A miképen azok a földesurak, a kik saját területüken aranymosást avagy bányamüvelést üznek, az aranyból a maguk számára megtartott aránylagos részen felül a többit, - a mint ez a IX-ik czikkelyből kitünik - a császári királyi aranybeváltó helyre, megállapitott ár mellett beszolgáltatni tartoznak; ugy az összes bányászok és bányabirtokosok, a kik az ilyen megnyitott, avagy megnyitandó bányákat mivelik vagy az ezekhez tartozó munkások is, (a kik a maguk házi szükségletére egy vagy két tehenet tarthatnak és hogy ezeket a szabad helyeken, vagy az ugynevezett közös nyomásokan könnyebben legeltethessék) a bányákhoz és zuzdákhoz (a melyeket üzemben tartanak) közelébb eső falukban tartozzanak lakni, és ha közülök valaki bérelt házban akar lakni, ez szabadságában álljon, de csak a földes ur előleges tudtával és az ilyen a földesurnak semmi taksát se tartozzék fizetni, hanem azt a ház bérbeadójának engedje át, ha csak külön háztüzet tartani nem akar: ha pedig magának saját házat vagy kunyhót akarna épiteni, az épület elhelyezésére a földes ur részéről a hely kijelöltetvén, ha ennek tartozéka nem lesz, tartozzék az ilyen bányász, bányabirtokos vagy bányát vájó a föld, meg a legeltetés és a faizás javadalmának az elismeréseül egy paraszt telekállomány, vagy az ezzel fölérő területért a földes úrnak évenként két forintot; ha pedig tartozékok is járnak vele és azokat mivelni kivánja, akkor a földes urnak tartozó dézsmán kivül, még két forintot adni; és az ilyen gazdálkodók, a marhák és a vetés után a falu többi lakósai módjára a közadót is megfizessék; de a személyük után, meg a teherhordó lovak után, a melyeket szintén a közös nyomáson tartoznak legeltetni, épen ugy, mint azok a többiek, a kiknek gazdaságuk nincsen, ugy a rendes, mint a rendkivüli terhek alól mentesek legyenek; mert itt a szabad és a külföldi emberekről van szó, nem pedig valamelyik nemzethez tartozó azon adózó szabadosokról, a kiknek a nemzetük kebelében házuk és a saját földjeiken gazdaságuk van; az olyanoknak a számát lehetőség szerint azon falu arányához kell szabni, a melyben tartózkodnak, nehogy az adózó parasztok, a legelő nyilvánvaló hiánya miatt, a marháikban kárt szenvedjenek; és épen igy, ha az ilyeneknek a marháik lopás utján a faluból esetleg elvesznének, a falusiak a többi lakosok módjára tartoznának a kárt megtériteni, ha hasonló esetben ezek is, a kár megtéritéshez viszont hozzá járulnának; de mivel ugy látszott jónak, hogy a bányászokat hasonlókra ne kényszeritsék, az elveszett állatokért, mint a közönség, a falubeliek se tartozzanak fizetni. Ellenkezőleg, ha a bányavájóknak, bányászoknak, bányabirtokosoknak meg a többi bányamunkásoknak valamelyike a neki lakásul kijelölt helyre a saját szorgalmából épitett házát elhagyni akarná, szabadságában álljon azt minden akadály nélkül a lehető legjobb áron eladni, a melyet ha szintén bányamivelő avagy bányabirtokos vásárol meg, azt ugyanazon taksa mellett, a mennyivel az elődje tartozott, birtokolhatja: ha pedig más idegen veszi meg, ez tartozzék a földes urnak a többi zsellérek módjára szolgálni és magát a közterheknek, ugy a személye, mint a marhái és vetése után alávetni; az ilyen eladást pedig az elköltözés előtt intézze és hajtsa végre, és ha vásárló nem akadna, ebből se a falura, se a földesurra semmiféle megterheltetés ne származzék.
