1. § Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és az Oroszországi Föderáció között, Budapesten, 2001. január 12. napján aláírt Konzuli Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
(Az Egyezmény megerősítéséről kiállított okiratok kicserélése 2002. év december hó 20-án megtörtént.)
2. § Az Egyezmény magyar nyelvű szövege a következő:
A Magyar Köztársaság és az Oroszországi Föderáció, a továbbiakban a Felek,
attól a törekvéstől vezetve, hogy elősegítsék a két állam közötti baráti kapcsolatok erősítését, továbbá a kölcsönösen előnyös együttműködés elmélyítését,
attól az óhajtól vezetve, hogy állampolgáraik jogainak és érdekeinek hatékonyabb védelme céljából erősítsék és fejlesszék a konzuli kapcsolatokat,
kifejezve azon akaratukat, hogy kiegészítsék és fejlesszék a konzuli kapcsolatokról Bécsben, 1963. április 24-én elfogadott Egyezményt,
megerősítve, hogy a jelen Egyezményben nem említett kérdésekben az 1963. április 24-én elfogadott, a konzuli kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezményben, a továbbiakban Bécsi Egyezmény, rögzített rendelkezéseket, valamint a nemzetközi jog egyéb normáit alkalmazzák,
az alábbiakban állapodtak meg:
1. A Bécsi Egyezmény 22. és 23. Cikkeiben foglaltak figyelembevételével, a küldő állam saját belátása szerint nevezheti ki a konzuli személyzet tagjait.
2. A küldő állam a beutazást megelőzően legalább 15 naptári nappal közli a fogadó állammal a konzuli személyzet valamennyi kinevezésre kerülő tagjának családi és utónevét, a hivatásos konzuli tisztviselők esetében pedig azok kategóriáját és osztályát is.
1. A fogadó állam a konzuli képviselet valamennyi tagjának és a háztartásában élő családtagjainak személyazonosításra szolgáló igazolványt állít ki, amely a konzuli képviselet tagjainak és a háztartásukban élő családtagjainak jogállását igazolja.
2. A diplomáciai képviselet diplomáciai személyzetének azon tagjai, akik konzuli feladatokat látnak el, konzuli rangot is használhatnak.
A konzuli tisztviselők és a háztartásukban élő családtagjaik személye sérthetetlen. A letartóztatás vagy őrizetbe vétel semmiféle formája sem alkalmazható velük szemben. A fogadó állam köteles illő tisztelettel bánni velük, és minden megfelelő intézkedést megtenni a személyük, szabadságuk és méltóságuk bármely sérelmének megakadályozására.
A konzuli tisztviselők és a háztartásukban élő családtagjaik, amennyiben ez utóbbiak nem a fogadó állam állampolgárai vagy állandó lakosai, mentességet élveznek a fogadó állam büntető és államigazgatási joghatósága alól.
1. A konzuli tisztviselő nem köteles tanúvallomást tenni.
2. Amennyiben a küldő állam hozzájárul ahhoz, hogy a konzuli tisztviselő tanúvallomást tegyen, a fogadó állam illetékes hatóságai kérésére tanúvallomást tehet.
3. A jelen cikkben foglaltak értelemszerűen alkalmazandók a konzuli tisztviselő családtagjai esetében is, ha azok vele együtt élnek, és nem a fogadó állam állampolgárai.
1. A konzuli helyiségek sérthetetlenek. A fogadó állam hatóságai a konzuli képviselet vezetőjének vagy a küldő állam diplomáciai képviselete vezetőjének, illetőleg az ezek által megbízott személy engedélye nélkül nem léphetnek be a kizárólag a konzuli képviselet céljaira használt épületbe, épületrészekbe vagy az ezekhez tartozó földterületre.
2. A jelen cikk 1. bekezdésének rendelkezései érvényesek a konzuli tisztviselők lakására is.
3. A jelen cikk 1. bekezdése rendelkezéseinek betartása mellett a fogadó államnak különös kötelessége, hogy minden szükséges intézkedéssel megvédje a konzuli helyiségeket bármely behatolással vagy kártétellel szemben, valamint megakadályozza a konzuli képviselet nyugalmának bármely megzavarását vagy méltóságának csorbítását.
4. A konzuli helyiségek, azok berendezési tárgyai, a konzuli tisztviselő vagyontárgyai, továbbá közlekedési eszközei mentesek a fogadó állam honvédelmi vagy közérdekű céljaira történő kisajátításának minden formája alól.
A konzuli tisztviselő jogosult arra, hogy:
a) konzuli kerületében szabadon érintkezzék a küldő állam állampolgáraival (természetes és jogi személyekkel is), tanácsokat adjon nekik, őket bármely segítségben és támogatásban részesítse, ideértve a jogi támogatást, vagy ilyen segítség, illetve támogatás nyújtására tett intézkedéseket,
b) a fogadó állam semmilyen módon nem korlátozza, hogy a küldő állam állampolgárai a konzuli tisztviselővel érintkezésbe lépjenek, és biztosítja számukra, hogy a konzuli képviseletre szabadon beléphessenek,
c) a fogadó államban szokásos gyakorlat és rend betartásával, a fogadó állam bíróságai és más hatóságai előtt a küldő állam olyan állampolgárait képviselje, vagy szükséges képviseletüket biztosítsa, akik távol vannak, vagy valamilyen más okból nincsenek abban a helyzetben, hogy jogaikat és érdekeiket kellő időben megvédjék, mindezt annak érdekében, hogy a fogadó állam törvényeivel és jogszabályaival összhangban felvilágosítást kapjon az érintett személyek jogait és érdekeit érintő előzetes intézkedésekről, vagy ilyen intézkedés megtételét kezdeményezze.
E képviselet addig marad hatályban, amíg az ilyen módon képviselt személyek nem bízzák meg saját képviselőiket, illetőleg saját érdekeik és jogaik védelméről maguk nem gondoskodnak,
d) humanitárius célból, a küldő állam állampolgárai tartózkodási helyének megállapítása érdekében, megkereséssel forduljon a fogadó állam illetékes hatóságaihoz.
1. Konzuli feladatai teljesítése során a konzuli tisztviselő jogosult:
a) a konzuli kerület illetékes helyi hatóságaihoz fordulni,
b) a fogadó állam illetékes központi hatóságaihoz fordulni.
2. Amennyiben a konzuli tisztviselő a fenti hatóságokat írásban keresi meg, azok megkövetelhetik, hogy a megkeresés le legyen fordítva a fogadó állam hivatalos nyelvére.
A konzuli tisztviselő jogosult:
a) a küldő állam állampolgárait nyilvántartásba venni, és róluk nyilvántartást vezetni,
b) a küldő állam jogszabályaival összhangban állampolgársági ügyekben beadványokat átvenni, iratokat kézbesíteni.
A konzuli tisztviselő jogosult a konzuli képviseleten, lakásán vagy a küldő állam állampolgárainak lakásán, valamint ennek az államnak nemzeti hovatartozással rendelkező hajóján vagy lajstromozott repülőgépén az alábbi cselekmények végzésére:
a) átvenni, írásba foglalni vagy hitelesíteni a küldő állam állampolgárainak kérelmeit,
b) írásba foglalni, hitelesíteni és megőrizni a küldő állam állampolgárainak végrendeleteit,
c) írásba foglalni vagy hitelesíteni a küldő állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket és azok egyoldalú jogügyleteit, amennyiben e jogügyleteket a fogadó állam jogszabályai nem tiltják. A konzuli tisztviselő nem foglalhat írásba és nem hitelesíthet olyan jogügyletet, amely a fogadó állam területén lévő ingatlanra vonatkozó dologi jogok alapítására vagy átruházására irányul,
d) írásba foglalni vagy hitelesíteni a küldő állam állampolgárai és a fogadó állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket, ha ezek kizárólag a küldő állam területén fennálló érdekekre vonatkoznak, vagy ennek az államnak a területén teljesítendők, feltéve, hogy az ilyen jogügyletet a fogadó állam jogszabályai nem tiltják,
e) felülhitelesíteni a küldő állam vagy a fogadó állam hatóságaitól vagy hivatalos személyeitől származó iratokat, valamint ezeknek az iratoknak másolatát, kivonatát és fordítását,
f) hitelesíteni a küldő állam állampolgárainak aláírását bármely iraton, ha ennek tartalma nem ütközik a fogadó állam jogszabályaiba,
g) a küldő állam állampolgáraitól vagy ezek számára megőrzésre átvenni vagyontárgyakat és iratokat, amennyiben ezt a fogadó állam jogszabályai nem tiltják,
h) a hivatali jogkörébe tartozó egyéb olyan cselekményekre, amelyeket a fogadó állam jogszabályai nem tiltanak.
1. Amennyiben a küldő állam törvényei és más jogszabályai a konzuli tisztviselőt felhatalmazzák, és a fogadó állam törvényei és más jogszabályai nem tiltják, a konzuli tisztviselő jogosult:
a) a küldő állam állampolgárai születéséről, házasságkötéséről, házassága felbontásáról, örökbefogadásáról, családi és utónevének megváltoztatásáról és elhalálozásáról szóló értesítések és iratok alapján anyakönyvezni,
b) átvenni a küldő állam állampolgárainak személyállapotára vonatkozó nyilatkozatait és bármely beadványait.
2. A konzuli tisztviselő kérésére a fogadó állam hatóságai a küldő állam állampolgárait érintő mindenfajta illeték és díj kiszabásától mentesen megküldik az elhalálozást, születést és házasságkötést igazoló iratokat.
3. A jelen cikk 1. bekezdése a) alpontjában említett, általa elvégzett cselekményekről a konzuli tisztviselő értesíti a fogadó állam illetékes hatóságait.
1. Ha az egyik Fél állampolgára a másik Fél területén hal meg, az illetékes hatóság köteles a halálesetről az elhunyt hazájának diplomáciai vagy konzuli képviseletét haladéktalanul értesíteni, és vele mindazt közölni, ami az örökösökre, hagyományosokra, azoknak lakó- vagy tartózkodási helyére és címére, a hagyaték állagára és az esetleges végrendeletre vonatkozóan előtte ismeretes. Az említett hatóság hasonló értesítést küld abban az esetben is, ha arról szerez tudomást, hogy az elhunyt után harmadik államban maradt hagyaték.
2. A fogadó állam illetékes hatóságai a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatják a konzuli tisztviselőt a fogadó állam területén megnyílt hagyatékról, abban az esetben, ha az örökös vagy a hagyományos a küldő állam, a küldő állam honosságával rendelkező jogi személy, illetőleg olyan személy, aki az illetékes hatóságok tudomása szerint a küldő állam állampolgára.
3. Ha a konzuli tisztviselő elsőként szerez tudomást a küldő állam állampolgárának a fogadó állam területén történt haláláról, illetőleg a fogadó állam területén megnyílt olyan hagyatékról, melyet a küldő állam elhalálozott állampolgára hagyott maga után, erről értesíti a fogadó állam illetékes hatóságait.
4. A konzuli tisztviselő a jelen cikk 1., 2. és 3. bekezdéseiben említett kérdések tekintetében, valamint a fogadó állam törvényeinek és jogszabályainak megfelelően jogosult arra, hogy:
a) kérje a fogadó államot, illetve ő maga személyes lépéseket tegyen a hagyaték védelmének, megőrzésének és kezelésének biztosítására,
b) jelen legyen vagy más módon részt vegyen a jelen bekezdés a) alpontjában hivatkozott intézkedések meghozatalánál,
c) külön meghatalmazás nélkül biztosítsa a küldő állam azon állampolgárainak képviseletét, akiknek ehhez a vagyonhoz törvényes érdekük fűződik, és akik nincsenek jelen, és nem képviseltetik magukat a fogadó államban.
5. Abban az esetben, amikor a 4. bekezdés c) alpontjának megfelelően intézkedések történnek a konzuli képviselet biztosítására, e képviselet addig marad hatályban, amíg az ilyen módon képviselt személyek nem bízzák meg saját képviselőiket, illetőleg saját érdekeik és jogaik védelméről maguk nem gondoskodnak.
6. Ha az egyik Fél állampolgára a másik Fél területén utazás közben hal meg, s ott sem lakó-, sem tartózkodási helye nem volt, a nála található tárgyakat minden további eljárás nélkül hazája diplomáciai vagy konzuli képviseletének rendelkezésére kell bocsátani.
7. A küldő állam és a fogadó állam elősegíti a hagyaték átadását, ezen belül:
a) az örökség részét képező tárgyak behozatali és kiviteli engedélyeinek kiadásával, ha ezen tárgyak behozatalát és kivitelét az engedélyt kiadó Felek törvényei és jogszabályai kifejezetten nem tiltják,
b) értékesítésére vonatkozó engedély kiadásával az örökségnek jelen bekezdés a) alpontjában foglaltak alapján kivitelre nem kerülő bármely része tekintetében,
c) az ilyen értékesítésből származó nettó bevételnek az örökös vagy hagyományos államába konvertibilis valutában történő átutalásának engedélyezésével.
8. A konzuli tisztviselő a megfelelő felhatalmazás alapján, a küldő állam állampolgára nevében, amennyiben az állampolgár nem tartózkodik a fogadó állam területén, a bíróságtól, hatóságoktól vagy személyektől pénzt vagy vagyontárgyat vehet át, beleértve a hagyatéki vagyont, a balesetekkel kapcsolatos kártérítéseket és az életbiztosítási kötvények alapján járó kifizetéseket, amelyekre az érintett állampolgár bármely személy halálával kapcsolatban jogosult.
1. Ha a küldő állam olyan állampolgára érdekében, akinek lakó-, illetőleg állandó tartózkodási helye vagy vagyona a fogadó állam területén van, gyámsággal vagy gondnoksággal kapcsolatos hatósági intézkedés szükséges, a fogadó állam hatósága erről a szóban levő személy államának diplomáciai vagy konzuli képviseletét haladéktalanul értesíti.
2. A konzuli tisztviselő a fogadó állam jogrendje által megengedett kereteken belül jogosult:
a) a gyámság és gondnokság minden kérdésében a küldő állam állampolgárai érdekeinek védelmében, illetve távollétük esetén a vagyonuk kezelésének biztosítása ügyében a fogadó állam illetékes hatóságaihoz fordulni,
b) javaslatokat tenni a fogadó állam illetékes hatóságainak a gyámsági és gondnoksági feladatokat ellátó személyekre.
1. A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul, de legkésőbb három naptári napon belül értesítik a küldő állam illetékes konzuli tisztviselőjét, ha konzuli kerületükben a küldő állam állampolgárát letartóztatják, fogva tartják, elrendelték őrizetbe vételét vagy más formában feltartóztatták.
2. A küldő állam letartóztatásban lévő vagy bármely más formában feltartóztatott állampolgárának a konzuli képviselethez címzett bármely közlését a fogadó állam hatóságai azonnal továbbítják a konzuli képviseletnek.
3. A konzuli tisztviselőnek haladéktalanul jogában áll érintkezni és meglátogatni a küldő állam elzárás alatt álló, őrizetben lévő vagy más formában feltartóztatott állampolgárát, hogy beszélgetést folytasson vele, továbbá abból a célból, hogy üzenetet és csomagot vegyen át tőle, valamint, hogy intézkedjen az illető jogi képviselete biztosítása érdekében. A fogadó állam illetékes hatóságai kötelesek a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a fogva tartástól számított négy naptári napon belül engedélyezni a konzuli tisztviselő számára a küldő állam állampolgárának meglátogatását.
4. A konzuli tisztviselőnek tartózkodni kell a letartóztatásban, elzárás alatt, őrizetben lévő vagy más módon feltartóztatott érdekében való intézkedéstől, ha az érintett személy a konzuli tisztviselő jelenlétében egyértelműen tiltakozik az ilyen lépések ellen.
5. A fogadó állam a jelen Egyezmény mellékletét képező formanyomtatványon tájékoztatja a küldő állam által őrizetbe vett vagy szabadságukban más formában korlátozott állampolgárait a jelen cikk rendelkezéseiről.
6. A Felek a jelen cikkben rögzített jogokat a fogadó állam törvényeivel és jogszabályaival összhangban gyakorolják.
1. A konzuli tisztviselőnek joga van megfelelő segítséget és támogatást nyújtani a küldő állam hajójának, amely a fogadó állam kikötőjében vagy horgonyzóhelyén tartózkodik.
2. A konzuli tisztviselő a hajón és bármely egyéb helyen, összhangban a fogadó állam törvényeivel és jogszabályaival, jogosult találkozni és érintkezni a parancsnokkal és a személyzet más tagjaival.
3. A konzuli tisztviselő megkeresheti a fogadó állam illetékes szerveit, és támogatást kérhet tőlük funkciói gyakorlásához mindazon kérdések tekintetében, amelyek a küldő állam hajóját, a parancsnokot, a személyzet más tagjait és a rakományt érintik.
1. A konzuli tisztviselő jogosult, amennyiben az összhangban van a fogadó állam törvényeivel és jogszabályaival:
a) kivizsgálni bármely eseményt, amely a küldő állam hajójának fedélzetén bekövetkezik, meghallgatni a parancsnokot és a személyzet bármely más tagját az ilyen eseményekkel összefüggésben, megtekinteni a hajóokmányokat, információt kapni a hajó útvonaláról és célállomásáról, továbbá segítséget nyújtani a hajó megérkezésével, távozásával és kikötőben való tartózkodásával kapcsolatban;
b) részt venni a parancsnok és a személyzet más tagja közötti viták rendezésében;
c) elősegíteni a hajó parancsnokának, a személyzet más tagjainak és utasainak a szükséges egészségügyi ellátás biztosítását, és intézkedni a küldő államba való hazatérésük érdekében;
d) átvenni, elkészíteni, hitelesíteni vagy érvényességében meghosszabbítani a küldő állam hajójával, annak személyzetével vagy szállítmányával kapcsolatos bármely nyilatkozatot vagy más okiratot a küldő állam törvényeivel és jogszabályaival összhangban;
e) a küldő államnak a kereskedelmi hajózással kapcsolatos törvényei és jogszabályai alkalmazása céljából egyéb intézkedéseket hozni.
2. A konzuli tisztviselőnek joga van segítségnyújtás céljából, a fogadó állam törvényeivel és jogszabályaival összhangban jelen lenni kísérőként a parancsnok vagy a személyzet bármely más tagja mellett a fogadó állam bírósága vagy más hatósága előtt.
1. Ha a fogadó állam bíróságai vagy más illetékes hatóságai a küldő államnak a fogadó állam belvizein vagy területi vizein tartózkodó hajója fedélzetén kényszerítő intézkedést kívánnak foganatosítani, vagy kivizsgálást kívánnak folytatni, erről a fogadó állam illetékes hatóságai előzetesen tájékoztatják a konzuli tisztviselőt annak érdekében, hogy jelen lehessen ezen intézkedések megtételekor. Ha a konzuli tisztviselő nincs jelen az intézkedések foganatosításakor, a fogadó állam illetékes hatósága kérésére írásban tájékoztatást ad számára azokról. Ha a megtenni szükséges intézkedések sürgőssége nem teszi lehetővé a konzuli tisztviselőnek az előzetes értesítés eljuttatását, a fogadó állam illetékes hatóságai írásban tájékoztatják a konzuli tisztviselőt erről a tényről és a megtett intézkedésekről, még abban az esetben is, ha tőle erre vonatkozó kérés nem volt.
2. A jelen cikk 1. bekezdésének rendelkezése kerül alkalmazásra abban az esetben is, amikor a fogadó állam illetékes hatóságai magukhoz rendelik a küldő állam hajójának parancsnokát vagy a személyzet bármely más tagját, hogy a parton tegyen vallomást a hajóval kapcsolatos kérdésekben.
3. Azon esetek kivételével, amikor erre a küldő állam konzuli tisztviselője vagy hajója parancsnokának kérésére vagy engedélyével kerül sor, a fogadó állam bíróságai vagy más hatóságai nem avatkoznak be a küldő állam hajójának fedélzetén a hajó belügyét képező olyan kérdésekbe, amelyek a személyzet tagjai közötti viszonyt, a munkaviszonyt, a hajó fedélzetén fennálló fegyelmet és más, a hajóval összefüggő belső természetű intézkedéseket érintik, feltéve, hogy nem kerül sor a fogadó államnak a közrend és a közbiztonság fenntartására vonatkozó törvényei és jogszabályai megsértésére.
4. A jelen cikk rendelkezései nem alkalmazhatók a vámvizsgálatot, a bevándorlási ellenőrzést, az útlevélvizsgálatot és az egészségügyi ellenőrzést is magába foglaló határvizsgálattal kapcsolatos szokásos intézkedésekre, vagy a fogadó állam illetékes hatóságainak egyéb intézkedéseire, amelyeket a parancsnok kérésére és egyetértésével alkalmaznak.
1. Ha a küldő állam hajója hajótörést szenved, partra vetődik, zátonyra fut vagy egyéb módon szerencsétlenséget szenved a fogadó állam belvizein vagy területi vizein, a fogadó állam illetékes hatóságai a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatják erről a konzuli tisztviselőt, és közlik vele, milyen intézkedések kerültek foganatosításra az utasok és a személyzet, illetőleg a hajó és rakománya megmentése érdekében.
2. A konzuli tisztviselő segítséget nyújthat a küldő állam hajójának, személyzetének és utasainak, vagy ilyen segítséget kérhet a fogadó államtól.
3. Ha a küldő állam hajójának tulajdonosa, parancsnoka vagy más meghatalmazott személy nincs abban a helyzetben, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket a hajó vagy annak rakománya őrzése és védelme, illetőleg a hajóval vagy annak rakományával való rendelkezés érdekében, a küldő állam konzuli tisztviselője meghozza ezeket az intézkedéseket a tulajdonos nevében, vagy a fogadó államhoz fordul azzal a kéréssel, hogy az foganatosítsa ezeket az intézkedéseket.
4. A jelen cikk 1., 2. és 3. bekezdésének rendelkezései kerülnek alkalmazásra azon a küldő állam vagy harmadik állam állampolgárainak a tulajdonát képező tárgyak esetében is, amelyeket a parton vagy a fogadó állam vizeiben találtak, vagy beszállítottak a fogadó állam kikötőjébe.
5. A fogadó állam illetékes hatóságai minden szükséges segítséget megadnak a konzuli tisztviselőnek azon intézkedések megtétele során, amelyekre a küldő állam hajójának a mentésével kapcsolatban kerül sor.
6. A küldő állam sérülést szenvedett hajója, valamint annak rakománya és javai mentesülnek a fogadó államban a vámok, illetékek és adók alól azon esetek kivételével, amikor a hajót és rakományát azért hagyták ebben az államban, hogy kivárja a vám befizetését.
A jelen Egyezmény 15–18. Cikkei alkalmazandók a polgári légi közlekedési eszközök esetében is olyan mértékben, amennyiben ez nem ellentétes bármely polgári légiközlekedési megállapodással, amelynek mindkét Fél részese.
A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul értesítik a konzuli tisztviselőt a küldő állam állampolgárait érintő minden olyan eseményről, amelynek következtében a küldő állam állampolgárai elhunytak vagy sérülést szenvedtek.
A fogadó állam illetékes hatóságai értesítik a konzuli tisztviselőt minden olyan esetről, amikor a küldő állam állampolgárainak tulajdonában vagy használatában lévő közlekedési eszközöket feltartóztattak.
A fogadó állam biztosítja a konzuli képviselet számára annak a lehetőségét, hogy a beszedett díjakat és illetékeket bármely konvertibilis valutában a küldő államba szabadon átutalja.
A tiszteletbeli konzuli tisztviselő által vezetett konzuli képviselet a fogadó állam területén a fogadó állam beleegyezésével létesíthető. Az ilyen képviselet székhelyét, rangját és konzuli kerületét a küldő állam a fogadó állammal egyetértésben határozza meg.
1. A jelen Egyezményt meg kell erősíteni, és az a megerősítő okiratok kicserélésének napját követő harmincadik napon lép hatályba.
2. A jelen Egyezményt a felek határozatlan időre kötik. Az Egyezmény attól az időponttól számított hat hónap elteltével veszíti hatályát, amikor az egyik fél diplomáciai úton írásban értesíti a másik felet az egyezmény megszüntetésére irányuló szándékáról.
3. A jelen Egyezmény hatálybalépésével a Magyar Köztársaság és az Oroszországi Föderáció között hatályát veszti a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között, Budapesten, 1971. március 20-án aláírt Konzuli Egyezmény.
Készült Budapesten, 2001. év január hó 12. napján, két példányban, magyar és orosz nyelven. Mindkét nyelvű szöveg azonos érvényű.
(Aláírások)
A Magyar Köztársaság és az Oroszországi Föderáció közötti Konzuli Egyezmény 14. Cikke szerint
a) az Ön letartóztatásáról, fogva tartásáról, őrizetbe vételéről vagy más formában történő feltartóztatásáról (a továbbiakban: letartóztatásáról) haladéktalanul, de legkésőbb 3 napon belül értesítik a Magyar Köztársaság/Oroszországi Föderáció konzuli tisztviselőjét (a továbbiakban: konzul). Az értesítési kötelezettség akkor is fennáll, ha Ön ezt nem kéri.
b) Önnek jogában áll a Magyar Köztársaság/Oroszországi Föderáció konzuljával kapcsolatba lépni. A Magyar Köztársaság/Oroszországi Föderáció konzuljához címzett bármely közlését a fogva tartó hatóságnak haladéktalanul továbbítania kell a konzul részére.
c) a Magyar Köztársaság/Orosz Föderáció konzuljának joga van
– Önnel telefonon vagy írásban haladéktalanul kapcsolatba lépni,
– Önt meglátogatni, Öntől üzenetet vagy csomagot átvenni,
– az Ön jogi képviselete érdekében intézkedni.
A Magyar Köztársaság/Oroszországi Föderáció konzulja tartózkodik a jelen Tájékoztató c) pont alatti jogainak gyakorlásától, ha Ön ez ellen a Magyar Köztársaság/Oroszországi Föderáció konzulja jelenlétében tett nyilatkozatával tiltakozik.
A jelen Tájékoztató a), b) és c) pontjaiban felsorolt jogok a fogadó állam törvényeivel és jogszabályaival összhangban érvényesülnek.
Alulírott ............................ (letartóztatott neve) kijelentem, hogy a fentieket átolvastam, megértettem.
Kelt ............................-en, 20..... (év) ..... (hó) ..... napján.
.......................................
(letartóztatott aláírása)
Alulírott ............................ (letartóztatott neve) a Magyar Köztársaság/Oroszországi Föderáció állampolgára a fenti tájékoztató c) pontja alapján biztosított jogommal élve, a Magyar Köztársaság/Oroszországi Föderáció konzulja jelenlétében kijelentem, nem kívánom, hogy a konzul nevemben intézkedéseket tegyen.
Alulírott ............................ (letartóztatott neve) a Magyar Köztársaság/Oroszországi Föderáció állampolgára kijelentem, hogy a fentieket átolvastam, megértettem.
Kelt ............................-en, 20..... (év) ..... (hó) ..... napján.
| ....................................... | ....................................... | |
| (konzul aláírása) | (letartóztatott aláírása)” |
3. § (1) E törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 2003. év január hó 19-től kell alkalmazni.
(2) * A törvény végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter gondoskodik.
4. § *
