Az 1921. évi XXXIII. törvénybe becikkelyezett békeszerződés 107. Cikke egyebek között a pénzügyőrség létszámát is korlátozza olyképpen, hogy ez a létszám az 1913. évi állapottal szemben csak a Szövetséges és Társult Főhatalmak hozzájárulásával emelhető fel.
Nem kell hosszasabban kitérnem arra, hogy Magyarországot a világháború, az utána következett két forradalom és a román megszállás oly mérvű anyagi romlásba döntötte, hogy államiságunk fenntartása csak az esetben remélhető, ha a kormány az ahhoz szükséges anyagi eszközök előteremtése érdekében a rendelkezésre álló összes bevételi forrásokat a legkiterjedettebb mértékben igénybe veszi, az állami bevételek elérését biztosító és elsősorban a pénzügyőrség feladata körébe utalt jövedéki ellenőrzést pedig a legszélesebb alapokra fektetve, s a legmesszebb menő módon kiterjesztve, hatékonyan gyakorolja.
Ennélfogva egyrészt, hogy a pénzügyőrség a belterületi jövedéki ellenőrző szolgálatban munkaerejének teljével kihasználható legyen, másrészt, hogy a viszonyok mostohasága következtében mérhetetlenül lábra kapott határszéli csempészet a lehetőségig meggátoltassék, - ha pedig már elkövettetett, felderíttessék, - továbbá, hogy a határőrizeti szolgálat egységesíttessék, az egyéb számba vehető célszerűségi körülményeknek és szociális érdekeknek is beható mérlegelése mellett, külön vámőrséget kellett felállítani, amint erről az 1922. évi I. tc. 25. §-a is rendelkezik.
A vámőrség létesítése a békeszerződés szempontjából egy tekintet alá esik a pénzügyőrség létszámának szaporításával, minélfogva a vámőrség is a békeszerződés 107. Cikkében említett fegyveres alakulatokra vonatkozó rendelkezésekhez kell, hogy igazodjék. Ehhez képest a vámőrség létszáma is épúgy, mint a pénzügyőrségé, ennek az 1913. évi állapotnak megfelelő létszámával szemben csak a Szövetséges és Társult Főhatalmak hozzájárulásával emelhető, illetve kiegészítési módjainak és felfegyverzésének megállapítása szintén azok hozzájárulásától van feltételezve.
Minthogy a viszonyok lényeges megváltozása folytán a pénzügyőrségnek 1913. évi létszáma a belterületi jövedéki ellenőrző szolgálat megfelelő ellátásához sem elegendő, tárgyalások indultak meg a Szövetségközi Katonai Ellenőrző Bizottsággal, amelynek során az állam nyomasztó gazdasági helyzetére figyelemmel, a magyar királyi vámőrség egyenruhát és fegyvert viselő személyzetének létszámát, a tényleges szükségletnél jóval alacsonyabb mértékben, vagyis egyelőre 7.900 főben, a magyar királyi pénzügyőrséget pedig 3.200 főben jeleztük megállapítandónak.
A versaillesi Szövetségközi Katonai Bizottság 1921. évi december hó 4-én kelt elhatározása szerint azonban csak ahhoz járult hozzá, hogy a vámőrség egyenruhát és fegyvert viselő személyzetének a tisztviselőkkel együttes létszáma 4500 főre, a pénzügyőrségé pedig 3000 főre emeltessék fel.
Már ezúttal kiemelni kívánom, hogy a vámőrségnek ezzel a most emlitett létszámával az ügykörébe utalt teendők ellátása csak nagy nehézségek leküzdése árán lesz megfelelően biztosítható, noha a vámőrségnek ez a létszáma annak csupán az egyenruha és fegyver viselésére jogosult tagjait határozza meg, amivel szemben az állami költségvetés magasabb számai a polgári ruhás és fel nem fegyverezhető egészségügyi, számviteli (irodai), élelmezési, anyagkezelési és egyéb segédszemélyzetet is magukban foglalják, akikre nézve a létszámkorlátozás nem terjed ki. A most említettek által végzendő és a fegyveres határőrizeti szolgálattal szoros értelemben nem azonos teendőknek külön állománycsoport egyéneivel tervezett ellátása teszi csak lehetővé, hogy az egyenruhás és fegyveres határőrizeti személyzet egész szolgálati ereje a hivatásszerű feladatok teljesítésénél vétessék igénybe, mely szolgálati erőnek egyéb organikus berendezkedés (kerékpárral való ellátás, lovasítás stb.) útján is elérhető fokozása révén a szolgálat megfelelő ellátását mégis biztosítottnak lehet tekintenünk.
A létszám megállapítás elfogadása elől ugyanis a békeszerződés határozmányaira figyelemmel, továbbra kitérni nincs módunkban, s ezzel kapcsolatban törvénybe kell foglalni a kiegészítési módozatokra, a felfegyverzésre, nemkülönben a vámőrség és pénzügyőrség kizárólagos pénzügyi alárendeltségi viszonyára vonatkozó azokat a rendelkezéseket is, a melyektől a létszámnak az 1913. évi állapottal szemben való felemelése függővé tétetett. (Magyarországon 1913-ban 5.018 főnyi pénzügyőr állott tényleges szolgálatban).
Ámbár a fegyveres vámőri és pénzügyőri személyzet létszámának ekként történő megállapítása a szolgálat kifogástalan ellátását, különösen kezdetben, kétségtelenül megnehezíti, az előadottakhoz képest a békeszerződés végrehajtásának kényszerű folyományaként elő kell terjesztenem ezt a törvényjavaslatot, melynek egyes §-aihoz a fentebb általánosságban mondottakon kívül az alábbi indokolást bátorkodom fűzni:
A vámőrség és pénzügyőrség egyenruha és fegyver viselésére jogosított tisszlétszámának megállapításával kapcsolatban meg kell állapítanunk az egyenruhát és fegyvert viselő tisztviselők legmagasabb számát is, amiről a törvényjavaslat 1. §-a rendelkezik.
Az önkéntesen vállalt szolgálati kötelezettségnek a magyar királyi honvédségre, valamint az egyéb karhatalmi szervekre is kiterjedő elvéből következik, hogy a vámőrség és pénzügyőrség egyenruhás és fegyveres személyzetének is a 2. §-ban biztosított önkéntes jelentkezés alapján kell szolgálati kötelezettséget vállalnia.
Az önkéntesen vállalt szolgálati kötelezettség időtartamát a törvényjavaslat 3. §-a az Ellenőrző Bizottság kívánságához képest határozza meg.
Hangsúlyozni kívánom, hogy ez a szolgálati kötelezettség semmiféle kihatással sincs a vámőri és pénzügyőri alkalmazottaknak végellátási igényeire, mert aki a vállalt szolgálati kötelezettségének leteltével az említett testületek kötelékéből kilép, nyugdíjra vagy végkielégítésre csak akkor tarthat igényt, ha annak a vonatkozó törvényekben és szabályokban megállapított egyéb feltételei is fennforognak. Ellenkező esetben kilépése az állásról való önkéntes lemondással egyértelmű, mint ahogy az első ízben vállalt szolgálati kötelezettség további meghosszabbítása is szabályszerű elbánás esetén csak a vonatkozó nyugellátási törvények és szabályok értelmében kerül beszámítás alá.
Úgy a 3. §-nak, mint a 4. §-nak rendelkezései is azoknak az aggályoknak eloszlatását célozzák, amelyek a Szövetséges és Társult Főhatalmak részéről abban a tekintetben merülhetnének fel, hogy a vámőrség és pénzügyőrség által évenként a meghatározottnál nagyobb számban elbocsátott, fegyveres szolgálatra kiképzett egyének tartalékként szerepeltetnének.
Bár ezek az aggályok, amint ezt az Ellenőrző Bizottsággal folytatott tárgyalások során ismételten kifejtettük, minden alapot nélkülöznek, mert a vámőrség és pénzügyőrség fegyveres kiképzése kizárólag a szoros értelemben vett hivatásszerű szolgálatuk céljait szolgálja, a békeszerződésből eredő helyzet következtében a korlátozás felvétele nem volt mellőzhető. Mérlegelve mégis azokat a szempontokat, melyek a teljesen új szervezetként működő vámőrség szakképzettségének több tisztviselő alkalmazása útján való biztosítását előmozdítják s azokat a szociális kivánalmakat, hogy a hadseregnél elbocsájtásra kényszerült kiváló tisztek száma az itteni alkalmazásuk útján legalább átmenetileg apasztassék, biztosítanunk kellett, hogy a vámőrség 4.500 főnyi egyenruhás és fegyveres létszámában, legalább a törvény életbeléptét követő első három éven át, 600 egyenruhát és fegyvert viselő tisztviselő lehessen.
A vámőrség és pénzügyőrség által a törvényjavaslat 5. §-ában foglaltaknak megfelelően viselhető lőfegyverek nemének és számának meghatározása a békeszerződés katonai intézkedéseivel áll kapcsolatban.
A szálfegyverek (kard, szurony), valamint a hadifegyver jellegével nem biró egyéb fegyverek (vágó vagy ütő eszközök) használatát ezek a rendelkezések nem korlátozzák, s így a pénzügyőrségnek azon tagjai, kik hadi fegyverrel fel nem szerelhetők, - 3000 főnyi létszámra csupán 2250 pisztoly vagy revolver állapíttatván meg, - egyéb fegyverzettel elláthatók.
Úgy a vámőri, mint a pénzügyőri szolgálat különös és kiterjedt mérvű ézbképzettséget igényel, mely körülmény szükségessé tette, hogy a létszámban taklló fogyaték pótlásának a törvényjavaslat 4. §-ában megállapított mértéke legalább a törvény életbeléptét követő első években felére szállíttassék le.
A törvényjavaslatban kifejezetten meg kell állapítani, hogy a vámőrségnél, - amint ezt a jelen indokolás bevezető részében már felhozni szerencsém volt, - mindazok, akik fegyveres szolgálatot nem teljesítenek nem esnek a létszámbeli korlátozás alá és így reájuk a kiegészítési, megszorítások sem vonatkoznak.
Ilyen alkalmazás a pénzügyőrségnél, annak e tekintetben a vámőrségtől eltérő szervezetére is figyelemmel, nem mutatkozik szükségesnek.
Az egyenruhaviselésnek az itt szóban levő vámőri alkalmazottaknál való eltiltása önérthetőleg nem terjed ki a szolgák és a velük egy tekintet alá eső személyzet szokásos formaruhájára.
A létszámkiegészítés nehézségei miatt ezidőszerint a vámőrségnél a véderőtörvény alapján besorozott és szolgálatra kötelezett egyének is vannak kivezénylés útján szolgálatban.
A magyar királyi honvédségről szóló 1921. évi XLIX. tc. a fegyveres erőre nézve is az önkéntes jelentkezés alapján való kiegészítést tette kötelezővé, minél fogva a vámőrség kötelékében sem maradhatnak meg továbbra olyan egyének, akik a szolgálati kötelezettséget nem önként vállalják. A jelenleg sorozás alapján szolgáló vámőrők leszerelése azonban csak a lehetőséghez képest történhetik meg, minélfogva (a szolgálatnak önkéntes jelentkezők útján való elláthatásáig) ezek leszerelésének időpontját a törvényjavaslat 8. §-ában foglaltaknak megfelelően külön kell megállapítani, nehogy határaink csak pillanatra is védtelenül maradjanak.
A törvényjavaslat 9. §-a azt az egyébként magától értetődő elvet juttatja kifejezésre, hogy a vámőrség és pénzügyőrség felett minden tekintetben és kizárólag a magyar királyi pénzügyminiszter rendelkezik. Mindazáltal a békeszerződés 107. Cikkének utolsó bekezdése alapján és az Ellenőrző Bizottság kivánságának megfelelően, annak kifejezésre juttatása érdekében, hogy a vámőrség és pénzügyőrség tagjait katonai gyakorlatokban való részvétel céljából összevonni nem szabad, ezt a rendelkezést a javaslatba fel kellett vennem.
Nem érintetnek azonban ez által az idevonatkozó oly törvények és szabályok, amelyek a vámőrségnek és pénzügyőrségnek a más hatóságokhoz és szervekhez való viszonyát eddig is szabályozzák, vagy a jövőben a szóban levő 9. §-nak megfelelően meghatározzák.
A törvényjavaslat 10. §-a a végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseket foglalja magában.
Midőn ezt a törvényjavaslatot tekintettel a békeszerződésből folyó kötelezettségekre, valamint az annak végrehajtása során támasztott, s jelenlegi helyzetünkben meg nem tagadható kivánságokra, tisztelettel beterjesztem, egyben kérem annak a felhozattak értelmében, lehetőleg változtatás nélküli szives elfogadását.
