Továbbá, mivel azoknak az adományoknak, melyeket mi, előbb emlitett Mátyás király szolgáink részére azokból a fekvő jószágokból szoktunk tenni, melyek akár hütlenség vétkének, akár magszakadásnak czimén vagy bármely más okból háramlanak koronánkra, az iktatás alkalmával sokan ellent szoktak mondani.
1. § Határoztuk és rendeltük, hogy azok részére, kik az ilyen adományunknak ellentmondanak, ezután egy egész évi határidőt kell kitüzni és akközben az ilyen fekvő jószágok birtokában benne kell őket hagyni.
2. § Egy év elteltével azonban, azon a napon, melyen az adományunkba való beiktatás történt, jogaikat és kiváltságleveleiket fel kell előttünk mutatniok.
3. § A melyeknek fölmutatás után, ha azt találjuk, hogy azoknak a ellentmondóknak teljesen igazuk van, örökösen benne hagyandjuk őket e fekvő jószágok uralmában.
4. § Ha pedig nem tudnák vagy nem akarnák fölmutatni, akkor az adomány tartsa meg erejét és azokat kell beiktatni, a kiknek részére az adományt tettük, és amaz ellentmondók kötelesek az adományozott birtokoknak időközben szedett jövedelmét, visszaadni.
5. § Hogyha azt állitanák, hogy jogaik és kiváltságleveleik idegen kézen vannak, ezt félévvel azelőtt, semmint tudniillik a kitüzendő határidő letelnék, tudtunkra kell adniok.
6. § Mi pedig kötelesek leszünk azokat, a kiknek kezén az ő jogaik és kiváltságleveleik vannak, minden eszközzel ezek visszaadására kényszeriteni és szoritani.