A leánykereskedés néven ismert bűnös üzelmek elnyomása végett Párizsban 1904. évi május hó 18-án nemzetközi megállapodás és 1910. évi május hó 4-én nemzetközi egyezmény jött létre.
Az első helyen említett nemzetközi megállapodáshoz Magyarország 1905. évi január hó 18-án csatlakozott, a második helyen említett nemzetközi egyezményt pedig Magyarország 1910. évi május hó 4-én írta alá.
A megállapodás az 1912:XLIX. törvénycikkben, az egyezmény pedig az 1912:LXII. törvénycikkben iktattatott az ország törvényei közé.
Az 1904. évi megállapodás a leánykereskedés ellenőrzését és megakadályozását célzó közigazgatási (rendőri) természetű intézkedéseket foglalja magában, az 1910. évi egyezmény pedig a leánykereskedéssel összefüggő büntető rendelkezésekre és a nemzetközi büntető jogsegélyre vonatkozik.
Ez a két nemzetközi szerződés az 1921:XXXIII. törvénycikkbe iktatott Trianoni Békeszerződés 217. Cikkének 14. pontja alapján a békeszerződés hatálybalépésétől, vagyis 1921. évi július hó 26-tól kezdődőleg újból alkalmazást nyer.
A Trianoni Békeszerződés 23. Cikkének c) pontja pedig a Nemzetek Szövetségét bízta meg a leány- és gyermekkereskedelemre vonatkozó egyezmények végrehajtásának legfőbb ellenőrzésével.
E legfőbb ellenőrzési jog gyakorlásaképpen a Nemzetek Szövetsége 1920. évi december hó 15-én tartott közgyűlésében határozatot fogadott el, amelyben felhatalmazta főtitkárát olyan kérdőív szerkesztésére, amelyben felvilágosításokat kérnek az egyes kormányoktól az 1904. évi május hó 18-án kelt nemzetközi megállapodás és az 1910. évi május hó 4-én kelt nemzetközi egyezmény végrehajtása tárgyában tett intézkedéseikről.
A Nemzetek Szövetségének főtitkára ezt a kérdőívet a magyar kormánynak is megküldötte és erre a kérdőívre a magyar kir. igazságügyminisztérium részletes választ dolgozott ki és küldött el diplomáciai úton a Nemzetek Szövetségéhez.
A kérdőívre adott feleletekben foglalt felvilágosítások ama nemzetközi konferencia számára voltak szükségesek, amelyet a Nemzetek Szövetségének közgyűlési határozata értelmében a Nemzetek Szövetségének Tanácsa a legközelebbi közgyűlés előtt tartozott összehívni.
Ez a nemzetközi konferencia 1921. évi június hó 30-án Genfben kezdte meg a tanácskozásait és azon a Nemzetek Szövetségének meghívása folytán a magyar kormány is képviseltette magát. A nemzetközi konferencián 34 állam vett részt. A tanácskozások 1921. évi június hó 30-tól július hó 5-ig tartottak. Tanácskozásainak eredményét a konferencia záróokmányba foglalta, a legfontosabb határozatokat pedig a nagybritanniai kormány képviselője a Nemzetek Szövetségének Tanácsában nemzetközi egyezmény tervezetébe foglalta és azt a Tanács felülvizsgálata alá bocsátotta oly célból, hogy annak alapján nemzetközi egyezmény létesíttessék.
A Nemzetek Szövetségének Tanácsa a nagybritanniai képviselő javaslatát elfogadta és az 1921. évi szeptember hó 30-án kelt nemzetközi egyezmény 27 állam képviselője alá is írta.
A Nemzetek Szövetségének főtitkára az egyezmény 10. Cikke értelmében a Tanácsnak 1922. évi január hó 14-én tartott ülésében hozott határozatához képest diplomáciai úton felszólította a magyar kormányt is, hogy ehhez az egyezményhez járuljon hozzá, illetőleg hogy azt az erre rendelkezésre álló határidőn belül írja alá. Az aláírásnak 1922. évi április hó 1-ig kellett megtörténnie, amely határidő elmulasztása után már csak utólagos csatlakozásról lehetett volna szó.
Minthogy az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920:I. tc. 13. §-ának negyedik bekezdése szerint a nemzetközi szerződéseket Magyarország nevében a felelős minisztérium útján a Kormányzó köti, hivatali elődöm a minisztertanácsnak 1922. évi március hó 17-én tartott ülésében hozott határozata alapján a Főméltóságú Kormányzó Úrhoz előterjesztést tett, amire a Kormányzó Úr 1922. évi március hó 21-én a nemzetgyűlés utólagos hozzájárulásának fenntartásával felhatalmazta hivatali elődömet arra, hogy a nőkkel és gyermekekkel űzött kereskedés elnyomása végett 1921. évi szeptember hó 30-án Genfben kötött Nemzetközi Egyezménynek Magyarország, mint szerződő fél által 1922. évi március hó 31-ig aláírása iránt a magyar kir. kormány nevében intézkedhessék és az egyezmény törvénybeiktatását készítse elő.
Ennek következtében a berni magyar kir. ügyvivő utasítást kapott, hogy az említett egyezményt Magyarország nevében szerződő félként írja alá, ami az 1922. évi március hó 30-án meg is történt.
Az Egyezmény az 1904. évi megállapodás és az 1910. évi egyezmény rendelkezéseit módosító és kiegészítő pótegyezmény jellegével bír és az említett két nemzetközi szerződésben használt „leánykereskedés” kifejezése helyett mindenütt a megfelelőbbnek mutatkozó „nőkkel és a gyermekekkel űzött kereskedés” kifejezést („traite des femmes et des enfants”) használja.
Szükségtelennek látszik annak részletes fejtegetése, mily nagyfontosságú humanitárius és kultúrális érdekei fűződtek a megcsonkított Magyarországnak ahhoz, hogy a szóbanforgó Egyezményt aláírja. Elég rámutatni arra, hogy a multban Magyarország volt a nemzetközi leánykereskedők egyik legkedveltebb működési tere és már az 1908:XXXVI. törvénycikkbe iktatott büntetőnovella 43-47. §-aiban hatásos rendszabályok léptek életbe működésük meggátlása végett. Ez indította a m. kir. kormányt arra, hogy az 1904. évi május hó 18-án kelt nemzetközi megállapodáshoz csatlakozzék, az 1910. évi május hó 4-én kelt nemzetközi egyezményt pedig szerződő félként aláírja és az 1921. évi június hó 30-tól július hó 5-ig tartott genfi nemzetközi konferencián is képviseltesse magát, valamint az annak működése alapján létrejött újabb Nemzetközi Egyezményt a Nemzetek Szövetségének felhívása folytán a nemzetgyűlés utólagos hozzájárulásának reményében szerződő félként, nem pedig utólagos csatlakozás alakjában írja alá.
Ennek az újabb egyezménynek az elfogadását Magyarország részéről már maga az a körülmény is eléggé megokolja, hogy az egyezmény csupán kiegészítése az 1904. évi május hó 18-án kelt Nemzetközi Megállapodásnak és az 1910. évi május hó 4-én kelt Nemzetközi Egyezménynek és célja a nőknek és a gyermekeknek még hatásosabb védelme.
Az Egyezmény a büntetőtörvények körébe vágó 2., 3. és 5. Cikkeinek rendelkezései folytán törvénybeiktatásra szorul és szükségessé teszi az 1908:XXXVI. tc. (büntető novella) egyes rendelkezéseinek megfelelő módosítását, minthogy az Egyezmény aláírásával Magyarország az Egyezmény idézett cikkeiben meghatározott kötelezettségek teljesítését is elvállalta.
Az 1908:XXXVI. törvénycikk módosítására vonatkozó rendelkezéseket a 2. § tartalmazza. E rendelkezések lényege az, hogy a 2. Cikknek megfelelően a büntetőjogi védelem ezentúl mindkét nemhez tartozó egyénekre kiterjed és a 3. Cikkben vállalt kötelezettségnek megfelelően a büntető novella 43., 44. és 46. §-aiban említett húsz éves korhatár a huszonegyedik évre emelkedik s az előkészületi cselekmény is büntetés alá esik.
A büntetőjogi védelemnek a férfinemre kiterjesztése főleg egyes tengerentúli országokban a mindkét nemhez tartozó gyermekekkel űzött kereskedés ellen irányul. Bár ilyen üzelmek nálunk csak szorványosan fordulnak elő, az egyezmény 2. Cikkében vállalt kötelezettség folytán a büntetőjogi védelmet a férfinemhez tartozó egyénekre is ki kell terjeszteni, mert enélkül nem lehetnek megbüntetni az ily bűncselekményt külföldön elkövető, de nálunk kézrekerülő azokat az egyéneket, akiket a Btk. 17. § 1. bek. értelmében más állam hatóságának nem lehet kiadni.
A korhatár felemelésének indoka az, hogy legtöbb európai államban a nagykorúság korhatára a 21. év és ekként célszerűnek mutatkozott a védelem korhatárát erre a korhatárra felemelni. Magyarországra nézve ez annál indokoltabb, mert nálunk a nagykorúság korhatára a 24. év.
Az egyezmény 3. Cikkében foglalt kötelezettségnek a szóban levő bűncselekmények elkövetésére létesülő szövetség megbüntetésével teljesen eleget teszünk, mert a kísérlet a büntető novella 43. §-ában mint befejezett cselekmény büntetendő, a bűntettek kísérlete a Btk. 65. §-ához képest mindig büntetés alá esik, a büntetőnovella 44. §-a pedig büntetni rendeli az ott meghatározott kerítés vétségének kísérletét is. Az előkészületi cselekmény büntetése megfelel a büntetőtörvénykönyv (1878:V. tc.) hasonló elv alapon nyugvó rendelkezéseinek. Az előkészületi cselekmény büntetés alá vonásának büntetőjogi indoka: a védett jogtárgy értéke és az előkészületi cselekményben rejlő nagyobb objektív veszély az idetartozó bűncselekményeknél kétségkívül fennáll.
A 3. § szerint a jelen törvényt a m. kir. igazságügyminiszter, belügyminiszter és kereskedelemügyi miniszter, valamint a népjóléti és munkaügyi miniszter hajtja végre, mert az Egyezmény 2., 3., 4. és 5. Cikke az igazságügyminiszter, a 6. és 7. Cikke pedig a m. kir. belügyminiszter, a kereskedelmi miniszter, a népjóléti és munkaügyi miniszter hatáskörébe eső kérdéseket érint.
