A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény 60. § (3) bekezdése, illetve az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 7. § (5) bekezdése és melléklete Budapest Főváros Közgyűlése hatáskörébe utalta a Budapest főváros területén érvényesülő távhő-szolgáltatási csatlakozási díj, a lakossági távhő-szolgáltatási díj, valamint az áralkalmazási és díjfizetési feltételek önkormányzati rendeletben történő megállapítását.
A Fővárosi Közgyűlés a törvényi felhatalmazásoknak eleget téve 2005. novemberi ülésén megalkotta a lakossági távhő-szolgáltatási díjakról, az áralkalmazási és díjfizetési feltételekről, valamint a távhő-szolgáltatási csatlakozási díjakról szóló 84/2005. (XII. 16.) Főv. Kgy. rendeletét, amely 2006. január 1-jén lépett hatályba. A jelenleg érvényben lévő lakossági távhő-szolgáltatási díjak 2004. október 1-jétől nem változtak.
2004. október 1-je óta a hatósági energiaárak (földgáz- és erőműi hőár), illetve a lakossági hőenergia értékesítéséhez kapcsolódó gázár-támogatási összegek több alkalommal emelkedtek. Legutóbb 2006. augusztus 1-jétől növekedtek a hatósági energiaárak és ugyancsak 2006. augusztus 1-jétől emelkedett a háztartási célra értékesített vásárolt energia után igénybe vehető gázártámogatás összege is. 2006. szeptember 1-jétől - a távhőszolgáltatás általános forgalmi adójának 5 százalékpontos emelésével egyidejűleg a felhasználói teher növekedésének mérséklése érdekében - a gázártámogatás összege tovább nő. A megemelt összegű gázártámogatás azonban - ellentétben a korábbi gyakorlattal - a hatósági energiaáraknak a növekedését csak részben kompenzálja, ezért az ár és támogatás változása és az időszakban bekövetkezett egyéb inflációs hatások a szolgáltatás költségeit jelentősen megnövelték.
Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 8. § (1) bekezdése előírja, hogy „a legmagasabb árat - a (2) bekezdésben szabályozott kivétellel - úgy kell megállapítani, hogy a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéséhez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is”.
Budapest Főváros Önkormányzata és a Budapesti Távhőszolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság között érvényben lévő Együttműködési Megállapodás melléklete, a díjmechanizmus előírása szerint a díjmegállapítás alkalmával kell figyelembe venni a legutóbbi díjváltozás óta bekövetkezett költségváltozásokat, így különösen az energiaárak változásait, a jelenleg érvényes távhődíjban még el nem ismert, az eltelt huszonnégy hónap időszakában bekövetkezett inflációt, valamint az egyéb ár- és költségváltozások hatásait.
A hatályos lakossági távhő-szolgáltatási díjak a bekövetkezett ár- és költségváltozások miatt nem fedezik a szolgáltató indokolt ráfordításait, ezért szükséges az R. módosítása és új lakossági távhő-szolgáltatási díjak megállapítása.
Az áralkalmazási és díjfizetési feltételek két helyen történő módosítását az R. megalkotását követően jelentkező igények indokolják.
Az 1. §-hoz
Az R. hatályos 4. § (1) bekezdésének a) pontja szerint, ha a hőközpont a távhőszolgáltató tulajdonában van, a felhasználónak az alapdíjat az épületnek, épületrésznek közüzemi szerződésben meghatározott légtérfogata (légm3) után kell fizetnie. A b) pont szerint, ha a hőközpont nem a távhőszolgáltató tulajdonában van, a felhasználónak az alapdíjat az épületnek, épületrésznek közüzemi szerződésben lekötött legnagyobb hőteljesítmény (MW) után kell fizetnie. A két alapdíj között a leglényegesebb különbség abban van, hogy míg az a) pont esetén a hőátalakításról, vagyis a hőközpont fenntartásáról, üzemeltetéséről, karbantartásáról a távhőszolgáltató gondoskodik, a b) pont esetén pedig nem. A két típusú alapdíj nemcsak vetítési alapjában tér el egymástól, hanem a tartalmában és a mértékében is. Míg az a) pont esetén meghatározott alapdíj tartalmazza a hőátalakítás, így a hőközpont fenntartásának, üzemeltetésének és karbantartásának költségeit, addig a b) pont szerint meghatározott alapdíj nem.
A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény végrehajtásáról szóló 157/2005. (VIII. 15.) Korm. rendelet 3. számú, a Távhő-szolgáltatási Közüzemi Szabályzat című mellékletének (a továbbiakban: TKSZ) 2.1.1. pontja alapján a távhőszolgáltatás az ellátás módja szerint lehet:
2.1.1.1. hőátalakítás nélküli távhőenergia-szolgáltatás, amely esetben a távhőszolgáltató a távhőt közvetlenül adja át a felhasználónak,
2.1.1.2. hőátalakítással megvalósuló távhőenergia-szolgáltatás, amely esetben a távhőszolgáltató a távhőt a hőátalakító berendezés működtetésével a felhasználói vezetékhálózat hőhordozó közegét felmelegítve adja át a felhasználónak.
A TKSZ rendelkezései szerint a hőátalakítás nélküli távhőenergia-szolgáltatás esetén a távhőszolgáltató a távhőt közvetlenül adja át a felhasználónak, így a technológiai folyamatban szükséges hőátalakításról (a hőközpont fenntartásáról, üzemeltetéséről, karbantartásáról) a felhasználó gondoskodik, ennek költségeit is közvetlenül ő viseli. A hőátalakítással megvalósuló távhőenergia-szolgáltatás esetén a távhőszolgáltató a távhőt a hőátalakító berendezés működtetésével a felhasználói vezetékhálózat hőhordozó közegét felmelegítve adja át a felhasználónak, vagyis a hőátalakításról (a hőközpont fenntartásáról, üzemeltetéséről, karbantartásáról) a távhőszolgáltató gondoskodik, ennek költségei is közvetlenül a távhőszolgáltatót terhelik. A módosítás alapján a TKSZ 2.1.1.2. pontja szerinti hőátalakítással megvalósuló távhőenergia-szolgáltatás esetén - vagyis, ha a hőátalakításról (a hőközpont fenntartásáról, üzemeltetéséről, karbantartásáról) a távhőszolgáltató gondoskodik, ennek költségeit közvetlenül a távhőszolgáltató viseli - a felhasználónak az alapdíjat az épületnek, épületrésznek a közüzemi szerződésben meghatározott légtérfogata (légm3) után kell fizetnie. Abban az esetben viszont, ha a távhőenergia-szolgáltatás a TKSZ 2.1.1.1. pontja szerinti hőátalakítás nélkül történik - vagyis a hőátalakításról a felhasználó gondoskodik, ennek költségei közvetlenül a felhasználót terhelik - az alapdíjat a közüzemi szerződésben lekötött hőteljesítmény (MW) után kell fizetni. A módosítás tehát a légm3-es, illetve a MW-os alapdíj alkalmazását, fizetését a hőközpont tulajdoni helyzete helyett - összhangban a TKSZ meghatározásával - attól teszi függővé, hogy a távhőenergia-szolgáltatás hőátalakítással, vagy hőátalakítás nélkül történik, vagyis a technológiai folyamatban szükséges hőátalakításról a távhőszolgáltató vagy a felhasználó gondoskodik. Ha a hőátalakításról a távhőszolgáltató gondoskodik, abban az esetben a felhasználónak - ugyanúgy, mint eddig - a hőátalakítás költségeit is tartalmazó légm3-es alapdíjat kell fizetnie. Ha viszont a hőátalakítást a felhasználó végzi (vagy végezteti), abban az esetben természetesen a hőátalakítás költségeit nem tartalmazó, alacsonyabb díjat kell a felhasználónak fizetnie. A módosítás az R. pontosítását szolgálja, érdemi változást az alapdíj alkalmazásában nem jelent.
A 2. §-hoz
Az R. 6. §-a az épületrészenkénti hőmennyiségmérés szerinti távhőszolgáltatás (lakásonkénti mérés és elszámolás) esetén a hődíj elszámolásának és fizetésének általános szabályait a következők szerint állapítja meg:
- a hődíjat az egyes épületrészekben felszerelt hiteles hőmennyiségmérővel mért hőmennyiség után a felhasználó (az épületrész tulajdonosa), a felhasználókat ellátó hőközpontban mért hőmennyiség és az egyes épületrészekben mért hőmennyiségek öszszessége közötti különbözet után a tulajdonosi közösség fizeti;
- a hőmennyiségmérők leolvasását és az elszámoló számla benyújtását évente egy alkalommal kell elvégezni, a közbenső időszakban a részszámlázásos módszert kell alkalmazni;
- a felhasználónak részfizetésként az előző év hőfelhasználása 1/12-ed részének megfelelő hőmennyiség hődíját kell havonta megfizetnie.
A távhőszolgáltató a felhasználók jobb kiszolgálása érdekében az R. hatálybalépése óta eltelt időszakban kifejlesztette a távleolvasáson alapuló számlázás rendszerét az épületrészenkénti hőmennyiségmérés esetére is, tekintettel arra, hogy e módszer a hőközponti hőmennyiségmérés szerinti elszámolású felhasználóknál már eredményesnek bizonyult, jó visszhangra talált. A távleolvasáson alapuló számlázás ugyanis lényegesen egyszerűsíti nemcsak a mérők leolvasását, hanem a hőfelhasználás elszámolását, amely feleslegessé teszi a bonyolult és vitára, reklamációra okot adó részszámlázásos módszer alkalmazását.
A 6. § (1) bekezdésének módosítása szerint a hődíjat az épületrészekben felszerelt, a távhőszolgáltató tulajdonában lévő hiteles hőmennyiségmérővel teljes körűen (a fűtési, illetve a használati melegvíz-szolgáltatás célú hőmennyiségre kiterjedően) mért hőmennyiség után - a távhőszolgáltató és a felhasználó eltérő megállapodásának hiányában - a tárgyhót követően, havonta utólag kell megfizetni.
Vagyis a módosítást követően a hődíj elszámolása nem egy feltételezett hőfelhasználás alapján, hanem a havonta leolvasott, ténylegesen felhasznált hő mennyisége szerint történik. Ezzel a hődíj elszámolása a felhasználó számára havonta pontosan figyelemmel kísérhetővé, ellenőrizhetővé válik, amely lényegesen egyszerűsíti a számlát, megkönnyíti a számla érthetőségét, elfogadását, valamint megszünteti a részszámlázásból és az éves elszámolásból származó vitákat, reklamációkat.
A módosítás arra is lehetőséget biztosít, hogy a távhőszolgáltató és a felhasználó a hődíj elszámolásában és fizetésében az általános szabálytól eltérően - a felhasználó egyedi, sajátos igényének jobban megfelelő módon - megállapodhasson. Értelemszerűen, ha a távhőszolgáltató és a felhasználó között ilyen megállapodás nem jön létre, abban az esetben a hődíj elszámolását és fizetését a rendeletben előírtak szerint kell teljesíteni.
A javasolt módosítás a felhasználói igényeknek való jobb megfelelést célozza.
A 3. §-hoz
E § alapján az R. 1. számú melléklete helyébe új 1. számú melléklet lép, amely az új lakossági (háztartási) célú távhő-szolgáltatási díjakat tartalmazza: az „A” pontja az általános díjtételeket, a „B” pontja a választható díjtételeket.
A legutóbbi - 2004. október 1-jei - távhődíjváltozás óta a lakossági (háztartási) célra értékesített földgáz hatósági ára a megemelt összegű gázártámogatást is figyelembe véve 24,2%-kal, az erőművektől vásárolt, lakossági (háztartási) célra értékesített hőenergia hatósági ára - szintén a megemelt összegű gázártámogatás figyelembevételével - 18%-kal emelkedett. A társaság energiavásárlási szerkezetében a lakossági (háztartási) célra értékesített, vásárolt energia hatósági árának együttes növekedése 20,2%.
A társaság energiaköltségének növekedését mérsékli ugyanakkor, hogy a Kormány 2006. szeptember 1-jétől tovább emeli a távhőtermeléshez felhasznált földgáz ártámogatását, amely a szükségessé váló távhődíjemelés mértékét csökkenti. Az ártámogatás növelésének célja a távhőszolgáltatás általános forgalmi adójának 5 százalékpontos emeléséből adódó felhasználói terhek mérséklése. Az ártámogatás 2006. szeptember 1-jei növelése a társaság éves energiaköltségeit 685 millió forinttal, 6,4%-kal csökkenti.
Az energiaköltségek növekedését mérsékli továbbá a 2005. június 1-jétől üzemszerűen működő Füredi úti és újpalotai, valamint a 2005. év végén üzembe lépett rákoskeresztúri gázmotoros fűtőerőművek, továbbá három kisebb gázmotor korábbinál alacsonyabb hőára. A társaság energiaköltségeinek növekedését csökkenti még a 2006. augusztustól üzemelő új kelenföldi erőműi blokkban termelt hő mérsékeltebb ára is. A társaság éves energiaköltségét az említett korszerűsítések együttesen közel 1,3 milliárd forinttal, mintegy 9%-kal csökkentik.
2004. május 1. és 2006. április 30. közötti időszakban a KSH által közölt fogyasztói árindex 6,7%, az élelmiszeripar, villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás nélküli ipari belföldi értékesítési árindex 14,5% volt. Az energián kívüli inflációs költségnövekedés a társaság éves ráfordításait 1020 millió forinttal emeli.
Az energiaköltségek növekedése és az energián kívüli inflációs költségemelkedés együttesen 8%-kal növeli, a 2006. szeptember 1-jétől tovább emelkedő gázártámogatás ugyanakkor 2,3%-kal csökkenti a lakossági (háztartási) célú távhődíjakat.
A hatékonysági tényező szinttartását a 2003. október 1-jétől megállapított hatékonysági tényező összegének a díjmechanizmusban rögzített infláció mértékével való megemelése biztosítja.
A díjmechanizmus alapján a minden év szeptember 1-jei díjmegállapítás során kell figyelembe venni az amortizációs költségek változását is. Ezen előírás alapján az értékcsökkenési leírás növekedése további 2,4%-kal növeli a távhődíjakat.
A távhődíjakat még 0,3%-kal növeli a regionális kedvezménymérték szinten tartásának fedezetigénye. A társaság a regionális díjkedvezmény rendszerét - a tulajdonos Fővárosi Önkormányzat egyetértésével - 2001. évben vezette be azzal a céllal, hogy a hőtermelő berendezések megkezdett korszerűsítésének haszna a korszerűsítéssel érintett hőkörzetek felhasználói részére közvetlenül és azonnal érzékelhetővé váljon. A már megvalósult, üzembe lépett új, korszerű hőtermelő berendezésekben termelt hőenergia alacsonyabb árának köszönhetően a regionális díjkedvezményben részesülő fogyasztók száma dinamikusan nőtt, aránya mára eléri a felhasználók 54%-át. A regionális díjkedvezmény az érintett felhasználók távhőszámlájának végösszegét 5%-kal csökkenti. A növekvő díj azonban a felhasználóknak nyújtott, változatlan mértékű regionális kedvezmény összegét (volumenét) a díjemeléssel arányosan emeli, amelynek a fedezetigénye 0,3%-kal növeli a jelenleg érvényben lévő díjakat.
A bekövetkezett költségváltozások szükségessé teszik a lakossági (háztartási) célú távhő-szolgáltatási díjaknak - a hőteljesítmény lekötésű (MW-os) díjak kivételével történő - átlagosan 8,4%-os mértékű emelését.
A lakossági felhasználók túlnyomó többsége - közel 99%-a - a légtérfogatos díjtételek szerint fizeti a távhőszolgáltatási díjakat, részükre a melléklet „A) Általános díjtételek” I. pontja szerinti, a közüzemi szerződésben meghatározott légtérfogat esetén alkalmazott díjtételek 8,4-8,5%-kal növekednek. Ezzel teljesül az az elvárás, hogy az alapdíj-hődíj aránya változatlan - fűtés és vízfelmelegítés esetén 48-52% - maradjon. A tarifák növekedése közötti minimális eltérést a díjak kerekítési és oszthatósági követelménye okozza.
A felhasználók elenyésző hányada (0,8%-a, közel kétezer háztartás) a lekötött hőteljesítmény (MW) alapján fizeti a távhődíjat, tekintettel arra, hogy esetükben a távhőszolgáltató a távhőenergiát átalakítás nélkül adja át a felhasználónak, vagyis a hőátalakításról nem a távhőszolgáltató, hanem a felhasználó saját maga gondoskodik. A hőteljesítmény alapú (MW-os) díjak - a melléklet „A) Általános díjtételek” II. pontjában szereplő, a közüzemi szerződésben lekötött hőteljesítmény esetén alkalmazott díjtételek - az általános emelkedéstől jelentősen eltérő mértékben, 31,5-31,6%-kal emelkednek. Ennek okai a következők:
Az R. szerint azok a felhasználók, akiknek a hőközpontja nem a távhőszolgáltató tulajdonában van, az alapdíjat a lekötött legnagyobb hőteljesítmény (MW) után, míg azok a felhasználók, akiknek a hőközpontja a távhőszolgáltató tulajdonában van, az alapdíjat a lakáslégtérfogat (légm3) után fizetik. A MW-os alapdíj és a hozzá tartozó hődíj összességében alacsonyabb fizetési terhet ró a felhasználókra, mint a légm3-es alapdíj és a hozzá tartozó hődíj. A MW-os díj azért alacsonyabb a légm3-es díjnál, mivel a MW-os díj értelemszerűen nem tartalmazza a felhasználó ellátását biztosító hőközpont amortizációs, üzemeltetési és karbantartási költségeit.
A kétféle tarifatípusban a felhasználói teher közötti különbség jelenleg meghaladja a 30%-ot. Vagyis az a felhasználó, aki a hőellátást biztosító hőközpontját maga létesítette és a tulajdonában lévő hőközpontja fenntartásáról, üzemeltetéséről, karbantartásáról, vagyis a hőátalakításról a saját költségére gondoskodik, több mint 30%-kal alacsonyabb díjat fizet a távhőszolgáltatásért, mint az a felhasználó, akinek a hőközpontját a távhőszolgáltató létesítette és azt a távhőszolgáltató üzemelteti, tartja fenn, és a hőátalakításról a távhőszolgáltató gondoskodik. Ez a különbözet azonban a kétszeresét is meghaladja annak, mint az a ténylegesen felmerült költségek alapján indokolt lenne. A szolgáltató jövőbeni veszteségeinek elkerülése érdekében az új díjak megállapításával a MW-os tarifa az indokolt költségek szintjére nő, amely esetben még mindig 15%-kal alacsonyabb lesz a felhasználók fizetési terhe, mint a légm3-es tarifa esetében. Ez a különbség viszont már megfelel az indokolt költségeknek.
Annak érdekében, hogy az újonnan megállapított tarifa ne okozzon jelentős tehernövekedést a jelenleg meglévő felhasználói körnek, a távhőszolgáltató csak az általános, 8,4%-os mértékű díjemelést érvényesít részükre. (A legmagasabb hatósági árnál alacsonyabbat lehet alkalmazni.) A társaság az újonnan megállapított hatósági díjat csak a légtérfogatos tarifáról a MW-os tarifára - a rendelet hatálybalépését követően - áttérő, illetve a távhőszolgáltatásba újonnan belépő felhasználók esetében alkalmazza.
A légtérfogatú alapdíjas felhasználók - a rendeletben meghatározott feltételek mellett - a mellékletben foglalt „A) Általános díjtételek” helyett a „B) Választható díjtételeket” választhatják. Részükre a díjváltozás mértéke megegyezik az általános díjtételekben bekövetkezett változásokkal. A minimális eltéréseket a díjak oszthatósági és kerekítési követelményei indokolják.
A 4. §-hoz
Az (1) bekezdés a rendelet hatálybalépéséről rendelkezik.
A (2) bekezdés a rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezi az R. 6. § (1) bekezdésének változásával összefüggésben a megszűnő részszámlázás és éves elszámolás rendszeréhez kapcsolódó (2)-(3)-(4) bekezdésben foglalt előírásokat és az R. megtartandó (5) és (6) bekezdés számozását (2) és (3) bekezdésre változtatja.
A (3) bekezdés arról rendelkezik, hogy az új hődíjakat a rendelet hatálybalépését követő első alkalommal történő mérőleolvasás utáni fogyasztásra lehet alkalmazni.
A (4) bekezdés szerint e rendeletet a hatálybalépésekor fennálló - az R. hatálya alá tartozó - jogviszonyokra is alkalmazni kell.
