Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2021.F.181/6. határozata

ügyvédi titoksértésről

A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsa dr. [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban 2022. március 18. napján tárgyalás tartása nélkül meghozta az alábbi fegyelmi

határozatot:

A fegyelmi tanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem követett el fegyelmi vétséget, ezért a fegyelmi eljárást megszünteti.

Az eljárás során felmerült költséget a Budapesti Ügyvédi Kamara viseli.

Indokolás

Az előzetes vizsgálat:

A fegyelmi biztos az általa más ügyben folytatott előzetes vizsgálat során tudomására jutott információk alapján tett javaslatot előzetes vizsgálat elrendelésére az eljárás alá vont ügyvéd ellen ügyvédi titoksértés miatt.

A javaslat alapján a vezető fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot elrendelte.

Az eljárás alá vont ügyvéd felhívásra nyilatkozatot terjesztett elő, amelyben vitatta a titoksértést. Álláspontja szerint csupán a bírói felhívásnak tett eleget, amikor becsatolta a később meghatalmazást kapott védő kolléga és a közte lezajlott levélváltást.

A fegyelmi biztos határozatával az eljárás alá vont ügyvéd ellen fegyelmi eljárást kezdeményezett az Üttv. 9. §-ában foglalt titoktartási kötelezettség megszegése miatt, mivel felmentés nélkül a védelem ellátására vonatkozó információt telefonon, illetve e-mail útján az eljáró bíró tudomására hozta.

Az ügy tárgyaláson kívüli elbírálását kezdeményező tanácselnöki intézkedést követően a fegyelmi biztos a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában foglaltakat fenntartva 1 rb. szándékos fegyelmi vétség megállapítását és végrehajtásában felfüggesztett pénzbírság kiszabását indítványozta azzal, hogy a fegyelmi tanács enyhítő körülményként értékelje, miszerint az eljárás alá vont ügyvéd a cselekményét bírói felhívásra abban a hiszemben követte el, hogy azzal korábbi megbízójának nem okoz hátrányt és az eljárás hatékony lefolytatását segíti elő.

A fegyelmi biztosi végindítványra előterjesztett beadványában az eljárás alá vont ügyvéd - korábbi nyilatkozatát fenntartva - vitatta, hogy szándékosan ügyvédi titkot sértett volna, a titoktartási kötelezettség a több évtizedes pályája alatt mindig elsődleges szempont volt számára. Hivatkozott arra, hogy csak a Be. 48. §-a szerint a kirendelése megszűnését jelentette be a bíróságnak, amelyről már az eljáró bíró is tudomással bírt, így az már nem is lehetett titok. A meghatalmazott ügyvéddel folytatott e-mailváltását pedig annak igazolására küldte el a bírónak, hogy az előkészítő ülésen való távolmaradásával mulasztást nem követett el.

A tényállás:

A Bíróság előtt folyamatban lévő büntetőeljárásban az eljárás alá vont ügyvéd látta el kirendelés alapján a II. r. vádlott védelmét.

Az ügyben két nappal az előkészítő ülést megelőzően a II. r. vádlott meghatalmazást adott dr. [név1] ügyvédnek. A meghatalmazott védő előbb telefonon, majd kérésre e-mailben is megerősítetten tájékoztatta az eljárás alá vont ügyvédet a meghatalmazás tényéről, továbbá arról, hogy az előkészítő ülésen erre tekintettel nem kell megjelennie. Az eljárás alá vont ügyvéd az előkészítő ülés előtti napon elektronikus úton bejelentette a bíróságnak, hogy miután dr. [név1] ügyvéd arról értesítette, miszerint meghatalmazást kapott a II. r. vádlottól a védelme ellátására, ezért kéri az előkészítő ülésről való távolmaradását igazoltnak tekinteni.

A meghatalmazott védő az előkészítő ülés megkezdésekor a meghatalmazását a bíróságnak benyújtotta, kérve egyben az ülés elhalasztását és a védekezésre való felkészüléshez megfelelő idő biztosítását. Az I. r. vádlott szintén az előkészítő ülést megelőzően adott meghatalmazást dr. [név2] ügyvédnek, aki meghatalmazását az ülés előtti napon csatolta a bíróságnak. Az előkészítő ülésen a két meghatalmazott védőn kívül megjelent az I. r. vádlott kirendelt védője is, az eljárás alá vont ügyvéd, mint a II. r. vádlott kirendelt védője azonban távolmaradt.

Az előkészítő ülés az eljárás alá vont ügyvéd távolmaradása és a meghatalmazott védők új határnap kitűzése iránti kérelme miatt meglehetősen feszült légkörben zajlott, az eljáró bíró többször kifogásolta, hogy a meghatalmazott védők miért fogadták el az ülést megelőző napokban a meghatalmazást, ha tudták, hogy a felkészüléshez nem áll kellő idő a rendelkezésükre, illetve a II. r. vádlott meghatalmazott védője milyen jogi normára alapítottan értesítette arról az eljárás alá vont ügyvédet, mint kirendelt védőt, hogy a tárgyaláson nem kell megjelennie.

A bíróság szünetet rendelt el, és telefonon számon kérte az eljárás alá vont ügyvédet a távolmaradása okáról. Az eljárás alá vont ügyvéd tájékoztatta a bírót a dr. [név1] ügyvéddel folytatott telefonbeszélgetéséről és e-mailváltásukról, majd a bíró felhívására továbbította is a levelezésüket. A II. r. vádlott az ügyvédi titoktartás alól felmentést nem adott.

A dr. [név1] által írt levél mindössze annyit tartalmaz, miszerint a vádlott védelmére meghatalmazást kaptak, így a képviseletét a másnapi előkészítő ülésen már el fogják látni, ott nem szükséges az eljárás alá vont ügyvédnek megjelennie, míg az eljárás alá vont ügyvéd válaszlevelében köszönettel nyugtázta az értesítést és tájékoztatta a meghatalmazott védőt, hogy a változást ő is bejelentette a bíróságnak, a tárgyaláson már nem fog megjelenni.

Az előkészítő ülésről felvett bírósági jegyzőkönyvből kitűnően az eljáró bíró azért nehezményezte ennyire a meghatalmazott védők jelenlétét, illetve az eljárás alá vont ügyvéd, mint kirendelt védő távollétét, mert „esélyt látott arra, hogy a meghatalmazott védők valamelyike a meghatalmazás elfogadása és az előkészítő ülés közötti rövid időre hivatkozással az eljárási cselekmény elhalasztását fogja kérni, és a bíróság szerint a kirendelt védők részvételével az előkészítő ülés megtartható lenne”.

A büntetőügyben eljáró bíró később a Kamaránál bejelentést tett dr. [név1] és dr. [név2] ügyvédek védői tevékenységét, ezen belül is elsősorban azt kifogásolva, hogy az előkészítő ülésig hátralévő igen rövid idő ellenére elvállalták a védelem ellátására szóló ügyvédi megbízást. A bejelentés alapján a védői meghatalmazást elfogadó ügyvédek ellen indult előzetes vizsgálatot a fegyelmi biztos fegyelmi vétség hiányában megszüntette, azonban az ott megismert iratok, adatok alapján felmerült az alapos gyanú az eljárás alá vont ügyvéd által elkövetett ügyvédi titoksértésre.

A fegyelmi tanács döntése:

A fegyelmi tanács a fegyelmi biztos által előterjesztett indítványnak nem adott helyt.

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 107. § a) pontja értelmében fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenysége gyakorlója, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában, vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.

A felelősség megállapításához tehát szándékos, vagy gondatlan elkövetés szükséges.

Az Üttv. 9. § (1) bekezdése szerint ügyvédi titoknak minősül minden olyan tény, információ és adat, amelyről az ügyvédi tevékenység gyakorlója e tevékenysége során szerzett tudomást. A (2) bekezdés értelmében - ha az Üttv. másként nem rendelkezik, - az ügyvédi tevékenység gyakorlója köteles az ügyvédi titkot megtartani, amely titoktartási kötelezettség kiterjed az ügyvédi titkot tartalmazó iratra vagy más adathordozóra is.

Az nem vitás, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az ügyvédi tevékenysége során szerzett tudomást arról, hogy védence meghatalmazást adott egy másik ügyvédnek. Az sem vitás, hogy ezt a tényt a bíróság tudomására hozta, részben az előkészítő ülést megelőzően megtett írásbeli bejelentésében, részben az ülés szünetében a bíróval folytatott telefonbeszélgetésében, illetve a bírói felhívásra megküldött, a meghatalmazott védővel folytatott e-mailváltás csatolásával.

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 48. § (2) bekezdése szerint a kirendelés hatályát veszti, amikor a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében meghatalmazott védő a meghatalmazását e törvény szerint benyújtotta, míg a (4) bekezdés értelmében a meghatalmazott védő haladéktalanul köteles tájékoztatni a korábban eljárt kirendelt védőt arról, hogy a büntetőeljárásban meghatalmazott védőként jár el.

Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK Szabályzat (Etikai Szabályzat) 8.8. pontja alapján a védő a megbízás elfogadását követően haladéktalanul benyújtja a meghatalmazását az eljáró hatósághoz.

A Be. és az Etikai Szabályzat idézett rendelkezéseiből egyértelműen következik, hogy elsősorban a meghatalmazott védőnek kell elöljárnia a kötelezettségek teljesítése során, a kirendelt védőre tájékoztatási, illetve bejelentési kötelezettséget nem rónak a vonatkozó jogi normák.

Az eljárás alá vont ügyvéd azonban - nyilvánvalóan a bírósági előkészítő ülésről való távolmaradását előzetesen igazolandó - maga is megtette a bejelentését, holott arra a Be. 48. § (2) bekezdése értelmében sem volt szükség.

A fegyelmi biztos álláspontja szerint azonban a titoksértés nem is ezzel a bejelentéssel, hanem azzal valósult meg, hogy az eljárás alá vont ügyvéd titoktartás alóli felmentés nélkül az eljáró bíróval az előkészítő ülés szünetében telefonbeszélgetést folytatott a védőváltásról való tudomásszerzésének körülményeiről, majd bírói felhívásra továbbította a meghatalmazott védővel történt levélváltását.

Az a rendelkezésre álló bírósági jegyzőkönyvből is kitűnik, hogy maga a tárgyalás meglehetősen feszült hangulatú volt, az eljáró bíró igencsak nehezményezte, hogy az előkészítő ülés előtti napokban meghatalmazást fogadtak el a meghatalmazott védők, és - mellesleg a Be. 48. § (2) bekezdésében írtakkal összhangban - a II. r. vádlott védője arról értesítette a kirendelt védőként eljáró eljárás alá vont ügyvédet, hogy a meghatalmazásra tekintettel a tárgyaláson nem kell megjelennie. Az eljáró bíró nem csak telefonon vonta kérdőre az eljárás alá vont ügyvédet a tárgyalásról való távolmaradása miatt, hanem még arra is felhívta, hogy csatolja a meghatalmazott védővel folytatott levélváltását. Az eljárás alá vont ügyvéd ezen felhívásnak eleget téve csatolta az ugyanazon tartalommal bíró e-mailváltást, mint amely tartalommal az előkészítő ülést megelőző napon megtette a védőváltásról szóló bejelentését. Szükséges azonban azt megjegyezni, hogy a Be. 48. § (2) bekezdése alapján teljesen szükségtelen és indokolatlan volt úgy a bírói felhívás, mint annak teljesítése, miután a kirendelés a meghatalmazás csatolásával a törvény erejénél fogva - külön bírói aktus nélkül - megszűnt, így az eljárás alá vont ügyvédnek megjelenési kötelezettsége már nem is lehetett.

Ugyanakkor az kizárólag a meghatalmazott védő kompetenciájába tartozó kérdés, hogy milyen módon kíván eleget tenni az Etikai Szabályzat 8.8. pontjában írt kötelezettségének, abba a kirendelt védőnek nem illik beleavatkoznia.

Az e-mailek azonban semmi többet, vagy mást nem tartalmaztak, mint amelyről a bíróság a folyamatban lévő eljárásban hivatalból tudomással bírt, hiszen addigra a meghatalmazás csatolásra került. Az e-mailekben rövid, tömör, tényszerű mondatok szerepelnek, a meghatalmazott védő a jogszabályi és etikai normák szerinti kötelezettségeinek megfelelően tájékoztatta a kirendelt védőt a megbízásáról, míg az eljárás alá vont ügyvéd a tájékoztatást tudomásul véve értesítette a meghatalmazottat ezen tény bíróság felé történő bejelentéséről.

Formál jogilag, a rendelkezések szó szerinti értelmezésével a védők személyének változását tartalmazó e-mailváltások, információk bírósággal való megosztása ugyan minősíthető titoksértésnek, de az eset összes körülményeit figyelembe véve az állapítható meg, hogy lényegében ugyanaz történt, mint aminek egy hatósági eljárásban az ügyvédi megbízás keletkezése és megszűnése esetén történnie kell, a törvényi, szakmai szabályok előírásai szerint ezeket a tényeket a hatóság tudomására kell hozni anélkül, hogy ehhez külön felmentésre szükség lenne.

Az eljárás alá vont ügyvéd a bíróval folytatott telefonbeszélgetése során ugyanazon tényeket adta elő, amelyeket korábban írásban is bejelentett, az e-mailekben pedig ugyanazon információk szerepeltek, amelyeket az előkészítő ülésen részben a meghatalmazott védőtől, részben - az előzetes vizsgálat során egyébként nem kifogásolt - bírósági bejelentésből már megismert a bíróság.

Mindezen körülményekre tekintettel azt kellett vizsgálni, hogy az eljárás alá vont ügyvéd magatartása eléri-e azt a mértéket, amely alapján akárcsak a gondatlanság enyhébb foka is megállapítható, miután az a bírósági iratokból és az eljárás alá vont ügyvéd beadványaiból egyértelmű volt, hogy a szándékosság fel sem merülhet, az eljárás alá vont ügyvéd a magatartása következményeit nem kívánta, a következményekbe nem nyugodott bele.

A gondatlan elkövetéshez - a büntetőjogi analógia alapján - az szükséges, hogy az eljárás alá vont ügyvéd előre lássa cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízzon azok elmaradásában, vagy cselekménye következményeit azért ne lássa előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. Ennek megítélésénél nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a bíró váratlanul, mintegy a távolmaradásáért felelősségre vonva hívta fel az eljárás alá vont ügyvédet, majd kérte a meghatalmazott védővel való levelezés továbbítását.

Nyilvánvalóan az eljárás alá vont ügyvéd alapvetően a saját - ténylegesen fel sem merülő - mulasztását kívánta igazolni, hisz az ő védői státuszát, az ő személyét érintette a bírói megkeresés. Az kétségtelen, hogy egy esetleges, a bíróságok iránti rosszul értelmezett tekintélytisztelet vezérelhette az eljárás alá vont ügyvédet, amikor fel sem merült benne, hogy megtagadja a válaszadást, illetve információszolgáltatást. Ez azonban nem ad okot és alapot a fegyelmi vétség akár csak gondatlan elkövetésének megállapításához sem, a bíróság - akár alaptalan, vagy jogszerűtlen - kötelezésének, felhívásának való elégtétel a jelen ügyben olyan enyhe fokú hiba, amelynek társadalomra, az ügyvédi szakmára való veszélyessége nem éri a fegyelmi vétséggé minősítés mértékét.

Szükségesnek tartja azt is megjegyezni a fegyelmi tanács, hogy nem megalapozott az a fegyelmi biztosi hivatkozás, miszerint a titoksértés azért következett be, mert az eljárás alá vont ügyvéd nem rendelkezett titoktartás alóli felmentéssel, ugyanis az Üttv. 9. § (3) bekezdése értelmében hatósági, bírsági eljárásban a védőként megismert ügyvédi titokról való adatszolgáltatás teljesítésére felmentés érvényesen nem adható.

Mindezek alapján a fegyelmi tanács azt állapította meg, hogy az eljárás alá vont ügyvéd terhére szándékos vagy gondatlan szabályszegés nem állapítható meg, az egyébként indokolatlan, de sok esetben kevés eredménnyel vitatható bírói felhívásnak kívánt csupán eleget tenni, elsődlegesen a saját személyét kimentendő, amely magatartás - a fenti körülmények tükrében - nem alapozza meg fegyelmi felelősség megállapítását.

A fentiekre tekintettel a fegyelmi tanács az Üttv. 131. § (3) bekezdés b) pontja alapján - figyelemmel a FESZ 22.2. pontjában foglaltakra - a fegyelmi eljárást fegyelmi vétség hiányában megszüntette. A jelen eljárással felmerült költséget a FESZ 40.6. pontja alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara viseli.

Az Üttv. 127. § (1) bekezdése egyszerű megítélésű ügyben lehetőséget ad a fegyelmi határozat tárgyalás tartása nélküli meghozatalára, a FESZ 22.1. pontja értelmében pedig a fegyelmi ügy tárgyalás tartása nélküli elbírálása akkor indokolt, ha a fegyelmi vétség egyértelmű, a rendelkezésre álló adatokból további bizonyítás felvétele nélkül megállapítható a fegyelmi felelősség. Értelemszerűen alkalmazható ez arra az esetre is, ha nem kerül sor fegyelmi felelősség megállapítására. Ezen rendelkezésekre figyelemmel a fegyelmi tanács a határozatát tárgyalás tartása nélkül meg tudta hozni.

A Fegyelmi Tanács határozata 2022. április 16. napján jogerős.

(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2021. F. 181.)


  Vissza az oldal tetejére