Az ügy száma: Köm. 5044/2014/5.
A tanács tagja: dr. Kozma György a tanács elnöke; dr. Balogh Zsolt előadó bíró, dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó bíró
Az indítványozó: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal (Nyíregyháza, Hősök tere 5.)
Az indítványozó képviselője: dr. Lakatos Szabolcs jogtanácsos
Az érintett önkormányzat: Érpatak Község Önkormányzata (Érpatak, Béke u. 28.)
Az ügy tárgya: szociális rendeletek megalkotásának elmulasztása
A Kúria Önkormányzati Tanácsa
- megállapítja, hogy Érpatak Község Önkormányzatának képviselő-testülete a szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény 132. § (4) bekezdés g) pontjából és 140/R. §-ából eredő rendeletalkotási kötelezettségének nem tett eleget;
- elrendeli, hogy Érpatak Község Önkormányzatának képviselő-testülete szabályozási kötelezettségének 2015. január 31-ig tegyen eleget;
- elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
- elrendeli, hogy a határozat közzétételére - a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül - az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
1. A Szabolcs-Szatmár Megyei Kormányhivatal Főigazgatója (a továbbiakban: indítványozó) a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 132. § (1) bekezdése alapján törvényességi felhívással élt Érpatak Község Önkormányzata Képviselő-testületének (a továbbiakban: érintett önkormányzat) az önkormányzati segéllyel kapcsolatos jogalkotási kötelezettség elmulasztása tárgyában. Az érintett önkormányzat 2014. május 26-ai levelében a határidő meghosszabbítását kérte, kifejtette, hogy a képviselő-testület soron következő ülésén napirenden szerepel majd a rendelettervezet és annak elfogadása. Az indítványozó erre tekintettel a határidőt - a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének részletes szabályairól szóló 119/2012. (VI. 26.) Korm. rendelet 8. § (4) bekezdése alapján - 2014. június 29. napjáig meghosszabbította.
2. Ez a határidő is eredménytelenül telt el. Az Mötv. 136. § (2) bekezdése szerint „[a] kormányhivatal a helyi önkormányzat tájékoztatásának kézhezvételétől vagy a tájékoztatás adására nyitva álló határidő eredménytelen elteltétől számított tizenöt napon belül kezdeményezheti a Kúriánál az önkormányzati rendelet jogszabállyal való összhangjának felülvizsgálatát.” Az indítványozó az Mötv. e szabályában foglalt határidőn belül indítványt nyújtott be a Kúriára.
3. Az indítványozó kifejtette, hogy az önkormányzati segély kialakításával összefüggő törvénymódosításokról szóló 2013. évi LXXV. törvény értelmében - a szociális ellátórendszerek átláthatóbbá tétele, valamint az ügyfelek terheinek csökkentése érdekében - 2014. január 1-jétől összevonásra került az egyéni válsághelyzetek kezelésére szolgáló átmeneti segély, temetési segély és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás. Az új ellátási forma az önkormányzati segély, amelyre vonatkozó egyes feltételeket az önkormányzat állapítja meg a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 25. § (3) bekezdés b) pont bb) alpontja, 45. §-a, valamint a 132. § (4) bekezdés g) pontja alapján. Az Sztv. 140/R. §-a értelmében az önkormányzatoknak a jogalkotási kötelezettségüket 2013. december 31-éig kellett teljesíteni. Az érintett önkormányzat ezen jogalkotói kötelezettségének nem tett eleget.
4. A fentiekre tekintettel az indítványozó az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés d) pontja, 32. cikk (5) bekezdése, az Mötv. 137. § (1) bekezdése, valamint a Bszi. 24. § (1) bekezdés g) pontja, 57. §-a alapján kezdeményezte annak megállapítását, hogy az érintett önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségét elmulasztotta, s egyben kezdeményezte, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa tűzzön határidőt a jogalkotási kötelezettség teljesítésére.
5. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Bszi. 52. §-a alapján az indítványt megküldte az érintett önkormányzatnak állásfoglalás beszerzése céljából. Az érintett önkormányzat az állásfoglalás benyújtásának lehetőségével nem élt.
6. Az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés g) pontja szerint a bíróság dönt a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról, a 32. cikk (5) bekezdés alapján pedig a fővárosi és megyei kormányhivatal kezdeményezheti a bíróságnál a helyi önkormányzat törvényen alapuló rendeletalkotási vagy határozathozatali kötelezettsége elmulasztásának megállapítását. A helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának vizsgálatára a Kúriának hatáskört a Bszi. 24. § (1) bekezdés g) pontja és az Mötv. 137. § (1) bekezdése teremt.
7. Jelen ügyben a következők állapíthatók meg: az önkormányzati segély kialakításával összefüggő törvénymódosításokról szóló 2013. évi LXXV. törvény - több korábbi ellátási forma összevonásával - létrehozta az önkormányzati segélyt, amellyel az ellátási formák transzparenciáját, a támogatások egyszerűsítését, számuk csökkentését kívánta elérni. E törvény több helyen módosította az Sztv.-t. A létrehozott új ellátási formát - az önkormányzati segélyt - a korábbi ellátási formákhoz hasonlóan a települési önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg az Sztv.-ben, illetve az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint. Az Sztv. így megállapított 45. § (1) bekezdése értelmében a települési önkormányzat képviselő-testülete a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint az időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzdő személyek részére a rendeletében meghatározottak szerint önkormányzati segélyt nyújt. Önkormányzati segély pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek nem minősülő kamatmentes kölcsön formájában is nyújtható. Az Sztv. 45. § (4) bekezdése értelmében önkormányzati segélyben elsősorban azokat a személyeket indokolt részesíteni, akik önmaguk, illetve családjuk létfenntartásáról más módon nem tudnak gondoskodni vagy alkalmanként jelentkező, nem várt többletkiadások vagy a gyermek hátrányos helyzete miatt anyagi segítségre szorulnak.
8. A fentiek alapján megállapítható, hogy a hatályos jogrendszerben az önkormányzati segély olyan ellátási forma, amely bekapcsolódik az emberi méltóság megvalósulásához elengedhetetlen szociális biztonság minimumának garantálásába [lásd: 32/1998. (VI. 25.) AB határozatot]. Az Sztv. 45. § (5) bekezdése értelmében önkormányzati segély esetén az ellátás megállapításánál figyelembe vehető, egy főre számított havi családi jövedelemhatárt az önkormányzat rendeletében úgy kell szabályozni, hogy az nem lehet alacsonyabb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 130%-ánál.
9. Az önkormányzati segély az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdés első mondatába foglalt államcélhoz köthető, amely szerint Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Az Sztv. 2. §-a szerint a szociális ellátás feltételeinek biztosítása - az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségeknek a tagjaikért viselt felelősségén túl - az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata. Megállapítható, hogy a szociális biztonság lényegét adó megélhetési minimum garantálása az egyén magáért és a közösségért viselt felelősségén keresztül kapcsolódik a társadalmi szolidaritáshoz. Azonban a közösség egésze is felelősséggel tartozik a létfenntartással küzdő, kilátástalan élethelyzetbe jutott, rászoruló emberek ellátása, gondozása tekintetében. A segélyezés feltételeinek meghatározása - és így az új ellátási forma, az önkormányzati segély is - részben önkormányzati kompetencia. Ennek oka, hogy ezáltal a segélyezés rendszerét a helyi sajátosságokhoz lehet igazítani, de kifejezi azt is, hogy adott településen élő valamennyi ember egy közösséget alkot.
10. Az Sztv. 132. § (4) bekezdés g) pontja értelmében felhatalmazást kap a települési önkormányzat, hogy rendeletben szabályozza az önkormányzati segély megállapításának, kifizetésének, folyósításának, valamint felhasználása ellenőrzésének szabályait. Az Sztv. 140/R. §-a pedig akként rendelkezik, hogy a települési önkormányzatnak legkésőbb 2013. december 31-éig kell megalkotnia az önkormányzati segély megállapításának, kifizetésének, folyósításának, valamint felhasználása ellenőrzésének szabályairól szóló rendeletét.
11. E szabályok alapján egyértelmű, hogy az érintett önkormányzatnak szabályozási kötelezettsége áll fenn az önkormányzati segély rendeleti szabályozására a segély megállapítása, kifizetése, folyósítása, valamint felhasználása ellenőrzése vonatkozásában. A Kúria Önkormányzati Tanácsa ezért megállapította, hogy az érintett önkormányzat mulasztásban megnyilvánuló törvénysértést követett el, amelynek megszüntetésére - a Bszi. 59. §-a alapján - 2015. január 31-ét jelölte meg. A Kúria rámutat: a mulasztás súlyosságát növeli, hogy a törvénysértő helyzet közel egy éve áll fenn.
12. Az Mötv. 137. § (3) bekezdése szerint „Ha a helyi önkormányzat a Kúria által megadott határidőn belül nem tesz eleget jogalkotási kötelezettségének, a kormányhivatal a határidő leteltét követő harminc napon belül kezdeményezi a Kúriánál a mulasztás kormányhivatal által történő orvoslásának az elrendelését.” A Kúria megállapítja: abban az esetben, ha sem a kormányhivatal, sem a Kúria nem tudja hitelt érdemlően megállapítani, hogy az önkormányzat megalkotta-e az adott tárgyú rendeletet úgy azt - figyelembe véve a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének részletes szabályairól szóló 119/2012. (VI. 26.) Korm. rendelet 9. § d) pontját is - úgy kell tekinteni, hogy az önkormányzat nem tett eleget rendeletalkotási kötelezettségének, ami alapul szolgálhat az Mötv. 137. § (3) bekezdése és 138. §-a alapján a rendeletpótlási eljárásnak. A rendeletpótlási eljárás szabályait az Mötv. 138. §-a tartalmazza. A Bszi. 60. §-a értelmében pedig „Ha az önkormányzati tanács a fővárosi és megyei kormányhivatal kezdeményezésére azt állapítja meg, hogy a helyi önkormányzat a megadott határidőn belül az 59. §-ban megállapított jogalkotási kötelezettségének nem tett eleget, határozatában határidő tűzésével elrendeli, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetője a mulasztás orvoslásához szükséges önkormányzati rendeletet a helyi önkormányzat nevében alkossa meg. Az elrendelést követően a helyi önkormányzat a jogalkotási kötelezettség elmulasztását nem orvosolhatja.”
13. Az önkormányzati segélyre vonatkozó rendeletalkotási kötelezettség elmulasztása a lakosság egy részének létfenntartását is veszélyeztetheti, ezért a mulasztást az önkormányzat a legrövidebb időn belül köteles pótolni.
14. 1993. évi III. törvény 45. §, 132. § (4) bekezdés g) pont, 140/R. §
15. A Magyar Közlönyben és az önkormányzati rendelettel azonos módon való közzététel elrendelésére a Bszi. 57. §-a folytán alkalmazandó Bszi. 55. § (2) bekezdés b) és c) pontja alapján került sor.
16. A döntés elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.
Budapest, 2014. november 18.
| Dr. Kozma György s. k. | ||
| a tanács elnöke | ||
| Dr. Balogh Zsolt s. k. | Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó s. k. | |
| előadó bíró | bíró | |
