Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2021.F.148/17. határozata

összeférhetetlen ügyvállalásról

A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a 2021. december 13-án megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi

fegyelmi határozatot:

A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért

írásbeli megrovás

fegyelmi büntetéssel sújtja.

A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy 50.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.

Indokolás

A bejelentés és az előzetes vizsgálat

A bejelentő az eljárás alá vont ügyvéd összeférhetetlen ügyvállalását sérelmezte, iratokat nem csatolt.

A Budapesti Ügyvédi Kamara vezető fegyelmi biztosa 2020. október 22-én kelt határozatával az eljárás alá vont ügyvéd ellen elrendelte az előzetes vizsgálatot. Erről az eljárás alá vont ügyvédet és a bejelentőt értesítette.

A fenti határozat alapján az eljárás alá vont ügyvéd előterjesztette érdemi nyilatkozatát és csatolta az iratokat.

Az eljárás alá vont ügyvéd részletesen előadta a tényállást. Nem vitatottan adásvételi előszerződés szerkesztésére és ellenjegyzésére kapott megbízást a bejelentőtől, annak házastársától, mint eladóktól és a vevőktől az eladók közös tulajdonát képező ingatlan értékesítése tárgyában. A végleges adásvételi szerződés létrejötte előtt az eladók el kívántak válni és a bejelentő férje megbízta az eljárás alá vont ügyvédet a házassági bontóperben és a vagyonközösség megosztásában való képviseletével. Az eljárás alá vont ügyvéd vitatta, hogy ez összeférhetetlen ügyvállalás lenne, hiszen az ügyek között nincs összefüggés, továbbá megbízása a bejelentővel az előszerződés felek általi aláírásával megszűnt. Előadta továbbá, hogy a bejelentőt a házassági bontóperben és a vagyonközösség megosztásában másik ügyvéd képviselte.

Fentiekre tekintettel kérte a fegyelmi eljárás megszüntetését.

A fegyelmi biztos 2021. április 29-én kelt határozatában kezdeményezte a fegyelmi eljárást az eljárás alá vont ügyvéddel szemben.

A fegyelmi biztos a tényállást a rendelkezésére álló dokumentumok és az eljárás alá vont ügyvéd észrevétele alapján állapította meg, amelyek alapján alaposan feltételezhető, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megvalósította az összeférhetetlen ügyvállalást.

Mindezek alapján alapos gyanú merült fel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd korábbi ügyfelével, a bejelentővel szemben összeférhetetlen ügyet vállalt, ezért ezen magatartásával megsértette az Üttv. 1. § (3) és 20. § (4) bekezdését, valamint az ÜESZ 4.1. pontját, mellyel 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.

A Fegyelmi Tanács elnöke az ügy tárgyaláson kívüli elbírálásáról intézkedett.

Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatra részletes észrevételt tett.

Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése

Az eljárás alá vont ügyvéd korábbi nyilatkozatait változatlanul fenntartotta. Előadta, hogy álláspontja szerint a fegyelmi biztos által felhívott jogszabály, illetve szabályzati helyeket nem sértette meg.

Az eljárás alá vont ügyvéd változatlanul fenntartotta, hogy az adásvételi előszerződésre kapott megbízása annak aláírásával megszűnt. Vitatta, hogy megvalósult volna az összeférhetetlen ügyvállalás, mivel nem volt összefüggés az ügyek között. A válóper egyáltalán nem érintette az ingatlant, a vagyonközösség megosztása pedig csak közvetve.

Az eljárás alá vont ügyvéd kifejtette, hogy korábbi ügyfelével szemben vállalt kötelezettségbe nem ütközött, hiszen az előszerződésből kizárólag a feleknek származott kötelezettsége, az ő feladata az előszerződés elkészítése volt.

Az eljárás alá vont ügyvéd álláspontja szerint a bejelentő és annak házastársa a vagyonközösséggel érintett ingatlant már eladta, így az nem képezte már a házastársi vagyonközösség részét.

Előadta továbbá az eljárás alá vont ügyvéd, hogy a bejelentőt annak jogi képviselőjén keresztül tájékoztatta arról, hogy férje jogi képviseletét a házassági bontóperben és a vagyonközösség megosztásában ellátja, erre a levélre a bejelentőt képviselő ügyvéd annyit választolt, hogy várja az egyezségi ajánlatot, tehát nem kifogásolta az eljárás alá vont ügyvéd ügyvállalását.

Egyebekben kifejtette még az eljárás alá vont ügyvéd, hogy mindvégig a felek közötti egyezség és a végleges adásvételi szerződés létrehozása érdekében járt el, egyik félnek sem okozott érdeksérelmet. A végleges adásvételi szerződést a felek megkötötték, a házassági bontóper és a vagyonmegosztás is közös megegyezéssel zárult.

Mindezekre tekintettel az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét vitatta és kérte a fegyelmi eljárás megszüntetését.

A fegyelmi biztos végindítványa

A fegyelmi biztos a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában foglaltakat fenntartotta. Álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd azzal, hogy összeférhetetlen ügyvállalást valósított meg, automatikusan megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdését, hiszen nem a jogszabályok megtartásával gyakorolta ügyvédi tevékenységét.

A fegyelmi biztos álláspontja szerint az adásvételi előszerződés teljesítésével összefüggésben keletkezett érdekellentét az eladók közötti vagyonmegosztás során, tehát mindenképpen van összefüggés az adásvételi előszerződés és a vagyonmegosztás között.

A tényállás

A bejelentő és házastársa tulajdonát képezte egymás között 1/2-1/2 tulajdoni arányban a [...] alatt nyilvántartott, lakóház, udvar megnevezésű belterületi ingatlan. Az ingatlan jelzálogjoggal terhelt volt. A bejelentő és házastársa, valamint a vevők együttesen adtak megbízást az eljárás alá vont ügyvédnek a 2019. április 15-én kelt adásvételi előszerződésben foglaltak szerint annak elkészítésére és ellenjegyzésére. Az adásvételi előszerződésben a felek megállapodtak a vételárban, továbbá abban, hogy 2020. június 30-ig az eladók tehermentesítik az ingatlant. A vevők birtokba vehették az ingatlant az előszerződés alapján a foglaló kifizetését követően és havonta 100.000.Ft bérleti díjat fizettek az eladóknak azzal, hogy a végleges adásvételi szerződés megkötéséig fizetett bérleti díjakat beszámítják a vételárba.

Vevő2 2020. tavaszán megkereste az eljárás alá vont ügyvédet, hogy az eladók nem törlesztik a hitelt és kifejezte aggodalmát a szerződés teljesítésével kapcsolatban. Az eljárás alá vont ügyvéd azt tanácsolta, hogy egyeztessenek a felek közvetlenül.

2020. augusztus elején vevő2 arról informálta az eljárás alá vont ügyvédet, hogy a bejelentő élt a hitelmoratórium lehetőségével és nem tesz eleget a szerződésben vállalt kötelezettségnek, a bejelentő férje viszont már nem rendelkezik azzal a bankszámlával, amelyre a vevők által fizetett bérleti díjak befolytak. Végül a bejelentő férje és a vevők kérték az eljárás alá vont ügyvédet, hogy keresse meg a bejelentőt a teljesítés, vagy ha szükséges, egy szerződés-módosítás érdekében. Az eljárás alá vont ügyvéd ennek eleget tett, válaszában a bejelentő közölte az eljárás alá vont ügyvéddel, hogy jogi képviseletét Dr. S.P. ügyvéd látja el, majd egyeztet vele.

Miután érdemben nem történt válaszadás, a vevők, valamint a bejelentő férje (eladó) felkérték az eljárás alá vont ügyvédet, hogy vegye fel a kapcsolatot írásban a bejelentő jogi képviselőjével.

Időközben az eladók pert indítottak házasságuk felbontása iránt, amely perben a bejelentőt Dr. S.P. ügyvéd képviselte. Elindult a vagyonközösség megszüntetéssel kapcsolatos tárgyalási folyamat is az eladók között, ebben a bejelentőt Dr. Sz.V. ügyvéd képviselte. A bejelentő és házastársa között vita alakult ki az ingatlanban lévő tényleges tulajdoni arányokról, a tehermentesítési kötelezettségről, a vételár egymás közötti elszámolásáról.

Az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő jogi képviselőjéhez 2020. október 15-én intézett levele az alábbiakat tartalmazza:

„A vagyonmérlegben szereplő tételekhez az alábbiakat kívánjuk kifejteni:

1.sz. [...]-i ingatlan

Egyezségi ajánlatukban nem találtunk utalást arra, hogy az ingatlannal, valamint az abból már realizált és továbbiakban realizálható vételárral hogyan kívánna Ügyfele elszámolni.

Álláspontunk e téren:

Felek az ingatlant 5.800.000 Ft-ért vásárolták, ebből az önrész (közös megtakarításból) 800.000 Ft volt és a felek 5.000.000 Ft-t vettek fel hitelt.

Felek az ingatlanba beruházásokat végeztek, ezek költségei:

- Gyermek szobák létesítése 1,85M Szocpol segítségével

- Kisház (50nm) létesítése 3.000.000 Ft, Férj örökségéből származó különvagyoni összegből Ezeknek megfelelően az ingatlan bekerülési értéke 10.650.000 Ft volt. Ebből 7.650.000 Ft közös vagyon és 3.000.000 Ft különvagyoni beruházás.

A tulajdoni arányok ebből kifolyólag nem az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett 50-50% arányúak, hanem Férj 64,1%, Feleség 35,9%-os tulajdoni arányát képezik.

Az ingatlant a Felek 7.500.000 Ft-ért értékesítették, arra 2019-ben adásvételi előszerződést kötöttek. A vagyonmérlegben egyelőre a vételár felosztását a fent kifejtettek alapján tettük meg.”

Az eljárás alá vont ügyvéd 2020. november 10-én a bejelentő ügyvédjének címzett levele az alábbiakat tartalmazza:

„Kérem kollegiális együttműködését, elsősorban abban, hogy a [...] ingatlan adásvételi szerződésével kapcsolatban kialakult konfliktus megoldásra kerüljön, vagyis Ügyfele teljesítse a szerződésbe foglalt kötelezettségét, működjön együtt, és írja alá az adásvételi szerződést.

Másodsorban abban, hogy a felek vagyonmegosztása békés úton záródjon. Amennyiben az Ön Ügyfelének nem elfogadható Ügyfelem ajánlata, úgy majd egy vagyoni perben keressen elszámolást magának Ügyfelemmel szemben, ne pedig az adásvételi szerződés létrejöttét akadályozza. Azért sem javasolt az adásvételi szerződés létrejöttének megakadályozása, mert nem gazdasági érdeke sem az Ön ügyfelének, se Ügyfelemnek, hiszen a Vevők visszalépésük esetén jogosan, 12,6 millió forint megtérítését követelhetik egyetemlegesen Ügyfeleinktől.

Jelen levelemmel nyomatékosan felhívom Ügyfelét arra, hogy mutasson hajlandóságot az adásvételi szerződés megkötésében való együttműködésre, különben jognyilatkozat pótlása iránt Ügyfelem és a Vevők pert fognak indítani vele szemben, amelynek perköltsége az Ön Ügyfelét fogja terhelni.”

Végül a házas felek között a vagyonmegosztásban létrejött az egyezség és a házasságot is közös megegyezés alapján bontotta fel a bíróság. Az ingatlanra pedig a felek megkötötték a végleges adásvételi szerződést.

A fegyelmi biztos végindítványa

A fegyelmi biztos végindítványában fenntartotta a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában, és észrevételében előadottakat.

Álláspontja változatlan volt, miszerint az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üttv. 1. § (3) és 20. § (4) bekezdését, valamint az Etikai szabályzat 4.1. pontját, amellyel 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el. Indítványt tett arra, hogy a Fegyelmi Tanács a minimumhoz közeli mértékű pénzbírság fegyelmi büntetésben részesítse az eljárás alá vont ügyvédet.

A fegyelmi biztos súlyosító körülményt nem talált, enyhítő körülményként kérte értékelni az eljárás alá vont ügyvéd makulátlan előéletét, továbbá azt a körülményt, hogy munkájával a felek közötti egyezség létrehozására törekedett, valamint azt a nyilatkozatát, ha fegyelmi vétség megállapítására kerül sor, a bejelentő férjével a megbízást megszünteti.

Tárgyaláson kívüli határozathozatal

A Fegyelmi Tanács a tárgyaláson kívül hozott határozatában megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el és ezért őt írásbeli megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta, tovább kötelezte 30.000 Ft átalányköltség megfizetésére.

A határozat ellen a törvényes határidőn belül az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezést nyújtott be, amelyet a Fegyelmi Tanács a vonatkozó jogszabályi előírásnak megfelelően tárgyalás tartására irányuló kérelemnek tekintett. Ennek megfelelően a tárgyaláson kívül hozott határozat hatályát vesztette az Üttv. 127. § (4) bekezdés a) pontja alapján.

Az eljárás alá vont ügyvéd jogorvoslati kérelmében az alábbiakat adta elő:

Változatlanul fenntartotta álláspontját az eljárás alá vont ügyvéd, hogy nem követett el fegyelmi vétséget, erre tekintettel kérte a fegyelmi eljárás megszüntetését.

Az eljárás alá vont ügyvéd álláspontja szerint a megbízása az adásvételi előszerződés feleivel megszűnt az előszerződés aláírásával, így sem a bejelentő, sem pedig a másik három megbízó ezen időponttól kezdve nem volt az ügyfele. Az előszerződés aláírását és ellenjegyzését követően az eljárás alá vont ügyvédnek további feladata nem volt.

Az eljárás alá vont ügyvéd álláspontja szerint nem keletkezett új megbízása azzal, hogy a bejelentő házastársa és a vevők kérésére rövid úton megkereste a bejelentőt, majd annak tájékoztatása alapján levélben fordult a bejelentő jogi képviselőjéhez.

Az ingatlannal kapcsolatban az eljárás alá vont ügyvéd előadta, hogy azt az eladók már eladták, így a vagyonközösség megosztásával kapcsolatos és a fegyelmi határozatban idézett levél csak a tényleges vagyoni jogi helyzetet vázolta fel, levezetve az ingatlan-nyilvántartáson kívüli valós tulajdoni arányokat, majd az egyezségi ajánlat az 50-50%-os tulajdoni arányt tartalmazta. Álláspontja szerint nem állt fenn valódi érdekellentét a bejelentő és férje között. A vagyonmérleget azért készítette el az eljárás alá vont ügyvéd, mert előadása szerint a bejelentő jogi képviselője nem készített semmit, pedig a bejelentő kezdeményezett elszámolást férjével szemben, így a bejelentő jogi képviselője lett volna köteles elkészíteni a vagyonmérleget.

Az eljárás alá vont ügyvéd álláspontja szerint az ingatlan nem tartozott a vagyonközösségbe, kizárólag annak vételára képezte elszámolás tárgyát. Az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezésében előadta, hogy „nem lépett fel korábbi ügyfelével szemben, csak képviselte a bejelentő férjét az általa készített okiratban foglalt tulajdoni arányok megváltoztatása és a vételár eladók közötti megosztása megváltoztatása iránt.”

Az eljárás alá vont ügyvéd változatlanul fenntartotta korábbi álláspontját fellebbezésében, miszerint a bejelentő nem ellenezte az eljárás alá vont ügyvéd által férje képviseletének elvállalását a házassági bontóperben és a vagyonközösség megosztásában. Ezt azzal támasztotta alá, hogy a bejelentő jogi képviselője az eljárás alá vont ügyvéd levelére annyit válaszolt, hogy várja az egyezségi ajánlatot, tehát nem kifogásolta az eljárás alá vont ügyvéd ügyvállalását.

Tárgyaláson hozott határozat

A Fegyelmi Tanács tárgyalást tűzött ki, amelyen az eljárás alá vont ügyvéd és jogi képviselője megjelent.

A tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd változatlanul fenntartotta, hogy fegyelmi vétséget nem követett el.

Az eljárás alá vont ügyvéd nem vitatta, hogy a bejelentő korábbi ügyfele volt, továbbá nem vitatta azt sem, hogy amikor megkeresték a vevők azzal, hogy a bejelentő nem teljesíti az adásvételi előszerződésben vállalt kötelezettségét, felhívta a bejelentőt, és arra hívta fel, hogy teljesítse az előszerződésben vállaltakat.

Előadta az eljárás alá vont ügyvéd, hogy a bejelentő közölte, egyeztessen jogi képviselőjével, egyebekben a bejelentő tájékoztatta az eljárás alá vont ügyvédet, hogy „akkor kezd bármit is a szerződéssel, amikor a férjével megegyeztek a házassági bontóperben”.

Az eljárás alá vont ügyvéd nem vitatta, hogy a bejelentő férjétől 2020. szeptember 28-án kapta a házasság felbontása iránti bontóperben, a vagyonközösség megosztásában való peres és peren kívüli eljárásra vonatkozó megbízását, az ügyvédi meghatalmazás is a fentiekre terjedt ki. Az eljárás alá vont ügyvéd kérdésre úgy nyilatkozott a tárgyaláson, hogy a megbízás elvállalásakor nem volt bizonyos, hogy az ügyek egyezséggel záródnak.

Az eljárás alá vont ügyvéd fenntartotta azon korábban írásban kifejtett álláspontját, miszerint a bejelentő ügyvédje nem kifogásolta, hogy a férj képviseletében eljárjon, ahhoz hallgatólagosan hozzájárult. Mind az eljárás alá vont ügyvéd, mind pedig jogi képviselője hangsúlyozta, hogy a bejelentő és férje között nem volt szembenállás, sem érdekellentét, a bejelentő jogi képviselője nem kifogásolta az ügyvállalást, ezért az eljárás alá vont ügyvéd eljárása nem sértett jogszabályt, illetve szabályzati előírást.

Változatlan volt az eljárás alá vont ügyvéd álláspontja, hogy az ingatlan nem képezte a vagyonmegosztás részét, csak annak vételára.

Tekintettel arra, hogy a fegyelmi tárgyaláson új tényállási elem nem merült fel, az eljárás alá vont ügyvéd és jogi képviselője a jogi minősítést vitatták, a Fegyelmi Tanács az alapeljárásban megállapított tényállást nem módosította.

A fegyelmi biztosnak, az eljárás alá vont ügyvédnek és jogi képviselőjének további bizonyítási indítványa nem volt.

A fegyelmi biztos végindítványa

A fegyelmi biztos a végindítványában előadta, hogy az Üttv. 20. § (4) bekezdésében megfogalmazottak nagyon szorosan összefüggenek a titoktartási kérdéssel.

Fő szabályként volt ügyféllel szemben sem lehet képviseletet vállalni, a jogszabály két kimentési lehetőséget fogalmaz meg, de jelen ügyben egyik sem következett be.

Nem vitásan az eljárás alá vont ügyvéd a felek egyezségének létrehozásában tevékenykedett, amely méltánylandó, azonban ezt az ügyvállalást az eljárás alá vont ügyvédnek vissza kellett volna utasítani. Nem vitatható, hogy a felek szemben álltak egymással, ha még formálisan is, azonban a megbízás elvállalásakor nem volt egyértelmű, hogy a felek képesek-e egyezséget létrehozni, hiszen ennek érdekében harcolt az eljárás alá vont ügyvéd.

A fegyelmi biztos kérte egy rendbeli szándékos fegyelmi vétség megállapítását és az eljárás alá vont ügyvéd költségekben való marasztalását. Indítványt tett a legenyhébb fegyelmi büntetés kiszabására az enyhítő körülményekre figyelemmel.

Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése

Az eljárás alá vont ügyvéd továbbra is indítványozta a fegyelmi eljárás megszüntetését. Előadta, ha a bejelentő bármikor jelezte volna, hogy kifogásolja a képviseleti jogát, visszalépett volna.

Az eljárás alá vont ügyvéd jogi képviselője előadta, hogy bár érti a fegyelmi biztos álláspontját, változatlanul fenntartja, hogy nem történt fegyelmi vétség, miután a felek között nem volt szemben állás, ezen felül az igazságosság és méltányosság alapján a bejelentő ügyvédjének azon reakcióját, hogy nem reflektált az eljárás alá vont ügyvéd levelének azon részére, amelyben a bejelentő férjének képviseletét bejelentette, hozzájárulásnak kellene tekinteni. Ezáltal mentesülhetne az eljárás alá vont ügyvéd a felelősség alól.

A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 107. § a) pontja szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.

A fegyelmi biztos az alábbi jogszabály- és szabályzati helyek megsértését rótta az eljárás alá vont ügyvéd terhére:

Az Üttv. 1. § (3) bekezdése szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni.

Az Üttv. 20. § (4) bekezdése értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem folytathat olyan ügyvédi tevékenységet, amely összeütközésbe kerülne korábbi ügyfelével szemben vállalt kötelezettségével, kivéve, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés, vagy ha a korábbi ügyfél ehhez - a tájékoztatását követően - hozzájárult.

A 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzata az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól (ÜESZ.) 4.1. pontja rögzíti, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlására jogosultnak kiemelt figyelmet kell fordítania arra, hogy munkája során még a látszata se merülhessen fel az összeférhetetlenség bármely formájának.

Jelen eljárásban a Fegyelmi Tanácsnak azt kellett elbírálnia, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megsértette-e a fenti törvényi és hivatásrendbeli szabályokat, és ezzel megvalósított-e az Üttv. 107. §-ában megfogalmazottakat kimerítő magatartást.

1. Az eljárás alá vont ügyvéd részére az eladók és a vevők nem vitatottan együttesen adtak megbízást az ingatlan adásvételi előszerződésének elkészítésére és ellenjegyzésére. Egyik fél sem rendelkezett külön jogi képviselővel, az eljárás alá vont ügyvéd nem hivatkozott az Üttv. 43. § (5) bekezdésére sem, tehát valamennyi szerződő fél az ügyfele volt és valamennyi szerződő fél javára fejtette ki okiratszerkesztési tevékenységét.

Az előszerződés azt tartalmazza, hogy a szerződés elkészítésére és ellenjegyzésére kapott megbízást az eljárás alá vont ügyvéd, így ennek teljesítésével megszűnt a felekkel a megbízási szerződés.

Az eladók nem teljesítettek szerződésszerűen, ezért a vevők az eljárás alá vont ügyvédhez fordultak segítségért. 2020. augusztus elején a vevők és a bejelentő férje kérte meg az eljárás alá vont ügyvédet, hogy keresse meg a bejelentőt a szerződés teljesítése érdekében, amelynek az eljárás alá vont ügyvéd eleget tett. Nem vitatható semmiképpen, hogy a bejelentő egyértelműen az eljárás alá vont ügyvéd ügyfele volt korábban és ezt a minőségét nem veszíti el azzal, hogy a megbízás mikor szűnt meg, illetve az sem szünteti meg a korábbi ügyfél minősítést, ha a bejelentőnek a megbízás teljesítését követően új jogi képviselője van.

Azt egyebekben az eljárás alá vont ügyvéd sem vitatta, hogy a bejelentő korábban ügyfele volt. Azt sem vitatta, hogy a bejelentőt - annak közléseit figyelembe véve, jogi képviselője útján - felhívta az adásvételi előszerződésben vállalt kötelezettségeinek teljesítésére, együttműködésre a végleges szerződés megkötésében, ennek elmulasztása esetére pert helyezett kilátásba. Ezek alapján nem lehet kizárni még a szembenállást sem, de az összeférhetetlen ügyvállalás kivételeiben nem követelmény az érdekellentét hiánya.

2. Az eljárás alá vont ügyvéd védekezésének második eleme az volt, hogy az adásvételi előszerződés nincs összefüggésben sem a házasság felbontására irányuló üggyel, sem pedig a vagyonközösség megosztással, így az Üttv. 20. § (4) bekezdésében megállapított tényállási elem hiányzik.

Az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő férjétől a megbízást a házasság felbontására és a vagyonközösség megszüntetésére irányuló eljárásban való képviseletre kapta. Az eljárás alá vont ügyvéd a megbízást elfogadta mindkét eljárásra. A házasság felbontására végül külön perben került sor, amely nem érintette a vagyonközösséget, így az okiratszerkesztési tevékenységgel nem lett összefüggésben.

A vagyonközösség megosztását viszont nem az eljárás alá vont ügyvéd által értékelt közvetett módon érintette az okiratszerkesztés, hanem az ingatlan szerves része volt a vagyonközösségnek. Helytelen az eljárás alá vont ügyvéd álláspontja, hogy az ingatlant már nem érintette a vagyonközösség, mivel azt az eladók már eladták, csak a vételár elszámolása. Egyrészt a vételár teljes egészében ki sem lett fizetve a vagyonközösség megosztására irányuló tárgyalások megkezdésekor, tulajdonjogilag pedig az eladók tulajdonában volt teljes egészében az ingatlan. Az előszerződésből a vevőknek nem keletkezik tulajdonjoga, az eladók pedig nem ruházták át a tulajdonjogot, a vagyonközösség megszüntetése pedig a felek vagyonába tartozó ingó és ingatlan vagyon megosztására irányul. Az adásvételi előszerződésből a feleknek csak kötelmi igénye keletkezik a végleges adásvételi szerződés megkötésére. Amennyiben az eladók egy vagyonközösséget rendeznek és ez érinti a tulajdonukat képező ingatlant is, mint jelen esetben, akkor az előszerződés is adott esetben módosításra szorul.

Az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő képviselőjének írt levelében nem csak az elszámolást firtatta, hanem a tulajdoni arányok megváltoztatására is javaslatot tett, amely maga után vonta volna az előszerződés módosítását is. A tárgyaláson előadottak szerint az eljárás alá vont ügyvéd ezt csak tényfeltárásnak szánta, egyezségi ajánlata 50-50%-ra szólt. Az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezésében előadta, hogy „nem lépett fel korábbi ügyfelével szemben, csak képviselte a bejelentő férjét az általa készített okiratban foglalt tulajdoni arányok megváltoztatása és a vételár eladók közötti megosztása megváltoztatása iránt.”

Ugyanakkor az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő ügyvédjének küldött levelében egyenesen felszólította a bejelentőt arra, hogy működjön közre a végleges adásvételi szerződés megkötésében, ellenkező esetben peres eljárást kezdeményez.

Fentiekből egyértelműen megállapítható, hogy az adásvételi előszerződés tárgya szerves része volt a vagyonközösségnek. Az sem vitatható, hogy az eladók között, akik mindketten ügyfelei voltak az eljárás alá vont ügyvédnek, jogvita alakult ki az adásvételi előszerződésben meghatározott eladói kötelezettséggel és jogokkal kapcsolatban. A bejelentő közölte az eljárás alá vont ügyvéddel, hogy akkor teljesíti az adásvételi előszerződést, ha megszületik a vagyonközösségben a megállapodás. Az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő férjének képviseletére peres és peren kívüli eljárásra kapott megbízást a felek közötti egyezség létrejöttét megelőzően, mind a bontóperben, mind a vagyonközösség megosztásában való képviseletre.

Fentiekhez hozzátartozik az ÜESZ 4.1. pontjában megfogalmazott etikai kívánalom, miszerint az összeférhetetlenségnek még a látszatát is el kell kerülni. Alapelv ennek értelmében, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd, amennyiben valamennyi fél javára fejt ki tevékenységet, jogvita esetén egyik felet sem képviseli.

3. Az eljárás alá vont ügyvéd hivatkozott arra is, hogy a bejelentő hozzájárult férje képviseletéhez. Ezt azzal indokolta, hogy a bejelentő jogi képviselőjét tájékoztatta arról, a férjet ő képviseli a bontóperben és a vagyonközösség megosztásában, és ezt az ügyvéd válaszlevelében nem kifogásolta, erre nem reagált.

Az Üttv. 20. § (4) bekezdése a korábbi ügyféllel szembeni ügyvállalást két esetben engedi: ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés, vagy ha a korábbi ügyfél ehhez - a tájékoztatását követően - hozzájárult. Alapesetben a korábbi ügyféllel szembeni ügyvállalás is tilalmazott.

Az összefüggés: a Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az ingatlan a részét képezte a vagyonközösség megosztásának még akkor is, ha az eljárás alá vont ügyvéd álláspontja lenne elfogadható, hogy csak a vételár megosztása tartozik a vagyonközösségbe, hiszen a vételár az ingatlan adásvétele tárgyában létrejött és az eljárás alá vont ügyvéd által készített és ellenjegyzett előszerződés lényeges eleme. Nem kérdőjelezhető meg, hogy az előszerződés alapján a vevők is teljesítésre voltak kötelesek, de a bejelentőt és férjét is kötelezettség terhelte többek között hiteltörlesztés formájában. Az sem vitatott az eljárás alá vont ügyvéd által, hogy felhívta korábbi ügyfelét az előszerződés teljesítésére, és végső soron pert helyezett kilátásba. Aligha vitatható, hogy volt a felek között szembenállás, és az eljárás alá vont ügyvéd ezt vitatta, bár a fent hivatkozott jogszabályhely nem érdekellentétet kíván meg, hanem összefüggést. Nem fogadható el az eljárás alá vont ügyvéd azon álláspontja, hogy az ingatlan csak közvetett módon van kapcsolatban a vagyonközösséggel, egyrészt a fent kifejtettek miatt, másrészt az Üttv. 20. § (4) bekezdése nem tesz különbséget közvetlen, vagy közvetett összefüggés között.

A korábbi ügyfél hozzájárulása: az idézett jogszabályhely a korábbi ügyfél tájékoztatását követően adott hozzájárulását kívánja meg. Jelen esetben a hozzájárulás szó jelentése: valamihez beleegyezését adja a címzett, vagy azt ellenzi. Hallgatólagosan ebben az esetben nem valósulhat meg egyik sem, ugyanis kifejezett konkrét álláspont szükséges, egyébként a nyilatkozat nem elfogadható. A nyilatkozatot annak kell megtennie, aki közvetlenül érintett. Nem az kifogásolható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő ügyvédjén keresztül kívánt tájékoztatni, azonban ezt megfelelő módon kellett volna tenni, konkrét nyilatkozatot kérve a bejelentő aláírásával. A bejelentő jogi képviselője nem reagált erre, a hozzájárulás, vagy annak kifogásolása konkrét akaratkifejezés, amely nem helyettesíthető hallgatással.

A fenti magatartásokkal az ügyvéd a felhívott jogszabályhelyeket és magatartási normákat megsértette, érdemi védekezése a fent kifejtettek szerint nem elfogadható, így az eljárás alá vont ügyvéd magatartása indokoltan alapul szolgál a fegyelmi felelősség megállapítására.

Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi vétséget szándékosan követte el. Az eljárás alá vont ügyvédnek kötelezettsége az általa végzett tevékenységre vonatkozó - jelen esetben az ügyvédi tevékenységre vonatkozó - jogszabályok és szabályzatok ismerete, ahogyan azt a magatartási szabályok is előírják. A jogszabály nem ismerete nem mentő körülmény.

Az Üttv. 1. § (3) bekezdésének megsértését jelenti, ha az ügyvéd nem a jogszabályoknak megfelelően gyakorolja a tevékenységét. Az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üttv. hivatkozott paragrafusait és az ÜESZ felhívott rendelkezését, amely magatartás szándékosnak minősül, még akkor is, ha az eshetőleges lenne. A szándékosság jelen esetben nem kérdőjelezhető meg, hiszen az eljárás alá vont ügyvéd tudatosan döntött a bejelentő férje képviseletének elvállalásáról.

Az összeférhetetlen ügyvállalás szabályozása nem véletlen, hiszen összefügg az ügyvédi titoktartással. A megbízás során óhatatlan, hogy az ügyvéd bizalmas adatok birtokába kerülhet és az Üttv. 20. §-a e bizalmas adatok védelmét is célozza. Ezért sem fogadható el az az ügyvédi védekezés, hogy a bejelentő jogi képviselője hallgatólagosan tudomásul vette az eljárás alá vont ügyvéd képviseletét.

A bizalmas adatok (ügyvédi titok) védelme érdekében a volt ügyfélnek kell dönteni és nyilatkozni a hozzájárulásáról, hiszen ő dönt abban, hogy milyen bizalmas adatokat, tényeket, álláspontot osztott meg korábbi jogi képviselőjével és a nyilatkozattal azt is kifejezi, hogy azok megőrzéséhez fűződik-e jogi érdeke és ez független attól, hogy a felek közötti eljárások végül egyezséggel zárulnak-e.

A fegyelmi büntetés kiszabásánál a Fegyelmi Tanács súlyosító körülményt nem értékelt.

A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd ügyvédi bejegyzése óta egyetlen alkalommal sem került fegyelmi eljárás hatálya alá.

Értékelte a Fegyelmi Tanács azt is, hogy adott esetben az összeférhetetlenség megállapítása okán az ügyfél elküldése nehézségbe ütközik, különösen akkor, ha az ügyvédet az ügy megoldása vezérli. Feltételezve, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a tevékenységre vonatkozó szabályokat ismeri, de a felek érdekében az egyezség létrehozása és valamennyi vitás kérdés megoldása erősebb érdeknek bizonyult, mint a szabályok enyhébb fokban történő megszegése, fegyelmi szempontból mérlegelhető körülmény a jelen ügyben.

Értékelte a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont előadását, miszerint mindenképpen arra törekedett, hogy az adásvételi előszerződés teljesedésbe menjen, a felek kössék meg a végleges adásvételi szerződést és ennek érdekében is törekedett arra, hogy az eladók közötti vagyonmegosztás megegyezéssel záruljon. E törekvései végül eredményre vezettek korábbi ügyfelének kárt nem okozva.

Fegyelmi Tanács az ügy összes körülményét, továbbá az eljárás alá vont ügyvéd probléma-megoldásra törekvő magatartását mérlegelve, az elkövetett fegyelmi vétség súlyát figyelembe véve, a rendelkező részben foglaltak szerint határozott és a kiszabott fegyelmi büntetést tartotta arányosnak a cselekménnyel.

A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (IX. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 1.4. pontja szerint a fegyelmi felelősséget - jogszabály vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - az elkövetés idején hatályban lévő jogszabályok és szabályzatok alapján kell elbírálni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek vagy az enyhébben bírálandó el.

Miután az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi vétséget 2020-ban követte el, az Üttv. és az ÜESZ rendelkezéseit alkalmazta a Fegyelmi Tanács.

Az eljárásra a 20/2018. (IX. 26.) MÜK Szabályzat rendelkezései az irányadók.

Tekintettel arra, hogy a Fegyelmi Tanács az ügyvéd felelősségét megállapította, az Üttv. 142. § (2) bekezdése, (3) bekezdése és a FESZ 40.1. pontja alapján kötelezte az átalányköltség megfizetésére. A Fegyelmi Tanács a FESZ 40.9/C. pontja alapján - figyelemmel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik - az átalányköltséget mérsékelte. A fegyelmi eljárásban tételes költség nem merült fel.

A Fegyelmi Tanács határozata 2022. február 9. napján jogerős és végrehajtható.

(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2021. F. 148.)


  Vissza az oldal tetejére