1926. évi IX. törvénycikk indokolása

a Spanyol Királysággal kötött, 1925. évi június hó 17-én Madridban aláírt kereskedelmi egyezmény becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

Spanyolországhoz való kereskedelempolitikai viszonyunk ezidőszerint szabályozva nincs. A spanyol áruk Magyarországon a magyar autonóm vámtarifa tételei, míg a magyar áruk Spanyolországban a spanyol vámtarifa maximális tételei szerint vámoltatnak el. Azonkívül a magyar áruk után Spanyolországban beszedett vámokhoz még egy 80%-os valutakoefficiens számíttatik hozzá. Ezen körülmény a magyar exportot, melynek Spanyolország már a háború előtt is elég jelentős piaca volt, súlyos helyzet elé állítja, miután a spanyol vámtarifa maximális tételei már magukban véve is igen magasak, azonkívül Spanyolország legtöbb állammal szerződéses viszonyban van, s így ezen államok a spanyol vámtarifa alacsonyabb vámtételeit élvezik, minek folytán a magyar árucikkek a spanyol piacon szerződés hiányában alig versenyezhetnek. A magyar kormány méltányolva azon fontos gazdasági érdekeket, melyek Spanyolországhoz való kereskedelempolitikai viszonyunk rendezéséhez fűződnek, már 1924. év folyamán felvette a spanyol kormánnyal diplomáciai úton az előkészítő tárgyalásokat s miután időközben a behozatali korlátozásoknak 1925. évi január hó 1-én történt megszüntetése és az új magyar vámtarifa életbeléptetése a megegyezésre kellő alapot nyujtott, az érdemleges tárgyalások folyó évi április hó végén megindultak és június hó folyamán eredményes befejezést nyertek.

A magyar ipar szempontjából a megkötött egyezménynek a jelentősége elsősorban az, hogy megszünteti azon differenciális elbánást, amellyel a magyar kivitelnek Spanyolországban más államokkal szemben mindeddig meg kellett küzdenie. Jelentősége van továbbá abból a szempontból is, hogy a magyar gépiparnak és izzólámpaiparnak, továbbá a magyar ásványvíznek és egyes mezőgazdasági termékeknek tarifális kedvezményeket nyujt.

Ezek ellenében a magunk részéről vámkedvezményeket nyujtottunk a déligyümölcsök behozatala részére, ú. m.: narancs, citrom, banán, füge stb. és a Spanyolországot különösen érdeklő nyers parafa és parafagyártmányok részére. Ezenkívül a magyar autonóm vámtarifában a palackborokra megállapított 240 aranykoronás vámtétel, a 18 alkoholfokon felüli Malaga, Jerez, Taragona stb. palackozott csemegeborokra 200 aranykoronára szállíttatott le.