A Magyar Köztársaság kormánya részére az 1946:XVI. törvénycikkben rendeletek kibocsátására adott felhatalmazás határideje az 1946. évi október hó 31. napján lejár.
Minthogy a gazdasági élet rendjének, az államháztartás egyensúlyának, valamint a közigazgatás zavartalan menetének biztosítása érdekében a kormány a rendeletek kibocsátására vonatkozó felhatalmazást továbbra sem nélkülözheti, a felhatalmazás határidejének megfelelő meghosszabbításáról kell gondoskodni.
Ezt a célt szolgálja a csatolt törvényjavaslat, amelynek szövege kifejezésre juttatja, hogy a törvényjavaslatban megszabott új határidő letelte előtt is megszűnik a felhatalmazás hatálya, ha általános kormányváltozás következik be.
Tekintve, hogy a felhatalmazás hatályának egészen rövid időben való megállapítása nem volna célszerű és figyelembevéve a szokásos karácsonyi parlamenti szünetet, a törvényjavaslat a felhatalmazás hatályát az 1947. évi február hó 28. napjáig hosszabbítja meg.
A törvényjavaslat természetesen nem érinti az 1946:XVI. törvénycikknek azokat a rendelkezéseit, amelyek a felhatalmazásnak tárgyszerint való korlátozására, úgyszintén a felhatalmazás alapján kibocsátott rendeleteknek a Nemzetgyűléshez való bemutatására vonatkoznak.
A szénbányászat államosításáról szóló 1946:XIII. tc. 6. §-a - annak elvi kijelentésével, hogy a szénbányák államosítása kártalanítás ellenében történik - a kártalanításra vonatkozó részletes rendelkezéseket külön törvényre tartja fenn. Az erre vonatkozó törvényjavaslat benyujtására az említett rendelkezés négyhónapos határidőt tűzött. E határidő folyó évi október hó 26. napján lejár.
A törvényhozást ennek az intézkedésnek elfogadásánál - mint az a törvényjavaslat indokolásából is kitűnik - az vezette, hogy a törvény megalkotásának idejét nem tartotta még alkalmasnak arra, hogy a kártalanítás kérdését olyan jogszabállyal rendezze, amely számot vethet az állami tulajdonba kerülő vagyonösszesség értékével, jövedelmezőségével, országunk teherbíróképességével és közhitelével.
Az ismertetett szempontok közül mindazok, amelyeknek felderítése a kormányzatnak módjában állott, megfelelően kidolgoztattak. Az állami tulajdonba vett bányaüzemek értékeléséhez és jövedelmezőségének megállapításához szükséges adatok rendelkezésre állanak, sőt a kártalanítási törvényjavaslat előkészítő munkálatai is befejeződtek.
Az alaptörvény megalkotása idején azonban a törvényhozás méltán számolhatott azzal, hogy a kártalanítási törvényjavaslat benyujtása idején a magyar békeszerződés már meg lesz kötve s így országunk teherbíróképességét megfelelően mérlegelheti. A nemzetközi tárgyalások sajnálatos elhúzódása folytán nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a békeszerződés következtében Magyarországra háruló terhekről tiszta képet alkothassunk, ennek hiányában pedig a kártalanítási törvényjavaslat nem állhatna a valóság szilárd alapján s országunk közhitelének nem válna javára, ha a javasolt kártalanítás akár fölöslegesen az indokolt mérték alatt maradna, akár pedig olyan terheket róna államháztartásunkra, amelyeknek viselésére képtelenek lennénk.
Ebből az okból a törvényjavaslat 2. §-a az 1946:XIII. tc. 6. §-ának (2) bekezdésében megállapított négyhónapos határidőt az 1947. évi február hó 28. napjáig meghosszabbítja.
