Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye
Ingyenes, megbízható jogszabály-szolgáltatás Magyarország egyik legnagyobb jogi tartalomszolgáltatójától
A jogszabály mai napon (2017.11.19.) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.
Megnyitom a Jogtárban Megnyitom az Optijusban

 

2005. évi CXL. törvény

a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló, Hágában, 1996. október 19-én kelt Egyezmény kihirdetéséről * 

1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló, Hágában, 1996. október 19-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.

2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.

3. § Az Egyezmény angol nyelvű hiteles szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő: * 

„Convention on jurisdiction, applicable law, recognition, enforcement and co-operation in respect of parental responsibility and measures for the protection of children

The States signatory to the present Convention,

considering the need to improve the protection of children in international situations,

wishing to avoid conflicts between their legal systems in respect of jurisdiction, applicable law, recognition and enforcement of measures for the protection of children,

recalling the importance of international co-operation for the protection of children,

confirming that the best interests of the child are to be a primary consideration,

noting that the Convention of 5 October 1961 concerning the powers of authorities and the law applicable in respect of the protection of minors is in need of revision,

desiring to establish common provisions to this effect, taking into account the United Nations Convention on the Rights of the Child of 20 November 1989,

have agreed on the following provisions:

Chapter I

SCOPE OF THE CONVENTION

Article 1

1. The objects of the present Convention are:

a) to determine the State whose authorities have jurisdiction to take measures directed to the protection of the person or property of the child;

b) to determine which law is to be applied by such authorities in exercising their jurisdiction;

c) to determine the law applicable to parental responsibility;

d) to provide for the recognition and enforcement of such measures of protection in all Contracting States;

e) to establish such co-operation between the authorities of the Contracting States as may be necessary in order to achieve the purposes of this Convention.

2. For the purposes of this Convention, the term ’parental responsibility’ includes parental authority, or any analogous relationship of authority determining the rights, powers and responsibilities of parents, guardians or other legal representatives in relation to the person or the property of the child.

Article 2

The Convention applies to children from the moment of their birth until they reach the age of 18 years.

Article 3

The measures referred to in Article 1 may deal in particular with -

a) the attribution, exercise, termination or restriction of parental responsibility, as well as its delegation;

b) rights of custody, including rights relating to the care of the person of the child and, in particular, the right to determine the child’s place of residence, as well as rights of access including the right to take a child for a limited period of time to a place other than the child’s habitual residence;

c) guardianship, curatorship and analogous institutions;

d) the designation and functions of any person or body having charge of the child’s person or property, representing or assisting the child;

e) the placement of the child in a foster family or in institutional care, or the provision of care by kafala or an analogous institution;

f) the supervision by a public authority of the care of a child by any person having charge of the child;

g) the administration, conservation or disposal of the child’s property.

Article 4

The Convention does not apply to:

a) the establishment or contesting of a parent-child relationship;

b) decisions on adoption, measures preparatory to adoption, or the annulment or revocation of adoption;

c) the name and forenames of the child;

d) emancipation;

e) maintenance obligations;

f) trusts or succession;

g) social security;

h) public measures of a general nature in matters of education or health;

i) measures taken as a result of penal offences committed by children;

j) decisions on the right of asylum and on immigration.

Chapter II

JURISDICTION

Article 5

1. The judicial or administrative authorities of the Contracting State of the habitual residence of the child have jurisdiction to take measures directed to the protection of the child’s person or property.

2. Subject to Article 7, in case of a change of the child’s habitual residence to another Contracting State, the authorities of the State of the new habitual residence have jurisdiction.

Article 6

1. For refugee children and children who, due to disturbances occurring in their country, are internationally displaced, the authorities of the Contracting State on the territory of which these children are present as a result of their displacement have the jurisdiction provided for in paragraph 1 of Article 5.

2. The provisions of the preceding paragraph also apply to children whose habitual residence cannot be established.

Article 7

1. In case of wrongful removal or retention of the child, the authorities of the Contracting State in which the child was habitually resident immediately before the removal or retention keep their jurisdiction until the child has acquired a habitual residence in another State, and

a) each person, institution or other body having rights of custody has acquiesced in the removal or retention; or

b) the child has resided in that other State for a period of at least one year after the person, institution or other body having rights of custody has or should have had knowledge of the whereabouts of the child, no request for return lodged within that period is still pending, and the child is settled in his or her new environment.

2. The removal or the retention of a child is to be considered wrongful where -

a) it is in breach of rights of custody attributed to a person, an institution or any other body, either jointly or alone, under the law of the State in which the child was habitually resident immediately before the removal or retention; and

b) at the time of removal or retention those rights were actually exercised, either jointly or alone, or would have been so exercised but for the removal or retention.

The rights of custody mentioned in sub-paragraph a) above, may arise in particular by operation of law or by reason of a judicial or administrative decision, or by reason of an agreement having legal effect under the law of that State.

3. So long as the authorities first mentioned in paragraph 1 keep their jurisdiction, the authorities of the Contracting State to which the child has been removed or in which he or she has been retained can take only such urgent measures under Article 11 as are necessary for the protection of the person or property of the child.

Article 8

1. By way of exception, the authority of a Contracting State having jurisdiction under Article 5 or 6, if it considers that the authority of another Contracting State would be better placed in the particular case to assess the best interests of the child, may either

- request that other authority, directly or with the assistance of the Central Authority of its State, to assume jurisdiction to take such measures of protection as it considers to be necessary, or

- suspend consideration of the case and invite the parties to introduce such a request before the authority of that other State.

2. The Contracting States whose authorities may be addressed as provided in the preceding paragraph are

a) a State of which the child is a national,

b) a State in which property of the child is located,

c) a State whose authorities are seised of an application for divorce or legal separation of the child’s parents, or for annulment of their marriage,

d) a State with which the child has a substantial connection.

3. The authorities concerned may proceed to an exchange of views.

4. The authority addressed as provided in paragraph 1 may assume jurisdiction, in place of the authority having jurisdiction under Article 5 or 6, if it considers that this is in the child’s best interests.

Article 9

1. If the authorities of a Contracting State referred to in Article 8, paragraph 2, consider that they are better placed in the particular case to assess the child’s best interests, they may either

- request the competent authority of the Contracting State of the habitual residence of the child, directly or with the assistance of the Central Authority of that State, that they be authorised to exercise jurisdiction to take the measures of protection which they consider to be necessary, or

- invite the parties to introduce such a request before the authority of the Contracting State of the habitual residence of the child.

2. The authorities concerned may proceed to an exchange of views.

3. The authority initiating the request may exercise jurisdiction in place of the authority of the Contracting State of the habitual residence of the child only if the latter authority has accepted the request.

Article 10

1. Without prejudice to Articles 5 to 9, the authorities of a Contracting State exercising jurisdiction to decide upon an application for divorce or legal separation of the parents of a child habitually resident in another Contracting State, or for annulment of their marriage, may, if the law of their State so provides, take measures directed to the protection of the person or property of such child if

a) at the time of commencement of the proceedings, one of his or her parents habitually resides in that State and one of them has parental responsibility in relation to the child, and

b) the jurisdiction of these authorities to take such measures has been accepted by the parents, as well as by any other person who has parental responsibility in relation to the child, and is in the best interests of the child.

2. The jurisdiction provided for by paragraph 1 to take measures for the protection of the child ceases as soon as the decision allowing or refusing the application for divorce, legal separation or annulment of the marriage has become final, or the proceedings have come to an end for another reason.

Article 11

1. In all cases of urgency, the authorities of any Contracting State in whose territory the child or property belonging to the child is present have jurisdiction to take any necessary measures of protection.

2. The measures taken under the preceding paragraph with regard to a child habitually resident in a Contracting State shall lapse as soon as the authorities which have jurisdiction under Articles 5 to 10 have taken the measures required by the situation.

3. The measures taken under paragraph 1 with regard to a child who is habitually resident in a non-Contracting State shall lapse in each Contracting State as soon as measures required by the situation and taken by the authorities of another State are recognised in the Contracting State in question.

Article 12

1. Subject to Article 7, the authorities of a Contracting State in whose territory the child or property belonging to the child is present have jurisdiction to take measures of a provisional character for the protection of the person or property of the child which have a territorial effect limited to the State in question, in so far as such measures are not incompatible with measures already taken by authorities which have jurisdiction under Articles 5 to 10.

2. The measures taken under the preceding paragraph with regard to a child habitually resident in a Contracting State shall lapse as soon as the authorities which have jurisdiction under Articles 5 to 10 have taken a decision in respect of the measures of protection which may be required by the situation.

3. The measures taken under paragraph 1 with regard to a child who is habitually resident in a non-Contracting State shall lapse in the Contracting State where the measures were taken as soon as measures required by the situation and taken by the authorities of another State are recognised in the Contracting State in question.

Article 13

1. The authorities of a Contracting State which have jurisdiction under Articles 5 to 10 to take measures for the protection of the person or property of the child must abstain from exercising this jurisdiction if, at the time of the commencement of the proceedings, corresponding measures have been requested from the authorities of another Contracting State having jurisdiction under Articles 5 to 10 at the time of the request and are still under consideration.

2. The provisions of the preceding paragraph shall not apply if the authorities before whom the request for measures was initially introduced have declined jurisdiction.

Article 14

The measures taken in application of Articles 5 to 10 remain in force according to their terms, even if a change of circumstances has eliminated the basis upon which jurisdiction was founded, so long as the authorities which have jurisdiction under the Convention have not modified, replaced or terminated such measures.

Chapter III

APPLICABLE LAW

Article 15

1. In exercising their jurisdiction under the provisions of Chapter II, the authorities of the Contracting States shall apply their own law.

2. However, in so far as the protection of the person or the property of the child requires, they may exceptionally apply or take into consideration the law of another State with which the situation has a substantial connection.

3. If the child’s habitual residence changes to another Contracting State, the law of that other State governs, from the time of the change, the conditions of application of the measures taken in the State of the former habitual residence.

Article 16

1. The attribution or extinction of parental responsibility by operation of law, without the intervention of a judicial or administrative authority, is governed by the law of the State of the habitual residence of the child.

2. The attribution or extinction of parental responsibility by an agreement or a unilateral act, without intervention of a judicial or administrative authority, is governed by the law of the State of the child’s habitual residence at the time when the agreement or unilateral act takes effect.

3. Parental responsibility which exists under the law of the State of the child’s habitual residence subsists after a change of that habitual residence to another State.

4. If the child’s habitual residence changes, the attribution of parental responsibility by operation of law to a person who does not already have such responsibility is governed by the law of the State of the new habitual residence.

Article 17

The exercise of parental responsibility is governed by the law of the State of the child’s habitual residence. If the child’s habitual residence changes, it is governed by the law of the State of the new habitual residence.

Article 18

The parental responsibility referred to in Article 16 may be terminated, or the conditions of its exercise modified, by measures taken under this Convention.

Article 19

1. The validity of a transaction entered into between a third party and another person who would be entitled to act as the child’s legal representative under the law of the State where the transaction was concluded cannot be contested, and the third party cannot be held liable, on the sole ground that the other person was not entitled to act as the child’s legal representative under the law designated by the provisions of this Chapter, unless the third party knew or should have known that the parental responsibility was governed by the latter law.

2. The preceding paragraph applies only if the transaction was entered into between persons present on the territory of the same State.

Article 20

The provisions of this Chapter apply even if the law designated by them is the law of a non-Contracting State.

Article 21

1. In this Chapter the term „law” means the law in force in a State other than its choice of law rules.

2. However, if the law applicable according to Article 16 is that of a non-Contracting State and if the choice of law rules of that State designate the law of another non-Contracting State which would apply its own law, the law of the latter State applies. If that other non-Contracting State would not apply its own law, the applicable law is that designated by Article 16.

Article 22

The application of the law designated by the provisions of this Chapter can be refused only if this application would be manifestly contrary to public policy, taking into account the best interests of the child.

Chapter IV

RECOGNITION AND ENFORCEMENT

Article 23

1. The measures taken by the authorities of a Contracting State shall be recognised by operation of law in all other Contracting States.

2. Recognition may however be refused:

a) if the measure was taken by an authority whose jurisdiction was not based on one of the grounds provided for in Chapter II;

b) if the measure was taken, except in a case of urgency, in the context of a judicial or administrative proceeding, without the child having been provided the opportunity to be heard, in violation of fundamental principles of procedure of the requested State;

c) on the request of any person claiming that the measure infringes his or her parental responsibility, if such measure was taken, except in a case of urgency, without such person having been given an opportunity to be heard;

d) if such recognition is manifestly contrary to public policy of the requested State, taking into account the best interests of the child;

e) if the measure is incompatible with a later measure taken in the non-Contracting State of the habitual residence of the child, where this later measure fulfils the requirements for recognition in the requested State;

f) if the procedure provided in Article 33 has not been complied with.

Article 24

Without prejudice to Article 23, paragraph 1, any interested person may request from the competent authorities of a Contracting State that they decide on the recognition or non-recognition of a measure taken in another Contracting State. The procedure is governed by the law of the requested State.

Article 25

The authority of the requested State is bound by the findings of fact on which the authority of the State where the measure was taken based its jurisdiction.

Article 26

1. If measures taken in one Contracting State and enforceable there require enforcement in another Contracting State, they shall, upon request by an interested party, be declared enforceable or registered for the purpose of enforcement in that other State according to the procedure provided in the law of the latter State.

2. Each Contracting State shall apply to the declaration of enforceability or registration a simple and rapid procedure.

3. The declaration of enforceability or registration may be refused only for one of the reasons set out in Article 23, paragraph 2.

Article 27

Without prejudice to such review as is necessary in the application of the preceding Articles, there shall be no review of the merits of the measure taken.

Article 28

Measures taken in one Contracting State and declared enforceable, or registered for the purpose of enforcement, in another Contracting State shall be enforced in the latter State as if they had been taken by the authorities of that State. Enforcement takes place in accordance with the law of the requested State to the extent provided by such law, taking into consideration the best interests of the child.

Chapter V

CO-OPERATION

Article 29

1. A Contracting State shall designate a Central Authority to discharge the duties which are imposed by the Convention on such authorities.

2. Federal States, States with more than one system of law or States having autonomous territorial units shall be free to appoint more than one Central Authority and to specify the territorial or personal extent of their functions. Where a State has appointed more than one Central Authority, it shall designate the Central Authority to which any communication may be addressed for transmission to the appropriate Central Authority within that State.

Article 30

1. Central Authorities shall co-operate with each other and promote co-operation amongst the competent authorities in their States to achieve the purposes of the Convention.

2. They shall, in connection with the application of the Convention, take appropriate steps to provide information as to the laws of, and services available in, their States relating to the protection of children.

Article 31

The Central Authority of a Contracting State, either directly or through public authorities or other bodies, shall take all appropriate steps to:

a) facilitate the communications and offer the assistance provided for in Articles 8 and 9 and in this Chapter;

b) facilitate, by mediation, conciliation or similar means, agreed solutions for the protection of the person or property of the child in situations to which the Convention applies;

c) provide, on the request of a competent authority of another Contracting State, assistance in discovering the whereabouts of a child where it appears that the child may be present and in need of protection within the territory of the requested State.

Article 32

On a request made with supporting reasons by the Central Authority or other competent authority of any Contracting State with which the child has a substantial connection, the Central Authority of the Contracting State in which the child is habitually resident and present may, directly or through public authorities or other bodies,

a) provide a report on the situation of the child;

b) request the competent authority of its State to consider the need to take measures for the protection of the person or property of the child.

Article 33

1. If an authority having jurisdiction under Articles 5 to 10 contemplates the placement of the child in a foster family or institutional care, or the provision of care by kafala or an analogous institution, and if such placement or such provision of care is to take place in another Contracting State, it shall first consult with the Central Authority or other competent authority of the latter State. To that effect it shall transmit a report on the child together with the reasons for the proposed placement or provision of care.

2. The decision on the placement or provision of care may be made in the requesting State only if the Central Authority or other competent authority of the requested State has consented to the placement or provision of care, taking into account the child’s best interests.

Article 34

1. Where a measure of protection is contemplated, the competent authorities under the Convention, if the situation of the child so requires, may request any authority of another Contracting State which has information relevant to the protection of the child to communicate such information.

2. A Contracting State may declare that requests under paragraph 1 shall be communicated to its authorities only through its Central Authority.

Article 35

1. The competent authorities of a Contracting State may request the authorities of another Contracting State to assist in the implementation of measures of protection taken under this Convention, especially in securing the effective exercise of rights of access as well as of the right to maintain direct contacts on a regular basis.

2. The authorities of a Contracting State in which the child does not habitually reside may, on the request of a parent residing in that State who is seeking to obtain or to maintain access to the child, gather information or evidence and may make a finding on the suitability of that parent to exercise access and on the conditions under which access is to be exercised. An authority exercising jurisdiction under Articles 5 to 10 to determine an application concerning access to the child, shall admit and consider such information, evidence and finding before reaching its decision.

3. An authority having jurisdiction under Articles 5 to 10 to decide on access may adjourn a proceeding pending the outcome of a request made under paragraph 2, in particular, when it is considering an application to restrict or terminate access rights granted in the State of the child’s former habitual residence.

4. Nothing in this Article shall prevent an authority having jurisdiction under Articles 5 to 10 from taking provisional measures pending the outcome of the request made under paragraph 2.

Article 36

In any case where the child is exposed to a serious danger, the competent authorities of the Contracting State where measures for the protection of the child have been taken or are under consideration, if they are informed that the child’s residence has changed to, or that the child is present in another State, shall inform the authorities of that other State about the danger involved and the measures taken or under consideration.

Article 37

An authority shall not request or transmit any information under this Chapter if to do so would, in its opinion, be likely to place the child’s person or property in danger, or constitute a serious threat to the liberty or life of a member of the child’s family.

Article 38

1. Without prejudice to the possibility of imposing reasonable charges for the provision of services, Central Authorities and other public authorities of Contracting States shall bear their own costs in applying the provisions of this Chapter.

2. Any Contracting State may enter into agreements with one or more other Contracting States concerning the allocation of charges.

Article 39

Any Contracting State may enter into agreements with one or more other Contracting States with a view to improving the application of this Chapter in their mutual relations. The States which have concluded such an agreement shall transmit a copy to the depositary of the Convention.

Chapter VI

GENERAL PROVISIONS

Article 40

1. The authorities of the Contracting State of the child’s habitual residence, or of the Contracting State where a measure of protection has been taken, may deliver to the person having parental responsibility or to the person entrusted with protection of the child’s person or property, at his or her request, a certificate indicating the capacity in which that person is entitled to act and the powers conferred upon him or her.

2. The capacity and powers indicated in the certificate are presumed to be vested in that person, in the absence of proof to the contrary.

3. Each Contracting State shall designate the authorities competent to draw up the certificate.

Article 41

Personal data gathered or transmitted under the Convention shall be used only for the purposes for which they were gathered or transmitted.

Article 42

The authorities to whom information is transmitted shall ensure its confidentiality, in accordance with the law of their State.

Article 43

All documents forwarded or delivered under this Convention shall be exempt from legalisation or any analogous formality.

Article 44

Each Contracting State may designate the authorities to which requests under Articles 8, 9 and 33 are to be addressed.

Article 45

1. The designations referred to in Articles 29 and 44 shall be communicated to the Permanent Bureau of the Hague Conference on Private International Law.

2. The declaration referred to in Article 34, paragraph 2, shall be made to the depositary of the Convention.

Article 46

A Contracting State in which different systems of law or sets of rules of law apply to the protection of the child and his or her property shall not be bound to apply the rules of the Convention to conflicts solely between such different systems or sets of rules of law.

Article 47

In relation to a State in which two or more systems of law or sets of rules of law with regard to any matter dealt with in this Convention apply in different territorial units:

1. any reference to habitual residence in that State shall be construed as referring to habitual residence in a territorial unit;

2. any reference to the presence of the child in that State shall be construed as referring to presence in a territorial unit;

3. any reference to the location of property of the child in that State shall be construed as referring to location of property of the child in a territorial unit;

4. any reference to the State of which the child is a national shall be construed as referring to the territorial unit designated by the law of that State or, in the absence of relevant rules, to the territorial unit with which the child has the closest connection;

5. any reference to the State whose authorities are seised of an application for divorce or legal separation of the child’s parents, or for annulment of their marriage, shall be construed as referring to the territorial unit whose authorities are seised of such application;

6. any reference to the State with which the child has a substantial connection shall be construed as referring to the territorial unit with which the child has such connection;

7. any reference to the State to which the child has been removed or in which he or she has been retained shall be construed as referring to the relevant territorial unit to which the child has been removed or in which he or she has been retained;

8. any reference to bodies or authorities of that State, other than Central Authorities, shall be construed as referring to those authorised to act in the relevant territorial unit;

9. any reference to the law or procedure or authority of the State in which a measure has been taken shall be construed as referring to the law or procedure or authority of the territorial unit in which such measure was taken;

10. any reference to the law or procedure or authority of the requested State shall be construed as referring to the law or procedure or authority of the territorial unit in which recognition or enforcement is sought.

Article 48

For the purpose of identifying the applicable law under Chapter III, in relation to a State which comprises two or more territorial units each of which has its own system of law or set of rules of law in respect of matters covered by this Convention, the following rules apply:

a) if there are rules in force in such a State identifying which territorial unit’s law is applicable, the law of that unit applies;

b) in the absence of such rules, the law of the relevant territorial unit as defined in Article 47 applies.

Article 49

For the purpose of identifying the applicable law under Chapter III, in relation to a State which has two or more systems of law or sets of rules of law applicable to different categories of persons in respect of matters covered by this Convention, the following rules apply:

a) if there are rules in force in such a State identifying which among such laws applies, that law applies;

b) in the absence of such rules, the law of the system or the set of rules of law with which the child has the closest connection applies.

Article 50

This Convention shall not affect the application of the Convention of 25 October 1980 on the Civil Aspects of International Child Abduction, as between Parties to both Conventions. Nothing, however, precludes provisions of this Convention from being invoked for the purposes of obtaining the return of a child who has been wrongfully removed or retained or of organising access rights.

Article 51

In relations between the Contracting States this Convention replaces the Convention of 5 October 1961 concerning the powers of authorities and the law applicable in respect of the protection of minors, and the Convention governing the guardianship of minors, signed at The Hague 12 June 1902, without prejudice to the recognition of measures taken under the Convention of 5 October 1961 mentioned above.

Article 52

1. This Convention does not affect any international instrument to which Contracting States are Parties and which contains provisions on matters governed by the Convention, unless a contrary declaration is made by the States Parties to such instrument.

2. This Convention does not affect the possibility for one or more Contracting States to conclude agreements which contain, in respect of children habitually resident in any of the States Parties to such agreements, provisions on matters governed by this Convention.

3. Agreements to be concluded by one or more Contracting States on matters within the scope of this Convention do not affect, in the relationship of such States with other Contracting States, the application of the provisions of this Convention.

4. The preceding paragraphs also apply to uniform laws based on special ties of a regional or other nature between the States concerned.

Article 53

1. The Convention shall apply to measures only if they are taken in a State after the Convention has entered into force for that State.

2. The Convention shall apply to the recognition and enforcement of measures taken after its entry into force as between the State where the measures have been taken and the requested State.

Article 54

1. Any communication sent to the Central Authority or to another authority of a Contracting State shall be in the original language, and shall be accompanied by a translation into the official language or one of the official languages of the other State or, where that is not feasible, a translation into French or English.

2. However, a Contracting State may, by making a reservation in accordance with Article 60, object to the use of either French or English, but not both.

Article 55

1. A Contracting State may, in accordance with Article 60,

a) reserve the jurisdiction of its authorities to take measures directed to the protection of property of a child situated on its territory;

b) reserve the right not to recognise any parental responsibility or measure in so far as it is incompatible with any measure taken by its authorities in relation to that property.

2. The reservation may be restricted to certain categories of property.

Article 56

The Secretary General of the Hague Conference on Private International Law shall at regular intervals convoke a Special Commission in order to review the practical operation of the Convention.

Chapter VII

FINAL CLAUSES

Article 57

1. The Convention shall be open for signature by the States which were Members of the Hague Conference on Private International Law at the time of its Eighteenth Session.

2. It shall be ratified, accepted or approved and the instruments of ratification, acceptance or approval shall be deposited with the Ministry of Foreign Affairs of the Kingdom of the Netherlands, depositary of the Convention.

Article 58

1. Any other State may accede to the Convention after it has entered into force in accordance with Article 61, paragraph 1.

2. The instrument of accession shall be deposited with the depositary.

3. Such accession shall have effect only as regards the relations between the acceding State and those Contracting States which have not raised an objection to its accession in the six months after the receipt of the notification referred to in sub-paragraph b) of Article 63. Such an objection may also be raised by States at the time when they ratify, accept or approve the Convention after an accession. Any such objection shall be notified to the depositary.

Article 59

1. If a State has two or more territorial units in which different systems of law are applicable in relation to matters dealt with in this Convention, it may at the time of signature, ratification, acceptance, approval or accession declare that the Convention shall extend to all its territorial units or only to one or more of them and may modify this declaration by submitting another declaration at any time.

2. Any such declaration shall be notified to the depositary and shall state expressly the territorial units to which the Convention applies.

3. If a State makes no declaration under this Article, the Convention is to extend to all territorial units of that State.

Article 60

1. Any State may, not later than the time of ratification, acceptance, approval or accession, or at the time of making a declaration in terms of Article 59, make one or both of the reservations provided for in Articles 54, paragraph 2, and 55. No other reservation shall be permitted.

2. Any State may at any time withdraw a reservation it has made. The withdrawal shall be notified to the depositary.

3. The reservation shall cease to have effect on the first day of the third calendar month after the notification referred to in the preceding paragraph.

Article 61

1. The Convention shall enter into force on the first day of the month following the expiration of three months after the deposit of the third instrument of ratification, acceptance or approval referred to in Article 57.

2. Thereafter the Convention shall enter into force:

a) for each State ratifying, accepting or approving it subsequently, on the first day of the month following the expiration of three months after the deposit of its instrument of ratification, acceptance, approval or accession;

b) for each State acceding, on the first day of the month following the expiration of three months after the expiration of the period of six months provided in Article 58, paragraph 3;

c) for a territorial unit to which the Convention has been extended in conformity with Article 59, on the first day of the month following the expiration of three months after the notification referred to in that Article.

Article 62

1. A State Party to the Convention may denounce it by a notification in writing addressed to the depositary. The denunciation may be limited to certain territorial units to which the Convention applies.

2. The denunciation takes effect on the first day of the month following the expiration of twelve months after the notification is received by the depositary. Where a longer period for the denunciation to take effect is specified in the notification, the denunciation takes effect upon the expiration of such longer period.

Article 63

The depositary shall notify the States Members of the Hague Conference on Private International Law and the States which have acceded in accordance with Article 58 of the following:

a) the signatures, ratifications, acceptances and approvals referred to in Article 57;

b) the accessions and objections raised to accessions referred to in Article 58;

c) the date on which the Convention enters into force in accordance with Article 61;

d) the declarations referred to in Articles 34, paragraph 2, and 59;

e) the agreements referred to in Article 39;

f) the reservations referred to in Articles 54, paragraph 2, and 55 and the withdrawals referred to in Article 60, paragraph 2;

g) the denunciations referred to in Article 62.

In witness whereof the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this Convention.

Done at The Hague, on the 19th day of October 1996, in the English and French languages, both texts being equally authentic, in a single copy which shall be deposited in the archives of the Government of the Kingdom of the Netherlands, and of which a certified copy shall be sent, through diplomatic channels, to each of the States Members of the Hague Conference on Private International Law at the date of its Eighteenth Session.”

„Egyezmény a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról * 

Az ezen Egyezményt aláíró Államok,

tekintettel arra az igényre, hogy nemzetközi helyzetekben fejleszteni kell a gyermekek védelmét,

azzal a kívánsággal, hogy a gyermekek védelmét szolgáló intézkedések vonatkozásában elkerüljék a joghatóság, az alkalmazandó jog, az elismerés és végrehajtás terén a jogrendszereik közötti összeütközéseket,

emlékeztetve a nemzetközi együttműködés fontosságára a gyermekek védelme érdekében,

megerősítve, hogy elsődlegesen a gyermek mindenek felett álló érdekét kell figyelembe venni,

megállapítva, hogy a kiskorúak védelme tekintetében a hatóságok hatásköreiről és az alkalmazandó jogról szóló, 1961. október 5-én kelt egyezmény átdolgozásra szorul,

azzal az óhajjal, hogy e célból a Gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-án kelt ENSZ-egyezményt figyelembe véve közös rendelkezéseket állapítsanak meg,

a következő rendelkezésekben állapodnak meg:

I. Fejezet

AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA

1. cikk

1. A jelen Egyezmény céljai a következők:

a) annak meghatározása, hogy mely Állam hatóságainak van joghatósága a gyermek személyének vagy vagyonának a védelmére irányuló intézkedések meghozatalára;

b) annak a meghatározása, hogy ezeknek a hatóságoknak joghatóságuk gyakorlása során mely jogot kell alkalmazniuk;

c) a szülői felelősségre alkalmazandó jog meghatározása;

d) e védelmi intézkedések valamennyi Szerződő Államban való elismerésének és végrehajtásának a biztosítása;

e) az ezen Egyezmény céljainak eléréséhez szükséges együttműködés kialakítása a Szerződő Államok hatóságai között.

2. Ezen Egyezmény alkalmazása során a „szülői felelősség” fogalma magában foglalja a szülői felügyeleti jogot vagy más, ehhez hasonló felügyeleti kapcsolatot, amely meghatározza a gyermek személyével és vagyonával kapcsolatban a szülők, gyámok vagy más törvényes képviselők jogait, lehetőségeit és felelősségét.

2. cikk

Az Egyezményt a gyermekekre születésük pillanatától a 18. életévük betöltéséig kell alkalmazni.

3. cikk

Az 1. cikkben említett intézkedések különösen a következőkre vonatkozhatnak:

a) a szülői felelősséggel való felruházás, annak gyakorlása, megszüntetése, korlátozása, valamint átruházása;

b) felügyeleti jogok, ezen belül a gyermek személyének a gondozásához fűződő jogok, és különösen a gyermek lakóhelyének meghatározására vonatkozó jog, valamint a láthatási jogok, beleértve azt a jogot, hogy a gyermeket korlátozott időre a gyermek szokásos tartózkodási helyétől eltérő helyre vigyék;

c) gyámság, gondnokság és hasonló intézmények;

d) annak a személynek vagy szervnek a kijelölése és feladatai, amely felelős a gyermek személyéért vagy vagyonáért, képviseli vagy támogatja a gyermeket;

e) a gyermek nevelőszülőknél való elhelyezése, intézményi gondoskodásba helyezése, kafala vagy hasonló intézmény által számára gondozás biztosítása;

f) a gyermekért felelős személy által nyújtott gondozás hatóság általi felügyelete;

g) a gyermek vagyonának kezelése, megőrzése és az azzal való rendelkezés.

4. cikk

Az Egyezmény nem alkalmazható:

a) a szülő-gyermek kapcsolat megállapítására vagy vitatására;

b) az örökbefogadásról szóló döntésekre, az örökbefogadást előkészítő intézkedésekre, az örökbefogadás érvénytelenítésére vagy visszavonására;

c) a gyermek családi nevére és utóneveire;

d) a nagykorúvá válásra;

e) a tartási kötelezettségre;

f) a célvagyonra (trust) és az öröklésre;

g) a társadalombiztosításra;

h) általános jellegű hatósági intézkedésekre oktatási és egészségügyi ügyekben;

i) a gyermekek által elkövetett bűncselekmények következtében hozott intézkedésekre;

j) a menedékjogról és a bevándorlásról hozott döntésekre.

II. Fejezet

JOGHATÓSÁG

5. cikk

1. A gyermek személyének vagy vagyonának védelmére irányuló intézkedések meghozatalára a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti Szerződő Állam bírósági vagy közigazgatási hatóságainak van joghatósága.

2. Ha a gyermek szokásos tartózkodási helye egy másik Szerződő Államra változik, a 7. cikk kivételével az új szokásos tartózkodási hely szerinti Állam hatóságainak van joghatósága.

6. cikk

1. A menekült gyermekek és olyan gyermekek esetében, akik az országukban lévő zavargások miatt országuk elhagyására kényszerülnek, az 5. cikk 1. bekezdésében meghatározott joghatóság annak a Szerződő Államnak a hatóságait illeti meg, amelynek területén e gyermekek országuk elhagyása miatt jelen vannak.

2. Az előző bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a gyermekekre is, akiknek a szokásos tartózkodási helye nem állapítható meg.

7. cikk

1. A gyermek jogellenes elvitele vagy visszatartása esetén annak a Szerződő Államnak a hatóságai, amelyben az elvitelt vagy visszatartást közvetlenül megelőzően a gyermek szokásos tartózkodási helye volt, mindaddig megtartják joghatóságukat, amíg a gyermek más Államban nem szerez szokásos tartózkodási helyet, és

a) minden felügyeleti joggal rendelkező személy, intézmény vagy más szerv el nem fogadja az elvitelt vagy visszatartást; vagy

b) a gyermek azon időponttól számított legalább egy éve e másik Államban tartózkodik, hogy a felügyeleti joggal rendelkező személy, intézmény vagy más szerv tudomást szerzett vagy tudomást kellett volna hogy szerezzen a gyermek hollétéről, nincs elbírálás alatt az ezen az időszakon belül benyújtott visszaadás iránti kérelem, és a gyermek új környezetébe beilleszkedett.

2. A gyermek elvitele vagy visszatartása jogellenesnek minősül, amennyiben:

a) sérti az azon Állam joga szerint egy személynek, egy intézménynek vagy más szervnek - akár együttesen, akár kizárólagosan - juttatott felügyeleti jogokat, amelyben a gyermeknek az elvitelét vagy visszatartását közvetlenül megelőzően a szokásos tartózkodási helye volt; és

b) ezeket a jogokat az elvitel vagy visszatartás időpontjában - együttesen vagy kizárólagosan - ténylegesen gyakorolták vagy azok gyakorlásában éppen az elvitel vagy visszatartás akadályozta meg az arra jogosultakat.

A fenti a) pontban említett felügyeleti jogok keletkezhetnek különösen jogszabály, bírósági vagy közigazgatási határozat, vagy az azon Állam joga szerint joghatással bíró egyezség alapján.

3. Mindaddig, amíg az 1. bekezdésben elsőként említett hatóságok megtartják joghatóságukat, annak a Szerződő Államnak a hatóságai, amelybe a gyermeket elvitték vagy amelyben visszatartják, a 11. cikk alapján csak olyan sürgős intézkedéseket tehetnek, amelyek a gyermek személyének vagy vagyonának védelmében szükségesek.

8. cikk

1. Kivételes esetben az 5. vagy a 6. cikk alapján joghatósággal rendelkező Szerződő Állam hatósága, ha úgy véli, hogy egy másik Szerződő Állam hatósága az adott ügyben alkalmasabb arra, hogy megítélje a gyermek mindenek felett álló érdekét,

- közvetlenül vagy Állama központi hatóságának közreműködésével megkeresheti a másik hatóságot, hogy állapítsa meg joghatóságát és tegye meg az általa szükségesnek tartott védőintézkedéseket, vagy

- felfüggesztheti az ügy vizsgálatát és felszólíthatja a feleket, hogy terjesszenek a másik állam hatósága elé ilyen kérést.

2. Az alábbi Szerződő Államok hatóságai kereshetők meg az előző bekezdés alapján:

a) a gyermek állampolgársága szerinti Állam;

b) a gyermek vagyonának fekvési helye szerinti Állam:

c) az az Állam, amelynek hatóságaihoz a gyermek szülei házasságának felbontására, különválasztására vagy házasságuk érvénytelenítésére irányuló kérelmet nyújtottak be;

d) az az Állam, amellyel a gyermek szoros kapcsolatban van.

3. Az érintett hatóságok véleményt cserélhetnek.

4. Az 1. bekezdés szerint megkeresett hatóság megállapíthatja joghatóságát az 5. vagy 6. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóság helyett, ha úgy véli, hogy ez a gyermek mindenek felett álló érdekében áll.

9. cikk

1. Ha a 8. cikk 2. bekezdésében említett Szerződő Állam hatóságai úgy vélik, hogy az adott esetben alkalmasabbak arra, hogy megítéljék a gyermek mindenek felett álló érdekét,

- közvetlenül vagy az adott Állam központi hatóságának közreműködésével megkereshetik a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti Szerződő Állam illetékes hatóságát, hogy adja hozzájárulását a joghatóság gyakorlásához az általuk szükségesnek tartott védőintézkedések meghozása érdekében, vagy

- felkérhetik a feleket, hogy terjesszenek ilyen kérelmet a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti Szerződő Állam hatósága elé.

2. Az érintett hatóságok véleményt cserélhetnek.

3. A megkeresést kezdeményező hatóság csak akkor gyakorolhatja a joghatóságot a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti Szerződő Állam hatósága helyett, ha az utóbbi hatóság e kérelmet elfogadta.

10. cikk

1. Az 5-9. cikkben foglaltaktól függetlenül, azon Szerződő Állam hatóságai, amelyek joghatóságukat gyakorolva döntenek egy másik Szerződő Államban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező gyermek szülei házasságának felbontására, különválasztásukra vagy házasságuk érvénytelenítésére irányuló kérelemről, ha Államuk joga úgy rendelkezik, a gyermek személyének vagy vagyonának a védelmére irányuló intézkedéseket hozhatnak, ha:

a) az eljárás megindulásának időpontjában a gyermek szüleinek az egyike az adott Államban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel és egyikük a gyermek tekintetében szülői felelősséggel bír, és

b) ezen hatóságok joghatóságát a szülők, valamint a gyermek tekintetében szülői felelősséggel bíró más személyek elfogadták, és ez a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálja.

2. Az 1. bekezdésben meghatározott, a gyermek védelmét szolgáló intézkedések meghozatalára vonatkozó joghatóság megszűnik, amint a házasságfelbontásra, különválasztásra vagy a házasság érvénytelenítésére irányuló kérelemnek helyt adó vagy azt elutasító határozat jogerőre emelkedett vagy az eljárás más okból megszűnt.

11. cikk

1. Sürgős esetben azon Szerződő Állam hatóságainak, amelynek területén a gyermek vagy a gyermek tulajdonát képező vagyon található, joghatóságuk van a szükséges védőintézkedések meghozatalára.

2. Az előző bekezdés alapján a valamely Szerződő Államban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező gyermek tekintetében hozott intézkedések hatályukat vesztik, amint az 5-10. cikk alapján joghatósággal bíró hatóságok meghozzák a helyzet által megkívánt intézkedéseket.

3. Az 1. bekezdés alapján a szerződésben nem részes Államban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező gyermek tekintetében hozott intézkedések minden Szerződő Államban hatályukat vesztik, amint a kérdéses Szerződő Államban elismerik a helyzet által megkívánt és egy másik Állam hatóságai által meghozott intézkedéseket.

12. cikk

1. A 7. cikk kivételével, azon Szerződő Állam hatóságainak, amelyben a gyermek vagy a gyermek tulajdonát képező vagyon található, joghatóságuk van a gyermek személyének vagy vagyonának a védelmét szolgáló ideiglenes jellegű intézkedések meghozatalára; ezek területi hatálya a kérdéses Államra korlátozódik, amennyiben ezen intézkedések nem összeegyeztethetetlenek az 5-10. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóságok által már meghozott intézkedésekkel.

2. Az előző bekezdés alapján a valamely Szerződő Államban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező gyermek tekintetében hozott intézkedések hatályukat vesztik, amint az 5-10. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóságok döntést hoznak a helyzet által megkívánt intézkedések tekintetében.

3. Az 1. bekezdés alapján a szerződésben nem részes Államban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező gyermek tekintetében hozott intézkedések hatályukat vesztik abban a Szerződő Államban, ahol az intézkedéseket hozták, amint a kérdéses Szerződő Államban elismerik a helyzet által megkívánt és egy másik Állam hatóságai által meghozott intézkedéseket.

13. cikk

1. A gyermek személyének vagy vagyonának védelmét szolgáló intézkedések meghozatalára az 5-10. cikk alapján joghatósággal rendelkező Szerződő Állam hatóságainak tartózkodniuk kell e joghatóság gyakorlásától, ha az eljárás megindulásának időpontjában már hasonló intézkedés meghozatalára irányuló kérelmet terjesztettek elő egy másik Szerződő Állam hatóságaihoz, amelyeknek a kérelem időpontjában az 5-10. cikk alapján joghatóságuk volt és ezen kérelem elbírálása még folyamatban van.

2. Az előző bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók, ha azon hatóságok, amelyekhez az intézkedések iránti kérelmet eredetileg beterjesztették, lemondtak joghatóságukról.

14. cikk

Az 5-10. cikk alkalmazásával hozott intézkedések az abban foglalt feltételeknek megfelelően hatályban maradnak akkor is, ha a körülmények megváltozása folytán a joghatóság jogalapja megszűnt, mindaddig, amíg az Egyezmény alapján joghatósággal rendelkező hatóságok nem módosítják, nem váltják fel egy új intézkedéssel vagy nem szüntetik meg ezen intézkedéseket.

III. Fejezet

ALKALMAZANDÓ JOG

15. cikk

1. A Szerződő Államok hatóságai a II. fejezet rendelkezései alapján biztosított joghatóságuk gyakorlása során saját jogukat alkalmazzák.

2. Amennyiben azonban a gyermek személyének vagy vagyonának a védelme úgy kívánja, kivételesen alkalmazhatják vagy figyelembe vehetik olyan másik Állam jogát, amellyel a helyzet szoros kapcsolatban van.

3. Ha a gyermek szokásos tartózkodási helye másik Szerződő Államba helyeződik át, e változás időpontjától kezdve e másik Államnak joga az irányadó a korábbi szokásos tartózkodási hely szerinti Államban hozott intézkedések alkalmazási feltételeire.

16. cikk

1. A szülői felelősség jogszabályon alapuló, bírósági vagy közigazgatási hatóság közreműködése nélküli keletkezésére vagy megszűnésére a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti Állam jogát kell alkalmazni.

2. A szülői felelősség megállapodással vagy egyoldalú aktussal, bírósági vagy közigazgatási hatóság közreműködése nélküli keletkezésére vagy megszűnésére annak az Államnak a joga az irányadó, ahol a megállapodás vagy az egyoldalú aktus hatálybalépésének időpontjában a gyermek szokásos tartózkodási helye volt.

3. A gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti Állam joga alapján fennálló szülői felelősség fennmarad a szokásos tartózkodási hely másik Államba való áthelyeződése után is.

4. Ha megváltozik a gyermek szokásos tartózkodási helye, az új szokásos tartózkodási hely szerinti Állam joga az irányadó a szülői felelősségnek jogszabályon alapuló keletkezésére olyan személy részére, akinek már nincs ilyen felelőssége.

17. cikk

A szülői felelősség gyakorlására a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti Állam joga az irányadó. Ha a gyermek szokásos tartózkodási helye megváltozik, az új szokásos tartózkodási hely szerinti Állam joga az irányadó.

18. cikk

A 16. cikkben említett szülői felelősség az ezen Egyezmény alapján hozott intézkedésekkel megszüntethető, illetőleg gyakorlásának a feltételei módosíthatók.

19. cikk

1. Harmadik fél és egy másik olyan személy közötti jogügylet érvényessége, aki a jogügylet megkötésének a helye szerinti Állam joga alapján jogosult lenne arra, hogy a gyermek törvényes képviselőjeként járjon el, nem támadható meg, a harmadik fél pedig nem vonható felelősségre egyedül azon az alapon, hogy a másik személy az e fejezet rendelkezései által meghatározott jog alapján nem volt jogosult arra, hogy a gyermek törvényes képviselőjeként járjon el, kivéve akkor, ha a harmadik fél tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a szülői felelősségre nézve az utóbbi jog az irányadó.

2. Az előző bekezdés csak akkor alkalmazható, ha az ügylet azonos Állam területén tartózkodó személyek között jött létre.

20. cikk

E fejezet rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha az általuk meghatározott jog nem részes Állam joga.

21. cikk

1. E fejezetben a „jog” kifejezés az adott Államban hatályos jogot jelenti, az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályozás kivételével.

2. Ha azonban a 16. cikk értelmében alkalmazandó jog egy nem részes Állam joga, és ezen Állam alkalmazandó jogra vonatkozó szabályai egy másik nem részes Állam jogát jelölik meg, amely saját jogát alkalmazná, ez utóbbi Állam jogát kell alkalmazni. Ha e másik nem részes Állam nem saját jogát alkalmazná, az alkalmazandó jog a 16. cikkben megjelölt jog.

22. cikk

Az e fejezet rendelkezései által megjelölt jog alkalmazását csak akkor lehet megtagadni, ha alkalmazása, a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve, nyilvánvalóan közrendbe ütközne.

IV. Fejezet

ELISMERÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

23. cikk

1. A Szerződő Államok hatóságai által hozott intézkedéseket az összes többi Szerződő Államban a törvénynél fogva el kell ismerni.

2. Az elismerés azonban megtagadható:

a) ha az intézkedést olyan hatóság hozta, amelynek joghatósága nem a II. fejezetben meghatározott okok egyikén alapult;

b) ha az intézkedést, sürgős eset kivételével, bírósági vagy közigazgatási eljárás során anélkül hozták, hogy biztosították volna a gyermek meghallgatásának a lehetőségét, megsértve a megkeresett Állam alapvető eljárási elveit;

c) bármely személy kérésére, aki azt állítja, hogy az intézkedés sérti szülői felelősségét, ha az intézkedést, sürgős eset kivételével, anélkül hozták meg, hogy ennek a személynek biztosították volna a meghallgatás lehetőségét;

d) ha az elismerés, a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve, nyilvánvalóan a megkeresett Állam közrendjébe ütközik;

e) ha az intézkedés összeegyeztethetetlen a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti nem részes Államban hozott későbbi intézkedéssel, feltéve, hogy ez utóbbi intézkedés a megkeresett Államban megfelel az elismerés követelményeinek;

f) ha nem tartották be a 33. cikkben meghatározott eljárást.

24. cikk

A 23. cikk 1. bekezdésének sérelme nélkül, bármely érdekelt személy kérheti a Szerződő Állam illetékes hatóságaitól, hogy döntsenek egy másik Szerződő Államban hozott intézkedés elismeréséről vagy elismerésének megtagadásáról. Az eljárásra a megkeresett Állam joga irányadó.

25. cikk

A megkeresett Állam hatóságát kötik azok a ténymegállapítások, amelyre annak az Államnak a hatósága, ahol az intézkedést hozták, a joghatóságát alapozta.

26. cikk

1. Ha az egyik Szerződő Államban hozott és ott végrehajtható intézkedések egy másik Szerződő Államban igényelnek végrehajtást, ezen másik Államban bármely érdekelt fél kérésére azokat végrehajthatónak nyilvánítják vagy végrehajtás céljából nyilvántartásba veszik, ez utóbbi Állam jogában meghatározott eljárásnak megfelelően.

2. A végrehajthatóvá nyilvánításra vagy nyilvántartásba vételre minden Szerződő Állam egyszerű és gyors eljárást alkalmaz.

3. A végrehajthatóvá nyilvánítás vagy nyilvántartásba vétel csak a 23. cikk 2. bekezdésében meghatározott okok valamelyike alapján tagadható meg.

27. cikk

Az előző cikkek alkalmazásához szükséges felülvizsgálaton túl az intézkedés érdemben nem vizsgálható felül.

28. cikk

Az egyik Szerződő Államban hozott és egy másik Szerződő Államban végrehajthatónak nyilvánított vagy végrehajtás céljából nyilvántartásba vett intézkedéseket az utóbbi Államban úgy hajtják végre, mintha az intézkedéseket ennek az Államnak a hatóságai hozták volna. A végrehajtásra a megkeresett Állam joga szerint, az e jog által meghatározott mértékben kerül sor, figyelembe véve a gyermek mindenek felett álló érdekét.

V. Fejezet

EGYÜTTMŰKÖDÉS

29. cikk

1. Minden Szerződő Állam kijelöl egy központi hatóságot azoknak a feladatoknak az ellátására, amelyet ez az Egyezmény ró az ilyen hatóságokra.

2. A szövetségi Államoknak, a több jogrendszerrel vagy autonóm területi egységekkel rendelkező Államoknak jogukban áll több központi hatóságot is kijelölni és meghatározni feladatkörük területi vagy személyi hatályát. Amennyiben egy Állam több központi hatóságot jelöl ki, ki kell jelölnie azt a központi hatóságot, amelyhez az adott Államon belüli megfelelő központi hatóságnak való továbbítás céljából a megkeresések intézhetők.

30. cikk

1. A központi hatóságok együttműködnek egymással és elősegítik az Államaikon belüli illetékes hatóságok közötti együttműködést az Egyezmény céljainak elérése érdekében.

2. Az Egyezmény alkalmazásával kapcsolatban megteszik a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy tájékoztatást nyújtsanak Államuk gyermekvédelemre vonatkozó jogszabályairól és az Államukban nyújtott szolgáltatásokról.

31. cikk

Minden Szerződő Állam központi hatósága közvetlenül, illetve hatóságokon vagy más szervezeteken keresztül megtesz valamennyi megfelelő lépést a következők érdekében:

a) a 8-9. cikkben, valamint az e fejezetben meghatározott kapcsolat megkönnyítése és közreműködés biztosítása;

b) közvetítés, békéltetés útján vagy más hasonló módon a gyermek személyének vagy vagyonának a védelmét szolgáló, egyezségen alapuló megoldások elérésének megkönnyítése azokban a helyzetekben, amikor az Egyezményt kell alkalmazni;

c) egy másik Szerződő Állam illetékes hatóságának kérésére a gyermek hollétének felkutatásában való segítségnyújtás, amennyiben úgy tűnik, hogy a gyermek a megkeresett Állam területén tartózkodik és védelemre szorul.

32. cikk

Az olyan Szerződő Állam központi hatóságának vagy más illetékes hatóságának indoklással alátámasztott kérésére, amellyel a gyermeknek lényeges kapcsolata van, azon Szerződő Állam központi hatósága, amelyben a gyermek szokásos tartózkodási helye van és amelyben a gyermek tartózkodik, közvetlenül, illetve hatóságokon vagy más szervezeteken keresztül:

a) jelentést adhat a gyermek helyzetéről;

b) felkérheti saját Államának illetékes hatóságát, hogy mérlegelje a gyermek személyének vagy vagyonának a védelmét szolgáló intézkedések meghozatalának szükségességét.

33. cikk

1. Ha az 5-10. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóság a gyermek nevelőcsaládnál vagy intézményi gondozásban való elhelyezését, kafala vagy hasonló intézmény szerinti gondozásának biztosítását tervezi, és erre az elhelyezésre vagy gondozásba vételre egy másik Szerződő Államban kerülne sor, először konzultálnia kell ez utóbbi Szerződő Állam központi hatóságával vagy más illetékes hatóságával. E célból a javasolt elhelyezés vagy gondozásba vétel indokának megjelölésével jelentést kell továbbítania a gyermekről.

2. A megkereső Államban csak akkor hozható határozat az elhelyezésről vagy gondozásba vételről, ha a megkeresett Állam központi hatósága vagy más illetékes hatósága, a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve, az elhelyezéshez vagy gondozásba vételhez hozzájárult.

34. cikk

1. Amennyiben védőintézkedés meghozatalát mérlegelik, az Egyezmény szerint illetékes hatóságok - ha a gyermek helyzete szükségessé teszi - megkereshetik a többi Szerződő Állam olyan hatóságát, amely a gyermek védelme szempontjából lényeges információ birtokában van, hogy közölje ezt az információt.

2. A Szerződő Államok olyan nyilatkozatot tehetnek, hogy az 1. bekezdés szerinti megkereséseket kizárólag központi hatóságukon keresztül intézhetik hatóságaik felé.

35. cikk

1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai megkereshetik egy másik Szerződő Állam hatóságait, hogy nyújtsanak segítséget az ezen Egyezmény alapján hozott védőintézkedések végrehajtásában, különösen a láthatási jogok, valamint a rendszeres és közvetlen kapcsolattartási jog hatékony gyakorlásának a biztosításában.

2. Azon Szerződő Állam hatóságai, amelyben a gyermeknek nincs szokásos tartózkodási helye, az ezen Államban tartózkodó olyan szülő kérésére, aki láthatási jogának megállapítását vagy biztosítását kéri, információkat vagy bizonyítékokat gyűjthetnek és megállapíthatják a szülő láthatási jog gyakorlására való alkalmasságát és a láthatási jog gyakorlásának feltételeit. A gyermek láthatására irányuló kérelem elbírálására az 5-10. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóság a döntés meghozatala előtt elfogadja és mérlegeli ezeket az információkat, bizonyítékokat és megállapításokat.

3. Az 5-10. cikk alapján a láthatásról való döntés meghozatalára joghatósággal rendelkező hatóság a 2. bekezdés szerinti kérelem teljesítéséig elhalaszthatja az eljárást, különösen akkor, ha a gyermek korábbi tartózkodási helye szerinti Államban biztosított láthatási jog korlátozására vagy megszüntetésére irányuló kérelem tárgyában jár el.

4. E cikk nem akadályozza az 5-10. cikk alapján hatáskörrel rendelkező hatóságot abban, hogy a 2. bekezdés alapján benyújtott kérelem teljesítéséig ideiglenes intézkedéseket hozzon.

36. cikk

Minden olyan esetben, amikor a gyermek komoly veszélynek van kitéve, azon Szerződő Állam illetékes hatóságai, amelyben gyermekvédelmi intézkedést hoztak vagy ilyen intézkedés meghozatalát mérlegelik, ha tájékoztatást kapnak arról, hogy a gyermek tartózkodási helye egy másik Államba került, vagy a gyermek másik Államban tartózkodik, tájékoztatják ezen másik Állam hatóságait a fennálló veszélyről és a meghozott vagy mérlegelt intézkedésekről.

37. cikk

A hatóságok e fejezet alapján nem kérhetnek vagy továbbíthatnak információt, ha ez véleményük szerint veszélybe sodorhatná a gyermek személyét vagy vagyonát, vagy a gyermek valamely családtagjának szabadságára vagy életére komoly fenyegetést jelentene.

38. cikk

1. Azon lehetőség érintetlenül hagyásával, hogy szolgáltatásaik ellenében ésszerű költségeket követeljenek meg, a Szerződő Államok központi hatóságai és más hatóságai e Fejezet rendelkezéseinek alkalmazása során felmerült költségeiket maguk viselik.

2. A Szerződő Államok megállapodást köthetnek egy vagy több Szerződő Állammal a költségek megosztásáról.

39. cikk

A Szerződő Államok megállapodást köthetnek egy vagy több másik Szerződő Állammal abból a célból, hogy kölcsönös kapcsolataikban fejlesszék e fejezet alkalmazását. Azon Államok, amelyek ilyen jellegű megállapodást kötöttek, annak egy példányát továbbítják az Egyezmény letéteményesének.

VI. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

40. cikk

1. A gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti Szerződő Állam vagy azon Szerződő Állam hatóságai, ahol védőintézkedést hoztak, azon személy kérelmére, aki szülői felelősséggel bír, illetve akit megbíztak a gyermek személyének vagy vagyonának védelmével, igazolást adhatnak ki e személynek feltüntetve, hogy milyen minőségben jogosult eljárni és milyen jogokkal ruházták fel.

2. Ellenkező bizonyíték hiányában el kell fogadni, hogy az igazolásban feltüntetett minőség és jogok az adott személyt illetik.

3. Minden Szerződő Állam kijelöli azokat a hatóságokat, amelyek az igazolás kiállítására jogosultak.

41. cikk

Az Egyezmény alapján gyűjtött vagy továbbított személyes adatokat csak azokra a célokra lehet felhasználni, amelyekre gyűjtötték vagy továbbították őket.

42. cikk

Azon hatóságok, amelyeknek adatokat továbbítanak, saját Államuk jogának megfelelően biztosítják azok bizalmas kezelését.

43. cikk

Az ezen Egyezmény alapján továbbított vagy kibocsátott okiratok mentesülnek a hitelesítés és más hasonló formális követelmények alól.

44. cikk

Minden Szerződő Állam kijelölheti azokat a hatóságokat, amelyeknek a 8., 9. és 33. cikk alapján megkeresések intézhetők.

45. cikk

1. A 29. és 44. cikk szerinti kijelölésekről tájékoztatni kell a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet Állandó Irodáját.

2. A 34. cikk 2. bekezdése szerinti nyilatkozatot az Egyezmény letéteményesének kell benyújtani.

46. cikk

Azon Szerződő Államok, amelyekben a gyermeknek és vagyonának a védelmére különböző jogrendszerek vagy jogszabályok alkalmazandók, nem kötelesek az Egyezmény szabályait alkalmazni a kizárólag e különböző jogrendszerek vagy jogszabályok összeütközése esetén.

47. cikk

Az olyan Állam vonatkozásában, amelyben az ezen Egyezményben szabályozott bármilyen ügy tekintetében két vagy több jogrendszert kell alkalmazni a különböző területi egységekben:

1. az adott állambeli szokásos tartózkodási helyre való hivatkozást a valamely területi egységen belüli szokásos tartózkodási helyre való hivatkozásként kell értelmezni;

2. a gyermek adott állambeli tartózkodására való hivatkozást a valamely területi egységben való tartózkodásra való hivatkozásként kell értelmezni;

3. az arra való hivatkozást, hogy a gyermek vagyona az adott Államban található, úgy kell értelmezni, hogy a gyermek vagyona valamely területi egységben található;

4. az arra az Államra való hivatkozást, amelynek a gyermek az állampolgára, az adott Állam joga által kijelölt területi egységre való hivatkozásként, vagy ilyen jellegű szabályozás hiányában az arra a területi egységre való hivatkozásként kell értelmezni, amellyel a gyermeknek a legszorosabb a kapcsolata;

5. az arra az Államra való hivatkozást, amelynek hatóságaihoz a gyermek szülei házasságának felbontására, különválasztásukra vagy házasságuk érvénytelenítésére irányuló kérelmet nyújtottak be, az arra a területi egységre való hivatkozásként kell értelmezni, amelynek hatóságaihoz a kérelmet benyújtották;

6. az arra az Államra való hivatkozást, amellyel a gyermek lényeges kapcsolatban áll, az arra a területi egységre való hivatkozásként kell értelmezni, amellyel a gyermek ilyen kapcsolatban áll;

7. az arra az Államra való hivatkozást, amelybe a gyermeket elvitték vagy amelyben visszatartják, az arra a területi egységre való hivatkozásként kell értelmezni, ahová a gyermeket elvitték vagy ahol visszatartják;

8. az adott Államnak a központi hatóságain kívüli egyéb hatóságaira vagy szervezeteire való hivatkozást az adott területi egységben eljárni jogosult hatóságokra vagy szervezetekre való hivatkozásként kell értelmezni;

9. az azon Állam jogára, eljárására vagy hatóságára való hivatkozást, amelyben intézkedést hoztak, annak a területi egységnek a jogára, eljárására vagy hatóságára való hivatkozásként kell értelmezni, amelyben az intézkedést hozták;

10. a megkeresett Állam jogára, eljárására vagy hatóságára való hivatkozást annak a területi egységnek a jogára, eljárására vagy hatóságára való hivatkozásként kell értelmezni, amelyben az elismerést vagy végrehajtást kérik.

48. cikk

Az alkalmazandó jognak a III. fejezet szerinti meghatározása céljából, olyan Állam vonatkozásában, amely két vagy több területi egységből áll, amelyek mindegyike az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó ügyek tekintetében saját jogrendszerrel vagy jogszabályi rendszerrel rendelkezik, a következő szabályokat kell alkalmazni:

a) ha ilyen Államban léteznek olyan hatályos szabályok, amelyek meghatározzák, hogy mely területi egység joga az alkalmazandó, akkor ennek az egységnek a jogát kell alkalmazni;

b) ilyen szabályok hiányában a 47. cikkben meghatározott területi egység jogát kell alkalmazni.

49. cikk

Az alkalmazandó jognak a III. fejezet szerinti meghatározása céljából, olyan Állam vonatkozásában, amely az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó ügyek tekintetében két vagy több jogrendszerrel vagy jogszabályi rendszerrel rendelkezik a személyek különböző csoportjaira, a következő szabályokat kell alkalmazni:

a) ha ilyen Államban léteznek olyan hatályos szabályok, amelyek meghatározzák, hogy e jogok közül melyiket kell alkalmazni, akkor ezt a jogot kell alkalmazni;

b) ilyen szabályok hiányában azt a jogrendszert vagy jogszabályi rendszert kell alkalmazni, amelyhez a gyermeket a legközelebbi kapcsolat fűzi.

50. cikk

Ez az Egyezmény nem érinti a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. október 25-én kelt egyezmény alkalmazását mindkét egyezmény részes Államai között. Semmi nem zárja ki azonban azt, hogy ezen Egyezmény rendelkezéseire hivatkozzanak a jogellenesen elvitt vagy visszatartott gyermek visszaadása, illetve a láthatási jog megszervezése céljából.

51. cikk

A Szerződő Államok közötti kapcsolatban ezen Egyezmény felváltja a kiskorúak védelmével kapcsolatos hatósági jogkörökről és az alkalmazandó jogról szóló, 1961. október 5-én kelt egyezményt és a kiskorúak feletti gyámságot szabályozó, Hágában, 1902. június 12-én aláírt egyezményt, a fent említett 1961. október 5-i egyezmény alapján hozott intézkedések elismerésének a sérelme nélkül.

52. cikk

1. Ez az Egyezmény nem érinti azokat a nemzetközi jogforrásokat, amelyeknek a Szerződő Államok részesei, és amelyek az Egyezmény által szabályozott ügyekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, kivéve, ha a jogforrásban részes Államok ellenkező nyilatkozatot nem tesznek.

2. Ez az Egyezmény nem érinti annak a lehetőségét, hogy egy vagy több Szerződő Állam olyan megállapodást kössön, amely az ilyen megállapodásban részes Államokban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező gyermekek tekintetében az ezen Egyezmény által szabályozott ügyekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz,

3. Az egy vagy több Szerződő Állam által az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó ügyekre vonatkozóan megkötött megállapodások az ilyen Államok és más Szerződő Államok közötti kapcsolatokban nem érintik ezen Egyezmény rendelkezéseinek az alkalmazását.

4. Az előző bekezdéseket kell alkalmazni az érintett Államok közötti regionális vagy más természetű kapcsolatok alapján fennálló különleges kapcsolaton alapuló egységes törvényekre is.

53. cikk

1. Az Egyezmény csak azon intézkedésekre alkalmazható, amelyeket azt követően hoztak az adott Államban, hogy az Egyezmény az adott Állam vonatkozásában hatályba lépett.

2. Az Egyezmény csak azon intézkedések elismerésére és végrehajtására alkalmazható, amelyeket az Egyezménynek az intézkedéseket hozó Állam és a megkeresett Állam közötti hatálybalépését követően hoztak.

54. cikk

1. A Szerződő Államok központi hatóságával vagy más hatóságával folytatott érintkezés során az iratokat eredeti nyelven kell megküldeni, csatolva a másik Állam hivatalos nyelvére vagy egyik hivatalos nyelvére való fordítást, vagy amennyiben ez nehezen megvalósítható, francia vagy angol nyelvű fordítását.

2. A Szerződő Állam azonban, a 60. cikk szerinti fenntartásban kifogást emelhet a francia vagy az angol, de nem mindkét nyelv használatával szemben.

55. cikk

1. A Szerződő Államok a 60. cikk szerint:

a) fenntarthatják hatóságaik joghatóságát a gyermek területükön található vagyonának a védelmére irányuló intézkedések meghozatalára;

b) fenntarthatják a jogot arra, hogy ne ismerjenek el szülői felelősséget vagy intézkedést, amennyiben az összeegyeztethetetlen a hatóságaik által az adott vagyon vonatkozásában hozott intézkedésekkel.

2. A fenntartás korlátozható bizonyos vagyoni kategóriákra.

56. cikk

A Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet főtitkára rendszeres időközönként speciális bizottságot hív össze az Egyezmény gyakorlati működésének felülvizsgálatára.

VII. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

57. cikk

1. Az Egyezmény aláírásra nyitva áll azon Államok előtt, amelyek a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet tizennyolcadik ülésszakának idején annak tagjai voltak.

2. Az Egyezményt meg kell erősíteni, el kell fogadni vagy jóvá kell hagyni és a megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratokat az Egyezmény letéteményesénél, a Holland Királyság Külügyminisztériumánál kell letétbe helyezni.

58. cikk

1. Bármely más Állam csatlakozhat az Egyezményhez, miután az Egyezmény a 61. cikk 1. bekezdése szerint hatályba lépett.

2. A csatlakozási okiratot a letéteményesnél kell letétbe helyezni.

3. A csatlakozás csak a csatlakozó Állam és azon Szerződő Államok közötti kapcsolatban hatályos, amelyek a 63. cikk b) pontjában említett értesítés kézhezvételét követő hat hónapon belül nem emeltek kifogást a csatlakozás ellen. Ilyen kifogással élhetnek az Államok akkor is, amikor egy csatlakozást követően megerősítik, elfogadják vagy jóváhagyják az Egyezményt. A kifogásról értesíteni kell a letéteményest.

59. cikk

1. Ha egy Állam két vagy több területi egységgel rendelkezik, amelyekben az ezen Egyezményben szabályozott ügyek vonatkozásában különböző jogrendszereket kell alkalmazni, az aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás időpontjában nyilatkozhat arról, hogy az Egyezmény összes területi egységére kiterjed, vagy területi egységei közül csak egyre vagy többre terjed ki, és ezt a nyilatkozatot másik nyilatkozat benyújtásával bármikor módosíthatja.

2. Az ilyen nyilatkozatról értesíteni kell a letéteményest és kifejezetten meg kell jelölni azokat a területi egységeket, amelyek vonatkozásában az Egyezményt alkalmazni kell.

3. Ha egy Állam e cikk alapján nem tesz nyilatkozatot, az Egyezmény az adott Állam összes területi egységére kiterjed.

60. cikk

1. Minden Állam legkésőbb a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás időpontjában, vagy az 59. cikk szerinti nyilatkozat benyújtásakor az 54. cikk 2. bekezdésében és az 55. cikkben meghatározott fenntartást tehet. Más fenntartás nem tehető.

2. Bármely Állam bármikor visszavonhatja az általa tett fenntartást. A visszavonásról értesíteni kell a letéteményest.

3. A fenntartás az előző bekezdésben említett értesítést követő harmadik naptári hónap első napján veszíti hatályát.

61. cikk

1. Az Egyezmény a harmadik megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat 57. cikkben említett letétbe helyezése utáni három hónap elteltét követő hónap első napján lép hatályba.

2. Ezt követően az Egyezmény a következőképpen lép hatályba:

a) az Egyezményt ezt követően megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó valamennyi Állam tekintetében a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezése utáni három hónap elteltét követő hónap első napján;

b) a csatlakozó Államok tekintetében az 58. cikk 3. bekezdésében említett hat hónapos idő lejárta utáni három hónap elteltét követő hónap első napján;

c) az olyan területi egység tekintetében, amelyre az 59. cikk szerint az Egyezményt kiterjesztették, az abban a cikkben említett értesítés utáni három hónap elteltét követő hónap első napján.

62. cikk

1. Az Egyezményben részes Állam az Egyezményt a letéteményesnek címzett írásbeli értesítéssel felmondhatja. A felmondás korlátozódhat bizonyos területi egységekre, amelyekre az Egyezményt alkalmazni kell.

2. A felmondás az értesítés letéteményes általi átvétele után eltelt tizenkét hónapot követő hónap első napján válik hatályossá. Amennyiben az értesítésben hosszabb időtartamot határoznak meg a felmondás hatályára, a felmondás ezen hosszabb időtartam elteltével válik hatályossá.

63. cikk

A letéteményes értesíti a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet tagállamait és az 58. cikk szerint csatlakozott Államokat a következőkről:

a) az 57. cikkben említett aláírások, megerősítések, elfogadások és jóváhagyások;

b) az 58. cikkben említett csatlakozások és a csatlakozásokkal szemben emelt kifogások;

c) az Egyezmény 61. cikk szerinti hatálybalépésének napja;

d) a 34. cikk 2. bekezdésében és az 59. cikkben említett nyilatkozatok;

e) a 39. cikkben említett megállapodások;

f) az 54. cikk 2. bekezdésében és az 55. cikkben említett fenntartások, és a 60. cikk 2. bekezdésében említett visszavonások;

g) a 62. cikkben említett felmondások.

Fentiek hiteléül az erre megfelelően felhatalmazott alulírottak ezt az Egyezményt aláírták.

Készült Hágában, 1996. október 19. napján, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, egyetlen példányban, amelyet a Holland Királyság Kormányának levéltárában helyeznek letétbe, s amelyből diplomáciai úton egy-egy hiteles másolatot küldenek a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet Tizennyolcadik Ülésszakának minden tagállama számára.”

4. § Az Országgyűlés felhatalmazást ad a következő nyilatkozatnak és fenntartásoknak az Egyezmény kötelező hatályának elismerésével egy időben történő megtételére:

- az Egyezmény 34. cikkének 2. bekezdéséhez: „A Magyar Köztársaság hatóságai felé a 34. cikk 1. bekezdés szerinti megkeresések kizárólag a magyar központi hatóságon keresztül intézhetők.”

- az 54. cikk 2. bekezdéséhez: „A Magyar Köztársaság fenntartja a jogot arra, hogy a központi hatóságával vagy más hatóságával folytatott érintkezés során az iratokat csak magyar nyelvű, vagy amennyiben ez nehezen megvalósítható, angol nyelvű fordítással ellátva fogadja el.”

- az 55. cikk 1. bekezdéséhez: „A Magyar Köztársaság kinyilvánítja, hogy fenntartja a joghatóságot a hatóságai számára a gyermeknek a területén lévő vagyona védelmére irányuló intézkedések meghozatalára, illetve fenntartja a jogot arra, hogy ne ismerjen el szülői felelősséget vagy intézkedést, amennyiben az összeegyeztethetetlen a hatóságai által az adott vagyon vonatkozásában hozott intézkedésekkel.”

5. § Az Országgyűlés a 4. §-ban meghatározott nyilatkozatot és fenntartásokat e törvénnyel kihirdeti.

6. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő napon lép hatályba.

(2) E törvény 2-3. §-a, valamint 5. §-a az Egyezmény 61. cikke 2. bekezdésének a) pontjában meghatározott időpontban lép hatályba. * 

(3) Az Egyezmény, illetve e törvény 2-3. §-a, valamint 5. §-a hatálybalépésének naptári napját a külügyminiszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. * 

(4) *  Az e törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a gyermekek és az ifjúság felelős miniszter gondoskodik.

(5) *  Az Egyezmény 29. cikke szerinti központi hatósági feladatokat a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter látja el.