Az 1. czikk a régi egyezmény I. czikkének felel meg szabatosabb szövegezésben és kiegészitve a 2. bekezdésben kifejezett azzal az elvvel, hogy kiadatásnak nincs helye akkor, ha a megkeresett államon kivül elkövetett cselekmény miatt a megkeresett államban kézrekerült tettest a megkeresett állam törvényei szerint ebben az államban kell megbüntetni, pl. a magyar állam által kibocsátott pénz meghamisitóját (Btk. 7.§. A 2. czikk a kiadatási büncselekményeknek ujabb felsorolását tartalmazza. Ez az ujabb felsorolás a régi egyezmény II. czikkében foglalt felsorolástól főképen abban különbözik, hogy a büncselekményeket a hazai büntetőjogi terminologiának megfelelőbb módon csoportositja s ezáltal a felsorolást egyszerübbé és igazságügyi hatóságaink számára könnyebben alkalmazhatóvá tette a nélkül, hogy a kiadatási büncselekmények köre megszükült volna. A kiadatási cselekmények megjelölése hazai büntetőjogunk terminologiájával természetesen teljesen még nem egyezhetik, mert az ily felsorolásoknál mindig tekintettel kell lenni a másik szerződő fél büntetőjogának rendelkezéseire is. E czikk eredeti szövegének hivatalos forditása különös gondot fordit arra, hogy a felsorolt büncselekmények megjelölése mind a hazai büntetőjogi elnevezésekkel, mind az egyezmény kötésére irányuló tárgyalásokon létrejött megállapodásokkal minél teljesebb összhangban legyen. A 3. czikk a politikai büntetendő cselekményekre és az ily cselekményekkel kapcsolatos tettekre nézve a régi egyezmény III. czikkével lényegében megegyező, de szabatosabb rendelkezéseket tartalmaz. A 3. bekezdésben foglalt uj rendelkezés, a mely a megkeresett állam részére tartja fenn annak megállapitását, hogy a kiadatási kérelemben szereplő büntetendő cselekmény politikai jellegü-e vagy ilyen jellegü cselekménynyel kapcsolatos-e, megfelel az eddigi gyakorlatnak és a nemzetközi kiadatási jog általánosan elismert tételeinek; feltéve tehát minden kétség elosztlatása végett szükségesnek látszott. A 4. czikkben foglalt uj rendelkezés megfelel a kiadatási jogban elfogadott elveknek. Ugyanily rendelkezést tartalmaz a Svájczczal kötött s az 1896:XXXIV. törvénycikkbe iktatott kiadatási szerződés VI. czikke. Az 5. czikk a régi egyezmény IV. czikkével teljesen megegyezik. A 6-9. czikkek a régi egyezmény V-VIII. czikkeitől csak csekélyebb szövegezési eltéréseket tüntetnek fel. A 10. czikk 1. és 3. bekezdése a régi egyezmény IX. czikkének felel meg. A 2. bekezdésben foglalt kiegészitő rendelkezés, a mely a kiadott egyén ideiglenes átadását teszi lehetővé, a Rumániával kötött s az 1902:XI. törvénycikkbe iktatott kiadatási egyezmény IX. czikkéből vétetett át, a melynek, mint ujabban kötött s a nemzetközi büntetőjogban észlelhető fejlődés eredményeit már alkalmazó szerződésünknek rendelkezései máskülönben is sok tekintetben mintaképül szolgáltak a jelen egyezmény szerkesztésénél. A 11. czikk a régi egyezmény X. czikkének tartalmán felül uj 2. bekezdést tartalmaz, a mely a Rumániával kötött s az 1902:XI. törvénycikkbe iktatott kiadatási egyezmény X. czikkének 2. bekezdésével egyezik meg s a kiadatási jogban irányadó speczialitás elvének következetes alkalmazását czélozza.
A 12. czikk a régi egyezmény XI. czikkének felel meg; a 3. pontban és az utolsó bekezdésben foglalt kiegészitő rendelkezések az 1902:XI. törvénycikkbe iktatott, többször idézett kiadatási egyezmény XI. czikkéből vétettek át. A 13. czikk a régi egyezmény XII. czikkének felel meg. A 14. czikk a büntettesek átszállitásáról gondoskodik a régi egyezmény XIII. czikkénél szabatosabb és kimeritőbb módon: mintául az 1902:XI. törvénycikkébe iktatott kiadatási egyezmény XIII. czikke szolgált. A 15-17. czikkek a régi egyezmény XIV-XVI. czikkeinek felelnek meg. A 18. czikk a régi egyezmény XVII. czikkének rendelkezéseit az 1902:XI. törvénycikkbe iktatott kiadatási szerződés XVII. czikkének megfelelő kiegészitéseket tartalmazza. A 19. czikk a régi egyezmény XVIII. czikkétől csak a 10. czikk 2. bekezdésében foglalt uj rendelkezés figyelembevételében különbözik. A 20. czikk a régi egyezmény hasonló tárgyu XIX. czikkétől abban tér el, hogy mig a régi egyezmény az illető állampolgárok ellen bármely büntett vagy vétség miatt hozott összes határozatok kölcsönös közlését rendelte el, addig ezentul csak azokat a határozatokat kell majd kölcsönösen közölni, a melyek három hónapnál hoszszabb szabadságvesztésbüntetésre szólnak. Ugy ez, valamint az utolsó mondatban foglalt az a rendelkezés, a mely a kiadott egyén ellen folytatott bünvádi eljárás végleges eredményének közlését szabja meg, az 1902:XI. t-czikkbe iktatott kiadatási szerződés XIX. czikkéből vétetett át. A 21. czikk az ügyiratok forditásaira nézve eltér a régi egyezmény XX. czikkében foglalt attól a rendelkezéstől, a mely általában német vagy franczia forditásuk melléklését irta elő; az uj egyezmény Magyarország részére ezentul magyar vagy franczia forditások, Szerbia részére pedig szerb, franczia vagy német forditások csatolását szabja meg, hacsak az illető iratok nincsenek e nyelvek egyikén vagy a megkeresett biróság nyelvén szerkesztve; a megkeresésekre adott válaszokat, a megkeresések teljesitése folytán keletkezett iratokat, a hivatalos használatra átküldött birósági ügyiratokat s a 20. czikkben emlitett itéleti kivonatokat ezentúl csak a megkereső állam kivánságára és a forditási költségek megtéritése ellenében kell forditással ellátni.
Az egyezmény aláirásának napján végbement diplomácziai jegyzékváltással kifejezett megállapodás létesült a szerződő felek között arra nézve, hogy az egyezmény rendelkezései Bosznia és Herczegovina tekintetében megfelelő alkalmazást fognak nyerni. (1911. jun. 23.; az I. M. javaslata; képviselőházi irományok 168. sz.)
