I. Az 1907:V. törvénycikk 35. §-a a mértékhitelesítési bélyegek hamisítását kihágásnak nyilvánítja. Ezzel szemben már az 1897:XXXVII. törvénycikk az edény ürtartalmának bizonyítására szolgáló hatósági jegy meghamisítását vétségnek, még pedig a bélyeghamisítás vétségének nyilvánította. Ezt a rendelkezést lényegében fenntartotta az 1932:XXI. törvénycikk is. Az egészségügyi és egyéb közcélokra szolgáló méréseknél használatos mértékek, mérőeszközök és készülékek hitelesítéséről szóló 1936:XXV. törvénycikk az említett mértékek, mérőeszkőzök és készülékek hitelesítési bélyegeinek hamisítását szintén vétségnek nyilvánítja.
A különböző mértékhitelesítési bélyegek vagy jegyek meghamisítása lényegében azonos természetű cselekmény, amelyet a fentiekből kitűnően mégis aszerint, hogy milyen célra szolgáló mértékeken vagy mérőeszközökön történik a bélyeg vagy jegy meghamisítása, kétféleképpen, vétségként vagy kihágásként kell büntetni.
A mértékkészítő gyáripari és kisipari érdekeltség több ízben kérte a mértékhitelesítési bélyegek nagyon elterjedt hamisításának szigorúbb megtorlását. A m. kir. központi mértékügyi intézet megerősítette az érdekeltségnek azt az állítását, hogy a mértékhitelesítési bélyegek hamisítása üzletszerűen elkövetett bűncselekménnyé vált. Ennek káros hatásai nyilvánvalók, mert egyfelől az üzletszerűen hamisító mértékkészítők a tisztességes mértékkészítő iparosság üzleti létalapját ássák alá, másfelől a megbízhatatlan mérlegek forgalombahozatala és használata a tisztességes kereskedelemnek és a fogyasztóközönségnek is nagy kárt okoz, sőt a mértékhitelesítési díjak elmaradása folytán a kincstárnak is tekintélyes bevételcsökkenést jelent, amely kizárólag a hamisító mérlegkészítők javára esik, mert ezek az általuk eladott vagy javított mértékek után jóhiszemű vásárló feleiknek a mértékhitelesítési díjakat felszámítják.
A m. kir. központi mértékügyi intézet jelentése szerint azoknál a mértékeknél és mérőeszközöknél, amelyek hitelesítési bélyegének meghamisítása vétség, hamisítás alig fordul elő és majdnem kizárólag az olyan mértékek és mérőeszközök hitelesítési bélyegének hamisítását végzik üzletszerűen, amelynek elkövetése kihágás. Ez abban a körülményben leli magyarázatát, hogy egyrészt a kihágás elévülési idejéből kifolyólag a cselekmény felfedezése esetén is számos ízben bekövetkezett elévülés miatt meg kell szüntetni az eljárást, másrészt pedig a kihágások esetében kiszabott, rendszerint alacsony összegű pénzbüntetések a hamisítókat nem rettentik el a cselekmény újabb elkövetésétől.
Az 1932:XXI. törvénycikk meghozatala után az alsóbíróságok az állami mértékhitelesítési bélyegek hamisítását e törvény alapján kezdték elbírálni. Az első ily ítéleteket a bíróságok az 1935-36. években hozták. Eredményük a hitelesítésre benyujtott mértékek és mérőeszközök számának azonnali feltűnő emelkedése lett. Azonban a kir. Kúria az 1937. évben B. III. 4,570/1936. sz. a. hozott határozatával megsemmisítette az 1932:XXI. törvénycikk alapján hozott egyik büntetőítéletet és a terhelteket csak az 1907:V. törvénycikk 35. §-ában foglalt kihágásban találta bűnösnek. Ennek az eredménye az lett, hogy az 1937. év folyamán a hitelesítésre benyujtott mértékek és mérőeszközök száma erősen csökkent és az ellenőrzések során ismét nagyszámú hamis bélyeggel ellátott mértéket és mérőeszközt foglaltak le.
A mértékhitelesítési bélyegek valódiságának ellenőrzésére hivatott hatóságok az ellenőrzést tőlük telhető eréllyel igyekeztek keresztülvinni és ennek során egyízben igen széleskörű, razziaszerű ellenőrzést is végeztek. A mértékellenőrzésnek ilyen razziaszerű széleskörű keresztülvitele azonban rendszeresíthetőnek nem bizonyult, mert a mértéket használó felek olyan fokú zaklatásával járt, hogy azt a tisztességes kereskedelemre tekintettel állandósítani nem lehetett.
Az előadottak folytán csak két eszköz együttes alkalmazásával lehet a mértékhitelesítési bélyegek hamisítását megakadályozni. Az egyik eszköz a büntető rendelkezéseknek megfelelő szigorítása, a másik pedig a mértékkészítő iparosok felelősségének és ellenőrzésének fokozása. Az utóbbi eszköz az 1922:XII. törvénycikk alapján rendelettel is megvalósítható. A büntető rendelkezések szigorítása ellenben csak törvényhozási úton történhetik. Erről kíván gondoskodni a törvényjavaslat.
A jogi szabályozás egységének és áttekinthetőségének megóvása érdekében kívánatos, hogy a szóbanlévő visszaélések büntetésének szigorítása ne külön bűncselekmény - mértékhitelesítési bélyeghamisítás - megállapításával, hanem abban a keretben történjék, amelyet az 1932:XXI. törvénycikk határoz meg. Az 1932:XXI. törvénycikk 1. §-ában felsorolt bélyegek - különösen annak 2. pontja alá eső jegyek - és a mértékhitelesítési bélyegek között a jogilag védendő érdekkört illetően ugyanis nincs olyan lényeges különbség, amely a meghamisításukkal elkövethető bűncselekmények merev elválasztását indokolná. Az egységes szabályozás keretébe kell beilleszteni az egészségügyi és egyéb közcélokat szolgáló mértékek hitelesítését tanusító bélyegekkel elkövetett visszaéléseket is; az előbb kifejtetteken felül abból az okból is, mert mi sem indokolja, hogy az ebbe a körbe tartozó bűncselekményeket enyhébben - hat hónapig terjedhető fogházzal büntessék, mint az egyéb bélyegek meghamisítását.
II. Az érdekelt körök rámutattak annak tarthatatlanságára, hogy az 1907:V. törvénycikk 32. és 33. §-aiban ütköző kihágások elkövetése esetében a törvény 36. §-a szerint a hitelesítetlen mérőeszközök elkobzása iránt kell minden esetben rendelkezni. A közforgalomban használt mérőeszközök az említett törvény megalkotása idejében nem képviseltek nagyobb értéket. Ezzel szemben ma már a közforgalomban nagyrészt olyan értéket képviselő mérőeszközöket használnak, amely értéknek a mérőeszköz elkobzása esetében elvesztése igen súlyos károsodást jelent. Ez a károsodás indokolatlan azokban az esetekben, amelyekben csekélyebb jelentőségű kihágásról van szó. Lehetővé kell ennélfogva tenni, hogy az eljáró hatóság mint rendőri büntetőbíróság az ilyen enyhébb elbírálást igénylő esetekben az elkobzást mellőzhesse. A törvényjavaslat ilyen értelmű rendelkezést is tartalmaz.
A szakasz az általános indokolásban kifejtett álláspontnak megfelelően a mértékhitelesítési bélyegeket, bélyegzőket, pecséteket, jeleket és jegyeket a „bélyeg” fogalma alá vonja és a bélyegek védelméről és a tiltott postai szállítás büntetéséről szóló 1932:XXI. törvénycikk 1. §-át megfelelően kiegészíti. A szakaszban foglalt felsorolás nem tartalmazza a szigorú számadás alá eső mértékhitelesítési nyomtatványokat, mert ezek is közigazgatási nyomtatványok és így minden kétséget kizáróan az 1932:XXI. törvénycikk 1. §-ának 3. pontja alá esnek, következőleg felőlük külön rendelkezni felesleges.
Az 1932:XXI. törvénycikk 1. §-ának jelzett kiegészítése folytán a mértékhitelesítési bélyegek, bélyegzők stb. is a most említett törvény büntető rendelkezéseinek védelme alá esnek. A törvényjavaslat az iparűzéstől és kereskedéstől való eltiltást mint mellékbüntetést nem tartalmazza. Bármennyire kívánatos ugyanis, hogy az iparűzéstől és kereskedéstől való eltiltás mellékbüntetése a büntetőtörvénykönyv revíziója alkalmával általános szabály keretében büntetési rendszerünkbe beiktattassék, ennek a mellékbüntetésnek egyes bűncselekmények tekintetében meghonosítása aggályos, mert ez a rendszertelenség azzal a helytelen következménnyel jár, hogy egyes, bár kevésbbé súlyos bűncselekményeknél a mellékbüntetés alkalmazható, míg más súlyosabb bűncselekményeknél nem. E mellékbüntetés megállapítását ezért - az 1932:XXI. törvénycikk és az 1936:XXV. törvénycikkek rendelkezéseivel megegyezően ezúttal mellőzni kell.
