A mai mai Magyarországon a nem magyarajkú lakosok száma úgy abszolute, mint relative kicsiny. Az 1920. évi népszámlálás adatai szerint az ország 7:971,030 főre rúgó népességében a 89.5%-ot tevő magyarság mellett (7.137.236) eltörpül a németek (549,842) s a tótok (143,994) száma és aránya (6.9%, ill. 1.8%), a románok, horvátok, szerbek, ruthének s egyéb anyanyelvűek száma pedig együttvéve is mindössze 139,958 (1.8%). A nem magyarajkú lakosság javarészét a magyarság közé beékelve helyezkedik el az ország területén. Mindössze a németeknél s kis részben a tótoknál találhatunk valamelyest egységesebb, bár más anyanyelvűekkel erősen tarkított települési gócokat. Azok a községek, amelyekben a nem magyarajkúak a lakosság többségét teszik, jórészben kicsiny, 1000 lelken aluliak, de emellett több községben, járásban s néhány törvényhatóságban eléri arányue a 20%-ot, azt az alsó határt, amelynek fennforgása esetén a kisebbségvédelmi jog terén úgy az elméletben; mint a gyakorlatban nemzetközileg kialakulóban levő felfogás szerint a kisebbségi nyelvek használatának a közhivatalok előtt való eljárásban megfelelő tért kell engedni. Ennek biztosítására intézkedést tartalmaz már az 1868:XLIV. tc. is, amely kimondotta, hogy az államkormány gondoskodni fog, hogy az országos bírói és közigazgatási hivatalokra a lehetőség szerint a szükséges nemzetiségi nyelvekben jártas egyének alkalmaztassanak, továbbá a 4044/1919. M. E. számú rendelet is, amely ezenfelül a köztisztviselőknek kötelességükké tette, hogy a hatóságok területén élő kisebbségek nyelvét két éven belül sajátítsák el. Lényegében ezt a két rendelkezést ujítja meg a törvényjavaslat, azzal a lényeges eltéréssel, hogy a kisebbségi nyelvnek két éven belül leendő elsajátítását a bármilyen törvényben fennálló korlátozásra való tekintet nélkül hivatalból való áthelyezés vagy szabályszerű elbánás alá vonás terhe mellett teszi kötelezővé. Ugyanakkor - szemben az említett törvény és rendelet általánosságban tartott rendelkezéseivel - a törvényjavaslat szabatosan meghatározza, hogy annál a kir. járásbíróságnál, a kir. törvényszéknél az állami és önkormányzati hatóságnál és hivatalnál kell a kisebbségi nyelvben is jártas személyeket alkalmazni, amelynek területén a lakosságnak legalább egyötöd része ugyanahhoz a nyelvi kisebbséghez tartozik, s hogy a megfelelő kisebbségi nyelv elsajátításának előbb említett kötelezettsége az ilyen kir. járásbíróságnál, kir. törvényszéknél, állami és önkormányzati hatóságnál és hivatalnál alkalmazásban álló személyzetre terjed ki.
A törvényjavaslat intézkedései - kapcsolatban a trianoni békeszerződésben a kisebbségek védelmérni vállalt kötelezettségek végrehajtása tárgyában 4800 1923. M. E. szám alatt kibocsátott rendelettel, amely a kisebbségi jogok gyakorlati érvényesülését a békeszerződésben e tekintetben vállalt kötelezettség mértékén felül a közigazgatási hatóságokkal a hivatalokkal való érintkezésben, a bíróságok előtt s a kultúrális élet terén messzemenően lehetővé teszi - teljes biztosítékot nyujtanak aziránt, hogy a kisebbségi kérdés hazánkban minden érdeket teljesen kielégítő s nemzetközi viszonylatban is példátadó megoldást nyer.
