A borhamisításról és hamisított bor forgalombahozatalának tilalmazásáról szóló 1908:XLVII. tc. revizióját hazánk területe nagy részét elszakító és a közgazdasági életünket átalakító trianoni béke, valamint a törvény végrehajtása folyamán szerzett tapasztalatok tették szükségessé.
A trianoni béke Csonka-Magyarország gazdasági politikáját a bortermelés és különösen a borértékesítés terén egészen új helyzet elé állítja.
Az összeomlás előtt a magyar bortermelés produktumainak értékesítése gondot nem okozott. A kettős Monarchia egységes vámterületén, az egész magyar bortermelés idehaza el nem fogyasztott és így szükségképpen a magyar szent korona országa határain túl értékesítésre váró készletei biztos elhelyezést találtak. A volt Monarchia összeomlása és a trianoni béke azonban egy csapásra megváltoztatta a viszonyokat. A vámközösség megszűnése folytán a magyar bor nemcsak hogy elveszti eddigi piacain élvezett védvámkiváltságát s ezzel egyidejűleg a Monarchia közel 40 milliós fogyasztói piacát, hanem a Monarchiából keletkezett utódállamok - részben a győztes hatalmakkal kötött gazdasági szerződéseik folyományaként, részben pedig saját gazdasági és vámpolitikájuk hatása alatt - beviteli tilalmakkal s magas behozatali vámokkal nehezítik meg, illetve csaknem lehetetlenné teszik a magyar boroknak területeikre való bevitelét.
A külső tényezők változása annál súlyosabban nehezedik a borértékesítésünkre, mert a magyar bortermelés és kereskedelem az értékesítés fenti biztos és kényelmes alapjára támaszkodva, nagyban és egészben figyelmen kívül hagyta a többi behozatalra szoruló európai államok piacait és azok a magyar borra nézve megszervezetlenül maradtak.
A magyar borok értékesítési lehetőségeit azonban nemcsak a vámközösség megszűnéséből és az utódállamok gazdasági politikájából támadt nehézségek rontották, hanem ezekkel egyidejűleg súlyosodik reá a trianoni béketerület és lélekszám csonkításából fakadó helyzet is. A termelésre és értékesítésre ható tényezők belső vonatkozásban történt megváltozását világosan szemlélhetővé teszi az alább kiragadott egy-két statisztikai adat. A trianoni béke területcsonkítása folytán Magyarország területe 325,411 négyzetkilométerről 91,000 négyzetkilométerre sorvadt; lakosságának közel 20 milliót kitevő száma pedig 8 millióra csökkent. Csonka-Magyarország területén a régi nagy Magyarország 564,850 holdnyi beültetett összes szőlőterületéből cca 370,000 holdnyi termő szőlőterület maradt. Tehát amíg a szenvedett területcsonkítás folytán elvesztettük a terület és lakosság és ezzel együtt a belső fogyasztói piac 2/3 részét, addig a csonkaország határain belül megmaradt a beültetett szőlőterület több mint 3/4 része.
A csonkaország határain belül tehát a belső piac és termelés közötti viszony terén bekövetkezett eltolódások fordított arányt mutatnak s ebből következik, hogy Csonka-Magyarország bortermelői jellege fokozódott. A rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján kimutatható, hogy a hazai piac a magyar bortermelésnek alig 50%-át képes felvenni és így a hazai fogyasztás szempontjából fölösnek mutatkozó 50%-ot vámkülföldön kell értékesíteni. Nemzetgazdasági szempontból nagy jelentősége van annak, hogy a bortermelés eme fölös 50%-a biztos elhelyezést találjon a vámkülföldön, mert egyébként ezt a termelési ágat fenyegető súlyos rázkódtatásokat elhárítani nem lehetne. Az általános közgazdasági életre sem maradhatna hatástalan, ha a bortermelést, mint a nemzeti vagyon és jövedelmi egyik tekintélyes tényezőjét, az ország őstermelő lakossága nagy %-ának megélhetési és kereset forrását ma már nemcsak fenyegető, de tényleg veszélyeztető általánosan ismert súlyos helyzetéből kiragadni nem lehetne.
A bortermelés súlyos helyzetét a kivitel pangása, illetőleg a vámkülföldön való értékesítés terén fennálló nehézségek okozzák. Ezen nehézségek a fent elmondottakon kívül jórészt onnan származnak, hogy a magyar bornak - a vámkülföldön való értékesítésénél - az ezidőszerint érvényben levő bortörvény egyes rendelkezései folytán oly sok nehézséggel kell megküzdenie, mely rendelkezései a mai gazdasági helyzetünkben már meg nem felelőnek bizonyulnak; a külföldi piac igényeihez való alkalmazkodást megnehezítik, illetve csaknem lehetetlenné teszik. Nagy figyelemmel voltam arra, hogy ez a javaslat ezeket a nehézségeket eloszlassa és lehetővé tegye, hogy a szükségképpen külföldön értékesítendő készletek a kedvezőbb éghajlatú és termelési viszonyokkal rendelkező európai államok borai támasztotta verseny dacára elhelyezhetők legyenek. Ebből a szempontból a javaslat összes intézkedéseit azok az elvek irányították, hogy a magyar bor értékesítési lehetőségei fokoztassanak, a külföldi piacokhoz való alkalmazkodás megkönnyíttessék és az okszerű borkezelés által a minőségi javulás elősegíttessék.
Figyelemmel a magyar bortermelés közgazdasági helyzetének fentebb vázolt megváltozására és az újabb külföldi törvényalkotásokra, szem előtt tartva a bor mai világpiaci helyzetét és tekintetbe véve a borászati ismeretek és borkezelésnek a jelenlegi bortörvény meghozatala óta eltelt másfél évtized alatti fejlődését, a javaslat a mai törvénytől eltérő intézkedéseivel a borértékesítési lehetőségeket a legmesszebbremenőleg fokozza, anélkül azonban, hogy az ezen cél érdekében tett újítások a magyar bor természetességének rovására volnának. Az előbb említett alapelvek szigorú szem előtt tartásával a javaslat honorálni igyekszik mindazokat a kívánságokat, amelyek a különböző érdekeltségek részéről felmerültek és amelyek a termelő, kereskedői és fogyasztói érdekek elfogulatlan mérlegelése mellett megvalósíthatók.
A javaslat lényeges és fontos újításokat tervez elsősorban a borkezelésnél, különös tekintettel a minőségjavításra, továbbá fontos újításokat vezet be a boroknak úgynevezett feljavítása terén. A tett engedményekkel arányban egyidejűleg szigorítja a büntetőhatározatokat és az eljárási részt pedig kibővíti egyes olyan intézkedésekkel, amelyek a törvény végrehajtásának ellenőrzését egyszerűbbé, könnyebbé, az elkövetett kihágások megtorlását pedig gyorsabbá és biztosabbá kívánják tenni.
A törvényjavaslatnak a borértékesítés előmozdítását célzó intézkedéseinél tekintetbe kellett venni egyrészt a magyar bortermelés általános helyzetét, másrészt pedig a külföldi piacokon mutatkozó keresletet.
A jelenlegi bortörvény életbelépte óta eltelt másfél évtized alatt lényeges eltolódások támadtak a hegyi és homoki szőlőkultúránk között. A filloxera által elpusztított szőlőkultúra ez alatt a lefolyt másfél évtized alatt újraépíttetett, az újratelepítési költségek amortizáltattak és az ország futóhomoktengerén varázsolt szőlőkertek pedig a helyes fajták kiválasztásával eszközölt telepítés révén és az okszerű borkezelés fejlődésével nem egy hegyvidéki borunkkal egyenértékű versenyképes terméket képesek produkálni.
A hegyi és homoki szőlőkultúránk egymáshoz való viszonyának megváltozására, valamint a külföldnek csaknem kizárólag magas alkoholtartalmú borok iránt mutatkozó keresletére való tekintettel tervezi a javaslat a boroknak tiszta borpárlat hozzáadása útján való feljavításának lehetővé tételét. Egyrészt nagy tömeg gyengébb minőségű árú kínálatától tehermentesíti ezzel az intézkedéssel a piacot, másrészt pedig a középminőségű borokat a silányminőségű borokból előállított párlat hozzáadása útján a külföldi kereslet kívánalmainak megfelelőbbekké teszi.
A javaslat ugyanezzel az intencióval vonja hatáskörébe a magyar konyakkérdés szabályozását is. Azon szoros kapcsolat alapján ugyanis, amely a bortermelés, borértékesítés és a konyakipar között van, a javaslat a francia, spanyol, német stb. külföldi államok törvényhozásának mintájára a konyakkérdést olyképpen szabályozza, hogy a magyar konyak név alatt csakis természetes borlepárlási terméket szabad forgalomba hozni. A tervezet ezzel a bortermelés érdekeit is védő intézkedéssel elsősorban a régen világszerte jó hírnévnek és nagy keresletnek örvendett magyar konyakot akarja régi poziciójába visszajuttatni. A hajdan kedvelt magyar konyakot az ipari szesszel hideg úton dolgozó ipar versenye szorította ki régi piacairól azon minőségi különbség miatt, amely a nagyrészt tisztán ipari szeszből készült vagy azzal kevert magyar konyak és a borlepárlás útján előállított francia, spanyol stb. készítésű hasonló termék között mutatkozott.
A konyakkérdés ilyetén szabályozásával, amely a konyakkészítést tisztán a borlepárlás útján való előállításra korlátozza, amíg a magyar konyakot újra versenyképessé teszi a világpiacon, egyúttal nagymennyiségű kivitelre alkalmatlan alacsony szesztartalmú bor kínálata alól tehermentesíti a piacot s egy hajdan virágzó mezőgazdasági ipar új alapját veti meg.
A borértékesítés érdekeit kívánja a javaslat előmozdítani a természetes úton előállított édes csemegeborok előállításának megengedésével is. Ily bor iránt nagy kereslet mutatkozik a világpiacokon, továbbá a tapasztalat szerint az ily borokat készítő külföldi államoknak világpiacokon nagy keresletnek örvendő csemegeborai előmozdítják az illető államok természetes és közönséges borainak kivitelét is.
A bor fogalma meghatározásában „friss” jelző felvételének különös jelentősége abban rejlik, hogy a bor előállítása szempontjából élesen megvonja a határvonalat a jelen §-ban adott fogalmi meghatározás szerinti bor és a 31. §-ban szabályozott különleges eljárások útján előállított csemegeborok között. Ennek az éles fogalmi meghatározásnak szükségét az indokolja, hogy a 31. § értelmében előállított borok forgalombahozatalánál oly elnevezések kötelező alkalmazását írja elő, amelyek azok különleges készítési módjára utalnak. Bár ezeknek a különleges eljárások útján előállított boroknak természetességéhez kétség nem férhet, amennyiben semmi idegen - nem közvetlenül a szőlőből származó - anyagot nem tartalmaznak, de a természetes aszúk, különösen Tokaj-hegyalja védelme céljából a tisztességes verseny érdekében, az elnevezési kényszer indokolt.
A friss jelző kitétele nem zárja ki azonban a tőkén megtöppedt (töppedt, aszúsodott és nemesen rothadt) aszúszőlőnek a bor előállításánál való felhasználását; tekintettel arra, hogy a friss jelző fogalmilag a tőkéről való leszedés és a borkészítésre való felhasználási folyamatok időbeli egymásutánjára vonatkozik; felhasználás szempontjából pedig fogalmilag épp úgy friss, az időben egyszerre szedett abszolute egészséges, mint a töppedt vagy a nemesen rothadt szőlő.
A javaslatban azért volt szükséges a bormust, a cefre, a szőlőtörköly és borseprő fogalmának a meghatározását felvenni, mert a megengedett eljárások kapcsán a javaslat többször beszél mustról, cefréről stb., ennélfogva tehát le kellett szögezni, hogy a törvényjavaslat szempontjából mi értendő ezen általánosan használt, de a köztudatban többé-kevésbbé nem elég szabatosan értelmezett fogalmak alatt.
A szakasz felsoroló (taxative) jellegéből kifolyólag természetszerűleg következik, hogy mindazon eljárás és minden olyan anyag használata tilos, amely ebben a §-ban felsorolva nincs, hacsak nem forognak fenn a 3., 4., 5., 6., 20., 31., 34., 35. és 37. §-okban felsorolt körülmények.
A javaslatnak a meg nem engedett anyagok használatának tilalmazására vonatkozó 7. §-ának rendelkezései exemplikativek. Az okszerű borkezelésnél tehát csakis azon eljárás, illetve azon anyagok használata megengedett, melyeket a javaslat 2. §-ában kifejezetten felsorol, vagy pedig amelyeket a javaslat az 5., 6., 20., 31., 34., 35-37. §-aiban felállított feltételek (engedély stb.) fennforgása esetére megállapít.
E p. a borpárlatnak az okszerű pincekezelésnél elismert eljárások korlátai között való használatát szabályozza. A javaslat az eddig használt ipari szesz helyett a borpárlat használatát írja elő. A szesz helyett a borpárlatnak, a nád- és répacukor helyett a sűrített must és szárított szőlőnek alkalmazásával a javaslat egyrészt a purizmus álláspontjára támaszkodva, elkerülni kívánja, hogy az okszerű borkezelésnél nem a szőlőből származó - tehát idegen eredetű - anyagok kerüljenek a borba vagy a mustba, másrészt pedig ezek kizárólagos használatának előírásával a bortermelés érdekeit, illetőleg produktumai értékesítési lehetőségeit kívánja előmozdítani.
Borászati szakismeretek fejlődésének tekintetbe vételével egészíttetett ki a kénezésre vonatkozó pont a cseppfolyósított, arzénmentes kénessav használatának megengedésével, az erre vonatkozólag megejtett kísérletek, valamint a gyakorlati élet tapasztalatai szerint is, a cseppfolyósított kénessav alkalmazása a kénezés legtökéletesebb formájának bizonyult. A kénezés ezen módját csaknem az összes (így pl. német, osztrák, svájci stb.) újabb külföldi bortörvények megengedik. A cseppfolyósított kénessav használatának az az előnye, hogy egyrészt a borba vagy mustba juttatandó kén adagolása sokkal pontosabb, megbízhatóbb a kénszelet alkalmazásával szemben, mert grammnyi pontossággal lemérhető, másrészt pedig hogy ez az eljárás pusztán csak vegytiszta kénessavat juttat a borba. Ennél az eljárásnál nem történhetik meg az, ami a kénszelet alkalmazásánál, hogy t. i. papír, zsákhamu, földes anyagok vagy a bor kénhydrogén ízének gyakori okozójaként mutatkozó lecsepegő kén, kerüljön a mustba vagy a borba.
A kénezés bár az okszerű borkezelésnél az eddigi tapasztalatok szerint szükséges és nélkülözhetetlen eljárás, tekintettel azonban arra, hogy a túlkénezett bor élvezete az egészségre káros hatásokat idézhet elő, közegészségügyi szempontból szükséges volt a forgalomba hozható borra, az abban foglalható összes (szabad és kötött) kénessav legmagasabb mértékének határát megállapítani. A határérték megállapítása részben az orvosok és fiziológusok által erre vonatkozólag eszközölt kísérletek alapján leszűrt tudományos megállapítások, részben pedig a külföldi törvényhozás vonatkozó intézkedéseinek tekintetbevételével történt.
A csontszén szónak „állati szén” szóval való helyettesítését indokolja, hogy az állati szén kifejezés magában foglalja egyszersmind a vérszén alkalmazhatását is, amely a borkezelésnél kiváló szernek bizonyult és több külföldi törvényben mint ilyen, a derítőszerek között kifejezetten is fel van sorolva.
Az olasz és francia törvényhozás mintájára a kifejezetten megengedett eljárások közé sorolt fagyasztás - ma a szeszdúsabb borok iránt a világpiacokon mutatkozó nagy kereslet idején - szükséges és hasznos eljárás. Igen alkalmas a gyenge (alacsony szesztartalmú) tömegborok szesztartalmának a töményítésére. Semmi idegen anyagot nem juttat a borba, előnyösen apasztja a víztartalmat, a bor tartalmasabbá, értékesebbé válik és azonkívül a mai magas fuvar- és vámtételek mellett kihasználhatók a nagyobb tömegű bor kisebb térfogatbani szállításának előnyei is.
Tapasztalat szerint a borászati ismeretek fejlődése, a piac változó ízlése, továbbá a változó kereslet szükségessé tehet olyan változtatásokat, amelyeknek érdekében sokkal könnyebben rendelkezésre álló mód a rendeleti úton való szabályozás, mint a hosszadalmas törvényrevizió. A javaslat azonban a végrehajtó hatalomnak adott ezen felhatalmazást, az alkotmányunk szempontjából támasztható aggályok eloszlatása céljából, a jelen törvény elvi korlátai közé szorítja. Ilyen irányú felhatalmazást tartalmaz egyébként az osztrák törvény és több külföldi törvény is, melyek ezt a kérdést általában a rendeleti úton való szabályozásnak tartják fenn.
A kedvezőtlen évjáratok termése megjavításának módozatait állapítja meg. Az 1908. évi bortörvény által erre a célra megengedett répa- és nádcukor használata helyett az ugyanazon borvidékről származó szárított szőlő és sűrített must engedély melletti hozzáadását írja elő. Ez az eljárás, amely a feljavítás legtermészetesebb módja, szemben a cukrozással, semmi idegen anyagot nem visz a mustba, illetőleg a borba, nem vonja el a cukrot a közfogyasztás alól, de előnyösen befolyásolja a feljavítandó bor minőségét is, mert emeli az extrakt tartalmát.
A bor szesztartalmának borpárlat hozzáadása utján való emelését szabályozza. A legutolsó évek tanulságai szerint a magyar borkivitel legfőbb akadályának az a körülmény mutatkozott, hogy a magyar borok nagy százaléka bár elég magas szesztartalmú, de még sem üti meg a szesztartalom azon mértékét, amelyet a behozatalra szoruló külföldi államok piacának a kereslete, a fogyasztók jelenlegi ízlése a tömegboroktól megkíván. De nemcsak a piac, hanem maguk a behozatalra szoruló államok hivatalos körei is, saját bortermelésük védelme szempontjából, csakis a magasabb szesztartalmú borok behozatalát engedik meg, mert a borbehozatal szempontjából tekintetbe jövő európai államok nagyrészt a szőlőzóna északi felébe esnek és így náluk a szőlő nem érhet be tökéletesen, minélfogva maguk alacsony szesztartalmú borokat termelnek, amelyeknek megjavítására házasítási célból van szükségük magasabb szesztartalmú borokra. Jelenleg a helyzet az, hogy a kb. 13 malligand fokos borok azok, amelyek ezidőszerint a világpiac ízlésének kívánalmait megütik. Tehát a borkivitel fellendítése érdekében arra kell törekednünk, hogy minél nagyobb tömegű magas malligand fokos bor álljon export célra a magyar borkereskedelem rendelkezésére. Ezt pedig a magyar bortermelés minden évjáratban csakis a szesztartalom okszerű emelésével érheti el.
A világpiac keresletének ezt a kívánalmát átérzik az ú. n. déli nagy bortermelő államok is. És dacára annak, hogy klimatologiai viszonyaiknál fogva a mi borunknál természetszerűleg magasabb szesztartalmú borokat képesek előállítani, mégis ezen államok, mint pl. Olasz- és Spanyolország, a bor szesztartalmának emelése céljából a borhoz tiszta borpárlat hozzáadását a megengedett eljárások közé sorozzák, egyes államok pedig, mint pl. Franciaország, az igen elterjedt cukrozással helyettesítik a szeszhozzáadást.
Az ipari szesznek minden vonatkozásban való tilalmazásával és ehelyett a borpárlat használatának megengedésével a borértékesítés előmozdítását kívánja elősegíteni a javaslat. A mustok javítása s a borok feljavításánál mutatkozó borpárlat-szükséglet előállítása nagy tömeg alacsony szesztartalmú bortól fogja a piacot megszabadítani.
Az engedélyezési eljárásnak körültekintő gazdasági politika mellett való kezelésével, az állami ellenőrzés szigorú végrehajtásával, az export célra szeszezett borok a jobb minőségű hegyi boraink értékesítését károsan befolyásolni nem fogják. A szeszezési engedéllyel bíró üzemek forgalmának állami ellenőrzése pedig a szeszezéssel kapcsolatban netán fellépő hamisítások felderítését megkönnyíti.
A tervezetnek azon intézkedése pedig, mely a földmívelésügyi minisztert a központi szőlő- és borgazdasági kísérleti állomás és az illetékes mezőgazdasági kamara véleményének meghallgatásával felhatalmazza, hogy egyes, egész borvidékeken kedvezőtlen évjáratok termésének feljavítási párlat hozzáadásával megengedje olyképen, hogy az így feljavított bor szesztartalma a borvidék kedvező évjáratának szesztartalmát érje el, a sokkal nehezebben végrehajtható mustcukrozás útján való javítást kívánja helyettesíteni és további célja, hogy az évjáratok szeszélyétől függetlenítve, nagy tömegű, lehetőleg mindig egyforma azonos commerz bor álljon a kivitel rendelkezésére.
A felsorolás így is csak példaképpen történik. Tehát bármely oly anyag hozzáadása esetére, mely a 2. §-ban, illetve a 3. § alapján kiadott rendeletben kifejezetten felsorolva nincs, - a borhamisítási kihágás elkövetése megállapítandó.
A minőségi javulást s ezzel a magyar bornak a külföldi piacokon versenyképessé tételét kívánja a javaslat szolgálni azzal, hogy a beteg, ki nem gyógyítható borok forgalombahozatalát tilalmazza s azok felhasználását ipari célokra korlátozza. A beteg boroknak ipari célra való felhasználására történt korlátozásával egyidejűleg a javaslat a borászati tudomány és a modern borkezelés kívánalmainak megfelelően minden módot megad ezen borok meggyógyítására (párlathozzáadás 2. § c) pont), kultúrélesztő alkalmazása, illetve azzal való tovább, valamint újraáterjesztés (2. § j) pont), friss, egészséges seprőre való felöntés (2. § l) pont), szűrés, paszteurözés (2. § m) pont), valamint a preventiv házasítás.
A beteg borok forgalombahozatala, illetőleg felhasználása tekintetében hasonló intézkedést tartalmaz a legújabb, 1921. évi augusztus 19-iki francia bortörvény is.
A borok házasítására vonatkozó szabályokat tartalmazza, különös tekintettel a minőség javítása szempontjából, a fajtajelleg s fajtisztaság, továbbá a borvidékek védelmére. Az előző törvény házasításra vonatkozó intézkedésével szemben nagy súlyt helyez a megjelölésnél a bor tényleges származására úgy földrajzilag, mint a bor előállítására felhasznált szőlőfajta tekintetében. Amíg a régi bortörvény a házasított borok elnevezésénél és megjelölésénél a házasítás útján előállott bor jellegére helyezte a fősúlyt, addig a valódiság elve alapján a javaslat a tényleges származására (származási hely, bort adó szőlőfajta) fekteti a súlyt.
A házasított boroknál tekintettel van az egyes borvidékek védelmére is, mert a borvidéknek a megjelölésben való használatát csakis ugyanazon borvidéken belűl szűrt borok házasítása esetén engedi meg.
A bortermelő és kereskedő a név- és cégbitorlás esetén az ezen szakaszban adott védelmen kívül úgy a cég- és védjegy-oltalomról szóló, mint a tisztességtelen versenyről szóló törvény oltalma alatt is áll.
A magyar vörösbortermelés védelmére van hivatva. A külföldi piacokon a multban nagy keresletnek örvendett magyar vörösbor hírnevét azzal tették tönkre, hogy erős festékanyagtartalmú, jobbára ú. n. direkttermő szőlőből szűrt borokat fehér borral házasítva, vörösbor néven hoztak forgalomba. A javaslat ezen §-ban foglalt rendelkezéseivel ezeket a visszaéléseket akarja megszüntetni.
A magyar bor jellegének megőrzését célozza. A szőlőmívelés megdrágulása nagy mértékben felidézte a direkttermő fajták telepítését. Ezeknek a direkttermő fajtáknak nagymérvű és többnyire indokolatlan telepítése veszélyezteti a magyar bor régi karakterét. A szőlő- és borgazdasági kísérleti állomáson hosszabb idő óta részletes vizsgálatok és kísérletek folynak ezen direkttermő fajtákból szűrt borokat illetőleg. Ezek alapján megállapíttatott, hogy ezen fajtákból szűrt borok százalékos összetétele (alkatelemeinek egymáshoz való viszonya) lényegesen különbözik a honi fajtákból szűrt borok összetételétől, különösen az alkohol, glycerinarány, extrakt és savarány, összes sav- és illósavmennyiségek stb. tekintetében.
Kétségtelen, hogy bizonyos talajviszonyok mellett hazánk különböző borvidékei egyes helyein nélkülözhetetlen az ezekkel való termelés, tekintettel azonban arra, nehogy ezen igénytelenebb és lényegesen alacsonyabb termelési költségekkel járó fajták termelése egyeseket oly helyeken is - ahol erre szükség nincsen - ezek telepítésére csábítson, szükségesnek mutatkoztak olyan intézkedések, amelyek alkalmasak arra, hogy a termelőket oly helyeken, ahol ezeknek a telepítése nem indokolt, visszatartsa.
Tiltja külföldi édes vagy szeszezett csemegeboroknak hazai termésű borokkal való házasítását, mert ezek magas extrakttartalmuknál fogva a házasított termék vízzel történő esetleges házasítása palástolására igen alkalmasak.
E rendelkezések azon célból vétettek fel, hogy a javaslatnak a bor forgalomba hozatalának szabályozására vonatkozó rendelkezései könnyebben ellenőrizhetők legyenek. A 2. bekezdésben foglalt azon rendelkezésnek, - amely a gyógyítás alatt álló beteg, hibás, törköly-, avagy pedig romlott bor és ezért forgalomba nem hozható borokat tartalmazó hordók megjelölésére vonatkozik - célja, hogy a javaslat által forgalomba hozni tilalmazott borok tárolásának oka teljes határozottsággal megállapítható legyen. Ezekkel az intézkedésekkel azonos rendelkezéseket tartalmaz a svájci bortörvény (164., 165. §) is.
A javaslat az aszú- és édes szamorodni borok készítése, illetőleg ezek okszerű kezelése érdekében a Tokajhegyalja zárt területén megengedi az aszú- és édes szamorodni borok szesztartalmának borpárlat hozzáadása útján való emelését. Az aszútermelés védelme és a rendkívül értékes édes szamorodni borok természetes cukortartalma megőrzésének szempontjából kívánatos volt a régi törvénynek a szesztartalom emelésére vonatkozó tilalmát megszüntetni, a természetes cukortartalom megtartásának, vagyis a teljes kierjedésnek meggátlása céljából. Ezek a borok hosszabb ászokolást kívánnak s a hosszabb ászokolás alatt, kivált a silány gönci hordókban, a párolgás okozta alkoholveszteség tetemes. A szesztartalom csökkenése a tovább erjedést vonja maga után s ennek folytán minőség és értékcsökkenés áll elő. Az elpárolgó alkohol pótlására tehát - az okszerű kezelés érdekében - szüksége van a bornak s ezért az 1908. évi bortörvény életbelépte előtt s megelőző 1893. évi bortörvény alapján gyakorolták is ezt az egész Tokajhegyalján.
A gyakori hűvös, esős idők gyenge évjáratok alkalmával - különösen a tipikus hegyaljai fajta, a furmint, vad, savanyú bort ad, ami csak szesszel javítható, símítható, ilyenkor a mesterségesen hozzáadott szesz a bor savtartalmát részben leköti és azzal esztereket, aethereket képez, aminek folytán nemcsak símább, lágyabb, de egyszersmind illatosabb is lesz. A nem megfelelő alkoholtartalmú szamorodni és aszú illata, zamata, édessége csökken; elvékonyodik, kiüresedik, helyváltoztatás esetén megzavarodik, melegebb pincékben karakterét elveszti, megvilágosodik.
Szeszhozzáadás nélkül az aszút - hacsak agyon nem kénezik, alig lehet megóvni az ecetíztől. A szeszhozzáadás további előnye, hogy ilyképen az aszút sokkal hamarább lehet készre - palackéretté kezelni.
Bár ezen borok természetessége kétségen felül áll, amennyiben előállításuknál semmiféle idegen, nem szőlőből származó anyag nem használható, mégis úgy az előállítást, mint valóságos értéküket tekintve, az értékben ezek felett kimagasló aszú és a különösen világhírű tokajhegyaljai boraink védelme érdekében kívánatos volt ezen édes borok előállítására való utalásként ezeknek a „csemege” és „likőrbor” név alatti kötelező forgalombahozatalát előírni.
A 31. § szerinti édes csemegebor és az aszú között lényeges különbség abban van, hogy amíg az aszúnál a koncentráció a tőkén magától, a természet behatása (töppedés, aszúsodás, nemes rothadás) folytán megy végbe és ezzel kapcsolatban egyéb belső kémiai elváltozás lép fel, addig a csemegeboroknál csak koncentráció történik és pedig nem a tőkén, hanem attól elkülönítve természetesen vagy mesterségesen. (Must besűrítése, bor lepárlása, illetve a tőkéről leszedett szőlő szárítása stb.)
Az aszú elnevezésnek a címkén a származási hellyel egyenlő nyomású és egyenlő nagyságú betűkkel kötelező feltüntetése Tokajhegyalja különleges védelme érdekében történt.
Sem az 1893., sem az 1908. évi bortörvény nem terjeszkedett ki a borpárlat és konyakkérdés szabályozására, holott a borpárlat, mint a legszorosabb értelemben vett borfeldolgozási termék szoros kapcsolatban van a termelés és értékesítéssel. Egyébként csaknem az összes külföldi államok kodifikációjában a párlat és konyakkérdés szabályozása az illető államok bortörvényében foglal helyet (német, spanyol, francia stb.).
A törkölybor-készítésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák. Az 1908. évi bortörvény azokat a termelőket, akiknek 2 holdnál nagyobb szőlőterületük van, megfosztotta a törkölybor-készítés lehetőségétől. Ez a rendelkezés igazságtalanul sujtotta a nagyobb termelőket, akiknél pedig a törkölybor-készítés lehetősége - a jelenlegi nehéz munkásviszonyok közt, amikor a szőlőmunkás a magas napszám mellett még borjárandóságot is kíván - fontos érdekeket érint.
A törkölybor-készítés lehetőségét éppen a nagyobb termelőktől megvonni indokolatlan volna, annál is inkább, mert a nagyobb termelőknél annál kevésbbé kell a törkölyborral elkövethető visszaélésektől tartani, mert ezeknek boraik értékesítése érdekében saját szempontjukból is jó hírnevükre fokozottan őrködniök kell.
A házi italul készíthető törkölybor mennyiségét a javaslat a szőlőterület alapul vétele mellett a megmunkáláshoz szükséges munkaerők számának figyelembe vételével állapítja meg.
A törkölyborra vonatkozó rendelkezések végrehajtása s a végrehajtás ellenőrzése érdekében állapítja meg a javaslat a törkölybor-készítés kötelező bejelentését, a községi előljáróság részéről az ellenőrzést, valamint a készített törkölybor-mennyiségek nyilvántartását.
A törkölybor forgalombahozatalára vonatkozó tilalom ellenőrzése érdekében írja elő a javaslat a törkölybort tartalmazó hordókon „Törkölybor nem eladásra szánt” megjelölés kötelező használatát. A törkölybor megjelölésére hasonló intézkedést tartalmaz az osztrák, olasz és svájci bortörvény is.
Az V. fejezethez
A büntetési tételek az elzárás mellett kiszabható mellékbüntetések tekintetében általában szigorúbbak az 1908. évinél. Büntetési tételek szigorítását részben általános, részben speciális körülmények indokolják. Büntetési tételek szigorítását elsősorban az az általánosan tapasztalható, szomorú körülmény indokolja, hogy a társadalomnak mai, a háború és forradalmak következtében csökkent erkölcsi mentalitásával szemben nem bizonyulnak elegendőnek a régi bortörvény büntetési keretei arra, hogy az elítéltet a büntetés kiszabásával úgy sujthassa, hogy a bűnözőben, akár a bűnözés szubjektív érzését felkelthesse, akár pedig a büntetés kiszabásával a büntetés céljai, elrettentés, a további bűnözéstől való visszatartás stb. elérhető legyen. Az erkölcsök eldurvulásával egyenes arányban szigorúbb büntetéseket követel a társadalmi rend. Büntető határozatok szigorításának, ezen általános indok mellett, vannak még egyéb különös okai is. A javaslat ugyanis a borértékesítési lehetőségek előmozdítása céljából, illetve az ehhez fűződő fontos közgazdasági érdekekre való tekintettel az indokolás általános részében, valamint különösen az első fejezethez sóló indokolás szerint megokoltan, az okszerű borkezelésnél, valamint a borok úgynevezett feljavítása terén több olyan intézkedést tervez, amelyeket azok, akik a törvény által felállított korlátokat áthágják, borhamisítási üzelmekre használhatnak fel. Ezért volt szükséges a szeszezés, mustjavítás stb. műveleteket engedélyhez kötni s szigorú ellenőrzés alá helyezni s ezért szükséges a törvényjavaslat ezen intézkedései megszegését szigorúbb büntető határozatokkal is körülbástyázni. A szigorú ellenőrzés és a jelzett cselekmények megszegéséért megállapított súlyos büntető szankciók alkalmasak lesznek arra, hogy a törvényt megszegni akarókat a bűnözéstől visszatartsák. Az elzárás büntetés a cselekmények kihágás voltára tekintettel, nem volt felemelhető, de a pénzbüntetések vannak magasabban megállapítva.
A munkaadó vagy a felügyelettel megbízott egyén felelősségének érintése nélkül a hamisított bor és a valóságos származásnak, jellegnek és előállítási módnak meg nem felelő elnevezésű ital forgalombahozatala esetén a csapos kimérőt is felelőssé teszi. Tekintettel, hogy a gyakorlat szerint a csapos kimérő szokott akként szerepelni, akire a tulajdonos áthárítja a cselekmény elkövetését s tekintettel arra, hogy a csapos kimérő épp az a személy, akinek a kezén feltétlen keresztül kell hogy menjen a pancsolt bor, célravezetőnek látszik az ő személyét kifejezetten felelőssé tenni. A csapos kimérő felelőssége tudatában, félve a büntetőjogi felelősségrevonástól, sok hamisított bor forgalombahozatalát fogja megakadályozni.
A 48. § a büntető ítélet közzététele iránt intézkedik. Ez nem új intézkedés, benne volt már az 1908. évi, sőt az 1893. bortörvényben is, változás annyiban történt, hogy az eddigi törvények egy esetre sem írták elő kötelezőleg a közzétételt, annak elrendelését a rendőri büntető bíró diszkréciójára bízták. A javaslat azonban, abból indulva ki, hogy a közzététel a tapasztalatok szerint legtöbbeket magánál a tulajdonképeni büntetésnél is jobban elrettent és visszatartja kihágások elkövetésétől, a 42. és 43. §-ba sorozott legsúlyosabb kihágások elkövetésénél kötelezőleg mondja ki a büntető ítélet közzétételét.
Az 51. § az eljáró hatóságokat állapítja meg. Az 1908. évi törvénnyel szemben újítás csak az, hogy a jelen törvény alapján folyamatba tett rendőri büntető ügyek III. fokú elbírálását a m. kir. földmívelésügyi miniszter hatáskörébe utalja, ki a belügyminiszterrel egyetértőleg bíráskodik. A javaslat ezen intézkedését indokolja, hogy a jelen törvénybe foglalt kihágások se nem közigazgatási, se nem elsősorban rendészeti, hanem elsősorban közgazdasági jellegűek. A borhamisítás, hamisított bor forgalombahozatala által elkövetett kihágások a jelen törvény által védeni kívánt érdekkört főkép nem azzal veszélyeztetik, hogy a hamisító anyagi érdekből, nyereségvágyból megsérti a fogyasztó vagy kereskedő anyagi érdekét, hanem az ezen kihágások által veszélyeztetett érdekek és elsősorban főleg a termelői érdekek sérelme abban csúcsosodik ki, hogy egy-egy ilyen esetleg még külföldre is kijutott pancsolás és hamisítás következtében a magyar bor jó hírneve csorbul és ennek következtében arról a piacról rövidebb-hosszabb időre, esetleg örökre kiszorul. Itt az a lényeges momentum, hogy egy lelketlen űzérnek nyereségvágyból eszközölt kisebb borpancsolása esetleg egy egész borvidék borértékesítési viszonyait teszi tönkre és az ottani termelőket ez által közvetve milliós károsodással sujtja.
