Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottsága Másodfokú Fegyelmi Tanácsának FF/006/2022. határozata

okiratszerkesztésről

A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottságának Másodfokú Fegyelmi Tanácsa dr. (...) ügyvéd fegyelmi ügyében a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2021. november 29. napján 2019.F.140/23. szám alatt hozott határozata ellen az eljárás alá vont ügyvéd által bejelentett fellebbezés folytán 2022. április 8. napján tartott tárgyalásán a következő

határozatot

hozta.

A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottságának Másodfokú Fegyelmi Tanácsa a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2019.F.140/23. számú határozatát megváltoztatja akként, hogy az eljárás alá vont ügyvédet kizárás és 300.000 Ft pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtja. A kizárás időtartama 10 év, a kizárás fegyelmi büntetés végrehajtását a fegyelmi tanács 1 év időtartamra felfüggeszti. Egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyja.

Kötelezi a Másodfokú Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet, hogy a másodfokú fegyelmi határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába 30.000 Ft, azaz Harmincezer forint másodfokú eljárási költséget.

A másodfokú fegyelmi eljárás átalányköltségét a Budapesti Ügyvédi Kamara a jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő 15 napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.

Jelen határozat annak kihirdetése napján jogerős.

A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint az országos fegyelmi bizottság ellen - elektronikus kapcsolattartás előírásainak megfelelően - az elsőfokú regionális fegyelmi bizottság székhelye szerinti ügyvédi kamaránál, a perre kizárólagosan illetékes a Fővárosi Törvényszéknek címezve kell előterjeszteni.

Indokolás

A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottságának Másodfokú Fegyelmi Tanácsa a rendelkezésre álló iratok alapján az alábbiakat állapította meg.

I. Eljárás alá vont ügyvéd személyi körülményei

(...)

II. Az elsőfokú fegyelmi eljárás, megállapított tényállás, a felek nyilatkozatai

XY1, XY2 és XY3 2019. január 9-én panaszt nyújtott be a Budapesti Ügyvédi Kamarához.

A bejelentésükben az eljárás alá vont ügyvéd által az ügyvédi tevékenységével kapcsolatban megvalósított kötelességszegést állítottak, kifogásuk szerint eljárás alá vont ügyvéd hamis tartalmú szerződést készített, illetve megszegte az ellenjegyzés szabályait.

A vezető fegyelmi biztos 2019. január 23-án elrendelte az előzetes vizsgálatot.

2019. február 11-én az eljárás alá vont ügyvéd igazoló jelentést terjesztett elő, melynek mellékleteként két szerződésmásolatot csatolt az üggyel kapcsolatban. 2019. március 22-én a Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi biztosa fegyelmi eljárás kezdeményezett, majd 2019. május 24-én a határozatát kiegészítette.

XY1 2019. április 15-én a fegyelmi eljárásban csatolta a (...) Járásbíróság zár alá vételt elrendelő végzését.

A (...) Megyei Rendőr-főkapitányság a Fegyelmi Tanács elnökének többszöri megkeresésére tájékoztatást adott az általa folytatott büntető eljárás állásáról, azonban az eljárás alá vont ügyvéd gyanúsítotti vagy tanúkénti meghallgatására nem került sor 2019. július 1-ig, az alapeljárást lezáró határozat meghozataláig.

Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács 2019. május 20-án valamint július 1-én tartott tárgyalást, és meghozta a 14. sorszámú eljárást befejező, 2019. szeptember 5-én jogerőre emelkedett határozatot, melyben megállapította eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét, és 10 év kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta azzal, hogy annak végrehajtását 3 évre felfüggesztette, továbbá az eljárási költségek megfizetésére is kötelezte.

2020. május 14. napján a (...) Megyei Rendőr-főkapitányság átiratában, majd az eljárás alá vont ügyvéd 2020. május 18. napján érkezett bejelentésében közölt gyanúsítotti meghallgatása miatt fegyelmi eljárás indult az eljárás alá vont ügyvéd ellen. A vezető fegyelmi biztos 2020. május 22-én elrendelte az előzetes vizsgálatot, majd 2020. június 2-án fegyelmi eljárást kezdeményezett. Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács 2020. június 11-én, a (...) Megyei Rendőrfőkapitányságon (...)/2019.bü. számon indult büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette a fegyelmi eljárást. Az eljárás alá vont ügyvéd 2021. január 26-án csatolta a büntetőeljárásban keletkezett vádiratot, majd 2021. május 13-án a (...) Járásbíróság ...B...../2021/15. számú eljárás alá vont ügyvédet bűnösnek kimondó ítéletét is.

Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a büntetőeljárás lezárását követően a fegyelmi eljárás folytatása iránt intézkedett, 2021. szeptember 27-én tárgyalást tartott, melyet elhalasztott, és megkereste a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökét. Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a cselekmény kettős elbírálásának elkerülése, másrészt a büntetőjogi felelősség, mint új tény elbírálásának együttes lehetősége érdekében, indítványozva az Üttv. 141. § (1) bek. alapján szükséges elnöki intézkedés megfontolását, amelyre tekintettel a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke 2019.F.140./20 számú intézkedésével az Üttv. 141. § (1) bek. alapján a 2019.F.140. számú, jogerős határozattal zárult ügyben új eljárást kezdeményezett.

Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke kezdeményezésére az új eljárás lefolytatását megengedhetőnek és szükségesnek is ítélte.

Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács 2021. november 29-én tárgyalást tartott, ahol a 2020.F.151. számú ügyet a 2019.F.140. számú ügyhöz egyesítette, majd határozatot hozott, melyben az alapeljárásban hozott határozatot részben - a büntetések tekintetében - hatályon kívül helyezte és eljárás alá vont ügyvédre 10 év kizárás büntetést szabott ki, melynek végrehajtását 3 évre felfüggesztette, továbbá 450.000 Ft pénzbírság és az eljárás költségeinek megfizetésére is kötelezte.

A Másodfokú Fegyelmi Tanács az alábbiak szerint az Elsőfokú Fegyelmi Tanács által megállapított és a felek által nem vitatott tényállást elfogadta döntésének alapjául.

Az eljárás alá vont ügyvéd egyrészről XY ajándékozó, másrészről XY3, XY2, XY4 és XY1 megajándékozottak és haszonélvezők között a Budapest (...) kerület, (...) hrsz. alatt felvett ingatlan vonatkozásában Budapesten, 2017. szeptember 5-én kelt ajándékozási szerződést látott el ügyvédi ellenjegyzéssel. Az eljárás alá vont ügyvéd XY3-mal és XY2-vel nem találkozott, azonosításukat nem végezte el.

Az eljárás alá vont ügyvéd (...) és társai eladók, valamint XY3, XY2, XY4 és XY1 vevők és haszonélvezők között a Budapest (...) kerület, (...) hrsz. alatt felvett ingatlan különböző hányadai vonatkozásában, Budapesten, 2017. szeptember 11-én kelt adásvételi szerződést látott el ügyvédi ellenjegyzéssel. Az eljárás alá vont ügyvéd XY3-mal és XY2-vel nem találkozott, azonosításukat nem végezte el.

Az eljárás alá vont ügyvéd XY3, XY2 ajándékozók és XY4 megajándékozott, valamint XY4 haszonélvező közötti, összesen 12 darab termőföld ingatlan vonatkozásában Debrecen, 2017. október 03-i keltezéssel készült ajándékozási szerződést ellenjegyzésével látta el. A szerződéssel XY3 és XY2 a szerződés 1. pontjában felsorolt 7 darab termőföld tulajdonjogát XY4 ajándékozták, XY1 pedig ellenérték nélkül lemondott az itt, valamint a szerződés 3. pontjában felsorolt további 5 darab ingatlant terhelő, javára bejegyzett holtig tartó haszonélvezeti jogáról. Az eljárás alá vont ügyvéd szintén ügyvédi ellenjegyzésével látta el ugyanezen feleknek földhivatali hiánypótlási felhívásra készült, Budapesten, 2017. november 10-én kelt „Ajándékozási szerződés módosítása” című okiratát. Az eljárás alá vont ügyvéd az okiratok alapján, azokat mellékelve, 2017. október 12-én ingatlan-nyilvántartási kérelmet, majd 2017. november 13-án hiánypótlást nyújtott be a földhivatalba, ahol a kért változásokat az ingatlan-nyilvántartásban átvezették.

A bejelentők az ingatlanok haszonbérleti díjának év végi beszedésekor az egyik bérlőtől szereztek tudomást az ingatlan-nyilvántartásban átvezetett változásokról. Kikérték a Debrecenben, 2017. október 3-án és a Budapesten, 2017. november 10-én kelt szerződéseket, és megállapították, hogy azokat nem ők írták alá, majd rendőrségi feljelentést tettek XY4 ellen.

A (...) Járásbíróság (...).Bny. (...)/2019/2. számú végzésével a 12 darab érintett ingatlan zár alá vételét rendelte el.

XY4 a 2017. október 3-án kelt ajándékozási szerződést - a termőföldügyletekhez előírt biztonsági okmányra nyomtatva, a felek által már korábban aláírva - elvitte az eljárás alá vont ügyvéd budapesti irodájába, aki azt csupán ügyvédi ellenjegyzéssel látta el, majd benyújtotta a földhivatalba. Az ellenjegyzést megelőzően összehasonlította az okiraton lévő aláírásokat a korábbi, 2017. szeptember 5-én, illetve szeptember 11-én kelt másik két szerződésen lévő aláírásokkal és azokat megfelelőnek ítélte, bár tudta, hogy azokat sem előtte írták alá a felek.

Az eljárás alá vont ügyvéd a szerződésben írt felek közül XY4 ismerte, feleségével, XY1 egyszer, korábban, míg XY3-mal XY2-vel soha nem találkozott.

Az eljárás alá vont ügyvéd az ellenjegyzést megelőzően a feleket semmilyen módon nem azonosította.

A (...) Járásbíróság ....Bny. .../2019/2. számú zár alá vételt elrendelő végzése összesen 397.182.000 Ft értékű földterületet érintett és az alapos gyanú szerint a hamis okiratok alapján XY2 sérelmére 141.856.000 Ft, XY2 sérelmére 138.788.000 Ft, XY1 sérelmére pedig 397.182.000 Ft kárt okoztak.

2019. július 1-jén a szerződő felek „Megállapodás eredeti állapot helyreállításáról” című okiratot írtak alá a zár alá vett ingatlanokkal kapcsolatban, amit az eljárás alá vont ügyvéd szintén ellenjegyzésével látott el.

Az eljárás alá vont ügyvéd, a fegyelmi eljárás során felhívás ellenére sem tudta becsatolni az okiratszerkesztéshez használt tulajdoni lap másolatokat, mert azok nem, vagy nem teljes körűen álltak rendelkezésre.

A (...) Járásbíróság 2021. május 6-án kelt, ....B..../2021/15. számú jogerős ítéletével az eljárás alá vont ügyvédet bűnösnek mondta ki közokirat-hamisítás vétségében és ezért őt 160 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 2.500 Ft-ban határozta meg, így a kiszabott pénzbüntetés 400.000 Ft összeget tett ki, amit az eljárás alá vont ügyvéd megfizetett.

A vezető fegyelmi biztos az eljárás alá vont ügyvéd terhére rótta, hogy az megszegte az Üt. 27. § (1) és (3) bekezdését, a jogügyletek biztonságáról szóló törvény szabályait, a földforgalomról szóló 47/2014. Kormányrendelet 3. § (1) bekezdését, 4. § (1) és (2) bekezdését, 7. § (1) bekezdését, továbbá bűncselekményt követett el. A vezető fegyelmi biztos álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd, a fentiekkel egy rendbeli szándékos, folytatólagosan elkövetett fegyelmi vétséget követett el, továbbá kifejtette, hogy az új eljárást megalapozó bűncselekmény, mint új tényállási elem miatt nem arányos az alapeljárásban meghozott határozattal kiszabott büntetés. A fentieket mérlegelve a vezető fegyelmi biztos az enyhítő körülményre tekintettel továbbra is végrehajtásában felfüggesztett kizárás, és emellett pénzbírság büntetésre tett indítványt. A pénzbírság mértékét a középmértéket meghaladó mértékben javasolta meghatározni a fokozatosság és az arányosság elvének megtartásával, indítványozta továbbá az eljárás alá vont ügyvéd kötelezését az eljárási átalányköltség megfizetésére.

Az eljárás alá vont ügyvéd az alapeljárásban együttműködő magatartást tanúsított, az eljárás során fegyelmi felelősségét, valamint a terhére rótt cselekményeket elismerte, felelősségét enyhítő körülményeket tárt az Elsőfokú Fegyelmi Tanács elé. Eljárás alá vont ügyvéd az alapeljárásban kiszabott büntetést elfogadta.

Az új eljárásban eljárás alá vont ügyvéd továbbra is együttműködő magatartást tanúsított, azonban a büntetés kiszabással kapcsolatos döntést kifogásolta.

A 2021. szeptember 27-i tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd kifogásolta a vezető fegyelmi biztos által új eljárás indítására tett indítványt, kiemelte, hogy álláspontja szerint az alapeljárásban is ismert tény volt, hogy ellene büntetőeljárás fog indulni, az eljáró fegyelmi tanács ennek ellenére nem függesztette fel az eljárást. Az eljárás alá vont ügyvéd hivatkozott a jelentős időmúlásra, valamint arra, hogy a korábbi eljárás kapcsán további cselekvősége nem állapítható meg. Eljárás alá vont ügyvéd álláspontja szerint az új eljárással hátrányosabb helyzetbe kerülne, mintha a korábbi határozat maradna hatályban, az egyetlen felróható magatartása 2017. októberében történt, amely már elbírálásra került, mind a fegyelmi tanács, mind a bíróság által.

A 2021. november 29-i tárgyaláson eljárás alá vont ügyvéd zárónyilatkozatában előadta, hogy a fegyelmi biztos által indítványozott büntetést eltúlzott mértékben súlyosnak tartja, hivatkozott a FESZ 26.4. pontjában foglaltakra.

Előadta, hogy a büntetőbíróság csak jóval a fegyelmi határozat meghozatalát követően hozta meg határozatát, hivatkozott arra, hogy az időmúlás okán jelentős hátrány érné a fegyelmi biztos által indítványozott büntetés kiszabása esetén.

Utalt arra, hogy a büntető ítélet gondatlan elkövetést állapított meg a fegyelmi határozattal szemben, ami szerint szándékos a cselekménye. Hivatkozott a fegyelmi eljárások során hozott eseti döntésekre, melyek kapcsán álláspontja szerint az indítványozottnál jóval enyhébb büntetések kerültek kiszabásra.

Méltánytalannak ítélte, hogy az új határozattal a büntetés végrehajtásának felfüggesztési ideje újra elkezdődne, ennek kapcsán utalt arra, hogy a felfüggesztés tartama alatt vele szemben további panaszt nem tettek, előadta, hogy 3 gyermek eltartásáról gondoskodik, emellett hivatkozott idős korára is.

Eljárás alá vont ügyvéd jogi képviselője előadta, hogy eljárás alá vont ügyvéd együttműködő volt az eljárás alatt, továbbá utalt arra, hogy a büntetőbíróság gondatlan elkövetést állapított meg. Kérte továbbá enyhítő körülményként figyelembe venni, hogy eljárás alá vont ügyvéd az ügyfelek sérelmét megkísérelte elhárítani és azt is, hogy már a büntetőeljárásban is kellett pénzbüntetést fizetnie. Előadta, hogy a felek sérelemdíjról is egyeztetnek, ott is felmerülhet még eljárás alá vont ügyvéd további fizetési kötelezettsége. Megismételte, hogy a felfüggesztés időtartamának eltelte előtt nem lenne méltányos, ha a felfüggesztés tartama újrakezdődne.

Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács határozatában megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 3 ügylet során 4 alkalommal úgy látott el ellenjegyzéssel okiratokat, hogy soha nem találkozott XY3 és XY2, illetve a harmadik ügylet során XY1-el sem, erre tekintettel nem győződhetett meg a felek ügyleti akaratáról, a felek az aláírásukat nem előtte tették meg, illetve nem ismerték el azt előtte sajátjukként. A fentiekkel eljárás alá vont ügyvéd megsértette az 1998. évi XI. törvény (Üt.) 27. § (1) bek. a) és b) pontjában írtakat.

Az eljárás alá vont ügyvéd a harmadik ügylet tekintetében azzal, hogy XY4 ügyfele által átadott nem általa készített és a felek által már előre aláírt okiratot látta el ellenjegyzéssel, megsértette az Üt. 27. § (3) bekezdésében írtakat is.

Az eljárás alá vont ügyvéd fenti magatartásával mindhárom esetben megsértette a 2/2007. (XI. 19.) MÜK szabályzat 3. pontjában, valamint a 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzata (r.ÜESZ) 7/3. és 7/6. továbbá az okiratszerkesztéshez szükséges tulajdoni lap másolat hiánya miatt a 7/7. pontjában foglaltakat is.

Az eljárás alá vont ügyvéd az adásvételi szerződés esetében a 2003. évi XV. törvény (Pmt.II.) 14. § (1) bek. b) pontban írtakat, illetve mindhárom esetben a 2/2007. (XI. 19.) MÜK szabályzat 3.1. és 3.2. pontjaiban írtakat sértette meg azzal, hogy nem végezte el az ügyfelek azonosítását és ahhoz kapcsolódó szabályzat hivatkozott alpontjaiban írt egyéb teendőket.

A termőföld tulajdonjogának átruházása kapcsán a papír alapú biztonsági okmányokat eljárás alá vont ügyvéd nem a járási hivataltól, hanem ismeretlen forrásból, a kötelező nyilvántartások megkerülésével és elmulasztásával szerezte be, kezelte ezzel megsértette a 47/2014. (II. 26.) Korm. rend. 3. § (1), 6. § (1) 7. § (1) bekezdésében írtakat.

Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azáltal, hogy bűncselekményt követett el megsértette az Üt. 3. § (2) bek. és a r.ÜESZ 3/2. pontját, mivel az ügyvédi hivatáshoz méltatlan magatartást tanúsított.

Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács megállapította, hogy eljárás alá vont ügyvéd az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegte, ezért őt marasztalta egyrendbeli szándékosan elkövetett folytatólagos fegyelmi vétség elkövetésében. A szándékos minősítést az Elsőfokú Fegyelmi Tanács azzal indokolta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a mulasztás következményeivel tisztában volt, hiszen ügyvédként az okiratszerkesztés szabályait és ezek megszegésének lehetséges következményei ismernie kellett, ezért ebben a körben gondatlanság nem terhelheti.

A fegyelmi tanács az Üttv. 109. § (1) bekezdés szerint az ügy összes körülményére tekintettel, beleértve az új tényállási elemet is, a 108. § e) pontja, és 109. § (6) bek. alapján 10 év időtartamra szóló kizárás fegyelmi büntetést alkalmazott, aminek a végrehajtását a 111. § (1) bek. alapján 3 év időtartamra felfüggesztette és emellett a 109. § (7) bek. és a 108. § b) pontja alapján 450.000 Ft összegű pénzbírságot is alkalmazott eljárás alá vont ügyvéd ellen.

Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács nyomatékos súlyosító körülményként értékelte a cselekmény tárgyi súlyát. Megállapította, hogy lényegében nem volt olyan, az okiratszerkesztésre vonatkozó rendelkezés, amit az eljárás alá vont ügyvéd ne sértett volna meg, ezzel a bejelentők érdekei mellett a hivatásrend érdekeit is sértette, veszélyeztetve annak működését. Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács rögzítette, hogy az okiratszerkesztés és ellenjegyzés az egyik legalapvetőbb ügyvédi tevékenység, az erre vonatkozó előírások megsértése pedig a legsúlyosabb fegyelmi vétségek közé tartozik, melyek elkövetőjével szemben indokolt a legsúlyosabb fegyelmi büntetés alkalmazása. A fentiekhez hasonlóan a legsúlyosabb fegyelmi vétségek közé tartozik az, ha az ügyvédet a bíróság bűncselekmény elkövetése miatt bűnösnek mondja ki és büntetést szab ki vele szemben.

Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács ugyanakkor enyhítő körülményként értékelte az eljárás alá vont ügyvéd ténybeli és felelősséget is elismerő, feltáró és megbánó nyilatkozatait, korábbi fegyelmi előéletét, továbbá azt, hogy tette következményeinek felismerése után igyekezett a kialakult visszás helyzetet közreműködésével orvosolni, emellett a büntetőbíróság által kiszabott büntetést is megfizette. Enyhítő körülményként került figyelembevételre az időmúlás ténye is. Ezen körülmények alapján az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a kizárás fegyelmi büntetés végrehajtását 3 évre felfüggesztette, azonban a cselekmény tárgyi súlyára figyelemmel annak időtartamát az Üttv. szerinti maximális időtartamban határozta meg.

Eljárás alá vont ügyvéd az Elsőfokú Fegyelmi Tanács határozata ellen a kiszabott fegyelmi büntetéssel kapcsolatban, annak mérséklése iránt terjesztett elő fellebbezést. Az eljárás alá vont ügyvéd a megállapított tényállást elfogadta. Az eljárás alá vont ügyvéd előadta, hogy rajta kívülálló okból nem került az alapeljárás felfüggesztésre a büntetőeljárás idejére, ugyanígy a nyomozóhatóság eljárása okán - tehát számára fel nem róható okból - nem került az elsőfokú eljárás folyamatban léte alatt meggyanúsításra, ezáltal az egységes elbírálás elmaradása számára fel nem róható. Sérelmezte továbbá, hogy a büntetés végrehajtásának 3 éves felfüggesztésből több mint 2 év leteltét követően az Elsőfokú Fegyelmi Tanács ismételten 3 évre felfüggesztett kizárás büntetést alkalmazott, amivel méltatlanul hosszú időre meghosszabbította a kizárás büntetés alóli mentesülését. Álláspontja szerint a büntetőeljárásban a fegyelmi eljárással azonos cselekmény került elbírálásra, annak következményeit a bíróság is levonta.

A pénzbírság tekintetében sérelmezte, hogy annak összege meghaladja a büntetőeljárásban kiszabott összeget, hivatkozott emellett további fegyelmi eljárásokra, melyekben álláspontja szerint a jelen eljárásnál sokkal enyhébb döntések születtek.

Eljárás alá vont ügyvéd kifogásolta az elsőfokú eljárás során a jegyzőkönyvvezetést.

Eljárás alá vont ügyvéd előadta, hogy az általa előadott enyhítő körülményeket az Elsőfokú Fegyelmi Tanács nem kellő súllyal vette figyelembe, így azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a sérelem elhárítására törekedett, vele szemben a fegyelmi vétség miatt más jogkövetkezményt is alkalmaztak (pénzbüntetés formájában a büntetőeljárásban), tíz éven belül nem volt egyéb fegyelmi ügye, valamint, hogy a fegyelmi vétség elkövetése óta jelentős idő eltelt. Fellebbezésében utalt arra is, hogy végig együttműködő magatartást tanúsított a büntetőeljárásban, és a fegyelmi eljárásban is.

Az országos fegyelmi főbiztos álláspontja szerint a tényállás helyesen került megállapításra, a kiszabott büntetések nem voltak eltúlzottak, viszont a már eltelt időt a felfüggesztés tartamába be kellett volna számítani.

A fellebbezés részben alapos.

III. A másodfokú tanács döntésének indokai

Tekintettel arra, hogy az elsőfokú eljárás tekintetében nem került vitatásra a tényállás, valamint az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségének fennállása, ezért azokat az Elsőfokú Fegyelmi Tanács elfogadta határozata alapjául.

Az elsőfokú eljárásban helyesen került megállapításra, hogy eljárás alá vont ügyvéd szándékosan követte el a terhére rótt cselekményeket, hiszen saját bevallása szerint is az ügyfélben megbízva annak tudatában jegyezte ellen az okiratokat, hogy az ügyfelével szerződő felek nem jelentek meg előtte, ezáltal az okiratok ellenjegyzéséhez szükséges szerződéses akaratukat nem ismerhette meg, valamint azonosításukat nem végezhette el, emellett azt is nyilvánvalóan átfogta tudata, hogy az okiratot nem maga szerkesztette, ahhoz a biztonsági okmányokat sem ő szerezte be, továbbá a szükséges biztonsági okiratok nyilvántartására vonatkozó szabályokat is megszegte.

Az elsőfokú határozat a Másodfokú Fegyelmi Tanács álláspontja szerint helyesen foglalt állást abban a körben is, hogy az alapeljárásban született fegyelmi határozatot követően meghozott, az eljárás alá vont ügyvéd büntetőjogi felelősségét megállapító bírósági ítélet értékelése is szükségszerű volt az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelőssége mértékének arányos megítéléséhez. Ahhoz, hogy az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a kétszeres értékelés tilalmát ne sértse, valamint az eljárás alá vont ügyvéd által megvalósított egységes cselekménysorozatot alkotó cselekedeteiért a fegyelmi felelősség egységesen és arányosan kerülhessen elbírálásra, a Másodfokú Fegyelmi Tanács álláspontja szerint indokolt volt az új eljárás lefolytatása.

Az elsőfokú eljárásban helyesen került megállapításra, hogy eljárás alá vont ügyvéd kiemelt tárgyi súlyú fegyelmi vétséget követett el azzal, hogy az egyik legalapvetőbb és legfontosabb ügyvédi tevékenység, az okiratszerkesztés és azzal kapcsolatos okirati ellenjegyzés körében követett el több lényeges és az ügyvédi hivatásrendbe vetett bizalom megingatására alkalmas kötelezettségszegést. A másodfokú tanács álláspontja szerint alapos és komoly kétségeket ébreszthet a társadalomban az ügyvédség kapcsán az, ha az ügyvédi kamara teret engedne annak a gyakorlatnak, hogy ügyvédek a szerződő felek egyike közreműködésével előre megszövegezett irattervezeteket jegyeznének ellen, és az így szerkesztett okiratok vennének részt az azok alapján indult ingatlan-nyilvántartási eljárásokban anélkül, hogy meggyőződnének minden szerződő fél ügyleti akaratáról, illetve személyazonosságáról. Amennyiben az ügyvédi kamara az ilyen irányú gyakorlatnak teret enged, annak nemcsak az ügyvéd egyéni szintjén, hanem a hivatásrend számára is beláthatatlan és nemkívánatos következményei lehetnek. Helyesen állapította meg az Elsőfokú Fegyelmi Tanács, hogy a fegyelmi vétség megítélését tovább súlyosítja az a tény, hogy az eljárás alá vont ügyvéd magatartása bűncselekményt is megvalósított.

Értékelést kívánt azonban az eljárás alá vont ügyvéd javára felhozható enyhítő körülmények széles köre is, melyet a Másodfokú Fegyelmi Tanács hangsúlyosan vett figyelembe. Ezek közül kiemelten értékelte a Másodfokú Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd ténybeli és jogi felelősséget is elismerő, feltáró és megbánó nyilatkozatait, korábbi büntetlen fegyelmi előéletét, továbbá azt, hogy tette következményeinek felismerése után igyekezett a közreműködésével kialakult visszás helyzetet orvosolni, majd a büntetőbíróság által kiszabott büntetést is megfizette. Enyhítő körülményként kellett figyelembe venni a jelentős mértékű időmúlás tényét, illetve értékelte a Másodfokú Fegyelmi Tanács azt a körülményt is, hogy az eljárás alá vont ügyvéd gyermeke eltartásáról gondoskodik.

A fenti körülmények együttes értékelése alapján a Másodfokú Fegyelmi Tanács egyetértett az Elsőfokú Fegyelmi Tanács által kiszabott kizárás és pénzbírság együttes alkalmazásával, valamint a kizárás büntetés tekintetében a büntetés mértékével.

Nem osztotta azonban a Másodfokú Fegyelmi Tanács az Elsőfokú Fegyelmi Tanács által kiszabott pénzbírság mértékével, valamint a kizárás felfüggesztésével kapcsolatos álláspontját.

A Másodfokú Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvédre nézve súlyosan méltánytalan helyzetet eredményezne, ha a kizárás büntetés felfüggesztése tekintetében a már jelentős mértékben és eredményesen kitöltött felfüggesztési idő semmilyen formában nem kerülne értékelésre a büntetés kiszabásakor. Tekintettel arra, hogy az irányadó jogszabály és fegyelmi szabályzat a felfüggesztett kizárás kapcsán kitöltött idő beszámítására konkrét előírásokat nem tartalmaznak, így a Másodfokú Fegyelmi Tanács mérlegelés útján a korábbi sikeresen kitöltött időszakra is tekintettel a végrehajtás felfüggesztésének időtartamát az Üttv. 111. § (1) bek. alapján minimális mértékben 1 évben állapította meg.

A Másodfokú Fegyelmi Tanács a súlyosító és enyhítő körülmények mérlegelését követően arra a meggyőződésre jutott, hogy az elsőfokú határozat által megállapított pénzbüntetés eltúlzott mértékű, annak összegét a fellebbviteli tanács 300.000 Ft mértékben állapította meg, mely összeg álláspontja szerint arányban áll az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségének mértékével. A büntetés mértékének meghatározásánál a Másodfokú Fegyelmi Tanács különös hangsúllyal vette figyelembe az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletét, az általa tanúsított együttműködő magatartást, három gyermekről való gondoskodást, valamint a vétség elkövetése óta eltelt időtartamot, mely során eljárás alá vont ügyvéd ellen újabb panasz, vagy bejelentés nem került előterjesztésre.

Eljárás alá vont ügyvéd kifogásolta az elsőfokú eljárás során a jegyzőkönyvvezetést, azonban a Másodfokú Fegyelmi Tanács megítélése szerint az általa előadott körülmények érdemben nem befolyásolták az eljárás kimenetelét.

IV. Záró rész

A Másodfokú Fegyelmi Tanács az elsőfokú fegyelmi határozatot az FESZ 35.2. pontja alapján a fellebbezési kérelem kereti között bírálta felül, az Üttv. 138. § (1) bekezdés b) pontja alapján részben megváltoztatta, és az Üttv. 142. § (2) bekezdése, a FESZ 40.2. c) pontja, valamint a FESZ 40.9/c) és 40.10. pontjai alapján a másodfokú eljárásban felmerült költségek viselésére az eljárás alá vont ügyvédet mérsékelt összegben, 30.000 Ft összegben kötelezte.

A másodfokú határozat jogerőre emelkedéséről a Másodfokú Fegyelmi Tanács a FESZ 35.5. pontja alapján rendelkezett.

A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja (...)

A határozat jogerős és 2022. június 8. napján végrehajtható.


  Vissza az oldal tetejére