Az európai gazdaságpolitika egyik fő tényezője Franciaország. Gazdaságpolitikai viszonyaink rendezésénél az ezen ország fontosságának megfelelő szerep jutott a Franciaországgal kötött kereskedelmi szerződésünknek és ugyancsak az ennek megfelelő érdeklődéssel figyeltük e szerződés hatását közgazdaságunkra. A fokozott figyelem oka abban rejlett, hogy a szerződés megkötése időpontjában mindkét fél tudta, hogy tulajdonképpen a két állam kereskedelempolitikai vonatkozásainak megalapozására irányuló kísérletről van szó. A multban ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia egységes vámhatárai közötti Magyarország alig állott közvetlen gazdasági kapcsolatban Franciaországgal. Hiányzottak ennélfogva a minden jó kereskedelmi egyezmény megkötéséhez nélkülözhetetlen gyakorlati tapasztalatok. Az 1925. évi egyezmény ideiglenes jellege a szerződés 32-ik cikkének 4-ik bekezdésében jutott kifejezésre, mely cikk kimondja, hogy a magas szerződő felek tárgyalás alá fogják venni azon módosításokat, amelyeket a tapasztalat netán szükségesnek bizonyít, ha a felek egyike ebbeli kívánságát 1926 július 1-étől fogva bármely pillanatban kifejezné.
Az 1925. évi szerződés 1926. évi február hó 21-én lépett életbe. Az előbb említett határozmány alapján a szerződés életbelépte után kialakult forgalomról szóló hivatalos statisztikai adatokból szerzett tanulságok alapján mult évi október hó elején a magyar kormány a szerződés revízióját hozta javaslatba. Az erre irányuló tárgyalások mult évi november hó 8-án vétettek fel Párizsban és december hó 18-án eredményesen be is fejeztettek.
A tárgyalások célja abban állott, hogy az 1925. évi szerződés alapján Franciaországgal kifejlődött gazdasági kapcsolatok lehető fejlesztése mellett a minden kísérleti jellegű provizóriumnál mutatkozó fogyatékosságok a szerződés életbeléptetése óta szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján kiküszöböltessenek. Bebizonyította ugyanis a hivatalos statisztika, hogy a kereskedelempolitikai tárgyalásoknál felhasználható némely hathatós fegyverünk elvesztése folytán beállott vámpolitikai gyengülésünk más államok, nem pedig Franciaország részére hajtott hasznot. Igyekeznünk kellett tehát arra, hogy a szerződést minden olyan tételtől tehermentesítsük, amelynél nyilvánvaló francia érdekekről nem volt szó és hogy a némely helyen kissé általános szövegezés által okozott vámleszállítások tüzetesebb körülírások által azon cikkekre korlátoztassanak, amelyek kétségtelenül francia kiviteli érdeket képeznek. Arra törekedtünk, hogy a Franciaország által élvezett előnyöket új, - francia szempontból talán fontosabb - de reánk nézve kereskedelempolitikai vonatkozásokban kevésbbé fontos tárgykörökre áthárítsuk és hogy a mellett Franciaországba, illetve annak gyarmataiba irányuló exportunknak lehetőleg kedvező fejlődési lehetőséget biztosítsunk. Ebbeni igyekezetünk Franciaországnál teljes megértésre talált és az 1925. évi október hó 13-i alapegyezmény beható átalakuláson ment keresztül.
Az 1926. évi december hó 18-án Párizsban aláírt egyezmény kiegészíti az 1925. évi október hó 13-i egyezményt oly értelemben, hogy mindott, ahol az új egyezmény rendelkezéseket nem tartalmaz, az eredeti rendelkezések maradnak érvényben. Későbbi módosítások lehetősége az új pótegyezmény 5-ik cikkében is fenntartatott olyképp, hogy a módosítás az új francia vámtarifa megszavazása után újból lehetségessé válik. Franciaország ugyanis a háborús és háború utáni évek szükségleteinek megfelelően már sok tekintetben átalakított vámtarifájának újabb beható reformját tervezi és főleg a bennünket különösen érdeklő agrárvédelem terén készül újításokra. Ettől azonban teljesen függetlenül az új pótegyezmény életbelépésétől számított 6 hónap mulva automatice is beáll újabb módosítások lehetősége, ha a pótegyezmény által biztosított előnyök egyensúlya akár az egyik fél autonóm vámintézkedései, akár az általa harmadik állam javára adott és a másik szerződő fél érdekeit sértő kedvezmények folytán netán túlságosan megváltoznék. Ezen esetleges későbbi reviziós tárgyalások sikertelensége esetében az új pótszerződés csak úgy, mint a régi alapszerződés, automatice érne végett a nélkül, hogy erre külön felmondásra lenne szükség. Az életbeléptetést illetőleg az új egyezmény a réginek rendelkezéseit követi.
A régi szerződés zárókönyve helyébe is új zárójegyzőkönyv lépett, ennek tartalmából különösen az a pont érdemel figyelmet, mely a francia minimális tarifa vámjai mellett oda bevihető egyes cikkeknél kontingentált mennyiséget állapítja meg. Ezek közül a rendelkezések közül kiemelendő, hogy a közönséges fehér borok (melyek ezúttal a tarif minimum alá esnek) kontingense 5000 hl.-nyi mennyiségre emeltetett fel. A mezőgazdasági gépek kontingense olyképp rendeztetett, hogy az 500 kg-on felüli cséplőgépek évi 5000 métermázsányi kontingenst nyertek. A villamos gépeknek kontingense is kiviteli érdekeinknek megfelelőbb változtatást nyert.
Az alapegyezmény függelékeit képező A), B) és C) jelzésű három jegyzék teljesen új szövegezésben került a jelenlegi pótegyezménybe.
Az A) jegyzékből, mely azon francia termékeket tartalmazza, amelyekre nézve a magyar vámtarifa tételei mérsékelve lettek, teljesen kimaradtak: az élővirágok, a kakaópor és csokoládé (a csokoládébonbonok és effélék kivételével), a firniszek, a lakkok, az állati enyv, az írógépszalagok, a salicyl és az acetylsalicylsav (aspirin és efféle), bizonyos fajtájú kis súlyú fínom szerszámok, a nyomdagépek, a fínom mechanikai és az optikai ipar készítményei (mint pl. az optikai műszerek, víz- és gázmérőórák) a zongorák, stb.
Az eddigi állapottal szemben a következő cikkek vámja nyert termelési érdekeink szempontjából megfelelő módon rendezést: gyógyszerek, kötszerek, gyapjúszövetek, selyemvarrócérna, selyemkreppek, fehérített és feketére festett síma selyemszövetek, műselyem-csipke, selyem-, műselyem- és félselyempasszománt, bőrkeztyűk, tömörabroncs, pneumatik, peronoszporapermetező, fényképészeti papír, stb.
A következő gyüjtőtételeknél a pótegyezmény a szerződéses vámmérséklést csak a francia érdekkörre korlátozza, egyébként pedig a kereskedelempolitikai szempontból fontos szabadkezet a jövőre fenntartja számunkra: sajt, ásványvizek, fínom vegyi szerves készítmények, másutt nem említett gépek, dohányzószerek, stb.
Mindezen felsorolt előnyök ellenében az alábbi újabb kompenzációk adattak Franciaországnak: francia speciális kemény sajtok, levágott asparagus levelek, lucerna-vetőmag, borotva-szappanok, egyes illóolajok vámjai leszállíttattak, egyes kozmetikai cikkek eddigi kedvezményes vámja kiterjesztetett, a gyógyborok vámjánál és a pezsgővámnál további mérséklést adtunk, a kisforgalomra kiszerelt pamutfonalak, fínom és legfínomabb pamutszövetek s egyes textiláruk vámja az eddiginél alacsonyabb színvonalra szállíttatott le, más textilárukra és egyes más, kisebb jelentőségű cikkre újabb mérséklések adattak. Konszolidáltatott továbbá Franciaország részére az osztrák kereskedelmi szerződésünkben foglalt néhány vámmérséklés.
Rendezést nyertek továbbá az 1925. évi szerződésnek az automobilokra vonatkozó rendelkezései, melyek szövegezése úgy nálunk, mint Franciaországban ellentétes magyarázatra nyujtott alkalmat. Új engedményeket nyert Franciaország a fentemlített járművek chassis-vámjánál, valamint ezen chassik egyes alkatrészeinél.
A B) lista, amelyben azon magyar termékek foglaltatnak, melyek Franciaországba való bevitelüknél a minimális tarifa alá esnek, az alábbi tételekkel bővíttetett ki: friss libamáj, belek, burgonya, aszaltszilva, cukor, sárgabarackíz, gerebenezett kender, hagyma és fokhagyma, paradicsomkonzerv, közönséges fehérbor, gyógyszerek, villamos áramszámlálók, útimozdonyok, kancsuk játékszerek, egyes gyógyszervegyészeti cikkek stb.
A C) listába, amelybe sorozott cikkeink az ott feltüntetett százalékos csökkenést igényelhetik, a maximális tarifából az eddigiekhez még a következő cikkek kerültek: cement, rudak, pléhek és drótok rézből és annak ötvözeteiből, amylalkohol, egyes organotherapiai készítmények, háziipari hímzések, kosárkötőáruk, stb.
