A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban 2021. május 27. napján tárgyalás tartása nélkül meghozta az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont 2 rb. szándékos - ebből 1 rb. folytatólagosan megvalósított - fegyelmi vétséget követett el, ezért
400.000 Ft, azaz (Négyszázezer forint) pénzbírság
fegyelmi büntetéssel sújtja.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy a kiszabott pénzbírságot, valamint 30.000 (harmincezer) Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
A bejelentés és előzetes vizsgálat:
A jelen eljárásban a bejelentők az eljárás alá vont ügyvéd jogi képviselői tevékenységét, továbbá tájékoztatási, elszámolási és iratkiadási kötelezettsége megsértését kifogásolták.
A vezető fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot elrendelte, és erről tájékoztatta az eljárás alá vont ügyvédet. Egyúttal felhívta az eljárás alá vont volt ügyvéd figyelmét, hogy a vizsgálat lefolytatásához szükséges iratokat 8 napon belül köteles, az ügyre vonatkozó észrevételeit pedig jogosult a Kamarának megküldeni.
Az eljárás alá vont ügyvéd igazoló jelentését, illetve az üggyel összefüggő iratait nem terjesztette elő.
A fegyelmi biztos fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában annak megállapítására tett indítványt, hogy az 1998. évi XI. törvény (Üt.) 25. §-ának és a 37. § a) pontjának, illetőleg a 2017. évi LXXVII. törvény (Üttv.) 20. § (1), (4) és (7) bekezdésének, valamint 107. § a) pontjának, valamint a 6/2018. (III. 26.) Magyar Ügyvédi Kamara Etikai Szabályzata (ÜESZ) 12.3. pontjának megszegésével az eljárás alá vont ügyvéd 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
Rögzítette, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján álláspontja szerint alapos gyanú merült fel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azzal, hogy
- a végrehajtási eljárásban mind az adós, mind a végrehajtást kérő, mind pedig a végrehajtási eljárásban érdekelt beavatkozni szándékozó bejelentő3 jogi képviseletét ellátta, illetve ezen személyek részére egyidejűleg fejtett ki jogi képviseleti és tanácsadási tevékenységet, megsértette az Üt., az Üttv., a régi ÜESZ és az ÜESZ összeférhetetlenségre vonatkozó szabályait;
- azzal pedig, hogy tájékoztatási és iratkiadási kötelezettségének nem tett eleget, megsértette a Ptk. 6:275. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit,
mely magatartásaival 1 rendbeli, szándékos fegyelmi vétséget valósított meg.
Az eljárás alá vont ügyvéd a vezető fegyelmi biztos felhívása ellenére iratcsatolási kötelezettségének sem tett eleget, ekként megsértette az ÜESZ 12.3. pontjában foglalt rendelkezéseit, mellyel további 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A Fegyelmi Tanács az ügy tárgyaláson kívüli elbírálását kezdeményezte, mellyel a fegyelmi biztos egyetértett azzal, hogy indítványozta a tényállás fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban írtak szerinti megállapítását, és annak megállapítását, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el. Súlyosító körülményként kérte értékelni a többrendbeliséget, továbbá az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletét. Enyhítő körülményt a fegyelmi biztos nem észlelt. Erre tekintettel pénzbírság fegyelmi büntetés alkalmazására tett indítványt, melynek összegét középmértékben kérte megállapítani, az eljárás alá vont ügyvéd eljárási költségek viselésére való kötelezése mellett.
Az eljárás alá vont ügyvéd a részére megküldött tájékoztatással összefüggésben nyilatkozatot továbbra sem tett, iratot sem csatolt.
A tényállás:
A Bank és a bejelentő2 két, CHF alapú kölcsönszerződést kötött.
A kölcsönszerződések fedezeteként a bejelentő2 és családtagjai tulajdonában álló 4 különböző ingatlanra alapított jelzálogjogok szolgáltak. A hitelező bank a kölcsönszerződéseket felmondta, a tartozás egyösszegben esedékessé vált.
A kölcsönszerződés felmondását követően a bank a követelés érvényesítése érdekében bejelentő2-vel szemben végrehajtási eljárásokat kezdeményezett. A bejelentő2-vel szemben a fenti ügyből kifolyólag indult végrehajtási eljárásokban a bejelentő2 adós jogi képviseletét az eljárás alá vont ügyvéd látta el.
A bejelentő2 és az eljárás alá vont ügyvéd között 2015-ben ügyvédi megbízási szerződés jött létre. Az ügyvédi megbízás célja az volt, hogy a bejelentő és családtagjai tulajdonában álló, végrehajtás alá vont négy ingatlan közül minél többet, de legalább kettőt mindenképpen vonjanak ki a végrehajtás alól úgy, hogy azok valamilyen üzleti konstrukció folytán a bejelentő, illetőleg családtagjai tulajdonában maradjanak.
Ezt követően a bank a kölcsönszerződésekből eredő követelését a kft1-re és kft2-re engedményezte.
A bejelentő2 és a bejelentő3 korábban házastársak voltak. A házasságuk felbontása után bejelentő3-nak gyermektartásdíj jogcímén 42.500.000 Ft követelése keletkezett a bejelentő2-vel szemben.
Az engedményező kft1 és a bejelentő3 (engedményes) az eljárás alá vont ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett „Megállapodás ingatlan és kapcsolódó követelés adásvételéről” elnevezésű okiratban megállapodtak abban, hogy a [...] hrsz-ú ingatlant akként tartja meg az engedményes családja, hogy amennyiben a kft1 az ingatlan tulajdonjogát legkésőbb 12 hónapon belül árverés vagy más jogcímen megszerzi, azt a bejelentő3 tőle, egy 3. ingatlan értékesítéséből befolyó vételárból 42.500.000 Ft ellenértékért megvásárolja, ha pedig ez a 12 hónapos határidőben nem történik meg, akkor az engedményes ezen összegért külön jognyilatkozat nélkül megszerzi az engedményezőnek az ingatlan jelzálogjogával biztosított követelését.
Rögzítették, hogy a vételárat akkor kell megfizetni az engedményező részére, ha a szerződéskötéstől számított 12 hónapon belül az engedményes az ingatlant a végrehajtási eljárásban megszerzi és az engedményessel vagy az általa megjelölt 3. személlyel az ingatlan adásvételére a szerződést megköti, ennek hiányában akkor, ha a követelés megvásárlására került sor. Felek megállapodtak abban is, hogy a kifizetés esedékességéig a vételár az eljárás alá vont ügyvédnél letétbehelyezésre kerül.
Az egyidejűleg kötött letéti megállapodás szerint az eljárás alá vont ügyvéd a letétet mindenképpen az engedményező részére köteles megfizetni, amennyiben ugyanis a kifizetés jogcíme az ingatlanon való tulajdonszerzés hiányában nem lehet vételár, akkor az engedményes az ellenértéket a zálogjoggal biztosított követelés megszerzésének ellenértékeként fizeti meg. Erre tekintettel a szerződéskötéssel egyidejűleg az engedményező letétbe helyezte az „Ingatlanra alapított zálogjog átszállásáról” szóló, ügyvéd által ellenjegyzett nyilatkozatát is, mellyel hozzájárulását adta, hogy a követelést biztosító jelzálogjog eredeti ranghelyen az engedményes javára átjegyzésre kerüljön.
A kft1. arról tájékoztatta a bejelentő3-t, hogy az ingatlan árverése során sikeres ajánlatot tett a vételre, de addig, amíg a bejelentő2 a kft. felé fennálló díjtartozását meg nem fizeti, a már megfizetett árverési vételárelőlegen túl fennmaradó árverési árat az ajánlattevő nem fizeti be.
A tájékoztatásban a kft1. nem tért ki arra, hogy az árverési ajánlatot kinek a képviseletében tette, az iratok azt igazolják, hogy árverési vevőként a kft3. nevében járt el, ezt utóbb a bejelentő3 is megtudta, mivel a sikeres árverés folytatásához megkövetelt díjkövetelést a bejelentő3 bejelentő2 helyett az ő javára teljesítette.
Az eljárás alá vont ügyvéd arról tájékoztatta a bejelentő3-t, mint engedményest, hogy a kft1. az ingatlan tulajdonjogát a szerződéses határidőben nem szerezte meg, - az árverési kifogást sem bírálták még el - ezért a követelés külön nyilatkozat nélkül átszállt az engedményesre, és a letét összege a kft1. részére kifizetésre került. Egyben intézkedés céljából megküldte engedményes részére a jogutódlás bejegyzéséhez nála letétbe helyezett hozzájáruló nyilatkozatot, további kérdésekkel pedig a kft1. képviselőjéhez irányította.
Az eljárás alá vont ügyvéd engedményezési szerződést szerkesztett, mely ezúttal a kft2., mint engedményező és bejelentő3, mint engedményes között jött létre, és amelyet tanúként az eljárás alá vont ügyvéd, illetve irodájának alkalmazottja írt alá.
Az engedményezési szerződés értelmében a végrehajtási eljárásban érvényesített követelést a kft2. 44.000.000 Ft-ért engedményezte a bejelentő3 engedményesre. A szerződésben rögzítették, hogy a folyamatban lévő végrehajtási eljárásban a jogutódlás tényét az engedményes jelenti be a részére a szerződéskötéskor átadott okiratok alapján.
Az okiratban eredetileg tévesen szerepelt a végrehajtási ügyszám, mely utóbb - az eljárás alá vont ügyvéd közreműködésével a bejelentő3 kérésére - korrigálásra került, de egymásnak ellentmondóak a szerződésnek a vételár kifizetéséhez kapcsolódó 2. és 13. pontjai is.
A megszerkesztett engedményezési megállapodás alapján kelt beadványában eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő3 képviseletében a jogutódlás megállapítását kérte.
A bírósághoz intézett beadványában a bejelentő3 bejelentette, hogy az eljárás alá vont ügyvéd részére adott megbízást visszavonta.
A bíróság hiánypótlási felhívását az ügyvéd foglalkozású bejelentő3 már személyesen teljesítette, de jogutódlási kérelme elutasításra került.
A bejelentő3 a végzés elleni fellebbezését a bíróság megküldte az eljárás alá vont ügyvéd részére észrevétel tétele céljából. Az eljárás alá vont ügyvéd meghatalmazottja az iratot átvette.
Arra nincsen adat, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a jogutódlás megállapítása iránti eljárásban bármely fél képviseletében a felhívás alapján észrevételt tett volna.
A másodfokú határozat tartalma nem ismert, de az ingatlan-nyilvántartási adatokból az állapítható meg, hogy az ingatlant előbb árverés útján bejegyzéssel a kft3. szerezte meg, majd azt értékesítette a kft4. részére.
A bejelentő3 a követelése ellenére az ingatlan értékesítéséből befolyó vételárból nem részesült, és az eredeti elképzelésekkel ellentétesen a [...] hrsz-ú ingatlan tulajdonjogát sem szerezte meg. Az ingatlant a tulajdoni lap szerint a bejelentők javára perfeljegyzés terheli.
Az engedményezési szerződéses konstrukció kidolgozása során az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő2 és a bejelentő3 megbízása és utasítása alapján járt el.
Az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő2 adós elleni fenti két végrehajtási ügyben való jogi képviseletére szóló ügyvédi megbízást felmondta.
A bejelentő2 bejelentő 2017. nyarától folyamatosan, majd a fent hivatkozott felmondást követően is rendre tájékoztatást kért az ügy állásáról, illetve iratok kiadását kérte, azonban az eljárás alá vont ügyvéd ezeknek nem tett eleget.
A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:
A fegyelmi biztos indítványa az alábbiak szerint megalapozott.
A jelen ügyben - az eljárás alá vont ügyvéd eljárásainak kezdetén - az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Üt.) volt hatályban, elbírálásakor az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.).
A 2019.01.01. napja után indult eljárásokban a 2019.01.01. napjától hatályos, a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: FESZ) rendelkezéseit kell alkalmazni. A FESZ 1.4. pontja kimondja, hogy a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy az enyhébben bírálandó el.
A FESZ 22.1. pontja értelmében a fegyelmi ügy tárgyalás tartása nélküli elbírálása indokolt, ha a fegyelmi vétség egyértelmű, a rendelkezésre álló adatokból további bizonyítás felvétele nélkül megállapítható a fegyelmi felelősség.
Jelen esetben, figyelemmel arra is, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentésben foglaltakkal összefüggésben nyilatkozatot nem tett, a tárgyaláson kívüli elbírálás valamennyi feltétele fennállt.
A fegyelmi biztos a bejelentők panaszából kizárólag a tényállásban megjelölt szerződéseket, eseményeket tette a fegyelmi eljárás tárgyává.
Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Üt.)
25. § (1) Az ügyvéd a megbízójával szemben mástól megbízást nem vállalhat el.
(2) Korábbi megbízójával szemben az ügyvéd megbízást akkor vállalhat el, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés, korábbi munkáltatójával szemben pedig akkor, ha a munkaviszony (szolgálati, alkalmazotti jogviszony) legalább 3 éve megszűnt, és munkavállalóként az ügy intézésében nem vett részt.
Az Üt. 37. § szerint
Fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd,
a) aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi.
Az elbíráláskor irányadó az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.)
20. § (1) Az ügyvéd, az európai közösségi jogász és a külföldi jogi tanácsadó (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: ügyvéd) nem vállalhatja ügyvédi tevékenység végzését olyan ügyfelek számára, akiknek az érdekei egymással ütköznek, továbbá akkor sem, ha az ügyfél érdekei az ügyvédnek az ügyön kívüli saját érdekeivel összeütköznek. E tilalom akkor is alkalmazandó, ha az érdekek jövőbeli összeütközése előrelátható. (...)
(4) Az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem folytathat olyan ügyvédi tevékenységet, amely összeütközésbe kerülne korábbi ügyfelével szemben vállalt kötelezettségével, kivéve, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés, vagy ha a korábbi ügyfél ehhez - a tájékoztatását követően - hozzájárult. (...)
(7) Ha két vagy több ügyfél érdekei összeütközésbe kerülnek vagy kerülhetnek, az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik az ügyvédre, ha
a) az ügyfeleknek az üggyel kapcsolatosan vannak azonos érdekeik,
b) az ügyfelek az összeütközés tudatában belegyezésüket adták ahhoz, hogy az ügyvéd a másik ügyfél javára is vállalhassa ügyvédi tevékenység végzését,
c) az ügyvédi titoktartási kötelezettség megsértésének veszélye nem áll fenn, és
d) az ügyvéd észszerűen feltételezheti, hogy az érdekek összeütközése nem akadályozza meg abban, hogy mindegyik ügyfél érdekeit a lehető legjobban képviselje.
Üttv. 107. § Fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha
a) az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, vagy (...)
Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat (ÜESZ)
4.1. Az ügyvédi tevékenység gyakorlására jogosultnak kiemelt figyelmet kell fordítania arra, hogy munkája során még a látszata se merülhessen fel az Üttv. szerinti összeférhetetlenség bármely formájának.
13.10. Az ügyvédi tevékenység gyakorlója a tájékoztatás, a megbízás teljesítésének elmulasztásával, a személyes kapcsolattartás mellőzésével vagy más magatartásával nem veszélyeztetheti az ügyfélnek az ügyvédségbe és az ügyvédi tevékenységbe vetett általános bizalmát.
3.1.2. Az ügyvéd ügyfelének képviseletét és a számára nyújtott tanácsadást késedelem nélkül, lelkiismeretesen és gondosan köteles teljesíteni. Az ügyvéd köteles személyesen felelősséget vállalni a részére adott megbízás teljesítéséért és a rábízott ügy állásáról köteles ügyfelét tájékoztatni.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.)
6:275. § [Tájékoztatási kötelezettség]
(1) A megbízott köteles a megbízót tevékenységéről és a feladat állásáról kívánságára, szükség esetén e nélkül is tájékoztatni. A megbízott köteles a megbízót tájékoztatni, ha közreműködő igénybevétele vált szükségessé, vagy ha a felmerült új körülmények az utasítások módosítását teszik indokolttá.
(2) A megbízott köteles a megbízót a megbízás teljesítéséről késedelem nélkül értesíteni.
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.)
42. § (6) Az ügyvéd köteles az ügyfelet tájékoztatni a jogügylettel kapcsolatos esetleges jogi kockázatokról.
ÜESZ 12.3. Az ügyvédi tevékenység gyakorlója - függetlenül attól, hogy tesz-e nyilatkozatot - az ügyvédi kamara és szervei részére az ellene indult panasz-, illetve fegyelmi ügyben felhívásra az üggyel összefüggő iratokat - kamarai jogtanácsos, illetve jogi előadó esetében azon iratokat, amelyek felett rendelkezni jogosult - köteles becsatolni.
A Fegyelmi Tanács rögzíti, hogy az kétségkívül megállapítható volt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az ÜESZ 12.3. pontját, amikor a kamara felhívására az ügyre vonatkozó iratait nem csatolta. Ezzel az eljárás alá vont ügyvéd 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A bejelentők által csatolt levelezésekből azt is meg lehetett állapítani, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 2017. nyarától kezdődően megszegte a Ptk. 6:275. § szerinti és az ÜESZ 3.1.2. pont szerinti együttműködési, tájékoztatási kötelezettségét, amikor a bejelentő2 megkereséseire késedelmesen válaszolt, illetve a megbízó iratait nem, vagy késedelmesen adta át a megbízó kérése ellenére.
Ezen bejelentői állításokat cáfoló nyilatkozatot, védekezést az eljárás alá vont ügyvéd nem tett, ezzel ezt a mulasztást elismerte.
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd tételes összeférhetetlenségi szabályt sértett volna, a rendelkezésre álló adatok, iratok alapján minden kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani, mert az Üttv. 20. § (1) bekezdésébe ütköző ügyvállalást a jelen esetben az Üttv. 20. § (7) bekezdés a-d) pontjai kizárják. A teljes szerződéses konstrukció a felek előzetes megállapodásán alapult, a megbízók (akik maguk is ügyvédek) tudták, hogy a céljaik csak abban az esetben érhetőek el, ha az abban szereplők - akiket az eljárás alá vont ügyvéd közreműködésével ismertek meg - együttműködnek.
Az eljárás tárgyává tett cselekmény lényegében az volt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a végrehajtási eljárásban mind az adóst, mind a kft2. végrehajtást kérőt, mind pedig bejelentő3-t, mint érdekeltet egyidejűleg képviselte és ezen személyek részére egyidejűleg fejtett ki tanácsadási, illetve jogi képviseleti tevékenységet.
Ezt a konkrét összeférhetetlenséget a rendelkezésre álló okiratok szintén nem támasztották alá.
A végrehajtási eljárásban a bejelentő2 adós és bejelentő3 érdekelt érdekei egyezőek voltak, nevezetesen, mindkettőjük célja az volt, hogy a fedezeti ingatlan a családnál maradjon.
Ennek előkészítéseként került sor a jelen fegyelmi eljárás tárgyát nem képező - a bejelentő1 eladó és a kft2., mint befektető vevő által a [...] szám alatti ingatlanra vonatkozó - adásvételi szerződés megkötésére, amit az eljárás alá vont ügyvéd készített és ellenjegyzett. Arra nincsen adat, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentőkkel előzetesen egyeztetett okiratszerkesztésen kívül bármilyen egyéb képviseleti tevékenységet végzett volna a kft2. részére.
A kft2. a követelést az azt biztosító jelzálogjoggal a hitelező bankkal kötött szerződés alapján ezt követően engedményezéssel szerezte meg. Az engedményezési okiratot nem az eljárás alá vont ügyvéd készítette.
A Kft2-t érintően az eljárás alá vont ügyvéd szerkesztett és írta alá tanúként engedményezési okiratot, mely azt célozta, hogy a bejelentő3 a végrehajtási eljárásban az engedményezéssel megvásárolt követelés jogosultjaként a kft2. jogutódja legyen.
A bejelentő3 érdekelt képviseletében a bírósághoz benyújtott jogutódlás megállapítása iránti kérelem időpontjában az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő2 adóst már nem képviselte, képviseleti jogosultsága felmondó nyilatkozatának hatályosulásával megszűnt. Arra nincs adat, hogy ezt a tényt a végrehajtási eljárásban az eljárás alá vont ügyvéd bejelentette volna.
Nincsen azonban adat arra sem, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a végrehajtási eljárásban a kft2-t képviselte volna, ezzel kapcsolatos, bizonyítékokkal alátámasztott tényállítást a bejelentők a Fegyelmi Tanács külön felhívása ellenére nem tettek.
Fentiekre tekintettel a bejelentők nem tudták azt igazolni, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a végrehajtási eljárásban a bejelentő3 érdekeivel ellentétesen, bármely ellenérdekű fél képviseletében meghatalmazottként járt volna el és bizonyított volt az Üttv. 20. § (7) bekezdésben foglalt kizáró szabályok fennállta is.
Az ÜESZ 4.1. pontjában foglalt alapvetés, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlására jogosultnak kiemelt figyelmet kell fordítania arra, hogy munkája során még a látszata se merülhessen fel az Üttv. szerinti összeférhetetlenség bármely formájának.
Az eljárás alá vont ügyvédnek az a magatartása, hogy ebben a szerteágazó, kockázatos ügyletben nem készített megbízási szerződést, nem rögzítette az általa vállalt szolgáltatások tartalmát, a vele kapcsolatban álló befektetők szükséges és elvárt jognyilatkozatait, cselekményeit, továbbá indokolatlanul késedelmeskedett lényeges információk átadásával, így a bejelentők nem látták át a kialakított konstrukció lehetséges buktatóit és kockázatait, az ÜESZ 4.1., 3.1.2., 13.10. pontjaiba ütköző olyan magatartás, mellyel az eljárás alá vont ügyvéd további 1 r. szándékos - folytatólagosan megvalósított - fegyelmi vétséget követett el.
A büntetés kiszabása körében enyhítő körülményt a Fegyelmi Tanács nem észlelt.
Súlyosító körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács a többrendbeliséget, az eljárás alá vont fegyelmi előéletét, és legfőképpen azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd eljárása az ügyvédi hivatás tekintélyét és az ügyvédségbe vetett bizalmat súlyosan veszélyezteti.
A fenti körülmények együttes mérlegelésével a Fegyelmi Tanács úgy ítélte meg, hogy az Üttv. 108. § b) pontja szerinti kiszabható pénzbírság középmértékéhez közelítő 400.000 Ft pénzbírság az ügy összes ismert körülményeire tekintettel a cselekmény tárgyi súlyához igazodó olyan büntetés, mely a speciális prevenciót szolgálhatja.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése, a FESZ 40.2.b) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.
A Fegyelmi Tanács határozata 2021. június 23. napján jogerős és végrehajtható.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2021. F. 113.)