Mezőgazdasági termelésünk fokozásának egyik lényeges akadálya az, hogy a pénz értékállandóságának a hiánya folytán a mezőgazdaságnak a hosszú lejáratú kölcsönök felvétele tekintetében nem állanak rendelkezésére azok a módok és eszközök, amelyek a békében rendelkezésére állottak. A korona értékének emelkedése esetén ugyanis a békében szokásos alapon kötött kölcsönök a gazdaságra nézve elviselhetetlenül súlyos teherré válnának, - viszont a korona további elértéktelenedése esetében a hitelezőt érné igen nagy hátrány. Éppen ezen utóbbi körülménytől való félelem az, amely a hosszabb időre szóló törlesztéses kölcsönök felvételét ezidőszerint úgyszólván lehetetlenné teszi.
Ezen a helyzeten óhajt - a lehetőséghez képest - segíteni a jelen törvényjavaslat, amely a mezőgazdsági hitelszükséglet kielégíthetése érdekében egy olyan értékmérőről gondoskodik, amely a korona értékingadozásától független és így megkönnyíti a hosszúlejáratú kölcsönügyletek kötését úgy a gazdák, mint a pénzintézetek részéről. Ez az értékmérő a búza, vagyis az a termény, amely a földhaszonbérleti szerződéseknél is mind általánosabban szerepel, amennyiben a földbérletek az utóbbi időben országszerte majdnem kivétel nélkül búzaalapon köttetnek. Szinte önmagától adódik tehát, hogy a mezőgazdasági ingatlanhitel kérdése is a búzaérték alkalmazásával nyerjen megoldást.
Ami a megoldás módját illeti, a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy nagyobb pénzintézetek a búzaértékben törlesztendő, jelzálogilag is biztosított követeléseik alapján meghatározott mennyiségű búzára, illetve annak mindenkori pénzegyenértékére szóló és búzaértékben kamatozó zálogleveleket bocsáthassanak ki. Ezzel egyszersmind oly állandó értékű és állandó értékben kamatozó értékpapír kerül piacra, amely módot ad a kockázatmentes elhelyezkedést kereső tőkék teljes biztonságot nyujtó befektetésére.
A földbirtokreform végrehajtásával kapcsolatban 32,000/921. szám alatt kiadott igazságügyminiszteri rendelet (1. a Budapesti Közlöny 1922. évi folyamának április 16-iki 89. számában) szerint az Országos Földbirtokrendező Bíróság rendelkezésére a jelzálog a telekkönyvbe nemcsak számszerűleg meghatározott pénzösszeg, hanem meghatározott mennyiségű gabona vagy más termény erejéig is bejegyezhető. Ez a rendelkezés azonban csupán a megváltási eljárás keretében és az Országos Földbirtokrendező Bíróság esetenkénti rendelkezései alapján lévén foganatosítható, szükségesnek mutatkozott a törvényjavaslatban oly rendelkezésnek a felvétele, hogy a jelzálogjogot meghatározott mennyiségű búza mindenkori pénzegyenértéke erejéig is be lehessen jegyezni a telekkönyvbe.
A búzazáloglevelek fedezetét képező kölcsönök búzazáloglevelekben folyósíttatnak.
A kölcsön felvevője vagy maga értékesítheti a zálogleveleket, vagy azok értékesítésével a hitelező intézetet bízhatja meg. Szükséges, hogy a kölcsön törlesztési részletei fizetésére s a záloglevelek kamatszelvényei beváltására nézve való érvénnyel a búzamennyiségnek a törvényes fizetési eszközül szolgáló pénznemre való átszámítása törvényileg szabályoztassék.
Az átszámításnak a gazdasági életben kialakuló gabonaárak alapján leghelyesebben a tőzsdei árak alapján kell történnie és itt hosszabb időtartamnak az alapulvétele látszik célszerűnek, mert ha csak egy vagy néhány nap tőzsdei forgalomba vétetnék az átszámítás alapjául, ezzel talán elérhető volna az, hogy az esedékesség idejében jegyzett búzaárnak megfelelő összeget fizessen az adós, illetve kapjon a szelvénybirtokos, de viszont lehetőség nyílnék arra, hogy a búzaár az esedékesség napjára spekulativ okokból mesterségesen felhajtassék vagy leszoríttassék. Ezért a szokványbúzának a budapesti tőzsdén jegyzett kétnapi árfolyamának átlagát veszi alapul a javaslat.
Az átszámítási kulcsot a Pénzintézeti Központ állapítaná meg és tétetné közzé a Budapesti Közlönyben minden hónap 20-ik napjáig.
Abból a szempontból, hogy a zálogleveleket kibocsátó intézetet károsodás ne érhesse, szükséges, hogy úgy a kölcsön törlesztési részletei, mint a záloglevelek kamatszelvényei egyazon hónapban váljanak esedékessé. Ily módon biztosítható az, hogy a záloglevéltulajdonos kamat fejében ugyanolyan összeget kapjon, mint amily összeget az adós tényleg fizet.
Elvül szolgál, hogy a kölcsön törlesztési részleteinek fizetésére s a záloglevelek kamatszelvényeinek beváltására a fizetés, illetőleg a beváltás hónapjára érvényes búzaegyenérték irányadó.
Annak biztosítására, hogy a kölcsönt felvevő a törlesztési részleteket pontosan fizesse, szolgál a törvényjavaslat ama rendelkezése, hogy abban az esetben, ha az adós a törlesztési részletet nem az esedékesség hónapjában, hanem később fizeti és a fizetés hónapjában érvényes búzaegyenérték az esedékesség hónapjában érvényes búzaegyenértéknél kisebb, az esedékesség idejében érvényben volt búzaegyenértéket kell megfizetni; ha ellenben a fizetés idejében érvényben búzaegyenérték az esedékesség napján érvényben volt búzaegyenértéknél nagyobb, a fizetés idejében érvényes búzaegyenértéket kell megfizetni.
A záloglevél kamatszelvényét minden esetben az esedékesség hónapjában érvényben volt búzaegyenérték szerint kell beváltani.
Közhiteli szempontokból nem volna kívánatos, hogy bármely pénzintézet bocsáthasson ki búzaértékre szóló zálogleveleket; ezért a 2. § szerint csak a Pénzintézeti Központ első kuriájába tartozó azok a pénzintézetek bocsáthatnak ki ily zálogleveleket, amelyeknek már vannak forgalomban az 1889:XXX. tc. 11. §-ában felsorolt befektetési célokra alkalmasnak nyilvánított záloglevelei, továbbá a külön törvény alapján alakult pénzintézetek, amelyek között a Magyar Földhitelintézetre, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetére, az Országos Központi Hitelszövetkezetre és a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségére gondolok.
Az 1876:XXXVI. tc. 16. §-ában a záloglevelek legkisebb értéke 40 forintban lett megállapítva. Ehhez viszonyítva indokoltnak látszik, hogy a búzazáloglevelek egy-egy darabja öt métermázsa búza mindenkori pénzegyenértékénél kisebb összegre ne szólhasson.
Csak a mezőgazdaságilag hasznosítható földterület terméshozadéka adván - gazdasági művelést feltételezve - kellő biztosítékot arra, hogy az adós vállalt kötelezettségeinek teljesítésére képes lesz, szükséges, hogy az épületek az ingatlanok értékelésénél figyelmen kívül hagyassanak.
Az 1876:XXXVI. tc. 11. §-a szerint záloglevelek biztosítására rendelt külön alap összegének mindenkor legalább akkorának kell lenni, mint a forgalomban lévő záloglevelek összegének huszadrésze. Ugyanezt az arányt kívánom fenntartani a búzazálogleveleknél is. A biztosítéki alap céljaira ezeknek a zálogleveleknek a jelzáloggal biztosított kölcsön 5%-ának megfelelő része fog visszatartatni, amely módon elérhető az, hogy a kibocsátott záloglevelek 5%-át tevő biztosítéki alap búzaértékre szóló címletekben nyerjen elhelyezést.
Tekintettel arra, hogy a búzazáloglevelek a meglévő jó hírnévnek örvendő zálogleveleinkhez hasonlóan lesznek megalapozva, indokoltnak tartom, hogy már a törvény erejénél fogva az 1889:XXX. tc. 11. §-ában felsorolt befektetési célokra alkalmasaknak nyilváníttassanak, továbbá, hogy ezekbe a magyar királyi postatakarékpénztárnak a folyószükségleteket meghaladó takarékbetétei (1885:IX. tc. 5. §-a) és a csekk- és clearingforgalomban befolyó betétösszegek (1889:XXXIV. tc. 4. §-a) a postatakarékpénztár tartalékalapja és betétmaximumot meghaladó betét részösszegei és kamatai gyümölcsözőleg elhelyezhetők legyenek, végre, hogy záloglevelek (1876:XXXVI. tc. 6. §-a) és az 1897:XXXIII. tc. hatálya alá eső kötvények (1897:XXXII. tc. 9. §-a) külön biztosítására rendelt alapok elhelyezésére és jövedelmezővé tételére szolgálhassanak.
