A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a 2021. december 6. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd nem követett el fegyelmi vétséget, ezért
a fegyelmi eljárást megszünteti.
Az eljárás során felmerült költséget a Budapesti Ügyvédi Kamara viseli.
Jelen eljárás bejelentő 2020.10.29. napján a Budapesti Ügyvédi Kamaránál benyújtott bejelentésével vette kezdetét. A bejelentő részben ügyvéd2-vel, részben az eljárás alá vont ügyvéddel szemben terjesztette elő bejelentését.
A bejelentés alapját egy, a bejelentő, mint alperes és volt felesége, mint felperes közötti gyermekelhelyezés iránti per képezte. A perben végzés született, amely szerint a bejelentőnek gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége keletkezett volt felesége felé. A végzést a bejelentő sikertelenül támadta fellebbezéssel. Ezzel párhuzamosan a bejelentő teljesítőképességétől függően a gyerekeinek közvetlenül juttatott pénzt.
A bejelentés szerint a per folyamán a későbbiekben a bejelentő kérte a tartásdíj csökkentését visszamenőlegesen, melyet az eljárt bíróságok kedvezően bíráltak el. Az időközben a bejelentő volt felesége által a végrehajtónál kezdeményezett, a végrehajtási eljárásban a bejelentő volt felesége, mint végrehajtást kérő utoljára 2015 októberében jelentette be a bejelentő által önként megfizetett gyermektartásdíj összegeket. A bejelentő sérelmezte, hogy ezen időpontot követően a végrehajtó „valótlan tartalmú egyenleget tartott nyilván és közölt a végrehajtói okiratban”, a bejelentő volt felesége és „a képviseletében eljáró ügyvédek az általuk nyilvánvalóan tudottan valótlan tartalmú okiratokat több hivatalos eljárásban - például a gyermekelhelyezési perben - felhasználták” ellene, sőt a bejelentő volt felesége büntető eljárást is kezdeményezett vele szemben tartás elmulasztása miatt.
A perben a bíróság a korábbi végzést megváltoztatta és 2017. május 25-i hatállyal mindkét gyermeket a bejelentő gondozásába adta. A bejelentő előadta, hogy sehogyan sem lehetett a helyzetet úgy jellemezni, hogy neki állna fenn tartásdíj-fizetési kötelezettsége, ezért sérelmezte, hogy sem volt felesége, sem az ügyvédjei nem jelentettek be semmit a végrehajtónál.
A bíróság ítéletében - figyelemmel arra, hogy a bejelentő okiratokkal bizonyította az általa megfizetett gyerektartásdíjat érintő pénzmozgásokat -, megállapította, hogy a hátralékos gyerektartásdíj összege 619.045 Ft. Ezen elsőfokú ítéletet követően ezt a körülményt és azt, hogy a bejelentő szerint a tartásdíjfizetési kötelezettsége 2017. április/május óta volt feleségének áll fenn, sem a végrehajtást kérő, sem az őt képviselő ügyvédek nem jelentették be a végrehajtónak, dacára annak, hogy a perben kérték a tartozások „összevezetését”. Ezt a bejelentő maga jelezte a végrehajtónak, aki azonban érdemben ezt nem vette figyelembe tájékoztató levelével, mert a bíróság jogerős iratot nem küldött meg neki, ennélfogva a végrehajtó a bejelentő kérése ellenére nem nyilatkoztatta meg sem a volt feleségét, sem az ügyvédjeit.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, csak kisebb számítási hibát javított ki, így a 2015. január 1. - 2017. április 30. közötti időszakra nézve a bejelentő jogerős ítélettel rendelkezett a tényleges tartozása tekintetében. A bejelentő a jogerős ítéletet megküldte a végrehajtónak azzal, hogy most már nyilatkoztassa meg volt feleségét és/vagy a képviseletében eljáró ügyvédet, hogy miként módosítják a tartásdíj-követelést.
A bejelentő volt felesége és a jogi képviselője a végrehajtó átirata alapján úgy nyilatkozott, hogy nem ismerik el a bejelentő állítását és a végrehajtó csak akkor veheti figyelembe a csökkentett végrehajtási értéket, ha a bejelentő végrehajtás korlátozása iránti pert kezdeményez, addig azonban a végrehajtónak folytatnia kell a végrehajtást, mégpedig 5.240.000 Ft és járulékai iránt. Egy újabb átiratban a végrehajtó arról tájékoztatta a bejelentőt, hogy megkezdte a tulajdonában álló üzletrész árverezését.
A bejelentő a bejelentésében állította, hogy ténylegesen 619.045 Ft-os valós tőketartozás áll szemben egy 5.240.000 Ft-os végrehajtási ügyértékkel, mely összeg ráadásul továbbra is havi 80.000 Ft-tal nő; így a bejelentés elkészítésekor a bejelentő végrehajtónál nyilvántartott tartásdíj elmaradása 5.560.000 Ft.
A bejelentő személyesen járt el a végrehajtónál, hogy az iratokba betekintsen. Ennek keretében jutott hozzá volt felesége nyilatkozatához, melyben a jogi képviselőjén keresztül arról tájékoztatta a végrehajtót, hogy sem az első-, sem a másodfokú ítélet az eredetileg „végrehajtásra adott” összegeken nem változtatott, és továbbra is az eredeti összegben jár a követelés a volt feleségnek és a követelés jogcíme sem változott meg.
A bejelentő közölte, hogy a végrehajtási eljárásban ügyvéd2 képviselte a volt feleségét, ugyanaz az ügyvéd, aki a gyermekelhelyezési perben, ennélfogva ügyvéd2-nek teljes körű információ volt a birtokában a tartozás valós összegéről, ennek ellenére olyan iratokat ellenjegyzett és terjesztett be a végrehajtónak, amelyeken általa tudottan valótlan adatok szerepeltek.
A bejelentő közölte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a végrehajtási eljárásban képviseli és a folyamatban volt gyermekelhelyezési perben is képviselte volt feleségét. Az eljárás alá vont ügyvéd mindkét hivatkozott ítéletet átvette, a per iratanyagához teljes körű hozzáférése volt, és szerinte tudnia kellett arról is, hogy valótlan tartalmú nyilatkozatokat tesz ezzel kapcsolatban, különösen, ami a követelés addig fennállt jogalapját illeti, mert az a bejelentő szerint megszűnt. Ezen ismeretek ellenére semmit nem tett a végrehajtási eljárásban annak érdekében, hogy a végrehajtási ügyérték csökkenjen, sőt úgy nyilatkozott, hogy a behajtani kért tartozás és annak jogalapja nem változott. A bejelentő végrehajtási eljárás korlátozása iránti „peres eljárást” volt kénytelen kezdeményezni. A bejelentő volt felesége a „jogi képviselőjén” keresztül kérte a bejelentő kérelme elutasítását annak megalapozatlanságára hivatkozva.
A bíróság végzésében a bejelentő tartozását „5,5 millióról 826.329 Ft” követelésre korlátozta. A bejelentő ezt a határozatot megfellebbezte, mert szerinte a lecsökkentett követelés összege „még mindig nem a megfelelő összeg”, de szerinte az elsőfokú végzés „teljes bizonyító erejű okiratnak tekinthető abból a szempontból, hogy a volt felesége és a képviseletében eljáró ügyvédek a végrehajtási eljárásban valótlan tartalmú nyilatkozatot tettek abból a célból, hogy megkárosítsák őt, illetve rossz színben tüntessék fel”.
A bejelentő mind ügyvéd2, mind az eljárás alá vont ügyvéd magatartásának a kivizsgálását, továbbá azt kérte - amennyiben eljárásuk kifogásolható, akkor - történjen intézkedés a felelősségre vonásuk iránt. Közölte, hogy a kárigényét érvényesíteni szeretné az érintett ügyvédekkel szemben.
A vezető fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot külön-külön elrendelte az ügyvéd2, és az eljárás alá vont ügyvéd ellen.
Ügyvéd2 nyilatkozatában fegyelmi felelősségét vitatta, és ennek részletes magyarázatát is megadta.
A fegyelmi biztos az ügyvéd2 elleni előzetes vizsgálatot megszüntette.
A bejelentő „iratcsatolás” tárgyú levelet nyújtott be a Budapesti Ügyvédi Kamarába. Ennek mellékletét képezte a bíróság végzése ellen a bejelentő által tett fellebbezést a törvényszék előtti eljárásban elbíráló, 2020.12.08-án meghozott másodfokú határozat. E határozat az elsőfokú határozatot helyben hagyta, mellyel a bejelentő azt kívánta bizonyítani, hogy az ellene folyamatban lévő végrehajtási eljárásban a hátralékos gyermektartásdíj összege 826.329 Ft-ban van korlátozva.
Az eljárás alá vont ügyvéd észrevételt tett a bejelentésre. Az észrevételében részletesen taglalta, hogy miért nem szegett szakmagyakorlási szabályt, nem vitatva, hogy a bejelentővel szembeni végrehajtási eljárásban is ő látta el a végrehajtást kérő jogi képviseletét, amelyet a közte és a bejelentő volt felesége között 2017.03.03-án létrejött megbízási szerződéssel igazolt; ennek „II. Megbízás tárgya” részének második francia bekezdése vonatkozik a (perbeli képviselet mellett) a végrehajtó előtt a bejelentő, mint adós elleni végrehajtási eljárásban való jogi képviseletre irányuló megbízásról.
Az eljárás alá vont ügyvéd az észrevételében egyebek mellett arra hivatkozott, hogy „ ... a végrehajtást kérő által szolgáltatott adatok szerint 2017.09.19. napján 823.671 Ft összegben történő teljesítés bejelentésével eleget tettünk, bejelentésünk összegszerűsége helyességét a panaszos által kezdeményezett végrehajtás korlátozása iránti eljárásban született jogerős döntés is alátámasztja. ...”, és a bejelentés tényét alátámasztja a végrehajtó 2017.04.13-án kelt átirata is. Hivatkozott továbbá a Vht. 41. § (1)-(5) bekezdésére azzal a konklúzióval, hogy „Tehát maga a Vht. sem ír elő kötelezettséget a nyilatkozattételre, rendelkezik arról, hogy amennyiben a végrehajtást kérő nem ismeri el az adós nyilatkozatát, vagy akár, ha nem tesz nyilatkozatot, úgy a végrehajtó beterjeszti az ügyet a végrehajtást foganatosító bírósághoz, illetve az adós végrehajtás korlátozása, megszüntetése iránt eljárást kezdeményezhet.”.
Előadta továbbá, hogy a bejelentő, mint adós „ ... élt törvényes lehetőségével és már 2020. július 21. napján előterjesztette vh-korlátozás iránti kérelmét.”, amelynek eredményeként 2020.12.08-án megszületett a bírósági helybenhagyó határozat. Az eljárás alá vont ügyvéd észrevétele mellékletét képezte egy, 2020. március 26-án készült feljegyzés is, amely a bejelentő volt felesége, mint megbízó és az eljárás alá vont ügyvéd közötti megbeszélésen elhangzottakat rögzíti.
Az eljárás alá vont ügyvéd újabb észrevételt nyújtott be a Budapesti Ügyvédi Kamarába, amelyet a bejelentőtől származó újabb beadványra írt.
Ebben előadta, hogy korábbi igazoló jelentésében kellő részletességgel kifejtette álláspontját. A beadványában olvasható az is, hogy a felek jogvitája jogerősen befejeződött és a bejelentő tartozása a végrehajtás korlátozása iránt benyújtott kérelemre jogerősen rögzült. Az eljárás alá vont ügyvéd állította, hogy a megbízója érdekeinek elsődlegessége, az ő utasításai, a vele folyatott egyeztetések, és nem a bejelentő érdekei szerint járt el. Az eljárás alá vont ügyvéd ezen észrevétele mellékleteként csatolta a bejelentő 2021. január 13-án kelt, a végrehajtónak írt megkeresését is, mellyel kapcsolatban kritikát fogalmazott meg.
A fegyelmi biztos határozatával fegyelmi eljárást kezdeményezett az eljárás alá vont ügyvéddel szemben.
A fegyelmi tanács elnöke az ügy tárgyaláson kívüli elbírálását kezdeményezte.
A fegyelmi biztos a tárgyaláson kívüli elbírálással egyetértett és indítványozta, hogy a fegyelmi tanács állapítsa meg az eljárás alá vont ügyvéd felelősségét egy rendbeli szándékos fegyelmi vétség elkövetésében, tekintettel arra, hogy megsértette az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 1. § (3) és (5) bekezdésének és a Vht. 40. §-ának és 41. §-ának rendelkezéseit. Indítványozta, hogy a fegyelmi tanács az Üttv. 108. § b) pontja szerinti pénzbírság fegyelmi büntetést alkalmazzon, melynek mértékét 300.000 Ft-ban javasolta megállapítani.
Az eljárás alá vont ügyvéd az indítványra észrevételt nyújtott be, amelyben fegyelmi felelősségét vitatta, megítélése szerint nem merül fel szándékos fegyelmi vétség gyanúja sem. Egyebekben - amennyiben megállapítható lenne terhére a szándékos fegyelmi vétség elkövetése - akkor meglehetősen eltúlzottnak tekinti az indítványozott pénzbírság összegét, marasztalása esetére enyhébb fegyelmi büntetés alkalmazását indítványozta, illetve másodlagosan a terhére rótt cselekmény súlyához illeszkedő mértékletesebb összegű pénzbírság megállapítására tett indítványt.
A Fegyelmi Tanács tárgyalás tartása nélküli határozatot hozott, megállapítva az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét és fegyelmi büntetést szabott ki. Az eljárás alá vont ügyvéd kérelmet terjesztett elő tárgyalás tartása iránt, majd írásban nyilatkozatot tett és iratot csatolt. Ebben vitatta a fegyelmi felelősségét, egyben hivatkozott egy általa csatolt, 2020. március 11-én kelt „iratátadás, ítélet ismertetése, egyeztetés az ügye(ek) további intézéséről” tárgyú, a bejelentő volt felesége és a maga részéről aláírt iratra is.
A Fegyelmi Tanács tárgyalás tűzött, melyen az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi felelősségét vitatva kijelentette, hogy kioktatta az ügyfelét arról, hogy a követelés csökkenését köteles a végrehajtónak bejelenteni, amelyről a Fegyelmi Tanácsnak feljegyzés áll rendelkezésére.
Az eljárás alá vont ügyvéd beadványában egyebek mellett előadta, hogy
- az ügyfele tudta, hogy milyen rendelkezést tartalmaz az érintett ítélet és, hogy az ítélet rendelkezését be kell jelentenie, az ítéletet átvette, az átvételt aláírásával igazolta,
- ügyfele maga vállalta a végrehajtó tájékoztatását az ítélet rendelkezéséről,
- ügyfele figyelembe vette a törvényszéki ítélet iránymutatását a „beszámításról”,
- ügyfele maga döntött a követelése előzetes beszámításáról,
- ügyfele maga vállalta a beszámítás rendezését a végrehajtó irodánál, és maga vállalta a végrehajtó tájékoztatását, a vele való egyeztetést,
- ügyfelének arról is tudomása volt, hogy az adóstól hozzá időközben befolyó összeget is be kell jelentenie a végrehajtónak, méghozzá a beszámítás rendezésétől függetlenül.
Az ügyben tartott újabb tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd nem jelent meg, továbbá nem jelent meg a bejelentő volt felesége.
A fegyelmi biztos végindítványában a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban írtakat fenntartotta. Álláspontja szerint a 2020. március 26-án kelt, az eljárás alá vont ügyvéd által becsatolt feljegyzés nem írhatja felül a megbízási szerződést, amely alapján az eljárás alá vont ügyvéd a végrehajtási eljárásban is köteles volt eljárni. Ennek ellenére a követelés csökkenését az eljárás alá vont ügyvéd nem jelentette be a végrehajtónak, az adósnak végrehajtás korlátozása iránti pert kellett indítani, amit meg is nyert. Az eljárás alá vont ügyvéd a fenti magatartásával 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért vele szemben az alsó határhoz közeli összegű pénzbírság kiszabását és a költségekben marasztalását indítványozta.
Az eljárás alá vont ügyvéd jogi képviselője szerint a fegyelmi biztos fegyelmi eljárást kezdeményező határozata kétféle és ellentmondó. Az eljárás alá vont ügyvéd a csatolt, 2020. március 26-án kelt feljegyzéssel igazolta, hogy a megbízó döntött úgy, hogy a követelés csökkenését ő fogja bejelenteni a végrehajtónak. Ez az ügyfél döntése volt, ezért álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd nem követett el fegyelmi vétséget és kérte az eljárás megszüntetését.
Az eljárás alá vont ügyvéd 2017. március 3-a óta megbízási szerződés alapján látta el a bejelentő volt feleségének, mint végrehajtást kérőnek jogi képviseletét a bejelentő, mint adós elleni gyermektartásdíj megfizetése iránti végrehajtási eljárásban. A végrehajtási ügyérték 5.240.000 Ft volt.
A bíróság ítéletével a bejelentőt, mint adóst 2015. január 1-től 2017. április 30. napjáig terjedő időszakra vonatkozóan a H. utónevű gyermek, a S. utónevű gyermek vonatkozásában pedig 2015. január 01-től 2017. március 31-ig tartó időszakra vonatkozóan havi 30.000 Ft gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a bejelentőnek, mint adósnak a tartásdíjfizetési kötelezettséggel érintett időszakban 619.045 Ft gyermektartásdíj hátraléka keletkezett. Az ítélet a végrehajtást kérőt a S. nevű gyermek után 2017.04.01-től, a H. nevű gyermek után 2017. május 1-től havi 30.000 Ft határozott összegű gyermektartásdíj fizetésére kötelezte.
A bíróság megállapította, hogy a bejelentő volt feleségének 2017. április 1. és 2019.június 30-a közötti időszakban 870.000 Ft gyermektartásdíj hátraléka keletkezett, egyúttal kötelezte 2019. augusztus 01től kezdődően a folyamatos gyermektartásdíjjal együtt 250.955 Ft különbözeti gyermektartásdíj hátralék megfizetésére, egyben egy ideiglenes intézkedést tartalmazó végzést hatályon kívül helyezett.
A bíróság ítéletét a törvényszék azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy a végrehajtást kérő terhére eső gyermektartásdíj hátralékot a vonatkozó időszakra 1.590.000 Ft-ra módosította, egyben mellőzte az elsőfokú ítéletnek a felek gyermektartásdíj hátralékának megállapítására és megfizetésére vonatkozó rendelkezéseit.
A törvényszék jogerős ítéletét az eljárás alá vont ügyvéd 2020. március 11-én vette át.
Sem az eljárás alá vont ügyvéd, sem a megbízója nem jelentette be a végrehajtó előtti végrehajtási eljárásban a végrehajtandó követelés csökkenését, amelynek alapja a bíróság ítélete, illetve az azt pontosítással helybenhagyó törvényszéki ítélete.
A bejelentő, mint adós e bejelentés elmaradása miatt végrehajtási eljárás korlátozása iránti eljárást kezdeményezett, mely eljárásban a bíróság a végrehajtást 826.329 Ft összegű hátralékos gyermektartásdíj követelésre korlátozta.
E végzés, mint közokirat rögzíti, hogy a végrehajtást kérő a Vht. 40. §-a szerinti kötelezettségének nem tett eleget, ezért a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 56. § (1) bek. a) pontja alkalmazásával közokirat alapján állapította meg, hogy a végrehajtandó határozatot jogerős határozat változtatta meg.
A jelen ügy elbírálásának alapjául szolgáló magatartást az eljárás alá vont ügyvéd 2020. évben fejtette ki, ennélfogva az alkalmazandó jogszabály az Üttv.
A 2020. március 11-én kelt „iratátadás, ítélet ismertetése, egyeztetés az ügye(ek) további intézéséről tárgyú feljegyzés szerint „Megbízott kijelenti, hogy a Vht. 9. §, 40. § és 41. §, 34. § (5) bek. rendelkezéseit megbízott felolvasás útján szó szerint ismertette, a jogszabály szövegének kivonatát átadta, a rendelkezéseket magyarázta, megbízó kijelenti, hogy a végrehajtási eljárásban teljesítendő „haladéktalan tájékoztatási kötelezettségről”, végrehajtó felhívása esetén szükséges „nyilatkozattételről”, valamint annak elmaradásából eredő, megbízó terhére értékelhető következményekről tudomással bír, a jogi kockázatot tudomásul vette.”
Az eljárás alá vont ügyvéd és a végrehajtást kérő által 2020. március 26-án felvett és aláírt feljegyzés a bíróság ítélete, és az azt pontosítással helyben hagyó törvényszéki ítélet ismeretében készült, amelyek alapján megállapítható, hogy a bejelentőnek a végrehajtó előtti végrehajtási eljárásban a tartásdíjfizetési kötelezettséggel érintett időszakra 619.045 Ft gyermektartásdíj hátraléka keletkezett.
E feljegyzés 1. oldalán az olvasható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 2020. március 11-én átvette a törvényszék másodfokú ítéletét. A feljegyzés 2. oldalán az olvasható, hogy „... megbízó előadja, hogy a gyermektartásdíj végrehajtási eljárásban az adós (bejelentő) összesen 823.671 Ft-ot teljesített, 2017.05.01. napjáig számítva további hátralékos tartozása van, késedelmi kamat, vh-költség címén egyáltalán nem teljesített. A megbízó és a megbízott továbbra is abban állapodnak meg, hogy a megbízó a végrehajtónak haladéktalanul bejelenti, amennyiben a bejelentő teljesít.”.
A Vht. 40. § (1) bekezdése világosan fogalmaz, amikor a végrehajtandó követelés csökkenését haladéktalanul be kell jelenteni, mégpedig feltétel nélkül.
A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként kétségtelenül megállapítható, hogy
- az eljárás alá vont ügyvéd végrehajtást kérő jogi képviselőjeként 2020. március 11-ét követően nem tett eleget a Vht. 40. § (1) bekezdésében írt kötelezettségnek, nem jelentette be a végrehajtandó követelés csökkenését, viszont
- e kötelezettségről a végrehajtást kérőt kioktatta,
- aki ennek ismeretében maga vállalta az eljárás alá vont ügyvéd helyett a bejelentést megtenni a végrehajtó felé, miáltal
- a bejelentő volt felesége ebben a körben az eljárás alá vont ügyvéd képviseleti jogát a végrehajtási eljárásban korlátozva magának tartotta fenn a végrehajtandó követelés csökkenése bejelentését a végrehajtó felé.
Ilyen előzmények mellett az a tény, hogy az adós (a bejelentő) a végrehajtás csökkentése és korlátozása miatt (alappal) eljárást volt kénytelen kezdeményezni, nem róható fel az eljárás alá vont ügyvédnek; ügyvédekre vonatkozó szabályt az eljárás alá vont ügyvéd nem szegett.
A Fegyelmi Tanács azért utasította el a fegyelmi biztos ismételt indítványát a bejelentő volt feleségének tanúkénti meghallgatására, mert a lefolytatott bizonyítási eljárás és különösen a
- rendelkezésre álló, 2002. március 11-i - mind az eljárás alá vont ügyvéd, mint megbízott, mind ügyfele, mint megbízó által aláírt - feljegyzésből világosan kitűnik, hogy a megbízó az eljárás alá vont ügyvéd tájékoztatásából pontosan tudta, hogy mit tartalmaznak a Vht. 9. §, 40. § és 41. § és 34. § (5) bekezdése rendelkezései, melyek megsértése jogkövetkezményeiről is tudomással bírt, valamint
- a rendelkezésre álló, 2020. március 26-i - mind az eljárás alá vont ügyvéd, mint megbízott, mind ügyfele, mint megbízó által aláírt - feljegyzés értelmében a felek abban állapodtak meg, hogy a végrehajtandó összeg változását a megbízó ügyfél jelenti be a végrehajtó felé, s ezzel az eljárás alá vont ügyvéd részére adott megbízást a megbízó korlátozta,
ezért a Fegyelmi Tanács megítélése szerint mindezek nem tették szükségessé a bejelentő volt feleségének személyes meghallgatását.
A Fegyelmi Tanács megítélése szerint a megbízó ügyfél személyes tanúvallomásától immár nem volt várható olyan többlet információ, amely a rendelkezésre álló okiratokhoz képest a tényállást érdemben befolyásolta volna.
A megbízás ura az ügyfél, a megbízó, ő dönti el, milyen körben és terjedelemben ad, vagy nem ad megbízást az eljárás alá vont ügyvédnek. A Fegyelmi Tanács a fentiek miatt nem értett egyet a fegyelmi biztos véleményével, miszerint „ ... a 2020. március 26-án kelt, az eljárás alá vont ügyvéd által becsatolt feljegyzés nem írhatja felül a megbízási szerződést, amely alapján az eljárás alá vont ügyvéd a végrehajtási eljárásban is köteles volt eljárni.”, tekintve, hogy a megbízó és a megbízott a megbízás tartalmát a megbízás fennállása alatt bármikor módosíthatják. A Fegyelmi Tanács megjegyzi, hogy nem az eljárás alá vont ügyvéd, hanem a megbízó volt azoknak a pontos, naprakész információknak a birtokában, hogy volt házastársa milyen összeget teljesített, ezáltal mekkora összeg számítható be a saját követelésébe, így mennyivel csökkenthető a végrehajtandó követelése.
A Fegyelmi Tanács kizárólag azt vizsgálta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd sértett-e ügyvédi magatartási normát, emiatt a bejelentő az eljárás alá vont ügyvéddel szembeni esetleges kárigényét külön eljárásban érvényesítheti.
Az eljárás alá vont ügyvéd szóbeli és írásbeli nyilatkozatai és a becsatolt iratok alapján a Fegyelmi Tanács azt állapította meg, hogy a megbízó és az eljárás alá vont ügyvéd, mint megbízott az ügyvédi megbízás tartalmát, terjedelmét a folyamatban volt bírósági eljárásokban hozott határozatok tükrében módosították, melynek során a megbízó, mint az ügy ura a bejelentő végrehajtási eljárás tárgyát képező tartozásának csökkenése végrehajtói bejelentése körében magának tartotta fenn e jogát, ezzel korlátozva az eljárás alá vont ügyvéd megbízásának terjedelmét.
A Fegyelmi Tanács a fentiek alapján nem találta megállapíthatónak, hogy eljárás alá vont ügyvéd a Vht. 40. § és 41. §-a kapcsán megsértette volna az Üttv. 1. § (3) és (5) bekezdését, melyek szerint
„1. § (3) Az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni. ...
(5) Az ügyvédi tevékenység gyakorlása nem irányulhat jogszabály megkerülésére, jogszabályba ütköző célra, vagy ilyen jogügyletben való közreműködésre.”,
A Fegyelmi Tanács az Üttv. 131. § (3) b) pontja alkalmazásával szüntette meg az eljárást és döntött az eljárási költségek viseléséről.
A jelen eljárással felmerült költség összegét a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FESZ) 27.5. pontja és 40.6. pontja alkalmazásával a Budapesti Ügyvédi Kamara viseli. A határozat elleni jogorvoslati jog az Üttv. 135. §-án alapul.
A Fegyelmi Tanács határozata 2022. február 8. napján jogerős.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2021. F. 150.)