Xnének, hogy vigye vissza az ügyvéd úrnak.
Megerősítette, hogy ezután egyáltalán nem érdeklődött az ügyvédnél 2020. őszéig nem is beszéltek róla.
Egyébként nem volt szokásos eljárás, hogy nem az ügyvéd előtt írnak alá ellenjegyzett okiratot.
Ennek kockázatát, 100%-ban ezeket a jogi dolgokat nem ismeri, de egyébként neki sem tetszett ez az eljárás.
Azért adta oda a saját példányán kívül az összes példányt az adósnak, mert az Xné ment vissza az ügyvédhez, neki sem tetszett ez az egész, szerette volna az egészet együtt, mindenki jelenlétében aláírni, de már nem akarta tovább húzni az időt, már bármibe belekapaszkodott, hogy jogilag legyen egy megfelelő szerződése végre.
Azért nem kérdezte meg az ügyvédet, hogy egyáltalán megkapta-e az adóstól ezeket a példányokat, mert úgy gondolta, hogy az ügyvéd úr szólt volna, ha nem kapta meg, hiszen ö tudta, hogy visszavárja ezeket az iratokat, és nála van a 6600 Ft is a bejegyzésre.
Egyébként máskor sem szokta szerződéseknél megkapni a földhivatali határozatot az Ügyvédtől, nem szokta elkérni sem, és tulajdoni lapot sem szokott lekérni.
A tanú előadta még, hogy azért sem kérdezte meg, hogy megkapta-e az iratokat, mert ekkor már voltak olyan problémák, hogy nem mindig vette fel a telefont az ügyvéd úr. volt, hogy nem válaszolt az sms-re, igazából nehezen is lehetett őt elérni, olyan is volt, hogy a tanú a párját kérte meg adott esetben egy kapcsolatfelvételre, mert ő nehezen érte el az ügyvédet.
A Fegyelmi Biztos kérésére a tanú megmutatta telefonkészülékén azt a 2017. december 15-én küldött sms-t; amiben a 2017. nov. 15-i okiratot küldte meg az eljárás alá vont ügyvédnek.
A fegyelmi tanács tagjai megtekintették ezt az sms-t, és megállapították, hogy ez egy valós sms, 2017. december 15-én van elküldve, hiba üzenet nincsen az sms-sel kapcsolatosan, és a kontakt telefonszám, ahová megküldésre került, az a 06............... telefonszám, ami az eljárás alá vont ügyvédnek a rögzített telefonszáma az Ügyvédi Kamarában.
A Fegyelmi Tanács tagjának kérdésére, a tanú előadta. hogy:
– Sok ingatlannal kapcsolatosan voltak szerződési. Kb. 15 éven keresztül már, több adás-vételben is az eljárás alá vont ügyvéd vett részt, ö készítette azokat.
– Egyszer volt már probléma, egy garázs vásárlás kapcsán. Késve nyújtotta be az ügyvéd úr az okiratot a földhivatalba, elkésett a 30 nappal, és a késedelem miatt kiszabott a földhivatal egy bírságot, ami aztán rendezésre került az ügyvéd úr által.
– Bevett gyakorlat volt egyébként, hogy előre ki lett fizetve az eljárási illeték, ennél a jelzálogszerződésnél is így történt, rendezte, amikor aláírta a szerződést.
A Vezető Fegyelmi Biztos végindítványában az eljárás alá vont ügyvéddel szemben az Üttv. 108. § (e) szerinti kizárás, valamint a 108. § (b) szerinti pénzbüntetést egyidejű alkalmazását indítványozta, azzal, hogy a kizárás fegyelmi büntetés végrehajtását a fegyelmi tanács az Üttv. 111. § (1) alapján függessze fel.
Indokolásul előadta, hogy a tárgyaláson részt vevő felek és tanúk a jelzálog alapítási szerződés megkötésének körülményeiről ellentmondásosan nyilatkoztak, az azonban kétségkívül megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvédnek tudomása volt arról. hogy a tartozás elismerő nyilatkozatban szereplő adós tulajdonát képezi egy .....-i ingatlan, mely a kölcsön fedezetéül szolgál. Ennek ellenére erre az ingatlanra vonatkozóan ingatlan adás-vételi szerződést készített Xné eladó és ZZZ jogi személyek között, ezzel elvonta a Bejelentő fedezetét. E cselekményével az Üttv. 1. § (3) bekezdésébe és az Üttv. 20. § (4) bekezdésébe ütköző Ügy vállalásával megvalósított szándékos fegyelmi vétséget követett el, amely súlyos fegyelmi vétségnek minősül, mert az eljáró ügyvéd ügyfelei közül szándékosan az egyik ügyfele pártjára állt, amelynek eredményeként a Bejelentő ügyfele követelését ellehetetlenítette, vagy nehezítette.
Az eljárás alá vont ügyvéd a 2022. 03. 29-i tárgyaláson nem jelet meg, ezért a végindítványra nyilatkozatot nem tett.
A fegyelmi biztos indítványa alapos.
A Fegyelmi Tanács a tényállást, a bejelentő, és az eljárás alá vont ügyvéd által tett írásbeli nyilatkozatok, az általuk csatolt iratok, az eljárás alá vont ügyvéd személyes meghallgatásán tett nyilatkozatai, a bejelentő tanúkénti meghallgatása során tett nyilatkozata, és XY tanú vallomása alapján állapította meg.
A fenti tényállás alapján a Fegyelmi Tanács megállapította, az eljárás alá vont ügyvéd, Bejelentő, mint hitelező és Xné adós között 2017. 11. 30. napján tanozás elismerő nyilatkozatot szerkesztett 22.000.000 Ft kölcsön átvételének elismeréséről, és visszafizetési kötelezettségéről. 2017. december 15-én az eljárás alá vont ügyvéd sms-ben megkapta Bejelentőtől azt az előzetesen a felek között köttetett okiratot, ugyanezen kölcsöntartozásnak az elismeréséről, melynek 5. pontja egyértelműen tartalmazta, hogy a tartozás fedezete a számú ingatlan. A bejelentő megbízta az ügyvédet, hogy erre az ingatlanra készítsen egy jelzálogszerződést, amely ezt a kölcsöntartozást biztosítja. Az eljárás alá vont ügyvéd a megbízás alapján ennek a szerződésnek a tervezetét elkészítette, és azt e-mail útján megküldte az ügyben érintett egyik fél testvérének. A tervezet további sorsa nem nyert bizonyítást.
2020. 08.24-én az eljárás alávont ügyvéd adás-vételi szerződést készített a fenti számú ingatlanra, mellyel Xné eladta az ingatlant a ZZZ cégnek, és szerződésben adott megbízás alapján az eljárás alá vont ügyvéd a földhivatalnál eljárva, a tulajdonos változást bejegyeztette az ingatlan-nyilvántartásba.
Az eljárás alá vont ügyvéd, annak ellenére, hogy tudott arról, hogy ez az ingatlan fedezete annak a kölcsöntartozásnak, melyre a tartozás elismerő nyilatkozatot 2017 év végén ő maga készítette, Bejelentő megbízójától meg is kapta a felek által aláírt okiratot, melyben megállapodtak arról, hogy a tartozásnak ez az ingatlan a fedezete, sőt Bejelentőtől megbízást is kapott, hogy készítse el az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas jelzálogszerződést, melynek tervezetét bizonyítottan el is készítette; mindezek ellenére nem kereste meg az ügyben korábbi megbízóját, nem tájékozódott a tatozásról, a fedezeti jelleg sorsáról, hanem korábbi megbízója érdekeivel teljesen ellentétesen, és korábbi, ugyanezen ingatlanra vonatkozó jelzálogszerződés készítésére kapott megbízását figyelmen kívül hagyva, azzal ellentétesen, közreműködött ezen ingatlan elidegenítésében.
Kétségtelen tény ugyanis, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megbízást kapott Bejelentőtől ezen ingatlanra vonatkozó jelzálogszerződés készítésére, mely megbízás kapcsán az ügyvéd el is járt, a tervezet elkészítette. A fegyelmi eljárás során az ügyvéd nem hivatkozott arra, és ebben a vonatkozásban nem, is csatolt semmilyen iratot, hogy ez a megbízása bármikor is megszűnt volna.
A fenti tényállást bizonyítja:
Bizonyítást nyert, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megbízást kapott a jelzálogszerződés elkészítésére, ezt maga az eljárás alá vont ügyvéd is elismerte.
Bizonyítást nyert, hogy tudott az adás-vétel tárgyát képező ingatlan fedezeti voltáról, mert megkapta azt a felek által aláírt iratot, mely tartalmazta ezt. A fegyelmi tárgyalás során megállapítást nyert, hogy az ezt tartalmazó sms megküldésre került az eljárás alá vont ügyvédnek, ennek tényét egyébként maga az eljárás alá vont ügyvéd sem vitatta.
Bizonyítást nyert, hogy az eljárás alá vont ügyvéd úgy működött közre az általa is tudottan fedezetet jelentő ingatlan eladása során, hogy korábbi, ugyanerre az ingatlanra szóló jelzálogjog készítésére kapott megbízását figyelmen kívül hagyta, nem kereste meg korábbi megbízóját, nem tájékozódott a tatozásról, a fedezeti jelleg sorsáról, erről az eljárás alá vont Ügyvéd maga nyilatkozott ekként.
A bejelentő által csatolt, 2017. dec. 22-én kelt, a felek és az eljárás alá vont ügyvéd által aláírt, jelzálog alapítási szerződés megkötésének, aláírásának körülményei a lefolytatott bizonyítási eljárás során nem nem nyertek bizonyítást, arról a felek és a tanúk ellentmondásosan nyilatkoztak. A fegyelmi tanács nem tudta kétséget kizáróan megállapítani, hogy ezen irat aláírása és ellenjegyzése az eljárás alá vont ügyvéd részéről milyen körülmények között történt, ezért sem a bejelentő által, sem az ügyvéd által ez ügyben előadottakat nem tekinti bizonyítottnak.
A fegyelmi tanács nem tartotta életszerűnek azt a bejelentő által állított magatartást, hogy miközben ő sem tartotta jónak azt az eljárást, hogy nem az ügyvéd előtt történt az aláírás, sőt abban az időben már gondjai is voltak az ügyvéd elérhetőségével, mégis, magára az adósra bízta a számára nagyon fontos okirat ügyvédhez történő visszajuttatását, majd közel három évig egyáltalán nem érdeklődik az ügyvédnél, hogy egyáltalán megkapta-e az iratokat, minden rendben van-e, be van-e jegyezve a jelzálogjoga. XY tanú nem is emlékezett három iratra, csak kettőre. Arról az iratról, amiben fedezetről volt szó, kijelentette, hogy azt a felek nem az ügyvéd előtt írták alá, és a három irat közül egyértelműen a 2017. nov. 30-i keltezésű iratot jelölte meg, mint az ügyvéd előtt aláírtat.
A fegyelmi tanács egyebekben ugyanakkor megjegyzi, hogy amennyiben valóban úgy történt volna a jelzálogszerződés aláírása, ahogyan azt az eljárás alá vont ügyvéd állította, az önmagában is fegyelmi vétséget megvalósító cselekmény lett volna, de tekintettel arra, hogy az okirat aláírásának és ellenjegyzésének körülményei nem nyertek tisztázást, ezt a fegyelmi határozat meghozatalánál a fegyelmi tanács nem értékelte.
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (a továbbiakban: Üttv.) 107. §-a értelmében fegyelmi vétséget követ el az ügyvéd, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
Az eljárás alá vont ügyvéd a tényállás szerinti magatartásával, megszegte az Ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (a továbbiakban: Üttv.) 1. § (3) bekezdésében írt szabályt, miszerint az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni, tovább megszegte az Üttv. 20. § (4) bekezdésében foglaltakat, mely rendelkezés szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem folytathat olyan ügyvédi tevékenységet, amely összeütközésbe kerülne korábbi ügyfelével szemben vállalt kötelezettségével, kivéve, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés, vagy ha a korábbi ügyfél ehhez – a tájékoztatását követően – hozzájárult.
Fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az 1–2021 F–28 sz. Fegyelmi ügyben egy rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, mert eljárása során egyenes szándékkal, megszegte az Üttv. 1. § (3) bek.-ben, és az Üttv. 20. § (4) bek.-ben írt szabályokat, ezért öt a rendelkező rész szerinti fegyelmi büntetésben részesítette.
A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során az Üttv. 108. § b) pontjában írt pénzbírság fegyelmi büntetést alkalmazta, annak mértékét a kiszabható összeg 50%-ában találta a fegyelmi vétség súlyával arányban állónak.
A Vezető Fegyelmi Biztos Végindítványában indítványozott felfüggesztett kizárás fegyelmi büntetést a fegyelmi tanács, – az elkövetett fegyelmi vétség súlyossága ellenére – nem találta alkalmazhatónak. mert szem előtt tartotta a büntetés kiszabása során a fokozatosság elvét, és az eljárás alá vont ügyvéd ellen korábban még nem történt fegyelmi büntetés.
A büntetés kiszabása során a Fegyelmi Tanács figyelemmel volt a fegyelmi vétség súlyára, mert az eljárás alá vont ügyvéd szakmája alapvető normáival ellentétesen járt el, és ezzel súlyosan megsértette a társadalom tagjainak az ügyvédi hivatás képviselőivel szemben támasztott elvárásait. Értékelésre került, hogy az eljáró ügyvéd a fegyelmi vétséget szándékosan követte el, és eljárásának következményeként ügyfele, Bejelentő, követelésének érvényesítése nehezedett, fedezete elvonásra került.
A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte, hogy korábban az eljárás alá vont ügyvéd ellen még nem került sor fegyelmi büntetés kiszabására.
Az eljárás alá vont ügyvéd a 2022. 03. 11-i tárgyalásról annak befejezése előtt távozott, a 2022. 03. 29-i tárgyaláson pedig nem jelet meg, ezen okból a fegyelmi tanács nem tudta megkérdezni személyi körülményeiről, ezért ezt a büntetés kiszabása során nem tudta figyelembe venni. Körben iránymutatásként csak arról volt a Fegyelmi Tanácsnak ismerete, amit az eljárás alá vont ügyvéd saját maga állított a fegyelmi tárgyaláson történt meghallgatása során, hogy évente 300 körüli szerződést készít, ezért is nem feltétlenül emlékezett vissza rá, hogy ez egy fedezet ingatlan volt esetleg a felek között.
Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi eljárás során a kamarával történő kapcsolattartás során többször nem vette át a részére küldött iratokat, amely magatartást súlyosan helyteleníti a Fegyelmi Tanács, de a fegyelmi büntetés kiszabása során – arra tekintettel, hogy egyebekben közreműködött a fegyelmi ügy kivizsgálása során –, a Fegyelmi Tanács nem értékelte súlyosító körülményként.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd által megidézni indítványozott tanúkat a tárgyalásra megidézte, azonban azt a tanúk nem vették át, és a tárgyaláson közülük csak XY tanú jelent meg.
Az eljárás alá vont ügyvéd által hivatkozott elévülési kifogásnak a Fegyelmi Tanács nem adott helyt, mert az adásvételi szerződés készítése óta még nem telt el a három év. Megjegyzi a Fegyelmi Tanács, hogy a jelzálogszerződés ingatlan-nyilvántartási be nem nyújtása miatti panasz vizsgálata kapcsán sem volt helye az elévülési kifogásnak, mert annak a fegyelmi vétségnek – amennyiben elkövetése megállapításra került volna –, az elévülése akkor kezdődött volna, amikor a megbízás még teljesíthető lett volna, azaz az ingatlan adás-vételi szerződés földhivatali benyújtásakor.
Az elsőfokú eljárási költség megállapítása a 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat 40.2. a) pontján alapul.
Az eljárási költség viselésére, a fegyelmi vétség folytán, az eljárás alá vont ügyvéd köteles.
A fegyelmi tanács határozata elleni fellebbezési jog az Üttv. 135. §-án alapszik.
A határozat 2022. 09. 20.-án jogerős A határozat 2022.10.21-én végrehajtható.