Jogtár
Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye
Ingyenes, megbízható jogszabály-szolgáltatás Magyarország egyik legnagyobb jogi tartalomszolgáltatójától
A Fővárosi Közlönyben megjelent, a Fővárosi Önkormányzat által rendelkezésre bocsátott hivatalos szöveg.

5/2015. (II. 16.) Főv. Kgy. rendelet indokolása

Budapest főváros rendezési szabályzatáról

Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 23. § (1) bekezdése a főváros egészét érintő településrendezést a fővárosi önkormányzat feladatává teszi.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) a 62. § (7) bekezdése 3. pontjában nyilvánítja ki, hogy a főváros rendeletben állapítsa meg rendezési szabályzatát.

A fővárosi településszerkezeti tervnek és a fővárosi rendezési szabályzatnak, mint a fővárosi településrendezési eszközöknek együttesen kell megfelelő szakmai és jogi alapot biztosítaniuk a főváros közigazgatási területén fekvő telkek területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket megállapító építési szabályzatok kidolgozásához.

Az Étv. 2. §-a szerint a fővárosi rendezési szabályzat alapját a TSZT képezi, ami által a Budapest 2030 hosszú távú városfejlesztési koncepció (a továbbiakban: koncepció) egyes, a településrendezési eszközökben érvényesíthető elemei rendelettel kerülnek megállapításra.

A Budapest Fővárosi Közgyűlése által elfogadott két településrendezési eszköz adja meg a megfelelő, Budapest összvárosi érdekeit szem előtt tartó szakmai alapot és feltételrendszert a kerületi önkormányzatok által kidolgozásra, és rendelettel elfogadásra kerülő kerületi építési szabályzatok (a továbbiakban: KÉSZ) és a főváros által rendelettel elfogadásra kerülő Duna-parti építési szabályzat kidolgozásához (DÉSZ).

A jelen rendelet megalkotásával a törvényi felhatalmazás alapján érvényesíthetőek

- a főváros szerkezetét meghatározó területek beépítési sűrűségével kapcsolatos elhatározások,

- az épített örökség és a természeti értékek védelme, a városkép összképének harmonizációja és ennek érdekében a meghatározott területek beépítési magassági szabályainak megállapítása, valamint

- a város működtetésében meghatározó infrastrukturális elemek területigényének biztosítása és az azokra vonatkozó különleges rendelkezések.

Részletes indoklás

1. §-hoz

Budapest főváros rendezési szabályzata (a továbbiakban: FRSZ) általános rendelkezéseiben a rendelet területi hatályát rögzíti, ami a törvény alapján értelemszerűen a főváros teljes közigazgatási területe. Rögzíti, hogy az FRSZ-t az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (továbbiakban: OTÉK) és a településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet (továbbiakban: Trk.) rendelkezéseivel együtt kell alkalmazni az építési szabályzatok - mind a kerületi, mind pedig a fővárosi építési szabályzat - kidolgozása során, az OTÉK esetében a meghatározott eltérésekkel együtt. Az FRSZ személyi hatálya a kerületi önkormányzatokra és a fővárosi önkormányzatra terjed ki rendeleteik megalkotásakor. Az FRSZ rendelkezéseit e szabályzatok megalkotásakor és az infrastruktúrák kialakítására vonatkozó tervek elkészítésekor figyelembe kell venni, ugyanakkor nem keletkeztet telekalakítási és építési jogot a beépítési sűrűség és a beépítési magasság vonatkozásában. E szabályok alapján az építési jog az építési szabályzatok megalkotása által keletkezik.

A 2. § az FRSZ-ben alkalmazott fogalmak magyarázatát tartalmazza. Olyan szakmai fogalmak kerülnek meghatározásra, amelyeket más jogszabály nem rögzít, viszont az FRSZ értelmezéséhez elengedhetetlenek.

3. §-hoz

A 3. § felsorolja az FRSZ térképi, rajzi és szöveges mellékleteit.

A 3. § (1) bekezdése az FRSZ térképi és rajzi mellékleteit mutatja be. A térképi mellékletek alkalmazását a törvényi felhatalmazás alapján a területfelhasználások legnagyobb megengedett beépítési sűrűségének meghatározása, egyes meghatározott területek legnagyobb megengedett beépítési magasságának rögzítése, és a műszaki infrastruktúra területbiztosítása, tehát a területi lehatárolások követelménye indokolja.

A TSZT a területfelhasználási kategóriák meghatározandó beépítési sűrűségét több esetben a megengedett legnagyobb érték intervallummal határozza meg annak érdekében, hogy az eltérő intenzitás alapján ne legyen túl nagy a kategóriák száma. Ezt a TSZT mozaikos kidolgozásának elkerülése is indokolja, mivel nyilvánvaló, hogy pl.: az átmeneti zóna és a hegyvidéki, vagy elővárosi zóna területén elhelyezkedő azonos funkciójú területek a városszerkezeti elhelyezkedésük miatt eltérő beépítési sűrűséget igényelnek, engednek meg.

A TSZT-vel összhangban az FRSZ a beépítési sűrűséget adott területfelhasználási kategóriához rendeli a terület városszerkezeten belüli területi elhelyezkedése, az adott terület jellemzői, lehetőségei és a koncepcióban meghatározott fejlesztési célok figyelembevételével.

Az eltérő értékek azonosításához szükséges térképen területileg lehatárolt módon rögzíteni a beépítési sűrűséget.

A közlekedési rendszer elemeinek területbiztosítása rajzi ábrázolást igényel, az 1. melléklet szolgál a tényleges helyszínek, nyomvonalak meghatározására. Ezzel összhangban a (közúti és vasúti) nyomvonalak irányadó területbiztosítással jelölt szakaszain az infrastruktúra minimális műszaki tartalma is meghatározásra kerül az 5. melléklet keresztszelvényein.

A 2. mellékleten kerülnek feltüntetésre a beépítési sűrűség bsá értékei annak érdekében, hogy az értékek egymáshoz való viszonya megállapítható legyen.

A törvény a fővárosi önkormányzatot a főváros meghatározott területek beépítési magasságának megállapítására hatalmazza fel, ami csak szöveges lehatárolással nehézkes és bonyolult volna. A 3. (térképi) mellékleten feltüntetésre kerülnek a szövegesen nem meghatározható területek, amelyekre vonatkozóan az FRSZ a beépítési magassággal kapcsolatban előírást tartalmaz. A magassággal kapcsolatos további szabályokat táblázatos formában a 6-7. melléklet tartalmazza. Ezek részletezését az 5-13. §-ok indokolása tartalmazza.

Budapest zónarendszere az eltérő adottságok alapján meghatározott paraméterek területi azonosítását szolgálja.

A 3. § (2) bekezdése sorolja fel az FRSZ szöveges mellékleteit. A szöveges mellékletek táblázatos formában tartalmazzák azokat az előírásokat, adatokat és információkat, melyek a térképi mellékletekhez kötődnek, azok értelmezéséhez szükségesek. Egyrészt a beépítési magasság meghatározásához nyújtanak támpontot, másrészt táblázatosan kerül meghatározása az egyes tervi elemek ütemezésének feltételrendszere is, az egyes területekre vonatkozó azonosító sorszámmal ellátva, amelyek a térképen nem ábrázolható meghatározásokat tartalmaznak.

4. §-hoz

Az Étv. szerint az FRSZ egyik kiemelt feladata a területfelhasználási egységek beépítési sűrűségének meghatározása. Az FRSZ szerint a beépítési sűrűség kétféle értékre tagolódik annak érdekében, hogy a területhasználat kiszolgálásához szükséges parkolási infrastruktúra épületen belüli biztosítása továbbra is támogatott legyen. Ennek értelmében az FRSZ rögzíti, hogy a bsá jelű általános sűrűségi érték az általánosan elhelyezhető funkciók számára - így a parkolás céljára is - igénybe vehető, a bsp jelű parkolási sűrűségi érték viszont kizárólag az épületen belüli parkolás céljára vehető igénybe. Kiemelendő, hogy a bsp érték kifejezetten a parkolás épületen belüli támogatása céljából kerül alkalmazásra, tehát bónuszértéket jelent a beépítési sűrűség értékébe beépülve. A bsá és a bsp érték együtt képezik a bs jelű beépítési sűrűség értéket az OTÉK szerinti meghatározással.

A beépítési sűrűség kizárólag a KÉSZ készítése során kerül figyelembevételre, közvetlen alkalmazása a kerületi szabályozás során nem értelmezhető, mivel a KÉSZ-ben az övezetek és építési övezetek telekre vonatkozó paramétereket tartalmazhatnak csak, a beépítési sűrűség viszont a területfelhasználási egységre vonatkozik, azaz a közterületek beszámításával együtt számítandó. Az FRSZ ezért csak azt rögzítheti, hogy a térképen feltüntetett átlagértéket úgy kell figyelembe venni, hogy azok a területfelhasználási egység területére vonatkoztatva differenciálható övezeteket eredményezhetnek, de jelentős jellemzőbeli különbséget nem lehet tenni. Ennek célja, hogy az egyes területfelhasználási kategóriába tartozó területek esetén túlzóan eltérő különbségek ne alakuljanak ki az építési övezetek differenciálása során, ne legyen túl nagy az eltérés az egyes területek között az építési jog tekintetében.

A TSZT a beépítési sűrűség megállapításánál egyrészt a jelenlegi állapot elemzésére épít, de számol a meglévő és beállt területek belső tartalékainak lehetőségével, így pl. a pincék és tetőterek hasznosításával is. Figyelembevételre kerültek a hatályos kerületi szabályzatokban megállapított beépítési paraméterek és előírások is. A várhatóan jelentősebben átépülő területeken a területfelhasználási kategória teljes kiépítettség szerinti állapotát tekinti a sűrűség meghatározásának alapjaként, tehát ezek a területek is megfelelő belső tartalékkal rendelkeznek.

Az OTÉK alapján bevezetésre kerül a többszintes területfelhasználás lehetősége. A „Közlekedéshez kapcsolódó épületek elhelyezésére szolgáló területfelhasználási egység (K-Közl)” kategória alkalmazása során külön rendelkezni szükséges a kiegészítő funkciók lehetséges beépítési sűrűségének értékéről annak érdekében, hogy a közlekedési építmények elhelyezhetősége biztosított legyen a többszintes területfelhasználás lehetőségén belül.

Meg kell határozni azokat a szabályokat is, amelyek a TSZT átmeneti területfelhasználásával kapcsolatosak, illetve amelyek a „Kertvárosias környezetben intézményi területek irányadó meghatározása” jelöléssel ellátottak a TSZT tervlapjain, mivel ezek értelmezése nem volna másként lehetséges a beépítési sűrűség vonatkozásában.

Általános indokolás az 5-12. §-okhoz

Az Étv. felhatalmazza a Fővárosi Önkormányzatot, hogy meghatározott területek beépítési magasságát az FRSZ-ben állapítsa meg. Ezt a Trk. 19. § (1) bekezdés b) pontja kiegészíti azzal, hogy az FRSZ „a településszerkezeti terven lehatárolt egyes területek beépítési magasságának korlátozásával kapcsolatos előírásokat” állapít meg.

Ennek alapján a TSZT-ben kijelölt területekre vonatkozóan, és az abban megfogalmazott elvek alapján kerülnek meghatározásra a beépítési magasságok, illetve azok korlátozásával kapcsolatos rendelkezések az alábbi szempontrendszer szerint.

Az Épített örökség magassági szabályozásának célja az értékes városrészek, az épített örökség érdekében történő szabályozás, amely alapvetően a karakteres történeti városrészeket érinti az értékőrzés és a városkép védelme érdekében.

Az egyes magassági korlátozással érintett kisvárosias és kertvárosias lakóterületek magasságának szabályozását az OTÉK által megengedett magasság korlátozásának szükségessége indokolja, különös tekintettel a kialakult állapotra, illetve a hegyvidéki területek érzékeny sziluettjére.

A Duna szigeteinek beépítésre szánt területein alapvetően a városi táj megjelenésének és a zöld környezet dominanciájának biztosítása a szabályozási szándék.

A magasépítmények elhelyezését az előző fővárosi településrendezési eszközök is rögzítették, mivel azok hatályon kívül helyezése az FRSZ elfogadásával egy időben megtörténik, ezért a város harmonikus összképének, látványának védelme érdekében szabályozása a továbbiakban is szükséges.

Fentiek mellett egyes beépítésre nem szánt területek magassági szabályozása is indokolt.

A felsorolt területek karakterben jelentősen különböznek egymástól, ezért szabályozásuk eltérő eszközökkel történik.

Részletes indokolás

5. §-hoz

5. § (1) bekezdése rögzíti, hogy mely esetekben kell alkalmazni az 5-12. §-ok rendelkezéseit.

A (2) bekezdés általános eltérést biztosít az OTÉK előírásától. Az egyes kerületek beépítése is rendkívül sokszínű, ezért szakmailag nem megalapozott, hogy a kerületi építési szabályzat csak egyféle beépítési magasság típust alkalmazzon. A szabályozás célja, hogy egy-egy kerület igazgatási területén a többféle területi jellemzőnek megfelelően, többféle beépítési magasság is alkalmazható legyen: párkánymagasság, épületmagasság és homlokzatmagasság. (A beépítési magasság ezek gyűjtőfogalma az OTÉK szerint).

(3) bekezdés meghatározza azokat a városképileg, történetileg és karakter szempontjából értékes területeket, amelyeken a konkrét beépítési magasság értéke átfogó szabállyal nem írható elő. Ezek a területek egyedi, sok esetben épületenkénti szabályozást igényelnek a magasságot illetően. Ide tartozik az egyedi magassági szabályozást igénylő budai vár és környezete, amelynek területi lehatárolását a 3. (térképi) melléklet tartalmazza.

A (4) bekezdés szerint a 3. (térképi) mellékletben meghatározott egyes védett területeken az előírás célja, hogy a sajátos építési jellemzők, a karakter megőrzése érdekében a KÉSZ-ben a kialakult beépítést és annak jellemző magasságát figyelembe vevő szabályok meghatározásával a kialakult magasság ne növekedhessen. (Ide tartozik pl. a Wekerle-telep.)

A főváros három meghatározott területe tartozik a megengedett legnagyobb párkánymagasság szabályozása alá, amelyek lehatárolását szintén a 3. (térképi) melléklet tartalmazza. Az (5) bekezdés ezeket nevesíti.

E területeken a szabályozás célja Budapest városképileg és városi karakterében értékes és meghatározó területi jellemzőinek differenciált módú megőrzése, illetve a jelentős változást igénylő területekkel kiegészülve e városrészek megfelelő térarányai révén az élhetőségük biztosítása.

6. §-hoz

A 6. § az I. és a II. párkánymagassági kategória szabályait határozza meg. A 3. (térképi) mellékletben lehatárolt I-II. párkánymagassági területek jellemzően nagyvárosi jellemzőkkel rendelkeznek és zártsorú beépítésűek, amelyek Budapest városképe szempontjából egybefüggő, magasságilag karakterében egységesnek tekinthető területet alkotnak. A térképen való átfogó lehatárolás miatt meg kell határozni azokat a beépítési jellemzőket, amelyekre a lehatároláson belüli szabályok nem vonatkoznak és külön térképi részletezésük kedvezőtlen módon telekszintűvé tette volna a szabályozást. Így biztosított, hogy a szabályozás - a céljának megfelelően - csak a 12,5 méternél magasabb és zártsorú területekre vonatkozzon, ugyanakkor e területeken sem szabad lehetővé tenni, hogy a magasság korlát nélküli legyen, ezért azt 33,0 méterben határozza meg az FRSZ.

A kialakult állapot rugalmas figyelembevételét teszi lehetővé az a szabály, amely a két eltérő kategória találkozására vonatkozik, ahol az első teleksávban a szemközti terület rendelkezései is alkalmazhatóvá válnak.

Mivel a szabályozás célja a történeti városrészek építészeti és városképi jellegzetességeinek és karakterének megőrzése, indokolt, hogy e területeken a magasság hasonló módon legyen szabályozva, mint ahogyan kialakult, ezért került alkalmazásra az utcai légtérarány. A tényleges arányok határértékeit a 6. melléklet a közterület átlagos szélességének függvényében határozza meg, mivel az I-II. párkánymagassági kategóriájú területen az esetek többségében az épületek a közterületi határra épültek. Külön indokolt rendelkezni a saroktelek kérdésköréről, mivel az ilyen épület általában kétféle szélességű utcára néz.

A 6. § (6) bekezdése a 6. mellékletben szereplő értékekre való hivatkozással rögzíti a számítás módját. A táblázatos értékek és a közterület átlagos szélességének megállapítása alapján egyszerűen, egy szorzattal lehet meghatározni, hogy mekkora lehet a megengedett legnagyobb párkánymagasság. A magasság a közterület szélességével növekszik. A megengedett legnagyobb párkánymagasság megállapítása során ugyanakkor kettős feltételnek kell megfelelni. Az egyik az utcai légtérarányból számított, a másik a maximált párkánymagassági érték, melyeket a 6. melléklet alapján kell megállapítani. Azért szükséges a maximált érték figyelembevétele is, hogy a nem egyenes arányban meghatározott légtérarányok esetében a fokozatos növekedés biztosítható legyen, ne forduljon elő, hogy egy keskenyebb utcában mégis magasabb érték kerül alkalmazásra, mint egy annál kismértékben szélesebb utcában. A KÉSZ kiegészítő előírásokkal finomíthatja a rendelkezéseket.

A 6. § (7) és (8) bekezdései a paramétereket tartalmazó szabályok mellett egyéb feltételeket is meghatároznak. A két kategóriába sorolt terület jellemzői, építési időszakuk eltérő, ezért a szabályozás célja, hogy e különbözőségeket is figyelembe vegye.

Az I. párkánymagassági kategória a régebbi, az értékében is kiemeltebb terület, ezért ott szigorúbb feltételek érvényesítése a megfelelő eszköz a karakter megőrzésére, ahol nem elegendő a paramétereket meghatározó szabályok betartása, ezért a szomszéd kialakult beépítés magassági értékeit is figyelembe kell venni, a csatlakozó meglévő épületnél nagyobb párkánymagasság nem megengedett.

Az I. párkánymagassági kategóriába tartozik a Duna partja menti beépítés is, ahol az utcai térarány nem értelmezhető. Ezen a területsávon a városkép a legnagyobb attraktivitásában mutatkozik meg, ahol a párkánymagassági növelés káros hatású volna a városképre, ezért tiltást igényel. A rendelkezések ugyanakkor lehetővé kívánják tenni az eredeti tetőzet, építményrész rekonstrukciójának igényét, melyet a 8. § eltérő kiegészítő szabályai szerint lehet érvényesíteni.

A II. párkánymagassági kategória területeire kevésbé szigorú, a fejlesztéseket és átépüléseket jobban támogató további szabályok vonatkoznak. Ezen a területen kevésbé szigorúan lehet meghatározni az illeszkedést, nem kell a szomszédos épület párkánymagasságát figyelembe venni, teljes mértékben érvényesülhet a 6. melléklet szerint számított érték. Bizonyos feltételek esetén meg is lehet haladni a táblázat értékeit (legalább 21,0 m közterületi szélességnél, vagy a 3. melléklet szerinti térképen külön jelölt útvonalak esetében).

7. §-hoz

A 7. § előírásai szerinti III. párkánymagassági kategória területei szintén kijelölésre kerültek a 3. mellékleten. A szabályozás célja e területekre, hogy csak azokra a területekre vonatkozzon a térarányos előírás, ahol a KÉSZ zártsorú beépítési módot ír elő, és nagyvárosias a fejlesztés iránya, azaz meghaladja a 12,5 méteres beépítési magasságot. A szabályozás további célja, hogy ezeken az új beépítésű, vagy jelentősen átépülő területeken minél kedvezőbb légtérarány alakuljon ki és a szabályozásnak ebben nagyobb szabadkeze legyen. Ezért itt - az előző két kategóriától eltérően - a homlokzatok közötti távolság alapján kell az utcai légtérarányt értelmezni, így keskeny közterület-szélesség esetén is lehet magasabb épületeket létesíteni, nagyobb előkerti mélység meghatározása mellett. A saroktelek kérdését itt is megengedően indokolt kezelni.

8. §-hoz

A magassági szabályozás alapvető célja az értékőrzés mellett a megfelelő és kedvező utcai térarányok biztosítása. Ennek érdekében a 8. § mindhárom párkánymagassági területre vonatkozó kiegészítő szabályokat tartalmaz, amelyek a részletes szabályozás meghatározásához szükségesek, és lehetővé tesznek olyan eltéréseket, amelyek ezt a fő célt nem akadályozzák.

A 8. § (1) bekezdése határozza meg azt a két egymást metsző - egy ferde és egy vízszintes - magassági síkot, ami a szabályok alkalmazása során különböző módon veendő figyelembe. A rendelkezés célja, hogy a párkánymagasság ne csak egy vonal magassági meghatározására szolgáljon, hanem kiegészüljön az épület párkánymagasságával kapcsolatos vertikális kiterjedésének szabályozásával, hiszen a városképben az épületrészek térben érvényesülve gazdagítják, vagy törik meg a kialakult karaktert. Az így meghatározott két magassági sík alapján egyszerűbben lehet meghatározni az egyes építményrészek helyzetével és kiterjedésével összefüggő magassági értéket, mivel ehhez viszonyítási alapként szolgálnak.

A három párkánymagassági kategóriájú területet illetően a legszigorúbb szabályokat az I. kategória igényli, ezért itt a párkánymagasság vonala felett megjelenő épületrészek létesítésére is szigorúbb megkötéseket szükséges alkalmazni. A ferde sík hajlásszögeként az I. párkánymagassági kategóriájú területen a (2) bekezdés 45 fokot, a II. és a III. párkánymagassági kategóriájú területen 60 fokot határoz meg. Ennek oka, hogy a belső területeken (I. kategória) a szűkebb utcák és a megengedett nagyobb magasság további térarány romlást nem eredményező szabályt igényel. A II. párkánymagassági kategóriájú terület arányai és szabályai már lehetővé teszik a megengedőbb, tehát meredekebb ferde sík figyelembevételével történő építést.

A (3) bekezdés szabályozásának a célja, hogy a jelentős magassági eltéréseket a megfelelő térarány elveit figyelembe vevő eszközzel szolgálja. A szomszédos túlmagasodó épületrészekhez csatlakozni lehet úgy, hogy közben az utcai légtérarány nem romlik.

A (4) bekezdés az egyes épületrészeknek a magassági síkok fölé nyúlását szabályozza. Meg kell például akadályozni az értékes városrészekben alumíniumkémények és kéménymagasítások utóbbi időben nagyon elterjedt, minőségileg elfogadhatatlan alkalmazását, mivel magassági szempontból azok rendkívül kedvezőtlen városképet eredményeznek és a magasság szabályaival szorosan összefüggnek. Értelemszerűen a műszakilag szükséges építményrészek létesítése figyelembevételre került, (kémény, szellőző, liftgépház).

A szabályok a változatos épületformálás érdekében lehetővé teszik építészeti hangsúly, torony, kupola létesítését, de nem korlátlan mértékben. Itt a városképi megjelenésen kívül fontos szempontként került figyelembevételre, hogy a szűkebb utcákban a párkánymagasság feletti építményrészek kedvezőtlen légtérarányt ne eredményezzenek, azt ne rontsák. Az előírások ezért a különböző esetekben eltérőek, illetve másként korlátoznak.

Budapest egyik kiemelt értéke a kialakult karakteres városképe, amelynek a megőrzése kiemelt cél. Az (5) bekezdés a történeti értékek rekonstrukciójának megvalósítása érdekében (pl. elpusztult tetőzetek visszaépítése) fogalmazza meg azokat a kiegészítő szabályokat, amelyek biztosítják, hogy a magassági síkokra vonatkozó szabályok figyelembevétele ne akadályozza meg az épületek tetőzeteinek eredeti állapot szerinti visszaépítését, rekonstrukcióját, illeszkedését.

9. §-hoz

A 9. § a 3. (térképi) mellékleten jelölt egyes kisvárosias- és kertvárosias lakóterületi területfelhasználásba sorolt területekre konkrét értékkel meghatározza a legnagyobb megengedett beépítési magasságot. Ennek célja, hogy az idesorolt területeken indokolatlanul ne növekedjék meg a magasság, ezért itt az OTÉK magassági értékei korlátozásra kerülnek. A meghatározott magassági értékek nem korlátozzák a hatályos KVSZ-ek magassági értékeit.

10. §-hoz

A Dunai szigeteken a beépítésre szánt területeken különösen fontos a magasság szabályozása a megjelenő városkép érdekében, hogy az elhelyezhető épületek magassága ne haladja meg a jellemző fakorona-magasságot, illetve az a téli időszakban se legyen zavaró látvány.

11. §-hoz

Az Étv. felhatalmazása alapján a magassági meghatározással a magasépítmények elhelyezésére alkalmas területek a városi összkép szempontjából kerülnek kijelölésre. A szabályozás célja, hogy Budapesten csak a meghatározott egyéb feltételeknek is megfelelő magasépítmények, csak a kijelölt helyszíneken legyenek elhelyezhetők.

A 3. (térképi) melléklet magasépület elhelyezésének lehetőségét biztosító területein csak olyan magasépület létesíthető, ami megfelel a 7. mellékletben foglaltaknak is, vagyis bizonyos karcsúsági tényezőkkel is rendelkezik annak érdekében, hogy ne jöhessen létre a városképben magas falként jelentkező széles épület. A 3. (térképi) melléklet szerint magasépületek elhelyezése csak meghatározott helyeken - a városfejlesztési koncepció céltérségeiben és az átmeneti zóna barnamezős területein - megengedett, létesítésük a történeti városrészek és a hegyvidék területén továbbra sem kívánatos.

A toronyházak elhelyezésének lehetséges helyszíne Csepel-sziget északi része, mivel a nagy magasságuk itt nem zavarja a városi összképet. E helyszín kitüntetett városszerkezeti helyzete és a hagyományos beépítésektől való jelentős távolság miatt is alkalmas ilyen újszerű városképi tényező befogadására.

A városkép alakításának fontos szempontja az új épületek arányos illeszkedése a környezetbe, ezért a (2) bekezdésben foglaltak szerint a már meglévő toronyházak környezetében kompozíciós elvek alapján arányos magasépület-csoport megvalósítására is lehetőséget ad a rendelkezés, illetve a (3) bekezdés alapján térképi kijelölés nélkül is lehetséges egyes központi és nagyvárosias környezetben (Vt-H területfelhasználásba sorolt területen) legfeljebb 45,0 méteres magasépület létesítése.

Mivel a városképet nemcsak a magasépületek, de a magas műtárgyak is megtörhetik, ezért külön rendelkezés foglalja össze a rájuk vonatkozó előírásokat, amely szerint a telepítésnél a környezetet és a technológiát is egyaránt figyelembe kell venni.

12. §-hoz

A 12. §-ban a beépítésre nem szánt területek vonatkozásában a magasságot azon esetekben szükséges meghatározni, ahol a korlátozásuk városképileg és az alacsony beépítési mérték miatt a magasba nyúlás elkerülése érdekében indokolt.

Általános indokolás a 13-19. §-okhoz

Az Étv. a főváros egészének működését biztosító műszaki infrastruktúrák területbiztosítására, és az azokra vonatkozó különleges rendelkezések meghozatalára ad felhatalmazást a fővárosi rendezési szabályzat tekintetében. Ezeket az FRSZ két nagy fejezetben tárgyalja, a közlekedési és közmű-infrastruktúrák szerinti tagolásban.

13. §-hoz

A 13. § a városszerkezetet meghatározó, KÖu területfelhasználási egységbe sorolt közúthálózati elemekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.

Az előírások célja, hogy a város tervezett, a településszerkezetet formáló, kapacitív közúthálózati elemeinek üzembiztos és fejleszthető, jellemző kialakítási szempontjait rögzítsék.

Az egyéb területigényes közlekedési infrastruktúrákat már a TSZT meghatározza, az FRSZ területileg is lehatárolja, rájuk vonatkozó külön szabály nem szükséges.

14. §-hoz

A 14. § rendelkezéseinek célja, hogy elősegítse a kiemelt jelentőségű világörökségi helyszíneken és védőövezeteiken elhelyezkedő közterületek településökológiai, településképi és műszaki szempontból, valamint a zöldfelületi rendszer szempontjából egységes és összehangolt módon történő kialakítását és fejlesztését, továbbá a Duna-parton a folyó minél közvetlenebb gyalogos elérhetőségét és bejárhatóságát, a Duna menti zöldterületek és egyéb rekreációs területek közötti gyalogos összeköttetést.

15. §-hoz

A 15. § rendelkezéseinek célja, hogy a TSZT tervlapjain és az FRSZ térképi mellékletein jelölt, változással érintett területeken rögzítse a korszerű közlekedési rendszer koncepcióban megfogalmazott elvárásait, így pl.: a gyalogos és kerékpáros hálózatok, a közterületi fasorok létesítésének helyigényét, közösségi közlekedést és annak megfelelő elérhetőségét.

A rendelkezések a városfejlesztési koncepció céljai szerint támogatják a gyalogos és kerékpáros közlekedést, a rövid utak városának kialakítási elvei szerint, ezért külön meghatározzák ennek az infrastruktúrának a minimális keresztmetszeti elvárásait a gyalogos és kerékpáros infrastruktúra tekintetében.

A 15. § rendelkezései nem vonatkoznak a kialakult területek közlekedési elemeire.

16. §-hoz

A rendelkezések meghatározzák a P+R helyszínekre vonatkozó elvárásokat, továbbá azoknak az 1. (térképi) mellékletben lehatárolt területen belül való kötelező, de természetesen ütemezetten is megvalósítható elhelyezését. (A mellékletben lehatárolt, P+R parkoló telepítésre alkalmas területek kiterjedése általában lényegesen meghaladja a műszakilag szükséges terület méretét).

Az előírások összhangban vannak a Közúti közlekedésről szóló törvénynek az egyes közlekedési alágazatok közötti munkamegosztásra vonatkozó elvárásával is.

17. §-hoz

A tervezett közlekedési elemek egy része már egyértelmű nyomvonallal és kialakítási koncepcióval rendelkezik, de a részletes tervek hiányában a pontos területigény még nem véglegesített. A területfelhasználás rugalmas pontosítását biztosítja az irányadó szabályozás, melyek elvárt minimális műszaki infrastruktúra tartalmát folyópályán az 5. melléklet rögzíti.

18. §-hoz

Az egyéb előírásokon belül a közhasználat céljára átadott területek, a magánutak, valamint a zsákutcák közúthálózathoz illeszkedése kerül biztosításra. A gyorsvasúti vonalak felszíni szakaszainak védőtávolságán belüli építés és a helikopterforgalmat igénylő leszállóhelyek telepítésének szempontjai kerülnek meghatározása.

Ide tartozik a gyalogosforgalmi területek más célra való igénybevételének szabályozása, így vendéglátóterasz, vagy pavilon telepítése. Cél, hogy az egyébként megengedett más típusú használatok ne lehetetlenítsék el a gyalogosforgalmat az arra a célra szolgáló és arra alkalmas területeken.

19. §-hoz

A 19. §-ban a közműüzemi létesítmények elhelyezésének feltételei a minél hatékonyabb szolgáltatás biztosítása érdekében kerültek meghatározásra.

A rendelkezés meghatározza az 1 hektárnál kisebb telekigényű, más területfelhasználási egység területén elhelyezhető közműlétesítményeket a beépítésre szánt és beépítésre nem szánt területek esetében.

A környezet- és természetvédelem érdekében a teljes közművesítettség előírása mellett megjelenik még az egyedi szennyvízkezelés, valamint a csapadékvizek kezelésének, helyben tartásának szabályozása is. Míg előbbi a területek hasznosítását, úgy utóbbi a vízelvezető rendszer tehermentesítését és az egyéni vízgazdálkodás megteremtését is szolgálja.

20-21. §-okhoz

A rendelkezések célja annak meghatározása, hogy a kerületi településrendezési eszközök készítése során a szakmailag indokolt rugalmasság keretein belül, bizonyos esetekben milyen módon alkalmazhatók a fővárosi településrendezési eszközökben meghatározott egyes elemek. Annak érdekében, hogy csak a fővárosi jelentőségű elemeket érintő jelentős kérdésekben legyen szükséges előzetesen a TSZT, illetve az FRSZ módosítása, meghatározásra kerülnek azon elemek, amelyek a KÉSZ megállapítása során a kerületi terveknek megfelelő léptékben pontosíthatóak.

Záró rendelkezésekhez

A 22. § az FRSZ hatálybalépésének időpontjáról rendelkezik.

A 23. § az FSZKT, a BVKSZ, továbbá a kerületi és fővárosi településrendezési eszközök összhangját biztosító rendelet hatályon kívül helyezéséről intézkedik.