Az 1923:XXXIX. törvénycikk a magánjogi címen alapuló pénztartozások késedelmes teljesítése esetében késedelmi kamat helyett kártérítés fizetésére kötelezte az adóst. E törvény magalkotását az indokolta, hogy a gazdasági viszonyok bizonytalansága következtében a hitelező a pénztartozás késedelmes teljesítése által a törvényes késedelmi kamat mértékét meghaladó kárt szenvedett, az adósok pedig ezzel a helyzettel úgy éltek vissza, hogy a teljesítéssel anyagi előny szerzése végett szándékosan késlekedtek.
Az 1923:XXXIX. törvénycikk hatálya e tc. 9. §-ának második bekezdése értelmében folyó évi december hó 16-án lejár. A jelenlegi közgazdasági helyzet, különösen a hitelszerzés ismeretes nehézségei még ma sem engedik meg a régi kamattételekhez való visszatérést és a pénztartozás késedelmes teljesítése a mostani hitelviszonyok között is olyan hátránnyal sujtaná a hitelezőt, amelyért a törvényes késedelmi kamat kellő kárpótlást nem nyujtana. Ezért addig is, amíg a változott viszonyoknak megfelelő kamattörvény megalkotható lesz, indokolt az 1923:XXXIX. törvénycikk hatályát meghosszabbítani.
Szükséges a teljesítéssel késedelmes adósok egy további visszaélése ellen is törvényes gátat emelni. Ugyanis a polgári perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1912:LIV. tc. 41. §-a szerint az ott felsorolt végrehajtási cselekményeknek foganatosítását, így különösen az árverés megtartását el kell halasztani addig, amíg a végrehajtás foganatosításával megbízott bírósági kiküldöttnek bármely határozata vagy intézkedése ellen beadott előterjesztés jogerős elintézést nyer. E törvényes rendelkezéssel a végrehajtást szenvedő adósok sok esetben olyan módon élnek vissza, hogy még a teljesen alaptalannak talált előterjesztéseiket elutasító végzések ellen is felfolyamadást adnak be, csupán azért, hogy az illető végzés jogerőre emelkedését hátráltassák és a hitelező kielégítését elodázzák. Nyilvánvaló, hogy az így szándékosan előidézett teljesítési késedelem folytán a hitelezőt kár éri. E mellett a törvénytisztelet is csorbát szenved, ha a teljesítést a törvényre hivatkozással tárgyi indokoltság nélkül kártokozó szándékkal halasztani lehet.
Ehhez képest az említett visszaélés meggátlása végett indokolt az 1912:LIV. tc. 41. §-ának második bekezdését akként módosítani, hogy az ott megjelölt végrehajtási cselekmények már az előterjesztés elsőfokú elintézése után foganatosíthatók legyenek és az előterjesztés tárgyában hozott elsőfokú végzés ellen beadott felfolyamadásnak ne legyen halasztó hatálya.
