AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2010. március 10-i 2010/13/EU IRÁNYELVE

a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) ^* 

(kodifikált változat)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 53. cikke (1) bekezdésére és 62. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően ^* ,

mivel:

(1) A tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 1989. október 3-i 89/552/EGK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) ^*  több alkalommal jelentős mértékben módosították ^* . Az átláthatóság és az ésszerűség érdekében az említett irányelvet kodifikálni kell.

(2) Az audiovizuális médiaszolgáltatások határokon át történő nyújtása különböző technológiákkal az egyik módszer, amellyel az Unió célkitűzései elérhetők, ezért bizonyos intézkedések szükségesek a nemzeti piacokról egy közös produkciós programra és terjesztési piacra való átmenet engedélyezéséhez és biztosításához, valamint a tisztességes verseny feltételeinek biztosításához, az audiovizuális médiaszolgáltatások közérdekben betöltött szerepének sérelme nélkül.

(3) Az Európa Tanács elfogadta a határokat átlépő televíziózásról szóló európai egyezményt.

(4) Figyelemmel az audiovizuális médiaszolgáltatások fogyasztókhoz való eljuttatására vonatkozó új technológiákra, a televíziós műsorszolgáltató tevékenység folytatására vonatkozó szabályozásnak figyelembe kell vennie a strukturális változásoknak, az információs és kommunikációs technológiák („IKT”) elterjedésének és a technológiai fejlődésnek az üzleti modellekre, - különösen a kereskedelmi műsorszolgáltatás finanszírozására - kifejtett hatását, valamint biztosítania kell az európai információs technológiák, médiaágazatok és szolgáltatások versenyképességéhez szükséges optimális feltételeket és jogbiztonságot, továbbá a kulturális és nyelvi sokszínűség tiszteletben tartását.

(5) Az audiovizuális médiaszolgáltatások ugyanúgy kulturális, mint gazdasági szolgáltatások. E szolgáltatások külön szabályozását indokolja, hogy növekszik jelentőségük a társadalom és a demokrácia számára - különösen azáltal, hogy biztosítják a tájékozódás szabadságát, a vélemények sokszínűségét és a médiapluralizmust -, valamint az oktatás és a kultúra számára.

(6) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 167. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy az Uniónak az említett szerződés egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során, különösen kultúrái sokszínűségének tiszteletben tartása és támogatása érdekében figyelembe kell vennie a kulturális szempontokat.

(7) Az Európai Parlament a dohai fordulóval és a WTO miniszteri konferenciákkal kapcsolatban a 2005. december 1-jei ^*  és 2006. április 4-i állásfoglalásban ^*  felhívott arra, hogy az olyan alapvető közszolgáltatásokat, mint az audiovizuális szolgáltatások, vegyék ki a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (General Agreement on Trade in Services, GATS) tárgyalási fordulói keretében történő liberalizáció hatásköréből. A 2006. április 27-i állásfoglalásban ^*  az Európai Parlament támogatta a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezményt, amely különösen kimondja, hogy „a kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások mint identitás-, érték- és jelentéshordozók egyaránt gazdasági és kulturális természetűek, ezért nem kezelhetők úgy, mintha csupán kereskedelmi értékük lenne”. A kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény megkötéséről szóló, 2006. május 18-i 2006/515/EK tanácsi határozat ^*  az egyezményt a Tanács nevében jóváhagyta. Az egyezmény 2007. március 18-án lépett hatályba. Ezen irányelv tiszteletben tartja az egyezményben meghatározott elveket.

(8) A tagállamok számára alapvető minden olyan magatartás megelőzése, amely káros lehet a televíziós adások áramlásának és kereskedelmének szabadságára, vagy amely elősegítheti erőfölény kialakulását, amely viszont a televízión közvetített információ és az egész tájékoztatási szektor pluralizmusának és szabadságának korlátozásához vezetne.

(9) Ez az irányelv nem érinti a meglévő vagy jövőbeni uniós harmonizációs rendelkezéseket, különösen a fogyasztók, valamint a kereskedelmi ügyletek és a verseny tisztaságának védelmével kapcsolatos kötelező követelmények teljesítését.

(10) A hagyományos audiovizuális médiaszolgáltatások - például a televízió - és a fejlődőben lévő lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások jelentős foglalkoztatási lehetőségeket kínálnak az Unióban, különösen a kis- és középvállalkozások körében, és ösztönzik a gazdasági növekedést és a befektetéseket. Tekintettel az azonos versenyfeltételek és a valódi európai audiovizuális médiaszolgáltatási piac fontosságára, az audiovizuális médiaszolgáltatások piaca átláthatóságának és kiszámíthatóságának biztosítása, valamint az alacsony belépési korlátok elérése érdekében figyelembe kell venni a belső piac alapelveit, így a szabad versenyt és az egyenlő bánásmód elvét.

(11) A versenytorzulások elkerülése, a jogbiztonság javítása, a belső piac megvalósításának elősegítése és az egységes információs térség kialakulásának megkönnyítése érdekében szükséges, hogy minden audiovizuális médiaszolgáltatásra - a televíziós műsorszolgáltatási (lineáris audiovizuális médiaszolgáltatások) és a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokra (nem lineáris audiovizuális médiaszolgáltatások) - legalább alapvető szintű összehangolt szabályok vonatkozzanak.

(12) A Bizottság az európai audiovizuális politika szabályozásának jövőjéről 2003. december 15-én közleményt fogadott el, amelyben hangsúlyozta, hogy az ágazat szakpolitikai szintű szabályozásában mind jelenleg, mind a jövőben védelmet kell biztosítani egyes közérdekeknek, például a kulturális sokszínűségnek, a tájékozódáshoz való jognak, a médiapluralizmusnak, a kiskorúak és a fogyasztók védelmének, a nyilvánosság fokozott tudatosabbá tételének, valamint a médiatudatosság növelésének.

(13) A Tanács és a tagállamok kormányai Tanács keretében ülésező képviselőinek a közszolgálati műsorszolgáltatásról szóló, 1999. január 25-i állásfoglalása ^*  újból megerősítette, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatás feladatának ellátása megköveteli a technológiai fejlődés előnyei kiaknázásának folytatását. A magán- és közszolgálati audiovizuális médiaszolgáltatók egymás mellett élése az európai audiovizuális médiapiac jellegzetessége.

(14) A Bizottság az információs társadalommal és a médiával összefüggő ágazatokban a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás előmozdítása érdekében elfogadta az „i2010: európai információs társadalom” című kezdeményezést. Ez egy olyan átfogó stratégia, amelynek célja az európai tartalom-előállítás, a digitális gazdaság fejlődése és az IKT átvétel ösztönzése, alapul véve az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások és a médiaszolgáltatások, hálózatok és eszközök konvergenciáját, az összes európai uniós politikai eszköz - a szabályozási eszközök, a kutatás és az iparral való partnerségek - korszerűsítésével és felhasználásával. A Bizottság elkötelezte magát az információs társadalommal és a médiával összefüggő szolgáltatások következetes belső piaci szabályozásának az audiovizuális szolgáltatások jogi szabályozása korszerűsítése révén történő kialakítása mellett. Az i2010 kezdeményezés célja alapvetően azáltal valósul meg, hogy lehetővé válik az ágazatok kizárólag a szükséges szabályozás melletti növekedése, valamint az, hogy a kisebb induló vállalkozások - amelyek a jövő jólét- és munkahelyteremtői - egy szabad piacon fejlődhessenek, innovációkat hozzanak létre, és munkahelyeket teremtsenek.

(15) 2003. szeptember 4-én ^* , 2004. április 22-én ^*  és 2005. szeptember 6-án ^*  az Európai Parlament állásfoglalásokat fogadott el, amelyekben elvben támogatta azt az általános megközelítést, hogy valamennyi audiovizuális szolgáltatásra alapvető szabályokat, a televíziós műsorszolgáltatásokra pedig különös szabályokat is elő kell írni.

(16) Ez az irányelv elősegíti az alapjogok tiszteletben tartását, és teljes mértékben összhangban van az Európai Unió Alapjogi Chartájában ^* , különösen annak 11. cikkében elismert alapelvekkel. Ebben a tekintetben az irányelv semmilyen módon nem akadályozza a tagállamokat a sajtószabadságra és a médiában történő véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó alkotmányos rendelkezéseik alkalmazásában.

(17) Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak a műszaki szabványok és szabályok terén, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  alkalmazásából eredő kötelezettségeit. Ennek megfelelően a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokra alkalmazandó, a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2007. december 11-i 2007/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  puszta átültetéséhez szükséges intézkedéseknél szigorúbb vagy részletesebb nemzeti intézkedések tervezetei a 98/34/EK irányelv 8. cikkében megállapított eljárási kötelezettségek hatálya alá tartoznak.

(18) Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Keretirányelv) ^*  az 1. cikke (3) bekezdése szerint nem sérti az uniós, illetve nemzeti szinten hozott, az általános érdekű célkitűzések elérésére irányuló intézkedéseket, különösen a tartalomszabályozással és az audiovizuális politikával kapcsolatos intézkedéseket.

(19) Ez az irányelv nem érinti a tagállamok és hatóságaik felelősségét a szervezés - beleértve az engedélyezés, a közigazgatási felhatalmazás vagy az adózás rendszereit - a programok finanszírozása és tartalma tekintetében. Így a tagállamokban a kulturális fejlődés függetlensége és az Unióban a kulturális sokszínűség változatlanul megmarad.

(20) Az irányelv egyetlen rendelkezése sem kötelezi vagy ösztönzi a tagállamokat új engedélyezési vagy közigazgatási jóváhagyási rendszerek bevezetésére az audiovizuális médiaszolgáltatások bármely típusa tekintetében.

(21) Ezen irányelv alkalmazásában az audiovizuális médiaszolgáltatás fogalma kizárólag azon tömegkommunikációs - akár televíziós műsorszolgáltatás, akár lekérhető - audiovizuális médiaszolgáltatásokat foglalja magában, amelyeket a közvélemény széles rétegeinek szánnak, és amelyek azt egyértelműen befolyásolhatják. Az irányelv hatálya az Európai Unió működéséről szóló szerződésben meghatározott szolgáltatásokra korlátozódik, ennek megfelelően kiterjed a gazdasági tevékenység minden formájára, ezen belül a közszolgálati vállalkozások tevékenységére is, de nem terjed ki az olyan tevékenységekre, amelyek alapvetően nem gazdasági jellegűek és nem állnak versenyben a televíziós műsorszolgáltatással, mint például a magáncélú weboldalak fenntartása, továbbá az olyan szolgáltatások, amelyek során magánszemélyek saját maguk által készített audiovizuális tartalmakat tesznek hozzáférhetővé vagy terjesztenek azok azonos érdeklődési körű közösségeken belüli megosztása és cseréje céljából.

(22) Ezen irányelv alkalmazásában az audiovizuális médiaszolgáltatás fogalma a tömegkommunikációs médiaszolgáltatásnak a nagy nyilvánosságot tájékoztató, szórakoztató és oktató funkcióját fedi le, és magában foglalja az audiovizuális kereskedelmi közleményt, de kizárja a magánlevelezés különböző formáit, például a korlátozott számban küldött elektronikus leveleket. E fogalommeghatározás kizárja mindazon szolgáltatásokat, amelyek elsődleges célja nem a műsorszolgáltatás, tehát azokat is, amelyekhez esetlegesen kapcsolódhat ugyan audiovizuális tartalom, de a szolgáltatásnak nem ez az elsődleges célja. Ilyen szolgáltatás például az olyan weboldalak fenntartása, amelyek csupán kiegészítésképpen tartalmaznak audiovizuális elemeket, mint például grafikus animációt, rövid reklámbejátszást, termékkel vagy nem audiovizuális szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatást. Ugyanezen okokból a pénzbeli tétre játszott szerencsejátékokat, beleértve a lottót, a fogadást, a szerencsejáték-szolgáltatások egyéb formáit, valamint az online játékokat és a keresőmotorokat - a szerencsejátékot közvetítő műsorok kivételével - ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól.

(23) Ezen irányelv alkalmazásában az „audiovizuális” kifejezés a hangos vagy néma mozgóképre utal, így a némafilmeket is magában foglalja, de nem terjed ki a hangátviteli vagy rádiós szolgáltatásokra. Bár az audiovizuális médiaszolgáltatás elsődleges célja a műsorszámok szolgáltatása, az ilyen szolgáltatás fogalma az e műsorszámokat kísérő szövegalapú tartalomra is kiterjed, mint például a feliratszolgáltatások és az elektronikus műsortájékoztatók. Az önálló szövegalapú szolgáltatások nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, ami nem érinti a tagállamok azon szabadságát, hogy e szolgáltatásokat az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban nemzeti szinten szabályozzák.

(24) A lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások jellegzetessége, hogy a televíziós szolgáltatásokhoz hasonlók, vagyis ugyanazon közönségért versengenek, mint a televíziós műsorszolgáltatások, és a felhasználók a szolgáltatás jellegéből és a hozzáférés módjából kiindulva érthető módon elvárhatják, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó szabályok szerinti védelemben részesüljenek. Ennek fényében, valamint a szabad mozgás és a verseny különbségeinek kiküszöbölése érdekében a „műsorszám” fogalmát dinamikusan kell értelmezni, figyelembe véve a televíziós műsorszolgáltatás területén végbemenő fejlődést.

(25) A médiaszolgáltató és így az audiovizuális médiaszolgáltatás fogalmának meghatározása szempontjából alapvető fontosságú a szerkesztői felelősség fogalma. A tagállamok az ezen irányelv végrehajtásához szükséges rendelkezések elfogadásakor a szerkesztői felelősség fogalommeghatározásának további vonatkozásait, nevezetesen a „tényleges ellenőrzést” is megállapíthatják. Ez az irányelv nem érinti a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) ^*  megállapított felelősség alóli mentességeket.

(26) Ezen irányelv alkalmazásában a médiaszolgáltató fogalma nem terjed ki azon természetes vagy jogi személyekre, akik vagy amelyek csak olyan műsorszámokat közvetítenek, amelyekért a szerkesztői felelősséget harmadik személyek viselik.

(27) A televíziós műsorszolgáltatás jelenleg magában foglalja különösen az analóg és digitális televíziót, az élő streaminget, a webtelevíziót és a közel igény szerint lekérhető videót, míg a lekérhető videó például egy lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatás. Általában a televíziós műsorszolgáltatás vagy az olyan televíziós műsorszámok tekintetében, amelyeket ugyanazon médiaszolgáltató lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokként is nyújt, ezen irányelv előírásai a televíziós műsorszolgáltatás, azaz a lineáris közvetítés követelményeinek teljesítésével teljesítettnek minősülnek. Amennyiben azonban különböző típusú szolgáltatásokat párhuzamosan kínálnak, de azok egyértelműen elkülönülnek egymástól, az irányelv minden egyes érintett szolgáltatásra alkalmazandó.

(28) Ezen irányelv hatálya nem terjed ki a hírlapok és a folyóiratok elektronikus változataira.

(29) Az audiovizuális médiaszolgáltatás fogalmában megállapított, és a (21)-(28) preambulumbekezdésben részletezett minden jellemzőnek egyidejűleg kell fennállnia.

(30) A televíziós műsorszolgáltatás összefüggésében az egyidejű megtekintés közel egyidejű megtekintést is jelent a közvetítés és műsorszolgáltatás vétele közötti, a közvetítés folyamatához kapcsolódó technikai okokra visszavezethető rövid időeltolódás miatt.

(31) Ezen irányelvben az audiovizuális kereskedelmi közlemény széles fogalommeghatározását kell megállapítani, amely azonban nem terjed ki az ingyenesen sugárzott közérdekű közleményekre és jótékonysági felhívásokra.

(32) Ezen irányelv alkalmazásában az „európai alkotások” fogalmát anélkül kell meghatározni, hogy az érintené a tagállamok azon lehetőségét, hogy - az uniós joggal összhangban és figyelembe véve ezen irányelv célkitűzéseit - részletesebb fogalommeghatározást dolgozzanak ki a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatókra vonatkozóan.

(33) A származási ország elvét ezen irányelv központi elemének kell tekinteni, mert ez alapvető fontosságú a belső piac létrehozása szempontjából. Ezt az elvet - amely az új üzleti modellek és a kérdéses szolgáltatások nyújtásának szükséges alapját képezi - a médiaszolgáltatók jogbiztonságának biztosítása érdekében minden audiovizuális médiaszolgáltatásra alkalmazni kell. Ez az elv az információ és az audiovizuális műsorszámok belső piaci szabad áramlásának biztosítása szempontjából is alapvető fontosságú.

(34) Az erős, versenyképes és integrált európai audiovizuális ipar előmozdítása és a médiapluralizmusnak az Unió teljes területén történő előmozdítása érdekében kizárólag egyetlen tagállam rendelkezhet joghatósággal egy adott audiovizuális médiaszolgáltató felett, és a tájékoztatás pluralizmusának az Unió alapelvének kell lennie.

(35) A gyakorlati feltételrendszer felállítása azt a célt szolgálja, hogy egy teljes körű eljárással meg lehessen határozni, hogy kizárólag egy tagállam rendelkezzék joghatósággal egy médiaszolgáltató felett azon szolgáltatások nyújtásával kapcsolatban, amelyek ezen irányelv hatálya alá tartoznak. Mindazonáltal figyelemmel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, és az olyan esetek elkerülése érdekében, ahol a joghatóság nem állapítható meg, célszerű az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49-55. cikkei szerinti letelepedés szempontjára hivatkozni valamely tagállam joghatósága megállapításának végső szempontjaként.

(36) Az a követelmény, hogy a származási tagállam ellenőrzi, hogy a műsorok megfelelnek az ezzel az irányelvvel összehangolt nemzeti jognak, elegendő az uniós jog alapján az adások szabad áramlásának biztosítására anélkül, hogy ugyanilyen megfontolásból másodlagos ellenőrzésre lenne szükség a fogadó tagállamokban. Azonban kivételesen és különleges körülmények között a fogadó tagállam ideiglenesen felfüggesztheti a televíziós adások továbbadását.

(37) A szabad szolgáltatásnyújtásra vonatkozó korlátozások a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások tekintetében kizárólag a 2000/31/EK irányelv 3. cikkének (4), (5) és (6) bekezdésében megállapítottakkal megegyező feltételekkel és eljárásokkal összhangban engedhetők meg.

(38) Különösen a digitális műholdas műsorszámok területén tapasztalható műszaki fejlődésnek megfelelően a szubszidiaritás kritériumát úgy kell módosítani, hogy az biztosítsa a megfelelő szabályozást és annak hatékony végrehajtását, és lehetővé tegye az érdekeltek számára az audiovizuális médiaszolgáltatások tartalmának tényleges befolyásolását.

(39) Mivel ez az irányelv az Unióban a nyilvánosság számára nyújtott szolgáltatásokat szabályozza, csak azokra az audiovizuális médiaszolgáltatásokra alkalmazandó, amelyeket a nyilvánosság egy vagy több tagállamban a szokásos fogyasztói eszközökkel közvetlenül vagy közvetett módon igénybe tud venni. A „szokásos fogyasztói eszközök” fogalom meghatározásának a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság feladatának kell lennie.

(40) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49-55. cikke meghatározza a letelepedés szabadságának alapvető jogát. Ennek megfelelően a médiaszolgáltatók általában szabadon választhatják meg, hogy mely tagállamban telepednek le. A Bíróság is hangsúlyozta, hogy „a Szerződés nem tiltja meg egy vállalkozás számára, hogy gyakorolja a szolgáltatásnyújtás szabadságát, amennyiben nem kínálja szolgáltatásait abban a tagállamban, amelyikben letelepedett” ^* .

(41) A tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy az ezen irányelvvel összehangolt területeken a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatókra szigorúbb vagy részletesebb szabályokat alkalmazzanak, biztosítva egyúttal, hogy e szabályok az uniós jog elveivel összhangban vannak. Az olyan helyzetek kezelése érdekében, amikor egy adott tagállam joghatósága alá tartozó műsorszolgáltató televíziós műsorszolgáltatása teljes egészében vagy legnagyobbrészt egy másik tagállam területére irányul, a tagállamok együttműködésre kötelezése, és a szabályok megkerülése esetére - egy hatékonyabb eljárással egyidejűleg - a Bíróság ítélkezési gyakorlatának jogszabályba foglalása a megfelelő megoldás ^* , mert ennek révén figyelembe vehetők a tagállamok aggályai anélkül, hogy megkérdőjeleződne a származási ország elvének helyes alkalmazása. Az általános közérdekű szabályok fogalmát a Bíróság az EK-Szerződés 43. és 49. cikkéhez (amelyek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49. és 56. cikke lettek) kapcsolódó ítélkezési gyakorlatában dolgozta ki, és magában foglal többek között fogyasztóvédelmi, a kiskorúak védelmére vonatkozó és kultúrpolitikai szabályokat. Az együttműködést kérő tagállamnak biztosítania kell, hogy a különös nemzeti szabályok ténylegesen szükségesek, azokat megkülönböztetés nélkül és arányosan alkalmazzák.

(42) Valamely tagállam annak eseti alapon való megállapításakor, hogy egy másik tagállamban letelepedett médiaszolgáltató teljes egészében vagy legnagyobbrészt az ő területére irányítja a műsorszolgáltatását, hivatkozhat olyan mutatókra, mint a televíziós reklám- és/vagy előfizetési bevételek forrása, a szolgáltatás fő nyelve vagy a kifejezetten a közvetítés helye szerinti tagállam közönségét célzó műsorok vagy kereskedelmi közlemények.

(43) Ezen irányelv értelmében a származási ország elvének ellenére a tagállamok továbbra is hozhatnak olyan intézkedéseket, amelyek korlátozzák a televíziós műsorszolgáltatás szabad nyújtását, de csak az irányelvben megállapított feltételek mellett és meghatározott eljárás szerint. Azonban a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a szolgáltatások nyújtásának szabadságára vonatkozó bármely korlátozást, hasonlóképpen a Szerződésben meghatározott alapelvektől történő bármely eltéréshez, megszorítóan kell értelmezni ^* .

(44) A Bizottság a „Jobb szabályozás a növekedés és a munkahelyteremtés területén az Európai Unióban” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közleményében hangsúlyozta, hogy a szabályozási megközelítés alkalmas módját gondos elemzés alapján kell meghatározni annak megállapítása érdekében, hogy az adott ágazatban és problémakörben a jogalkotás vagy más alternatív módszer, például a társszabályozás vagy az önszabályozás jelenti-e a legjobb megoldást. Emellett a tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagállamok eltérő jogi hagyományainak megfelelően alkalmazott társszabályozási és önszabályozási eszközök egyaránt fontos szerepet játszhatnak a magas szintű fogyasztóvédelem biztosításában. A fejlődő audiovizuális médiaszolgáltatási ágazatban a közérdekű célok elérését célzó intézkedések hatékonyabbak lesznek, ha azokat a szolgáltatók aktív támogatásával hozzák meg. Az önszabályozás olyan önkéntes kezdeményezési típus, amely lehetővé teszi a gazdasági szereplők, a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek vagy a szövetségek számára, hogy saját maguk számára fogadjanak el közös iránymutatásokat.

A tagállamok eltérő jogi hagyományaiknak megfelelően elismerik azt a szerepet, amelyet az eredményes önszabályozás a hatályos jogszabályok és a bírósági és/vagy közigazgatási mechanizmusok kiegészítőjeként betölthet, továbbá az irányelv céljainak elérésében ezáltal betöltött hasznos szerepet. Bár az önszabályozás kiegészítő módszer lehet ezen irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtását illetően, nem helyettesítheti a nemzeti jogalkotó kötelezettségét. A társszabályozás minimális formájában jogi kapcsolatot teremt az önszabályozás és a nemzeti jogalkotó között a tagállamok jogi hagyományaival összhangban. Arra az esetre, ha céljai nem teljesülnek, a társszabályozásnak meg kell engednie az állami beavatkozás lehetőségét. A tagállamok átültetéssel kapcsolatos hivatalos kötelezettségeinek sérelme nélkül ez az irányelv ösztönzi a társszabályozás és az önszabályozás igénybevételét. Ez nem kötelezi a tagállamokat társszabályozási és/vagy önszabályozási rendszerek kialakítására, továbbá nem zavarja meg vagy nem veszélyezteti a tagállamokban jelenleg már létező, hatékonyan működő társszabályozási vagy önszabályozási kezdeményezéseket.

(45) Az audiovizuális médiaszolgáltatások különleges jellege miatt, különösen mivel ezek a szolgáltatások befolyásolják a lakosság véleményalkotásának módját, alapvető fontosságú, hogy a felhasználók tudják, pontosan ki felelős e szolgáltatások tartalmáért. Fontos ezért, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy a felhasználók mindig könnyen és közvetlenül hozzá tudjanak férni a médiaszolgáltatóra vonatkozó információkhoz. Az uniós jog irányadó rendelkezéseinek sérelme nélkül a tagállamok feladata annak eldöntése, hogy ez a cél milyen gyakorlati megoldásokkal érhető el.

(46) A fogyatékkal élőknek és az időseknek az Unió társadalmi és kulturális életében való részvételre és az abba történő integrációra való joga elválaszthatatlanul összekapcsolódik a hozzáférhető audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtásával. A hozzáférhetőség lehetővé tételének módjai magukban foglalják többek között a jelbeszédet, a feliratozást, a hangos kísérőszöveget és a közérthető képernyőmenüket, de nem korlátózódnak kizárólag ezekre.

(47) A „médiatudatosság” olyan készségeket, ismereteket és értelmezési képességeket jelent, amelyek alapján a fogyasztók hatékonyan és biztonságosan tudják használni a médiát. A médiatudatossággal rendelkező emberek tájékozottan tudnak választani, megértik a tartalom és a szolgáltatás jellegét, hasznosítani tudják az új kommunikációs technológiák által nyújtott lehetőségek teljes körét, és jobban meg tudják védeni magukat és családjukat a káros vagy sértő anyagoktól. Ezért a médiatudatosság fejlesztését a társadalom valamennyi szegmensében elő kell mozdítani, és a haladást szorosan figyelemmel kell kísérni. Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i ajánlása a kiskorúak és az emberi méltóság védelméről és a válaszadás jogáról az európai audiovizuális és online információs szolgáltatási ipar versenyképességével összefüggésben ^*  a médiatudatosság előmozdítására vonatkozóan már tartalmaz egy sor lehetséges intézkedést, mint például a tanárok és a nevelők továbbképzése, külön internetképzés gyermekek számára egészen fiatal kortól, a szülők számára látogatható órákkal, vagy az állampolgárokat célzó nemzeti kampányok szervezése minden kommunikációs média bevonásával az internet felelősségteljes használatára vonatkozó tájékoztatás érdekében.

(48) A nagy közérdeklődésre számot tartó eseményekre vonatkozóan a műsorszolgáltatók kizárólagos televíziós műsorszolgáltatási jogot szerezhetnek. A hírműsorok készítésében és műsorra tűzésében ugyanakkor az Unió teljes területén elő kell segíteni a pluralizmust, és tiszteletben kell tartani az Európai Unió alapjogi chartájának 11. cikkében elismert alapelveket.

(49) Lényeges, hogy a tagállamok intézkedéseket hozhassanak az információhoz való jog védelmére és a társadalom számára kiemelten jelentős nemzeti, illetve nem nemzeti események televíziós közvetítéséhez való széleskörű nyilvános hozzáférés biztosítására, mint például az olimpiai játékok, a labdarúgó világbajnokság és az európai labdarúgó bajnokság. Ebből a célból a tagállamok jogában áll az uniós joggal összhangban lévő intézkedések meghozatala, melyek célja a joghatóságuk alá tartozó, az ilyen események kizárólagos műsorközvetítési jogaival rendelkező műsorszolgáltatók gyakorlatának szabályozása.

(50) Az uniós keretben szükséges intézkedéseket hozni a lehetséges jogbizonytalanság és piaci torzulások elkerülésére, és a televíziós szolgáltatások szabad forgalmazásának egyeztetésére azzal a szükséglettel, hogy megakadályozzák a jogos általános érdekeket védő nemzeti intézkedések megkerülését.

(51) Különösen helyénvaló olyan előírások megfogalmazása, amelyek a műsorszolgáltatók olyan kizárólagos közvetítési jogainak gyakorlására vonatkoznak, amelyeket a műsorszolgáltatók felett joghatósággal rendelkező tagállam helyett más tagállamokban a társadalom számára kiemelten jelentős eseményekre vonatkoznak. A nemzeti intézkedések megkerülésére irányuló spekulatív jogszerzés elkerülése érdekében szükséges az említett előírások alkalmazása azon szerződésekre, amelyeket a 97/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  kihirdetését követően kötöttek, és amelyek olyan eseményekre vonatkoznak, amelyek az átültetés határideje után történnek. Az említett irányelv kihirdetése előtti időpontban megkötött szerződéseket megújításuk alkalmával új szerződéseknek kell tekinteni.

(52) Ezen irányelv alkalmazásában a társadalom számára kiemelten jelentős eseményeknek bizonyos feltételeknek eleget kell tenniük, azaz olyan kiemelkedő eseménynek kell lenniük, amelyek az Unióban vagy egy adott tagállamban, illetve egy adott tagállam területének jelentős részén a közvélemény számára érdekesek, és amelyeket előzetesen megszervez egy olyan eseményszervező, aki jogosult az említett eseményekkel kapcsolatos jogok értékesítésére.

(53) Ezen irányelv alkalmazásában a „szabadon igénybe vehető televíziós” műsorszolgáltatás egy műsornak közszolgálati vagy kereskedelmi műsorcsatornán történő olyan közvetítését jelenti, amely - a műsorközvetítés olyan finanszírozási módjain túlmenően, amelyek széles körben alkalmazottak az egyes tagállamokban (például engedélydíj és/vagy alapszintű előfizetési díj egy kábelhálózatban) - fizetés nélkül a közönség rendelkezésére áll.

(54) A tagállamok szabadon hozhatnak bármely olyan intézkedést, amelyet alkalmasnak tartanak az olyan audiovizuális médiaszolgáltatások tekintetében, amelyek harmadik országokból származnak, és amelyek nem felelnek meg a 2. cikkben meghatározott feltételeknek, feltéve, hogy összhangban állnak az uniós jogi előírásokkal és az Unió nemzetközi kötelezettségeivel.

(55) A tájékozódás alapszabadságának biztosítása és az uniós közönség érdekeinek teljes körű és megfelelő védelme érdekében elő kell írni a nagy közérdeklődésre számot tartó eseményre vonatkozó kizárólagos televíziós műsorszolgáltatási jogok gyakorlói számára, hogy más műsorszolgáltatóknak tisztességes, méltányos és megkülönböztetés-mentes feltételekkel, de a kizárólagos jogok kellő tiszteletben tartásával jogot biztosítsanak rövid részletek általános hírműsorokban való felhasználására. E feltételeket a nagy közérdeklődésre számot tartó esemény előtt indokolt időben kell közzé tenni úgy, hogy az érdekelteknek megfelelő idő álljon rendelkezésre joguk gyakorlásához. A műsorszolgáltató ezt a jogot eseti alapon a kifejezetten a műsorszolgáltató nevében eljáró közvetítőn keresztül is gyakorolhatja. Az ilyen rövid részleteket bármely csatorna, ideértve a sportcsatornákat is, sugározhatja az egész Európai Unió területén, és e részletek legfeljebb 90 másodperc hosszúak lehetnek. A rövid részletekhez való hozzáférés joga csak akkor lehet határon átnyúló, ha ez szükséges. Ezért a műsorszolgáltatóknak először a nagy közérdeklődésre számot tartó esemény tekintetében kizárólagos jogokkal rendelkező azonos tagállamban letelepedett műsorszolgáltatótól kell kérniük a hozzáférést.

Az általános hírműsorok fogalma nem foglalja magában a rövid részletek szórakoztatási célokat szolgáló műsorszámokká történő összeállítását. A származási ország elve mind a rövid részletekhez való hozzáférésre, mind azok továbbítására alkalmazandó. Határon átnyúló esetekben ez azt jelenti, hogy az egyes szakaszokban a különböző tagállamok jogát felváltva kell alkalmazni. Először, a rövid részletekhez való hozzáférés esetén azon tagállam joga alkalmazandó, ahol az eredeti jelet sugárzó (azaz a hozzáférést biztosító) műsorszolgáltató letelepedett. Ez általában az a tagállam, ahol az érintett eseményre sor kerül. Ha egy tagállam az érintett eseményhez való hozzáférésre vonatkozóan egyenértékű rendszert alakított ki, minden esetben ezen tagállam joga alkalmazandó. Másodszor, a rövid részletek közvetítésekor azon tagállam joga alkalmazandó, ahol a rövid részleteket közvetítő műsorszolgáltató letelepedett.

(56) Ezen irányelv azon követelményei, amelyek a nagy közérdeklődésre számot tartó eseményekhez rövid híradás céljából való hozzáférésre vonatkoznak, nem érintik az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet ^*  és a szerzői joggal és a szomszédos jogokkal kapcsolatos vonatkozó nemzetközi egyezményeket. A tagállamok a nagy közérdeklődésre számot tartó eseményhez való hozzáférést ezen irányelv értelmében a műsorszolgáltató jeléhez való hozzáférés biztosításával teszik lehetővé. Választhatnak azonban ezen irányelv értelmében egyéb egyenértékű módokat is. Ezek közé tartozik például az események helyszínéhez való hozzáférés biztosítása a jelhez való hozzáférés biztosítását megelőzően. A műsorszolgáltatók köthetnek részletesebb szerződéseket is.

(57) Biztosítani kell, hogy a médiaszolgáltatók azon gyakorlata, hogy élőben közvetített televíziós hírműsoraikat az élő közvetítést követően lekérhető módon is biztosítják, lehetséges legyen anélkül, hogy az egyes programokat a rövid részletek elhagyásával megvágják. E lehetőség az ugyanazon médiaszolgáltató által nyújtott, az eredeti műsorszámmal teljesen azonos televíziós közvetítés lekérhető biztosítására korlátozódik annak érdekében, hogy az ne legyen új, a rövid részleteken alapuló lekérhető üzleti modellek létrehozására használható.

(58) A lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások egyrészről a felhasználó számára rendelkezésre álló választási és befolyásolási lehetőségekben, másrészről a társadalomra gyakorolt hatásban térnek el a televíziós műsorszolgáltatásoktól ^* . Ez indokolja a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokra előírt kevésbé szigorú szabályokat: e szolgáltatásoknak csak az ezen irányelvben foglalt alapvető szabályoknak kell megfelelniük.

(59) A jogalkotók, a médiaipar és a szülők számára aggodalmat jelent az audiovizuális médiaszolgáltatásokban megjelenő káros tartalom elérhetősége. Új kihívások is meg fognak jelenni, különösen az új platformokkal és az új termékekkel kapcsolatban. Ezért olyan szabályokra van szükség, amelyek valamennyi audiovizuális médiaszolgáltatásban, ide értve az audiovizuális kereskedelmi közleményt is védik a kiskorúak fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődését, valamint az emberi méltóságot.

(60) A kiskorúak fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődése és az emberi méltóság védelmében meghozott intézkedéseket gondosan egyensúlyban kell tartani a véleménynyilvánításnak az Európai Unió alapjogi chartájában kinyilvánított alapjogával. A kérdéses intézkedéseknek - mint például a személyes azonosító szám (PIN-kódok), a szűrőrendszerek vagy a jelölés használata - tehát azt a célt kell szolgálniuk, hogy biztosítsák a kiskorúak fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődését és az emberi méltóság kellő szintű védelmét, különösen a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások tekintetében. A kiskorúak és az emberi méltóság védelméről és a válaszadás jogáról szóló ajánlás már elismeri a szűrőrendszerek és a jelölések fontosságát, és számos olyan lehetséges intézkedést tartalmaz, amely a kiskorúak javát szolgálhatja, mint például hatékony, naprakésszé tehető és felhasználóbarát szűrési rendszer rendszeres biztosítása a felhasználó részére valamely internetszolgáltatónál történő előfizetéskor, vagy kifejezetten gyermekeknek szánt, automatikus szűrési rendszerrel felszerelt szolgáltatásokhoz való hozzáférés nyújtása.

(61) A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2003. december 22-i 2004/68/IB tanácsi kerethatározat ^*  rendelkezéseinek megfelelően a tagállamok joghatósága alá tartozó médiaszolgáltatókra minden esetben vonatkozik a gyermekpornográfia terjesztésének tilalma.

(62) Ezen irányelv egyetlen, a kiskorúak fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődését és az emberi méltóság védelmét célzó rendelkezése sem igényli szükségképpen, hogy az ezen érdekek védelmében hozott intézkedéseket a tagállam az audiovizuális médiaszolgáltatások közigazgatási szervek általi előzetes ellenőrzése révén valósítsa meg.

(63) A kulturális célú programokat készítő személyek és iparágak számára a tevékenységeik megkezdésének és folytatásának könnyebbé tétele érdekében koordinációra van szükség.

(64) Az összes közszolgálati vagy magántulajdonú uniós televíziós adás tekintetében a minimális követelmények megfogalmazása az európai audiovizuális produkciók céljaira eszközül szolgált a fent említett ágazatokban a gyártás, a független gyártás és terjesztés elősegítéséhez, és ezen követelmények kiegészítésül szolgálnak más eszközök mellett, amelyek már ugyanezt a célt szolgálják, illetve amelyekre javaslat születik.

(65) Ezért szükséges a televíziós produkciók számára a tagállamokban megfelelő méretű piacok kialakulásának előmozdítása, hogy a szükséges beruházásaik megtérülhessenek, nemcsak azáltal, hogy közös szabályokat határoznak meg a nemzeti piacok megnyitásáról, hanem ahol gyakorlatilag megoldható, és megfelelő eszközökkel elősegíthető európai produkciók bemutatásával az összes tagállam televíziós adásainak többségében. Az említett szabályok alkalmazásának és a célok teljesülésének ellenőrzésére a tagállamoknak a Bizottság számára jelentést kell benyújtaniuk az európai alkotások, illetve a független produkciók számára fenntartott arányok alkalmazásáról e rendeletnek megfelelően. Az ilyen arányok kiszámításánál figyelembe kell venni Görögország és Portugália egyedi helyzetét. A Bizottság köteles tájékoztatni a többi tagállamot ezekről a jelentésekről, adott esetben saját véleményével együtt, amely számításba veszi különösen a korábbi évekhez viszonyítva elért előrehaladást, az első adások arányát a műsorban, az új televíziós műsorszolgáltatók sajátos körülményeit és az olyan országok különleges helyzetét, amelyek szűk audiovizuális gyártási kapacitással, vagy korlátozott nyelvi területtel rendelkeznek.

(66) Lényeges a megfelelő eszközök és eljárások alkalmazása az uniós joggal összhangban az említett célkitűzések megvalósításának elősegítésére, alkalmas intézkedések bevezetésére törekedve az európai audiovizuális műsorkészítés és terjesztés tevékenységének és fejlesztésének ösztönzésére, különösen a szűk gyártási kapacitással vagy korlátozott nyelvi területtel rendelkező országokban.

(67) Az európai alkotások arányait a gazdasági realitások számításba vételével kell betartani. Ezért e célkitűzés eléréséhez fokozatos rendszerre van szükség.

(68) A műsorszolgáltatóktól független producerek által készített független produkciók bizonyos aránya melletti elkötelezettség - amennyiben lehetséges - ösztönzi az új televíziós produkciós forrásokat, különösen kis- és középvállalkozások létrehozását. Ez új alkalmakat és piaci lehetőségeket nyit meg a kulturális foglalkozások munkavállalói kreatív tehetsége és a kulturális területen foglalkoztatottak érvényesülése számára.

(69) A lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokban benne rejlik az a lehetőség, hogy részben a televíziós műsorszolgáltatás helyére lépjenek. Ennek megfelelően adott esetben támogatniuk kell az európai alkotások terjesztését és készítését, és ennek révén aktívan hozzá kell járulniuk a kulturális sokszínűség előmozdításához. Az európai alkotások ilyen jellegű támogatása megvalósulhatna például az e szolgáltatások által az európai alkotások elkészítéséhez vagy jogainak megszerzéséhez nyújtott pénzügyi hozzájárulások, az európai alkotásoknak a lekérés alapján videofilmet hozzáférhetővé tevő szolgáltatások katalógusaiban való minimális arányának biztosítása, vagy az európai alkotásoknak az elektronikus műsorkalauzokban történő vonzó bemutatása által. Fontos, hogy az európai alkotások audiovizuális médiaszolgáltatásokban való népszerűsítésére vonatkozó előírások alkalmazását rendszeresen értékeljék. Az ezen irányelvben előírt jelentésekben a tagállamoknak figyelembe kell venniük továbbá különösen e szolgáltatások pénzbeli hozzájárulását az európai alkotások készítéséhez és jogainak megszerzéséhez, az európai alkotásoknak az audiovizuális médiaszolgáltatások kínálatán belül képviselt részarányát, valamint az ilyen szolgáltatások által kínált európai alkotások tényleges fogyasztását.

(70) A 16. cikk végrehajtása során a tagállamoknak ösztönözniük kell a műsorszolgáltatókat arra, hogy kellő teret adjanak a koprodukcióban készített vagy a nem hazai származású európai alkotásoknak.

(71) A „műsorszolgáltatóktól független producerek” 17. cikkben említett fogalmának meghatározásakor a tagállamoknak megfelelően figyelembe kell venniük különösen az olyan kritériumokat, mint például a gyártó társaság tulajdonviszonyai, az azonos műsorszolgáltatónak szállított műsorok mennyisége és a másodlagos jogok tulajdonviszonya.

(72) A kizárólag a tagállamok nyelveitől eltérő nyelven műsort szolgáltató csatornákra nem vonatkozik ezen irányelv 16. és 17. cikke. Mindazonáltal, ahol az ilyen nyelv vagy nyelvek a csatorna adásidejének nem teljes egészét, de jelentős részét képviselik, a 16. és 17. cikk nem vonatkozhat az adásidő adott részére.

(73) Az európai gyártás fejlesztésére nemzeti támogatási rendszerek alkalmazhatók, amennyiben megfelelnek az uniós jognak.

(74) Európában az audiovizuális termékek gyártása támogatásának célja a tagállamokban azok audiovizuális médiaszolgáltatói szervezeteinek keretében is elérhető, többek között bizonyos médiaszolgáltatókra vonatkozó közérdekű feladat megfogalmazásával, ide értve azt a kötelezettséget, hogy jelentős mértékben járuljanak hozzá az európai műsorgyártásba történő befektetéshez.

(75) A médiaszolgáltatók, a műsorkészítők, a producerek, szerzők és más szakértők ösztönzése szükséges ahhoz, hogy részletesebb terveket és stratégiákat dolgozzanak ki, amelyek a nemzetközi közönség érdeklődésére számot tartó európai audiovizuális játékfilmek fejlesztésére irányulnak.

(76) Biztosítani kell, hogy a médiaszolgáltatók a filmszínházban történő bemutatásra szánt filmalkotásokat a jogosultakkal kötött megállapodásban megjelölt időszakban sugározzák.

(77) A filmszínházban történő bemutatásra szánt filmalkotások bemutatásának egyes típusainál a konkrét időarányok kérdése döntően olyan ügy, amely az érintett felek vagy szakemberek közötti megállapodások útján rendezhető.

(78) Egy meghatározott nyelv előnyének biztosítására aktív politika alkalmazható, ennek érdekében a tagállamok szabadon hozhatnak részletesebb vagy szigorúbb szabályokat, különösen nyelvi szempontok alapján mindaddig, amíg az említett szabályok összhangban vannak az uniós joggal és különösen nem vonatkozhatnak a más tagállamokból származó adások továbbadására.

(79) A lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások növelik a fogyasztói választás lehetőségeit. Ezért a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokban megjelenő audiovizuális kereskedelmi közleményt indokolatlan és műszaki szempontból értelmetlen részletesen szabályozni. Ugyanakkor az egyértelmű közpolitikai célok elérése érdekében minden audiovizuális kereskedelmi közleménynek a kereskedelmi jelleg megjelölésére vonatkozó szabályok mellett tiszteletben kell tartania a minőségre vonatkozó alapvető szabályokat is.

(80) Amint arra a „határok nélküli televíziózásról” szóló irányelv reklámra vonatkozó rendelkezéseinek bizonyos vonatkozásairól szóló bizottsági értelmező közlemény ^*  rámutatott, új reklámtechnikák és marketingmódszerek megjelenésével a hagyományos műsorszolgáltatás keretei között megvalósuló audiovizuális kereskedelmi közleményben olyan új hatékony lehetőségek jöttek létre, amelyek a hagyományos műsorszolgáltatás számára potenciálisan kedvezőbb versenypozíciót biztosítanak a lekérhető szolgáltatásokkal folytatott versenyben.

(81) A kereskedelem és a technológiai fejlődés több választási lehetőséget kínál, és nagyobb felelősséget vár el a felhasználótól az audiovizuális médiaszolgáltatások igénybevételében. Annak érdekében, hogy a szabályozás arányos maradjon az elérendő közérdekű célokkal, a televíziós műsorszolgáltatás tekintetében bizonyos fokú rugalmasságot kell lehetővé tenni. Az elkülönítés elvét a televíziós reklámra és a televíziós vásárlásra kell korlátozni, és bizonyos feltételek megléte esetén engedélyezni kell a termékmegjelenítést, kivéve, ha valamely tagállam másként határoz. A burkolt termékmegjelenítést azonban tiltani kell. Az elkülönítés elvének nem szabad megakadályoznia új reklámtechnikák alkalmazását.

(82) Az ezen irányelvben szabályozott kereskedelmi gyakorlat körén kívül az audiovizuális médiaszolgáltatásokban megjelenő tisztességtelen, például megtévesztő vagy agresszív kereskedelmi gyakorlatra a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet ^*  kell alkalmazni. Ezen túlmenően, a cigaretta és más dohánytermékek nyomtatott sajtóban, információs társadalmi szolgáltatásokban és rádiós műsorszolgáltatásokban történő reklámozását megtiltó, a tagállamok dohánytermékek reklámozására és támogatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló, 2003. május 26-i 2003/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek ^*  nem kell érintenie ezen irányelv rendelkezéseit, az audiovizuális szolgáltatások különleges jellegére tekintettel. Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  88. cikkének (1) bekezdése, amely megtiltja egyes gyógyszerkészítmények nyilvános reklámozását, ugyanezen cikk (5) bekezdése értelmében alkalmazandó, ezen irányelv 21. cikke rendelkezéseinek sérelme nélkül. Továbbá ezen irányelv nem sértheti az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20-i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet ^* .

(83) Annak biztosítására, hogy a fogyasztók, mint televíziónézők érdekei teljesen és megfelelően védettek legyenek, alapvető, hogy a televíziós hirdetésre bizonyos számú minimális szabály és norma vonatkozzék, és hogy a tagállamok fenntartsák a jogot részletesebb és szigorúbb szabályok bevezetésére, és bizonyos körülmények között eltérő feltételeket szabhassanak meg a joghatóságuk alá tartozó televíziós műsorszolgáltatók számára.

(84) Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy az uniós jog kellő figyelembevételével és a kizárólag nemzeti területre szánt olyan adások tekintetében, amelyek közvetlenül vagy közvetve nem foghatók egy vagy több tagállamban, különböző feltételeket szabhassanak meg a reklámok elhelyezésére és különböző korlátokat alkalmazhassanak a reklámok mennyiségére annak érdekében, hogy megkönnyítsék az ilyen jellegű adásokat.

(85) Tekintettel arra, hogy az új technológiák - például a digitális videofelvevő készülékek és a megnövekedett csatornaválaszték - alkalmazásából adódóan megnövekedett azon lehetőségek száma, amelyek révén a nézők elkerülhetik a reklámokat, nem indokoltak a reklámbejátszások elhelyezésére vonatkozó, a nézők védelmét célzó részletes szabályok. Miközben nem kell növelni a reklámra fordítható műsoridő hosszát, ezen irányelvnek rugalmasságot kell biztosítania a műsorszolgáltató számára azzal a megkötéssel, hogy a reklám nem bonthatja meg indokolatlanul a műsorszámok egységét.

(86) Ezen irányelv védelemben kívánja részesíteni az európai televíziózás különleges jellegét, amelyben a reklám lehetőség szerint a műsorszámok között helyezkedik el, ezért korlátozásokat ír elő a filmszínházban történő bemutatásra szánt filmalkotások és a televízió céljára készült filmek, valamint egyes, védendő műsorkategóriák lehetséges megszakításaira.

(87) Óránkénti 20 %-os korlátozást kell megállapítani televíziós reklámbejátszások és a televíziós vásárlási bejátszások tekintetében, ezt a korlátozást a főműsoridőre is alkalmazni kell. A televíziós reklámbejátszás fogalma alatt az 1. cikk (1) bekezdésének i. alpontjában meghatározott, tizenkét percet meg nem haladó időtartamú televíziós reklámot kell érteni.

(88) Szükséges a cigaretta és egyéb dohánytermékek értékesítését előmozdító mindenféle audiovizuális kereskedelmi közlemény tilalma, beleértve az olyan közvetett audiovizuális kereskedelmi közleményi formákat is, amelyek bár közvetlenül nem említik a dohányterméket, oly módon igyekeznek megkerülni a cigaretta és egyéb dohánytermékek tekintetében az audiovizuális kereskedelmi közleményre vonatkozó tilalmat, hogy dohánytermékek vagy olyan vállalkozások márkaneveit, jelképeit vagy egyéb jellemző tulajdonságait használják, mely vállalkozások ismert vagy fő tevékenységei között szerepel az ilyen termékek előállítása vagy forgalmazása.

(89) Szükséges tiltani minden olyan audiovizuális kereskedelmi közleményt is, amely a kizárólag vényre kapható gyógyászati termékekre és gyógykezelésekre vonatkozik abban a tagállamban, melynek joghatósága alá a médiaszolgáltató tartozik, és szigorú szempontokat kell meghatározni a szesztartalmú termékek televíziós hirdetésével kapcsolatban.

(90) Ezen irányelv tiltja a burkolt audiovizuális kereskedelmi közleményt, mert az negatív hatással van a fogyasztókra. A burkolt audiovizuális kereskedelmi közlemény tilalma ezen irányelv keretében nem vonatkozik a jogszerű termékmegjelenítésre, amennyiben a nézőt megfelelő módon tájékoztatják a termékmegjelenítés létéről. Erre úgy kerülhet sor, hogy jelzik - például egy semleges logóval - hogy egy adott műsorszámban termékmegjelenítés történik.

(91) A termékmegjelenítés a filmszínházban történő bemutatásra szánt filmalkotások és a televízió céljára készült filmek körében valós gyakorlatnak számít. A versenyegyenlőség biztosítása és ezáltal az európai médiaipar versenyképességének fokozása érdekében szükségesek a termékmegjelenítésre vonatkozó szabályok. A termékmegjelenítés ezen irányelvben meghatározott fogalma minden olyan audiovizuális kereskedelmi közleményt magában foglal, amely terméket, szolgáltatást, ezek védjegyét vagy mindezekre való utalást tartalmaz oly módon, hogy az - fizetés vagy hasonló ellenszolgáltatás ellenében - műsorszámban jelenik meg. Az áruk vagy szolgáltatások ingyenes nyújtása, mint például a produkciós kellékek vagy díjak, csak akkor tekinthetők termékmegjelenítésnek, ha az érintett áruk vagy szolgáltatások jelentős értékűek. A termékmegjelenítésre ugyanazok a mennyiségi szabályok és korlátozások alkalmazandók, mint az audiovizuális kereskedelmi közleményre. A támogatás és a termékmegjelenítés közötti különbség döntő szempontja az, hogy termékmegjelenítés esetén a termékre való utalás beépül a műsorszámba, az 1. cikk (1) bekezdésének m) pontjában foglalt fogalommeghatározás ezért tartalmazza a „műsorszámban” szót. Ezzel szemben a támogatóra való utalást meg lehet jeleníteni a műsorszám közben, de ez nem képezi a cselekmény részét.

(92) A termékmegjelenítést alapvetően meg kell tiltani. Mindazonáltal bizonyos műsortípusok esetében pozitív lista alapján helyénvaló eltérést biztosítani. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy ezeket az eltéréseket részben vagy egészben ne alkalmazzák, például azáltal, hogy a termékmegjelenítést csak olyan műsorszámokban engedélyezik, amelyeket nem kizárólag abban a tagállamban gyártottak.

(93) Tilos továbbá a támogatás és a termékmegjelenítés, amennyiben a médiaszolgáltató felelősségét és szerkesztői függetlenségét érintő módon befolyásolják a műsorszámok tartalmát. A tematikus megjelenítés esetében ez a helyzet áll fenn.

(94) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés által a tagállamokra rótt feladatok alapján ezen irányelv tényleges végrehajtásáért a tagállamok felelősek. A tagállamok megválaszthatják a jogi hagyományaiknak és meglévő struktúráiknak megfelelő eszközöket és különösen a hatáskörrel rendelkező független szabályozó szerveik formáját, annak érdekében, hogy az ezen irányelv végrehajtásával kapcsolatos tevékenységüket részrehajlástól mentesen és átlátható módon végezhessék. Konkrétabban, a tagállamok által megválasztott eszközöknek hozzá kell járulniuk a médiapluralizmus előmozdításához.

(95) Ezen irányelv helyes alkalmazásának biztosítása érdekében elengedhetetlen a tagállamok hatáskörrel rendelkező szabályozó szervei és a Bizottság közötti szoros együttműködés. Különösen fontos a tagállamok közötti és a tagállamok szabályozó szervei közötti hasonlóan szoros együttműködés azon hatások tekintetében, amelyekkel az egyik tagállamban letelepedett műsorszolgáltató egy másik tagállamban bírhat. Ha a nemzeti jog engedélyezési eljárást ír elő, és több mint egy tagállam érintett, kívánatos, hogy az érintett szervek között még az ilyen engedélyek kiadása előtt kerüljön sor kapcsolatfelvételre. Ezen együttműködésnek ki kell terjednie valamennyi, az ezen irányelv által összehangolt területre.

(96) Szükséges tisztázni, hogy az önreklámozási tevékenységek a reklám egy sajátos formáját alkotják, melynek során a műsorszolgáltató saját termékeit, szolgáltatásait, műsorait vagy csatornáit hirdeti. Különösen, a műsorokból vett kivonatokból álló előzeteseket műsorként kell kezelni.

(97) A televíziós műsorszolgáltató részéről saját műsoraival és a közvetlenül ezekből keletkező kiegészítő termékeivel kapcsolatban tett közleményeire, valamint a díjmentesen közvetített közszolgálati közleményekre és jótékonysági felhívásokra biztosított napi adásidőt nem kell beszámítani abba a napi vagy óránkénti adásidőbe, amely reklámra és televíziós vásárlásra biztosítható.

(98) A verseny torzulásainak elkerülése érdekében ezt az eltérést az olyan termékekkel kapcsolatos közleményekre kell korlátozni, amelyek teljesítik azt a kettős feltételt, hogy egyidejűleg kiegészítők, illetve közvetlenül származnak az érintett műsorokból. A „kiegészítő” kifejezés itt olyan termékekre vonatkozik, amelyek konkrétan azt célozzák, hogy a nézőközönség az érintett műsorokból a legteljesebb előnyöket élvezze, illetve azokkal interaktív kapcsolatba léphessen.

(99) A televíziós vásárlás fejlődésére tekintettel, amely vásárlási mód az összes piaci szereplő számára lényeges gazdasági tevékenység és az áruk, valamint szolgáltatások valódi közvetítője az Unióban, fontos a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása az ilyen adások formáját és tartalmát meghatározó megfelelő szabályok bevezetése által.

(100) Az illetékes nemzeti hatóságok számára a vonatkozó intézkedések végrehajtásának ellenőrzése során lényeges megkülönböztetni a nem kizárólag televíziós vásárlásra szánt csatornákat illetően egyrészt a televíziós vásárlási bejátszások, a hirdetési műsorok és más hirdetési formák számára biztosított adásidőt, másrészt a televíziós vásárlási műsorablakoknak biztosított adásidőt. Ezért szükséges és elégséges, hogy az egyes ilyen műsorablakokat egyértelműen azonosítsák vizuális és akusztikai eszközökkel, legalább a műsorablak kezdetén és végén.

(101) Ezt az irányelvet alkalmazni kell a hagyományos műsorelemek, így hírek, sport, filmek, dokumentumműsorok és dráma nélküli, kizárólag távértékesítésre vagy önreklámozásra szánt csatornákra, kizárólag ezen irányelv céljaira és anélkül, hogy ez érintené az ilyen csatornák bevonását egyéb uniós szabályozások hatálya alá.

(102) A televíziós műsorszolgáltatókra rendszerint olyan kötelezettségek vonatkoznak, hogy programjukban a tényeket és eseményeket korrektül mutassák be, mindazonáltal nem kevésbé fontos, hogy konkrét kötelezettségek háruljanak rájuk a válaszadás joga vagy más, ezzel egyenértékű jogorvoslat tekintetében úgy, hogy a jogos érdekeiben egy közvetített televíziós program során elhangzott állítás útján sértett bármely személy hatékonyan élhessen ilyen jogával vagy egyéb jogorvoslat lehetőségével.

(103) A válaszadás joga megfelelő jogorvoslatot biztosít a televíziós műsorszolgáltatás esetében, és online környezetben is alkalmazható. A kiskorúak és az emberi méltóság védelméről és a válaszadás jogáról szóló ajánlás már tartalmaz megfelelő iránymutatást az intézkedések nemzeti jogban vagy gyakorlatban való végrehajtásához, a válaszadás jogának vagy az ezzel egyenértékű jogorvoslatoknak az online médiával kapcsolatban történő biztosítása érdekében.

(104) Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen az audiovizuális médiaszolgáltatások tekintetében egy belső határok nélküli térség megteremtését a közérdekű célok - különösen a kiskorúak és az emberi méltóság magas szintű védelmének és a fogyatékkal élő személyek jogai megerősítésének - egyidejű biztosítása mellett a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért ezen irányelv terjedelme és hatása miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(105) Ez az irányelv nem érinti az I. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

(1) Ezen irányelv alkalmazásában:

a) ^*  „audiovizuális médiaszolgáltatás”:

i. az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. és 57. cikkében meghatározott olyan szolgáltatás, amelynek, illetve amely egy elválasztható részének elsődleges célja, hogy egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősségének körébe tartozó műsorszámokat tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a 2002/21/EK irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett elektronikus hírközlő hálózatokon keresztül a közönséghez eljuttassa; az ilyen audiovizuális médiaszolgáltatás vagy az e bekezdés e) pontjában meghatározott televíziós műsorszolgáltatás, vagy az e bekezdés g) pontjában meghatározott lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatás;

ii. az audiovizuális kereskedelmi közlemény;

aa) ^*  „videómegosztóplatform-szolgáltatás”: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. és 57. cikkében meghatározott olyan szolgáltatás, amelynek, vagy amely egy elválasztható részének vagy egy alapvető funkciójának elsődleges célja, hogy tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a 2002/21/EK irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett elektronikus hírközlő hálózatokon keresztül olyan műsorszámokat, felhasználó által létrehozott videókat, vagy mindkettőt juttasson el a közönséghez, amelyekért a videómegosztó platform szolgáltatója nem tartozik szerkesztői felelősséggel, és amelyeket a videómegosztó platform szolgáltatója rendszerez például automatikus eszközökkel vagy algoritmusokkal, különösen megjelenítés, címkézés és sorba rendezés révén;

b) ^*  „műsorszám”: hangos vagy néma mozgóképek sorozata, amely - hosszától függetlenül - egy médiaszolgáltató által kialakított műsorrendben vagy műsorkínálatban önálló egységet alkot, ideértve többek között az egész estés filmeket, a videóklipeket, a sporteseményeket, a szituációs komédiákat, a dokumentumfilmeket, a gyermekműsorokat és az eredeti drámákat;

ba) ^*  „felhasználó által létrehozott videó”: hangos vagy néma mozgóképek sorozata, amely - hosszától függetlenül - önálló egységet alkot, és amelyet egy felhasználó hoz létre és ugyanezen felhasználó vagy valamely másik felhasználó tölt fel a videómegosztó platformra;

bb) ^*  „szerkesztői döntés”: a szerkesztői felelősség gyakorlásának keretében rendszeres jelleggel hozott, az audiovizuális médiaszolgáltatás napi működéséhez kapcsolódó döntés;

c) „szerkesztői felelősség”: a műsorszámok kiválasztása és összeállítása - televíziós műsorszolgáltatás esetében a műsorszámok időbeli összeállítása, lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások esetében pedig a műsorkínálat összeállítása - során megvalósuló tényleges ellenőrzés. A szerkesztői felelősség nem eredményezi szükségszerűen a nemzeti jog szerinti jogi felelősséget a nyújtott tartalom vagy szolgáltatás tekintetében;

d) „médiaszolgáltató”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely szerkesztői felelősséggel rendelkezik az audiovizuális médiaszolgáltatás audiovizuális tartalmának megválasztásáért, és meghatározza annak összeállítását;

da) ^*  „videómegosztóplatform-szolgáltató”: videómegosztóplatform-szolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személy;

e) „televíziós műsorszolgáltatás” (azaz lineáris audiovizuális médiaszolgáltatás): a médiaszolgáltató által nyújtott, műsorszámok műsorrend alapján történő egyidejű megtekintését lehetővé tévő audiovizuális médiaszolgáltatás;

f) „műsorszolgáltató”: televíziós műsorszolgáltatást nyújtó médiaszolgáltató;

g) „lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatás” (azaz nem lineáris audiovizuális médiaszolgáltatás): olyan, médiaszolgáltató által nyújtott audiovizuális médiaszolgáltatás, amelyben a médiaszolgáltató által összeállított műsorkínálat alapján a felhasználó egyéni kérés alapján, az általa kiválasztott időpontban tekintheti meg a műsorszámokat;

h) ^*  „audiovizuális kereskedelmi közlemény”: olyan hangos vagy néma képek, amelyek célja egy gazdasági tevékenységet folytató természetes vagy jogi személy árujának, szolgáltatásának vagy arculatának közvetlen vagy közvetett népszerűsítése; az ilyen képek fizetés vagy hasonló ellenszolgáltatás ellenében vagy önreklámozás céljából kísérnek egy műsorszámot vagy egy felhasználó által létrehozott videót, vagy szerepelnek abban. Az audiovizuális kereskedelmi közlemény formái közé tartozik többek között a televíziós reklám, a támogatás, a televíziós vásárlás és a termékmegjelenítés;

i) „televíziós reklám”: bármilyen formájú közlemény, amelyet köz- vagy magánvállalkozás vagy természetes személy fizetés vagy hasonló ellenszolgáltatás ellenében vagy önreklámozás céljából egy szakma, üzlet, foglalkozás vagy hivatás tekintetében közvetít annak érdekében, hogy fizetés ellenében előmozdítsa áruk vagy szolgáltatások értékesítését, beleértve az ingatlanokat, a jogokat és a kötelezettségeket is;

j) „burkolt audiovizuális kereskedelmi közlemény”: áruk, szolgáltatások, illetve valamely áru gyártója vagy szolgáltatás nyújtója nevének, védjegyének vagy tevékenységének szavakban vagy képekben megfogalmazott, műsorszámban történő bemutatása, ha ez a bemutatás a médiaszolgáltató szándéka szerint reklámcélokat szolgál, és természetét tekintve félrevezetheti a nyilvánosságot. Az ilyen jellegű bemutatást különösen akkor kell szándékosnak tekinteni, ha fizetés vagy hasonló ellenszolgáltatás ellenében nyújtják;

k) ^*  „támogatás”: olyan hozzájárulás, amelyet audiovizuális médiaszolgáltatás vagy videómegosztóplatform-szolgáltatás nyújtásával vagy audiovizuális alkotások készítésével nem foglalkozó köz- vagy magánvállalkozások vagy természetes személyek nyújtanak audiovizuális médiaszolgáltatások, videómegosztóplatform-szolgáltatások, felhasználó által létrehozott videók vagy műsorszámok finanszírozására azzal a céllal, hogy népszerűsítsék nevüket, védjegyüket, arculatukat, tevékenységüket vagy termékeiket;

l) „televíziós vásárlás”: olyan közvetlen ajánlatok, amelyeket fizetés ellenében közvetítenek a nyilvánosság felé áruk vagy szolgáltatások értékesítése céljából, beleértve az ingatlanokat, a jogokat és a kötelezettségeket is;

m) ^*  „termékmegjelenítés”: olyan audiovizuális kereskedelmi közlemény, amely terméket, szolgáltatást, vagy ezek védjegyét vagy ezekre való utalást tartalmaz olyan módon, hogy az - fizetés vagy hasonló ellenszolgáltatás ellenében - egy műsorszámban vagy felhasználó által létrehozott videóban jelenik meg;

n) „európai alkotások” a következők:

i. a tagállamokból származó alkotások;

ii. az Európa Tanácsnak a határokat átlépő televíziózásról szóló európai egyezménye részes feleinek számító harmadik európai államokból származó alkotások, amelyek megfelelnek a (3) bekezdés feltételeinek;

iii. az Unió és harmadik országok között az audiovizuális ágazatra vonatkozóan létrejött megállapodások keretében, koprodukcióban elkészített olyan alkotások, amelyek megfelelnek a vonatkozó megállapodások feltételeinek.

(2) Az (1) bekezdés n) pontjának ii. és iii. alpontja rendelkezéseinek alkalmazásának feltétele, hogy a tagállamokból származó alkotásokra ne vonatkozzanak az érintett harmadik országokban megkülönböztető intézkedések.

(3) Az (1) bekezdés n) pontjának i. és ii. alpontjában említett alkotások elsősorban olyan alkotások, amelyek ezen rendelkezésekben említett egy vagy több államban lakóhellyel rendelkező szerzőkkel és munkatársak közreműködésével készültek, feltéve, hogy megfelelnek a következő három feltétel egyikének:

i. az említett államok közül egyben vagy többen letelepedett egy vagy több producer alkotásai;

ii. az alkotások gyártását az említett tagállamok közül egyben vagy többen letelepedett egy vagy több producer felügyeli, és ténylegesen ellenőrzi;

iii. az összes koprodukciós költséghez túlnyomó részben az említett államok koproducerei járultak hozzá, és a koprodukciót nem az említett államokon kívül letelepedett egy vagy több producer ellenőrzi.

(4) Azon alkotások, amelyek az (1) bekezdés n) pontja értelmében nem európai alkotások, de amelyek a tagállamok és harmadik országok között kötött kétoldalú koprodukciós szerződések keretében készültek, európai alkotásoknak tekintendők, feltéve, hogy az uniós koproducerek biztosítják a gyártási összköltség többségét, és hogy a gyártást nem a tagállamokon kívül letelepedett egy vagy több producer ellenőrzi.

II. FEJEZET

AZ AUDIOVIZUÁLIS MÉDIASZOLGÁLTATÁSOKRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK ^* 

2. cikk

(1) Minden tagállam biztosítja, hogy a joghatósága alá tartozó médiaszolgáltatók által közvetített valamennyi audiovizuális médiaszolgáltatás megfeleljen az adott tagállamban a nyilvánosságnak szánt audiovizuális médiaszolgáltatásokra alkalmazandó jogrendszer szabályainak.

(2) Ezen irányelv alkalmazásában egy tagállam joghatósága alá tartozó médiaszolgáltatók a következők valamelyike:

a) azok, amelyek a (3) bekezdés szerint az adott tagállamban telepedtek le;

b) azok, amelyekre a (4) bekezdés alkalmazandó.

(3) Ezen irányelv alkalmazásában a következő esetekben kell egy médiaszolgáltatót egy tagállamban letelepedettnek tekinteni:

a) a médiaszolgáltató központi ügyintézésének helye az adott tagállamban található, és az audiovizuális médiaszolgáltatással kapcsolatos szerkesztői döntéseket abban a tagállamban hozzák;

b) ^*  ha a médiaszolgáltató központi ügyintézésének helye az egyik tagállamban található, de az audiovizuális médiaszolgáltatással kapcsolatos szerkesztői döntéseket egy másik tagállamban hozzák, a médiaszolgáltatót abban a tagállamban kell letelepedettnek tekinteni, amelyikben az audiovizuális médiaszolgáltatás műsorszolgáltatással kapcsolatos tevékenységében közreműködő munkaerő jelentős része működik. Ha az audiovizuális médiaszolgáltatás műsorszolgáltatással kapcsolatos tevékenységében közreműködő munkaerő jelentős része az említett tagállamok mindegyikében működik, akkor a médiaszolgáltatót abban a tagállamban kell letelepedettnek tekinteni, amelyikben központi ügyintézésének helye található. Ha az audiovizuális médiaszolgáltatás műsorszolgáltatással kapcsolatos tevékenységében közreműködő munkaerő jelentős része nem az említett tagállamok valamelyikében működik, a médiaszolgáltatót abban a tagállamban kell letelepedettnek tekinteni, ahol az adott tagállam jogával összhangban elsőként kezdte meg tevékenységét, feltéve hogy folyamatos és tényleges kapcsolatot tart fenn annak a tagállamnak a gazdaságával;

c) ha egy médiaszolgáltató központi ügyintézésének helye egy tagállamban található, de az audiovizuális médiaszolgáltatással kapcsolatos döntéseket egy harmadik országban hozzák, vagy fordítva, azt az érintett tagállamban letelepedettnek kell tekinteni, feltéve, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatással kapcsolatos tevékenység folytatásában szerepet játszó munkaerő jelentős része abban a tagállamban működik.

(4) Azokat a médiaszolgáltatókat, amelyekre a (3) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, egy tagállam joghatósága alá tartozónak kell tekinteni a következő esetekben:

a) az adott tagállamban található műholdas feladóállomást használnak;

b) bár nem használnak az adott tagállamban található műholdas feladóállomást, a műholdnak az adott tagállam tulajdonában lévő átviteli kapacitását használják.

(5) Ha a (3) és (4) bekezdés szerint nem dönthető el, hogy melyik tagállamnak van joghatósága, az illetékes tagállam az, amelyben a médiaszolgáltató az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49-55. cikkének értelmében letelepedett.

(5a) ^*  A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a médiaszolgáltatók tájékoztassák a hatáskörrel rendelkező nemzeti szabályozó hatóságokat vagy szerveket azokról a változásokról, amelyek befolyásolhatják a joghatóságnak a (2), a (3) és a (4) bekezdéssel összhangban történő meghatározását.

(5b) ^*  A tagállamok létrehozzák és naprakészen tartják a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók jegyzékét, és feltüntetik, hogy joghatóságuk a (2)-(5) bekezdésben foglalt kritériumok közül melyiken alapul. A tagállamok a jegyzéket és annak változásait megküldik a Bizottságnak.

A Bizottság gondoskodik arról, hogy e jegyzékek egy központi adatbázisban elérhetők legyenek. Amennyiben a jegyzékek egymással ellentmondásban vannak, a Bizottság megkeresi az érintett tagállamokat annak érdekében, hogy megoldást találjon. A Bizottság gondoskodik arról, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek hozzáférjenek az említett adatbázishoz. A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az adatbázisban található információkat.

(5c) ^*  Ha a 3. vagy a 4. cikk alkalmazása során az érintett tagállamok nem értenek egyet abban, hogy melyik tagállam rendelkezik joghatósággal, az ügyet indokolatlan késedelem nélkül a Bizottság tudomására kell hozniuk. A Bizottság az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportjától (a továbbiakban: ERGA) az ügyben - a 30b. cikk (3) bekezdésének d) pontjával összhangban - véleményt kérhet. Az ERGA e véleményt a bizottsági kérelem benyújtásától számított 15 munkanapon belül adja meg. A Bizottság megfelelően tájékoztatja a 29. cikkel létrehozott kapcsolattartó bizottságot.

A 3. cikk (2) vagy (3) bekezdése, vagy a 4. cikk (5) bekezdése szerinti határozat elfogadásakor a Bizottság arról is határoz, hogy melyik tagállam rendelkezik joghatósággal.

(6) Ez az irányelv nem alkalmazandó az olyan, kizárólag harmadik országokban történő vételre szánt audiovizuális médiaszolgáltatásokra, amelyek szokásos fogyasztói eszközökkel közvetlenül vagy közvetve nem foghatók nyilvánosan egy vagy több tagállamban.

3. cikk ^* 

(1) A tagállamok biztosítják a más tagállamokból származó audiovizuális médiaszolgáltatások vételének szabadságát, és nem korlátozzák területükön azok továbbközvetítését olyan okokból, amelyek az ezen irányelv által összehangolt területekhez tartoznak.

(2) ^*  A tagállamok ideiglenesen eltérhetnek e cikk (1) bekezdésétől, ha egy másik tagállam joghatósága alá tartozó médiaszolgáltató olyan audiovizuális médiaszolgáltatást nyújt, amely nyilvánvalóan, komolyan és súlyosan sérti a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontját vagy a 6a. cikk (1) bekezdését, vagy sérti a közegészséget, vagy a közegészség sérelmével fenyegető súlyos és komoly kockázatot jelent.

Az első albekezdésben említett eltérés a következő feltételek mellett alkalmazható:

a) az előző 12 hónap során a médiaszolgáltató legalább két korábbi alkalommal már tanúsított az első albekezdésben leírt magatartások közül egyet vagy többet;

b) az érintett tagállam írásban értesítette a médiaszolgáltatót, azt a tagállamot, amelynek a joghatósága alá az említett szolgáltató tartozik, valamint a Bizottságot az állítólagos jogsértésekről és az általa a jogsértés ismételt előfordulása esetén meghozni kívánt arányos intézkedésekről;

c) az érintett tagállam tiszteletben tartotta a médiaszolgáltató védelemhez való jogát, és különösen lehetőséget biztosított számára, hogy az állítólagos jogsértésekről kifejtse álláspontját; valamint

d) a médiaszolgáltató felett joghatósággal rendelkező tagállammal és a Bizottsággal folytatott konzultáció nem eredményezett egyezséget a b) pontban említett értesítés Bizottság általi kézhezvételétől számított egy hónapon belül.

A Bizottság az érintett tagállam által hozott intézkedésekről küldött értesítés kézhezvételétől számított három hónapon belül, miután a 30b. cikk (3) bekezdésének d) pontjával összhangban kikérte az ERGA véleményét, határozatot hoz arról, hogy az intézkedések összeegyeztethetők-e az uniós joggal. A Bizottság megfelelően tájékoztatja a kapcsolattartó bizottságot. Ha a Bizottság úgy határoz, hogy az említett intézkedések nem egyeztethetők össze az uniós joggal, arra kéri az érintett tagállamot, hogy sürgősen szüntesse meg a kérdéses intézkedéseket.

(3) ^*  A tagállamok ideiglenesen eltérhetnek e cikk (1) bekezdésétől, ha egy másik tagállam joghatósága alá tartozó médiaszolgáltató olyan audiovizuális médiaszolgáltatást nyújt, amely nyilvánvalóan, komolyan és súlyosan sérti a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontját, vagy sérti a közbiztonságot - ideértve a nemzetbiztonságot és a honvédelmet is -, vagy az annak sérelmével fenyegető komoly és súlyos kockázatot jelent.

Az első albekezdésben említett eltérés a következő feltételek mellett alkalmazható:

a) az előző 12 hónap során az első albekezdésben említett magatartás legalább egy korábbi alkalommal felmerült;

és

b) az érintett tagállam írásban értesítette a médiaszolgáltatót, azt a tagállamot, amelynek a joghatósága alá az említett szolgáltató tartozik, valamint a Bizottságot az állítólagos jogsértésről és az általa a jogsértés ismételt előfordulása esetén meghozni kívánt arányos intézkedésekről.

Az érintett tagállamnak tiszteletben kell tartania az érintett médiaszolgáltató védelemhez való jogát, és különösen lehetőséget kell biztosítania számára, hogy az állítólagos jogsértésekről kifejtse álláspontját.

A Bizottság az érintett tagállam által hozott intézkedésekről küldött értesítés kézhezvételétől számított három hónapon belül, miután a 30b. cikk (3) bekezdésének d) pontjával összhangban kikérte az ERGA véleményét, határozatot hoz arról, hogy az intézkedések összeegyeztethetők-e az uniós joggal. A Bizottság megfelelően tájékoztatja a kapcsolattartó bizottságot. Ha a Bizottság úgy határoz, hogy ezek az intézkedések nem egyeztethetők össze az uniós joggal, arra kötelezi az érintett tagállamot, hogy azonnal szüntesse meg az adott intézkedéseket.

(4) A (2) és a (3) bekezdés nem érinti az érintett médiaszolgáltató felett joghatósággal rendelkező tagállamban az adott jogsértésekkel kapcsolatos bármely eljárás, jogorvoslat vagy szankció alkalmazását.

(5) A tagállamok sürgős esetekben az állítólagos jogsértést követő legfeljebb egy hónapon belül eltérhetnek a (3) bekezdés a) és b) pontjában megállapított feltételektől. Ebben az esetben a meghozott intézkedésekről a lehető legrövidebb időn belül értesíteni kell a Bizottságot és azt a tagállamot, amelynek joghatósága alá a médiaszolgáltató tartozik, megjelölve azokat az okokat, amelyek miatt a tagállam az esetet sürgősnek tekinti. A Bizottság a lehető legrövidebb időn belül megvizsgálja a bejelentett intézkedéseknek az uniós joggal való összeegyeztethetőségét. Ha arra a következtetésre jut, hogy az intézkedések nem egyeztethetők össze az uniós joggal, a Bizottság arra kéri az érintett tagállamot, hogy sürgősen szüntesse meg azokat.

(6) Amennyiben a Bizottságnak nem áll rendelkezésére a (2) vagy a (3) bekezdés szerinti határozat meghozatalához szükséges információ, az értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül kéri az érintett tagállamot a határozat meghozatalához szükséges összes információ rendelkezésre bocsátására. A Bizottság határozathozatalának határidejét a szükséges információknak a tagállam általi rendelkezésre bocsátásáig fel kell függeszteni. A határidő felfüggesztése semmiképpen sem haladhatja meg az egy hónapot.

(7) A tagállamok és a Bizottság a kapcsolattartó bizottság és az ERGA keretein belül rendszeresen megosztják egymással az e cikkben foglalt eljárással kapcsolatos tapasztalatokat és legjobb gyakorlatokat.

4. cikk ^* 

(1) A tagállamoknak továbbra is jogukban áll előírni, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók az ezen irányelv által összehangolt területeken részletesebb vagy szigorúbb szabályoknak feleljenek meg, feltéve, hogy e szabályok megfelelnek az uniós jognak.

(2) Ha a tagállam:

a) gyakorolta az (1) bekezdés szerinti, részletesebb vagy szigorúbb, közérdeket szolgáló szabályok elfogadására vonatkozó jogát, valamint

b) megállapítja, hogy egy másik tagállam joghatósága alá tartozó médiaszolgáltató valamely audiovizuális médiaszolgáltatását teljes egészében vagy legnagyobbrészt az ő területére irányítja,

felkérheti a joghatósággal rendelkező tagállamot, hogy kezelje az e bekezdéssel kapcsolatban azonosított problémákat. Mindkét tagállamnak lojálisan és gyorsan együtt kell működnie annak érdekében, hogy kölcsönösen kielégítő megoldást találjanak.

Az első albekezdés szerinti indokolt kérelem kézhezvételét követően a joghatósággal rendelkező tagállam felszólítja a médiaszolgáltatót, hogy tegyen eleget az adott, közérdeket szolgáló szabályoknak. A joghatósággal rendelkező tagállamnak rendszeresen tájékoztatnia kell a kérelmező tagállamot az azonosított problémák megoldása érdekében hozott lépésekről. A joghatósággal rendelkező tagállamnak a kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül tájékoztatnia kell a kérelmező tagállamot és a Bizottságot az elért eredményekről, ha pedig nem sikerült megoldást találni, ismertetnie kell ennek okait.

Bármelyik tagállam bármikor felkérheti a kapcsolattartó bizottságot az eset megvizsgálására.

(3) Az érintett tagállam megfelelő intézkedéseket hozhat az érintett médiaszolgáltatóval szemben, ha:

a) megállapítja, hogy a (2) bekezdés alkalmazásával elért eredmények nem kielégítők; és

b) bizonyítékokat terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy az érintett médiaszolgáltató azért telepedett le a joghatósággal rendelkező tagállamban, hogy megkerülje az ezen irányelv által összehangolt területeken érvényes olyan szigorúbb szabályokat, amelyek akkor lennének alkalmazandók rá, ha az érintett tagállamban telepedett volna le; e bizonyítékok alapján a szabályok megkerülésének észszerűen megállapíthatónak kell lennie, a bizonyítékoknak ugyanakkor nem kell igazolniuk a médiaszolgáltatónak az adott szigorúbb szabályok megkerülésére irányuló szándékát.

Ezen intézkedéseknek objektíven szükségeseknek kell lenniük, azokat megkülönböztetésmentesen kell alkalmazni, és arányosnak kell lenniük az elérni kívánt célokkal.

(4) A tagállam a (3) bekezdés alapján csak akkor hozhat intézkedéseket, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

a) értesítette a Bizottságot és azt a tagállamot, amelyben a médiaszolgáltató letelepedett, az ilyen intézkedések meghozatalára irányuló szándékáról, és megindokolta megállapítását;

b) tiszteletben tartotta az érintett médiaszolgáltató védelemhez való jogát, és különösen lehetőséget biztosított az említett médiaszolgáltató számára, hogy az állítólagos jogkerülésről és az értesítést küldő tagállam által kilátásba helyezett intézkedésekről kifejtse álláspontját; és

c) ^*  a Bizottság, miután a 30b. cikk (3) bekezdésének d) pontjával összhangban kikérte az ERGA véleményét, úgy határozott, hogy az intézkedések összeegyeztethetők az uniós joggal, és különösen, hogy az e cikk (2) és (3) bekezdése szerint intézkedéseket hozó tagállam megállapításai kellően megalapozottak; a Bizottság megfelelően tájékoztatja a kapcsolattartó bizottságot.

(5) A Bizottság a (4) bekezdés a) pontjában említett értesítés kézhezvételétől számított három hónapon belül határozatot hoz arról, hogy az említett intézkedések összeegyeztethetők-e az uniós joggal. Ha úgy határoz, hogy az említett intézkedések nem egyeztethetők össze az uniós joggal, arra kéri az érintett tagállamot, hogy tartózkodjon a tervezett intézkedések meghozatalától.

Amennyiben a Bizottságnak nem áll rendelkezésére az első albekezdés szerinti előírt határozat meghozatalához szükséges információ, az értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül kéri az érintett tagállamot a határozat meghozatalához szükséges valamennyi információ rendelkezésre bocsátására. A Bizottság határozathozatalának határidejét a szükséges információknak a tagállam általi rendelkezésre bocsátásáig fel kell függeszteni. A határidő felfüggesztése semmiképpen sem haladhatja meg az egy hónapot.

(6) A tagállamoknak nemzeti joguk keretei között megfelelő eszközökkel biztosítaniuk kell, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók ténylegesen megfeleljenek ezen irányelvnek.

(7) Ezen irányelv eltérő rendelkezése hiányában a 2000/31/EK irányelv alkalmazandó. Amennyiben a 2000/31/EK irányelv ellentétes ezzel az irányelvvel, ezt az irányelvet kell alkalmazni, kivéve ha ez az irányelv másként rendelkezik.

4a. cikk ^* 

(1) A tagállamoknak - a jogrendszerük által lehetővé tett mértékben - ösztönözniük kell a társszabályozás alkalmazását és az önszabályozás előmozdítását az ezen irányelv által összehangolt területeken nemzeti szinten elfogadott magatartási kódexek révén. Ezeknek a kódexeknek:

a) az érintett tagállamokban a főbb érdekeltek körében széleskörűen elfogadottnak kell lenniük;

b) világosan és félreérthetetlenül meg kell jelölniük a céljaikat;

c) rendelkezniük kell a kitűzött célok megvalósításának rendszeres, átlátható és független nyomon követéséről és értékeléséről; és

d) rendelkezniük kell a hatékony végrehajtásról, a hatékony és arányos szankciókat is ideértve.

(2) A tagállamok és a Bizottság a médiaszolgáltatók, a videómegosztóplatform-szolgáltatók, vagy az őket képviselő szervezetek által, szükség szerint más ágazatokkal - például ipari, kereskedelmi, szakmai és fogyasztói egyesületekkel, illetve szervezetekkel - együttműködve kidolgozott uniós magatartási kódexek révén előmozdíthatják az önszabályozást. Ezeknek a kódexeknek a főbb érdekeltek körében uniós szinten széleskörűen elfogadottaknak kell lenniük, valamint meg kell felelniük az (1) bekezdés b)-d) pontjában foglaltaknak. Az uniós magatartási kódexek nem érintik a nemzeti magatartási kódexeket.

A tagállamokkal együttműködésben a Bizottság elősegíti az uniós magatartási kódexek kidolgozását, adott esetben a szubszidiaritás és az arányosság elvével összhangban.

Az uniós magatartási kódexek aláírói kötelesek a Bizottság részére benyújtani ezen kódexek tervezetét és azok módosításait. A Bizottság konzultál a kapcsolattartó bizottsággal ezen kódextervezetekről illetve azok módosításairól.

A Bizottság elérhetővé teszi az uniós magatartási kódexeket a nyilvánosság számára, továbbá megfelelő módon népszerűsítheti azokat.

(3) A tagállamoknak továbbra is jogukban áll előírni, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók az ezen irányelvvel és az uniós joggal összeegyeztethető részletesebb vagy szigorúbb szabályoknak feleljenek meg, abban az esetben is, ha független nemzeti szabályozó hatóságaik vagy szerveik arra a megállapításra jutnak, hogy valamely magatartási kódex vagy annak részei nem bizonyulnak kellően hatékonynak. A tagállamoknak az említett szabályokról indokolatlan késedelem nélkül értesíteniük kell a Bizottságot.

III. FEJEZET

AZ AUDIOVIZUÁLIS MÉDIASZOLGÁLTATÁSOKRA ALKALMAZANDÓ RENDELKEZÉSEK ^* 

5. cikk ^* 

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók egyszerűen, közvetlenül és folyamatosan hozzáférhetővé tegyék a szolgáltatás igénybe vevői számára legalább a következő információkat:

a) a médiaszolgáltató neve;

b) a médiaszolgáltató letelepedési helyének postai címe;

c) a médiaszolgáltató részletes adatai, többek között e-mail címe vagy honlapja, amelyek lehetővé teszik a közvetlen és hatékony kapcsolatfelvételt;

d) a médiaszolgáltató felett joghatósággal rendelkező tagállam és a hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóságok vagy szervek vagy felügyeleti szervek megjelölése.

(2) A tagállamok jogalkotási intézkedéseket fogadhatnak el, amelyekkel előírják a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók számára, hogy az (1) bekezdésben felsorolt információk mellett tegyék hozzáférhetővé a tulajdonosi szerkezetükre, és ezen belül a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkat. Az ilyen intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk az érintett alapvető jogokat, így például a tényleges tulajdonosok magán- és családi életét. Ezeknek az intézkedéseknek szükségeseknek és arányosaknak kell lenniük, valamint közérdekű célra kell irányulniuk.

6. cikk ^* 

(1) A tagállamok emberi méltóság tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó kötelezettségének sérelme nélkül a tagállamok megfelelő eszközökkel biztosítják, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók által nyújtott audiovizuális médiaszolgáltatások ne tartalmazzák a következőket:

a) a Charta 21. cikkében említett bármely szempont alapján személyek csoportjával vagy egy csoport valamely tagjával szemben erőszakra vagy gyűlöletre uszítás;

b) az (EU) 2017/541 irányelv 5. cikkében foglalt terrorista bűncselekmény elkövetésére való nyilvános uszítás.

(2) Az e cikk alkalmazása céljából hozott intézkedéseknek szükségeseknek és arányosaknak kell lenniük, valamint tiszteletben kell tartaniuk a Chartában foglalt jogokat és elveket.

6a. cikk ^* 

(1) A tagállamok meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók által nyújtott olyan audiovizuális médiaszolgáltatások, amelyek károsíthatják a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését, csak olyan módon legyenek elérhetők, amely biztosítja, hogy a kiskorúak rendes körülmények között nem hallhatják vagy láthatják azokat. Ezen intézkedések magukba foglalhatják a műsorszolgáltatás időpontjának megválasztását, az életkor ellenőrzését szolgáló eszközöket vagy egyéb műszaki intézkedéseket. Az ilyen intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük a műsorszám által okozható kárral.

A legkárosabb tartalmak - például az öncélú erőszak és a pornográfia - esetén a legszigorúbb intézkedéseket kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdés alapján a kiskorúak médiaszolgáltatók által gyűjtött vagy más módon generált személyes adatai kereskedelmi céllal - így például közvetlen üzletszerzés, profilalkotás és viselkedésalapú célzott reklámozás céljából - nem kezelhetők.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a médiaszolgáltatók kellő tájékoztatást nyújtsanak a nézőknek az olyan tartalmakról, amelyek károsíthatják a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését. Ennek érdekében a médiaszolgáltatóknak olyan rendszert kell alkalmazniuk, amely leírással szolgál az audiovizuális médiaszolgáltatás tartalmának potenciálisan káros jellegéről.

E bekezdés végrehajtása érdekében a tagállamok ösztönzik a 4a. cikk (1) bekezdése szerinti társszabályozás alkalmazását.

(4) A Bizottság ösztönzi a médiaszolgáltatókat, hogy osszák meg egymással a társszabályozási magatartási kódexekkel kapcsolatos bevált gyakorlatokat. A tagállamok és a Bizottság - e cikk alkalmazása céljából - a 4a. cikk (2) bekezdésében említett uniós magatartási kódexek révén előmozdíthatják az önszabályozást.

7. cikk ^* 

(1) A tagállamok indokolatlan késedelem nélkül biztosítják, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók szolgáltatásai arányos intézkedések révén folyamatosan és fokozatosan egyre akadálymentesebben hozzáférhetőbbé váljanak a fogyatékossággal élő személyek számára.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a médiaszolgáltatók rendszeresen jelentést tegyenek a nemzeti szabályozó hatóságoknak vagy szerveknek az (1) bekezdésben említett intézkedések végrehajtásáról. A tagállamok 2022. december 19-ig, majd ezt követően háromévente jelentést készítenek a Bizottságnak az (1) bekezdés végrehajtásáról.

(3) A tagállamok ösztönzik a médiaszolgáltatókat, hogy dolgozzanak ki akadálymentesítési cselekvési terveket arra vonatkozóan, hogy szolgáltatásaik folyamatosan és fokozatosan egyre akadálymentesebben hozzáférhetőbbé váljanak a fogyatékossággal élő személyek számára. Ezekről a cselekvési tervekről tájékoztatni kell a nemzeti szabályozó hatóságokat vagy szerveket.

(4) A tagállamok az e cikkben említett akadálymentesítési kérdésekre vonatkozó tájékoztatás és panaszkezelés biztosítása céljából kijelölnek egy egyablakos, a fogyatékossággal élő személyek számára is könnyen elérhető és nyilvánosan hozzáférhető online kapcsolattartási pontot.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokon keresztül közzétett rendkívüli helyzetekről való tájékoztatások - így például a természeti katasztrófákkal összefüggő nyilvános közlemények és bejelentések - a fogyatékossággal élők számára akadálymentesen módon legyenek hozzáférhetőek.

7a. cikk ^* 

A tagállamok intézkedéseket hozhatnak annak biztosítása érdekében, hogy az általános érdekű audiovizuális médiaszolgáltatások megfelelő hangsúlyt kapjanak.

7b. cikk ^* 

A tagállamok megfelelő és arányos intézkedéseket hoznak annak biztosítása érdekében, hogy a médiaszolgáltatók által nyújtott audiovizuális médiaszolgáltatásokat a médiaszolgáltatók kifejezett hozzájárulása nélkül kereskedelmi céllal ne lehessen overlay technikával kiegészíteni, illetve ne lehessen módosítani.

E cikk alkalmazásában a tagállamok részletes szabályokat állapítanak meg - ideértve a kivételeket is - mindenekelőtt a felhasználók jogos érdekeinek védelme céljából, figyelembe véve ugyanakkor az audiovizuális médiaszolgáltatást eredetileg nyújtó médiaszolgáltatók jogos érdekeit is.

8. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók filmszínházban történő bemutatásra szánt filmalkotást ne közvetítsenek a jogosultakkal létrejött megállapodásban kikötött időszakon kívül.

9. cikk ^* 

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók által közölt audiovizuális kereskedelmi közlemények megfeleljenek a következő követelményeknek:

a) az audiovizuális kereskedelmi közleményeknek, mint olyannak, könnyen felismerhetőknek kell lenniük; tilos a burkolt audiovizuális kereskedelmi közlemény;

b) az audiovizuális kereskedelmi közlemények nem alkalmazhatnak tudatosan nem észlelhető technikákat;

c) az audiovizuális kereskedelmi közlemény nem:

i. sértheti az emberi méltóság tiszteletben tartását;

ii. tartalmazhat, illetve támogathat a nemen, a faji vagy az etnikai származáson, az állampolgárságon, a valláson vagy a meggyőződésen, a fogyatékosságon, az életkoron vagy a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést;

iii. bátoríthat az egészségre vagy a biztonságra ártalmas magatartásra;

iv. bátoríthat a környezetvédelem szempontjából nagymértékben káros magatartásra;

d) tilos a cigarettára és más dohánytermékekre, valamint az elektronikus cigarettára és az utántöltő flakonokra vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közlemények minden formája;

e) az alkoholtartalmú italokra vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közlemény nem célozhat kifejezetten kiskorúakat, és nem bátoríthat az ilyen italok mértéktelen fogyasztására;

f) tilos az olyan gyógyászati termékekre, illetve gyógykezelésekre vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közlemény, amelyek vénykötelesek abban a tagállamban, amelynek joghatósága alá a médiaszolgáltató tartozik;

g) az audiovizuális kereskedelmi közlemények nem okozhatják a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi károsodását; ennek megfelelően közvetlenül nem buzdíthatnak kiskorúakat termék vagy szolgáltatás megvásárlására vagy bérbevételére tapasztalatlanságuk vagy hiszékenységük kihasználásával, közvetlenül nem bátoríthatnak kiskorúakat arra, hogy rábeszéljék szüleiket vagy másokat a reklámozott termék vagy szolgáltatás megvásárlására, nem használhatják ki a kiskorúak szüleik, tanáraik, illetve egyéb személyek iránti különleges bizalmát, és indokolatlanul nem ábrázolhatnak kiskorúakat veszélyes helyzetekben.

(2) A lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások keretében megjelenő, alkoholtartalmú italokra vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közleményeknek - a támogatás és a termékmegjelenítés esetét kivéve - meg kell felelniük a 22. cikkben foglalt kritériumoknak.

(3) A tagállamok a 4a. cikk (1) bekezdésében előírt magatartási kódexek révén ösztönzik a társszabályozás alkalmazását és az önszabályozás előmozdítását az alkoholtartalmú italokra vonatkozó nem megfelelő audiovizuális kereskedelmi közleményeket illetően. E kódexek célja, hogy a kiskorúak ténylegesen kevésbé legyenek kitéve az alkoholtartalmú italokra vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közleményeknek.

(4) A tagállamok a 4a. cikk (1) bekezdésében előírt magatartási kódexek révén ösztönzik a társszabályozás alkalmazását és az önszabályozás előmozdítását a gyermekműsorokat kísérő vagy azokban foglalt, nem megfelelő audiovizuális kereskedelmi közleményeket illetően, amelyek olyan táplálkozási vagy élettani hatással bíró tápanyagokat és egyéb anyagokat - különösen zsírt, transz-zsírsavakat, sót vagy nátriumot és cukrokat - tartalmazó élelmiszerekre és italokra vonatkoznak, amelyeknek túlzott mértékű bevitele a teljes étrendben nem ajánlott.

Az említett kódexek célja, hogy a gyermekek ténylegesen kevésbé legyenek kitéve az ilyen élelmiszerekre és italokra vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közleményeknek. A kódexek célja annak biztosítása, hogy az ilyen audiovizuális kereskedelmi közlemények ne hangsúlyozzák az ilyen élelmiszerek és italok előnyös táplálkozási tulajdonságait.

(5) A tagállamok és a Bizottság - e cikk alkalmazása céljából - a 4a. cikk (2) bekezdésében említett uniós magatartási kódexek révén előmozdíthatják az önszabályozást.

10. cikk

(1) A támogatott audiovizuális médiaszolgáltatásoknak vagy műsorszámoknak a következő követelményeknek kell megfelelniük:

a) tartalmuk és - televíziós műsorszolgáltatás esetén - műsorrendjük semmilyen körülmények között nem befolyásolható oly módon, hogy ez hatással legyen a médiaszolgáltató felelősségére és szerkesztői függetlenségére;

b) nem bátoríthatnak közvetlenül - különösen különleges ösztönző utalások révén - áru vagy szolgáltatás megvásárlására vagy bérlésére;

c) a nézőket egyértelműen tájékoztatni kell a támogatási megállapodás létéről. A támogatott műsorszámot a támogató neve, logója és/vagy egyéb, a támogatóra utaló jelzés, például egy vagy több termékére vagy szolgáltatására való utalás vagy ezek megkülönböztető jele feltüntetésével, műsorszámtól függően alkalmas módon a műsorszám elején, folyamán és/vagy végén egyértelműen meg kell jelölni.

(2) ^*  Audiovizuális médiaszolgáltatásokat vagy műsorszámokat nem támogathat olyan vállalkozás, amelynek elsődleges tevékenysége cigaretta vagy egyéb dohánytermék, valamint elektronikus cigaretta és utántöltő flakon gyártása vagy értékesítése.

(3) A gyógyszerkészítmények gyártásával vagy értékesítésével, valamint a gyógykezeléssel foglalkozó vállalkozás által támogatott audiovizuális médiaszolgáltatások vagy műsorszámok népszerűsíthetik a vállalkozás nevét vagy arculatát, de nem népszerűsíthetnek olyan konkrét gyógyszerkészítményeket vagy gyógykezeléseket, amelyek abban a tagállamban, amelynek joghatósága alá a médiaszolgáltató tartozik, csak vény ellenében hozzáférhetők.

(4) ^*  A hírműsorszámok és az aktuális eseményekkel foglalkozó műsorszámok nem támogathatók. A tagállamok megtilthatják a gyermekműsorok támogatását. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy megtiltják a támogatói logó megjelenítését a gyermekműsorok, a dokumentumfilmek és a vallási műsorok közben.

11. cikk ^* 

(1) Ez a cikk kizárólag a 2009. december 19-e után készített műsorszámokra alkalmazandó.

(2) A hírműsorszámok, az aktuális eseményekkel foglalkozó műsorszámok, a fogyasztói ügyekkel foglalkozó műsorszámok, a vallási műsorok és a gyermekműsorok kivételével minden audiovizuális médiaszolgáltatásban megengedett a termékmegjelenítés.

(3) A termékmegjelenítést tartalmazó műsorszámoknak az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

a) tartalmuk, valamint a televíziós műsorszolgáltatások esetében a műsorrendben, illetve a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások esetében a műsorkínálatban elfoglalt helyük semmilyen körülmények között nem alakítható oly módon, hogy az hatással legyen a médiaszolgáltató felelősségére és szerkesztői függetlenségére;

b) nem bátoríthatnak közvetlenül - különösen az áru vagy szolgáltatás kifejezetten promóciós céllal való konkrét megemlítésével - áru vagy szolgáltatás megvásárlására vagy bérlésére;

c) nem adhatnak indokolatlan hangsúlyt az adott terméknek;

d) a nézők félrevezetésének elkerülése érdekében a műsorszám elején és végén, valamint akkor, amikor a reklámblokk után a műsorszám folytatódik, a nézőket egy megfelelő megjelöléssel világosan tájékoztatni kell a termékmegjelenítés tényéről.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy lemondanak a d) pontban foglalt követelmények érvényesítéséről, kivéve ha az adott műsorszámot a médiaszolgáltató vagy egy azzal kapcsolatban álló társaság készítette vagy rendelte meg.

(4) A műsorszámok semmilyen esetben sem tartalmazhatnak az alábbi termékekre vonatkozó termékmegjelenítést:

a) cigaretták és egyéb dohánytermékek, valamint elektronikus cigaretták és utántöltő flakonok, illetve olyan vállalkozásoktól származó termékmegjelenítés, amelynek elsődleges tevékenysége az említett termékek gyártása vagy értékesítése;

b) olyan gyógyszerek, illetve gyógykezelések, amelyek vénykötelesek abban a tagállamban, amelynek joghatósága alá a médiaszolgáltató tartozik.

IV. FEJEZET ^* 

12. cikk ^* 

13. cikk ^* 

(1) A tagállamok biztosítják, hogy azok a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokat nyújtó médiaszolgáltatók, amelyek a joghatóságuk alá tartoznak, legalább 30%-ban európai alkotásokat szerepeltessenek a műsorkínálatukban, továbbá biztosítják az ilyen alkotások hangsúlyos megjelenítését.

(2) Amennyiben egy tagállam előírja a joghatósága alá tartozó médiaszolgáltatók számára, hogy pénzügyi hozzájárulást nyújtsanak az európai alkotások gyártásához, többek között a tartalmakba való közvetlen beruházások és a nemzeti alapokba való befizetések formájában, a tagállam - arányosan és megkülönböztetésmentesen - azon médiaszolgáltatók számára is előírhatja ezt a pénzügyi hozzájárulási kötelezettséget, amelyek a területén lévő közönséget céloznak meg, de egy másik tagállamban telepedtek le.

(3) A (2) bekezdésben említett esetben a pénzügyi hozzájárulás alapja csak a célzott tagállamban keletkezett bevétel lehet. Amennyiben az a tagállam, amelyben a szolgáltató letelepedett, ugyanilyen pénzügyi hozzájárulást ír elő, figyelembe kell vennie minden olyan pénzügyi hozzájárulást, amelyet a célzott tagállamok írnak elő. A pénzügyi hozzájárulásnak meg kell felelnie az uniós jognak, különös tekintettel az állami támogatásokra vonatkozó szabályokra.

(4) A tagállamok 2021. december 19-ig, majd azt követően kétévente jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az (1) és a (2) bekezdés végrehajtásáról.

(5) A Bizottság a tagállamok által rendelkezésre bocsátott információk és egy független vizsgálat alapján jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásáról, és ebben figyelembe veszi a piaci és a technológiai fejleményeket, valamint a kulturális sokféleség célját.

(6) Az (1) bekezdés alapján megállapított kötelezettség és a (2) bekezdésben a más tagállamok közönségét célzó médiaszolgáltatókra vonatkozóan megállapított követelmény nem alkalmazandó az alacsony árbevétellel rendelkező, illetve a kisszámú közönséget elérő médiaszolgáltatókra. A tagállamok az említett kötelezettségektől, illetve követelményektől azokban az esetekben is eltekinthetnek, amikor azok az audiovizuális médiaszolgáltatások jellegéből vagy témájából fakadóan kivitelezhetetlenek vagy indokolatlanok lennének.

(7) A Bizottság a kapcsolattartó bizottsággal folytatott konzultációt követően iránymutatásokat bocsát ki az (1) bekezdésben említett európai alkotások arányának kiszámítására, valamint a (6) bekezdésben említett kisszámú közönség, illetve alacsony árbevétel fogalmára vonatkozóan.

V. FEJEZET

KIZÁRÓLAGOS JOGOKRA ÉS A RÖVID HÍRADÁSRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK A TELEVÍZIÓS MŰSORSZOLGÁLTATÁSBAN

14. cikk

(1) Minden tagállam hozhat intézkedést az uniós joggal összhangban annak biztosítására, hogy a joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatók kizárólagos alapon ne közvetíthessenek az adott tagállam számára társadalmi szempontból kiemelten jelentős eseményeket oly módon, hogy az adott tagállamban a közönség jelentős részét kizárják az ilyen események élőben vagy későbbi közvetítés útján, szabadon hozzáférhető televízióadásban való követésének lehetőségéből. Ha így jár el, az érintett tagállam jegyzéket készít azokról a meghatározott nemzeti vagy nem nemzeti eseményekről, amelyeket társadalmi szempontból kiemelkedő jelentőségűnek tart. Erről egyértelmű és átlátható módon és megfelelő időben gondoskodik. Ennek során az érintett tagállam azt is meghatározza, hogy az ilyen események teljes vagy részleges élő közvetítésben kerüljenek műsorra, vagy amennyiben ez objektív közérdekű okokból szükséges vagy megfelelő, teljes vagy részleges későbbi közvetítésre kerüljön sor.

(2) A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot minden olyan intézkedésről, amelyet az (1) bekezdésnek megfelelően hoztak vagy hozni fognak. Az értesítéstől számított három hónapon belül a Bizottság megvizsgálja, hogy az ilyen intézkedések összeegyeztethetők-e az uniós joggal, és erről tájékoztatja a többi tagállamot. A Bizottság kikéri a 29. cikk alapján létrehozott kapcsolattartó bizottság véleményét. A Bizottság a meghozott intézkedéseket haladéktalanul közzéteszi továbbá az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és legalább évente egyszer kiadja a tagállamok által hozott intézkedések egységes szerkezetbe foglalt jegyzékét.

(3) A tagállamok jogalkotási kereteiken belül megfelelő eszközökkel gondoskodnak arról, hogy a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók 1997. július 30-át követően az általuk vásárolt kizárólagos jogokat nem gyakorolják oly módon, hogy egy másik tagállamban a közönség jelentős részét megfosztják attól a lehetőségtől, hogy az említett másik tagállam által az (1) és (2) bekezdés szerint megjelölt eseményeket teljes körű vagy részleges élő közvetítés, vagy amennyiben ez objektív közérdekű okokból szükséges vagy megfelelő, teljes vagy részleges későbbi közvetítés útján, szabadon hozzáférhető televízióadásban kövessék, ahogyan azt az (1) bekezdés szerint a másik tagállam meghatározta. ^* 

15. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az Unió területén letelepedett valamennyi műsorszolgáltató rövid híradás céljából méltányos, ésszerű és megkülönböztetéstől mentes módon hozzáférjen az adott tagállam joghatósága alá tartozó műsorszolgáltató által kizárólagos alapon közvetített, nagy közérdeklődésre számot tartó eseményekhez.

(2) Ha a hozzáférést igénylő műsorszolgáltatóval megegyező tagállamban letelepedett másik műsorszolgáltató kizárólagos jogokat szerzett a nagy közérdeklődésre számot tartó eseménnyel kapcsolatban, a hozzáférést e műsorszolgáltatótól kell igényelni.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy e hozzáférést az által garantálják, hogy a műsorszolgáltatók a közvetítő műsorszolgáltató adásából szabadon választhassanak ki rövid részleteket, és e műsorszolgáltatók kötelesek legalább a forrást megjelölni, kivéve, ha ez gyakorlati okokból nem lehetséges.

(4) A (3) bekezdés alternatívájaként a tagállamok olyan egyenértékű rendszert hozhatnak létre, amely a hozzáférést valamely egyéb, méltányos, ésszerű és megkülönböztetéstől mentes módon biztosítja.

(5) A rövid részletek kizárólag általános hírműsorok céljára használhatók fel, és lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokban csak akkor használhatók fel, ha ugyanazon médiaszolgáltató ugyanazt a műsorszámot időben késleltetve nyújtja.

(6) Az (1)-(5) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok jogrendszerükkel és joggyakorlatukkal összhangban biztosítják az ilyen rövid részletek rendelkezésre bocsátási módjainak és feltételeinek meghatározását, különösen bármilyen ellentételezési megállapodás, a rövid részletek maximális hossza, valamint azok közvetítésének időbeli korlátai tekintetében. Ha ellentételezést írnak elő, annak összege nem haladhatja meg a hozzáférés biztosítása során közvetlenül felmerülő többletköltségek összegét.

VI. FEJEZET

TELEVÍZIÓS ADÁSOK TERJESZTÉSÉNEK ÉS GYÁRTÁSÁNAK ELŐMOZDÍTÁSA

16. cikk

(1) Ahol megvalósítható és megfelelő eszközök állnak rendelkezésre, a tagállamok biztosítják, hogy a műsorszolgáltatók európai alkotások számára adásidejük többségi hányadát fenntartsák, leszámítva a hírekre, sporteseményekre, játékokra, reklámra és teletext szolgáltatásokra és televíziós vásárlásra kijelölt műsoridőt. Tekintettel a műsorszolgáltató információs, oktatási, kulturális és szórakoztatási felelősségére a nézőközönségével szemben, ezt az arányt fokozatosan kell elérni, megfelelő kritériumok alapján.

(2) Ahol az (1) bekezdésben meghatározott arány nem tartható fenn, az nem lehet kisebb, mint az 1988. évi átlag az érintett tagállamban.

Görögország és Portugália tekintetében azonban az 1988. év helyett az 1990. év irányadó.

(3) 1991. október 3-tól kezdődően a tagállamok a Bizottság számára minden két évben jelentést készítenek e cikk és a 17. cikk alkalmazásáról.

A jelentés konkrétan kitér az érintett tagállam joghatósága alá tartozó összes televíziós program vonatkozásában az e cikkben és a 17. cikkben említett arány teljesülésére vonatkozó statisztikai kimutatásra, és minden esetben megindokolja, ha az arány teljesítése elmaradt, és ismerteti az eléréséhez alkalmazott vagy tervezett intézkedéseket.

A Bizottság tájékoztatja a többi tagállamot és az Európai Parlamentet a jelentésekről, amelyeket adott esetben véleménnyel egészít ki. A Bizottság biztosítja az e cikk és a 17. cikk alkalmazását az Európai Unió működéséről szóló szerződés előírásaival összhangban. A Bizottság véleményalkotásában különösen figyelembe veheti a korábbi évekhez viszonyítva elért fejlődést, az első műsorba került alkotások programokhoz viszonyított arányát, az új televíziós műsorszolgáltatók konkrét körülményeit, és azon országok sajátos körülményeit, amelyekben jellemző az alacsony szintű audiovizuális gyártási kapacitás, illetve korlátozott a nyelvterület.

17. cikk

A tagállamok mindenütt, ahol megvalósítható és megfelelő eszközök állnak rendelkezésre, biztosítják, hogy a műsorszolgáltatók adásidejüknek - ide nem értve a hírekre, sporteseményekre, játékokra, reklámra, teletext szolgáltatásokra és televíziós vásárlásra kijelölt műsoridőt - legalább 10 %-át európai alkotások számára tartsák fenn, vagy a tagállam megítélésétől függően, a műsorkészítési költségvetésük legalább 10 %-át szánják olyan európai alkotásokra, amelyeket a műsorszolgáltatóktól független producerek állítanak elő. Ezt az arányt, tekintettel a műsorszolgáltatók közönségükkel szembeni információs, oktatási, kulturális és szórakoztatási felelősségére, fokozatosan kell elérni, megfelelő szempontok alapján. Ezt az újabb keletű, azaz előállításuktól számított öt éven belül sugárzott alkotások megfelelő arányának biztosításával kell elérni.

18. cikk

E fejezet nem alkalmazandó az olyan televíziós műsorokra, amelyeket helyi közönségnek szánnak és nem képezik a nemzeti hálózat részét.

VII. FEJEZET

TELEVÍZIÓS REKLÁM ÉS TELEVÍZIÓS VÁSÁRLÁS

19. cikk

(1) A televíziós reklámnak és a televíziós vásárlásnak azonnal felismerhetőnek és a szerkesztői tartalomtól megkülönböztethetőnek kell lennie. Az új reklámtechnikák használatának sérelme nélkül a televíziós reklámnak és a televíziós vásárlásnak a műsorszám többi részétől képi és/vagy hangeszközökkel és/vagy szünetekkel kellően elhatárolva kell megjelennie.

(2) ^*  Elkülönített televíziós reklám- és televíziós vásárlási bejátszások sportesemények esetében megengedettek. Elkülönített televíziós reklám- és televíziós vásárlási bejátszások - ide nem értve a sportesemények közvetítésében megjelenőket - csak kivételesen alkalmazhatók.

20. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a műsorszámba beiktatott televíziós reklám vagy televíziós vásárlás - figyelembe véve a műsorszámban a természetes szüneteket, az érintett műsor időtartamát és természetét - ne sértse a műsorszám egységét, valamint a jogosultak jogait.

(2) ^*  A televíziós célra készült filmek (a fikciós és nem-fikciós sorozatok, valamint a dokumentumműsorok kivételével), a filmszínházban történő bemutatásra szánt filmalkotások és a hírműsorok közvetítése televíziós reklámmal illetve televíziós vásárlással minden egyes, műsorrend szerinti, legalább 30 perc hosszúságú időszakban egyszer szakítható meg. A gyermekműsorok közvetítése reklámmal minden egyes, műsorrend szerinti, legalább 30 perc hosszúságú időszakban egyszer szakítható meg, feltéve, hogy a műsorszám műsorrend szerinti időtartama meghaladja a 30 percet. A gyermekeknek szóló műsorszámok sugárzása nem szakítható meg televíziós vásárlással. A vallási szertartások nem szakíthatók meg televíziós reklámmal vagy televíziós vásárlással.

21. cikk

Tilos az olyan gyógyszerkészítményekre irányuló televíziós vásárlási műsor, amelyek a 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti forgalombahozatali engedélytől függnek, továbbá tilos a gyógyászati kezelés megjelenítése televíziós vásárlási műsorban.

22. cikk

Az alkoholos italok televíziós hirdetése és televíziós vásárlási műsorai megfelelnek a következő kritériumoknak:

a) nem szólhat kifejezetten kiskorúaknak, illetve különösen nem ábrázolhat kiskorúakat ezen italok fogyasztása közben;

b) nem kapcsolhatja össze az alkohol fogyasztását a jobb fizikai teljesítménnyel, vagy járművezetéssel;

c) nem keltheti azt a benyomást, hogy az alkohol fogyasztása hozzájárul a társadalmi vagy szexuális sikerhez;

d) nem állíthatja, hogy az alkoholnak gyógyászati tulajdonsága van, illetve serkentő, nyugtató hatású, illetve a személyes konfliktusok megoldásának eszköze;

e) nem ösztönözhet az alkohol mértéktelen fogyasztására, és nem tüntetheti fel negatív fényben az önmegtartóztatást, illetve önmérsékletet;

f) nem hangsúlyozhatja a magas alkoholtartalmat az italok pozitív minőségi jellemzőjeként.

23. cikk ^* 

(1) A televíziós reklámbejátszások és vásárlási bejátszások aránya a 6:00 és 18:00 óra közötti időszakban nem haladhatja meg ezen időszak 20%-át. A televíziós reklámbejátszások és vásárlási bejátszások aránya a 18:00 és 24:00 óra közötti időszakban nem haladhatja meg ezen időszak 20%-át.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazandó az alábbiakra:

a) a műsorszolgáltató által a saját műsorszámaival és a közvetlenül ezekből a műsorszámokból származó, kapcsolódó termékekkel vagy műsorszolgáltató csoporthoz tartozó más egységektől származó műsorszámokkal, és audiovizuális médiaszolgáltatásokkal kapcsolatban tett közlemények;

b) támogatói közlemények;

c) termékmegjelenítések;

d) azok a semleges képkockák, amelyek a szerkesztői tartalmat választják el a televíziós reklámbejátszásoktól vagy televíziós vásárlási bejátszásoktól, és az egyes bejátszásokat egymástól.

24. cikk

A televíziós vásárlási műsorablakok - amelyek megszakítás nélküli időtartamának legalább tizenöt percnek kell lennie - e minőségét képi és hangeszközök segítségével egyértelműen jelezni kell.

25. cikk

Az ezen irányelvben foglalt rendelkezések a kizárólag reklámozásra és televíziós vásárlásra szolgáló televíziós csatornákra, valamint a kizárólag önreklámozásra szolgáló televíziós csatornákra megfelelően alkalmazandók.

Ezekre a csatornákra azonban nem alkalmazandó a VI. fejezet, valamint a 20. cikk és a 23. cikk.

26. cikk

A 4. cikk sérelme nélkül a tagállamok az uniós jog kellő figyelembevételével a 20. cikk (2) bekezdésében és a 23. cikkben meghatározott feltételektől eltérő más feltételeket határozhatnak meg a kizárólagosan nemzeti területre szánt televíziós műsorszolgáltatások tekintetében, amelyek a nyilvánosság által sem közvetlenül, sem közvetve nem foghatók egy vagy több másik tagállamban.

VIII. FEJEZET ^* 

27. cikk ^* 

IX. FEJEZET

VÁLASZADÁS JOGA A TELEVÍZIÓS MŰSORSZOLGÁLTATÁSBAN

28. cikk

(1) A tagállamok polgári, közigazgatási vagy büntetőjogi rendszer keretében hozott egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, bármely természetes vagy jogi személy állampolgárságától függetlenül, akinek jogos érdekeit, különösen hírnevét és becsületét egy televíziós programban valótlan tények állításával megsértették, jogot kell, hogy kapjon a válaszadásra vagy egyenértékű jogorvoslatra. A tagállamok biztosítják, hogy a válaszadáshoz vagy egyenértékű jogorvoslathoz fűződő jog tényleges gyakorlását nem gátolják indokolatlan rendelkezések vagy feltételek megszabásával. A választ a megindokolt kérelemtől számított ésszerű időn belül közvetíteni kell egy olyan időpontban és olyan módon, amely megfelel a kérelemmel érintett adásnak.

(2) A válaszadás vagy egyenértékű jogorvoslat jogát egy tagállam joghatósága alá tartozó összes műsorszolgáltató vonatkozásában szükséges biztosítani.

(3) A tagállamok meghozzák azon intézkedéseket, amelyek biztosítják a válaszadás jogát vagy az azzal egyenértékű jogorvoslatok jogát, és meghatározzák az ezek gyakorlására követendő eljárást. Biztosítják különösen, hogy erre megfelelő időtartam álljon rendelkezésre, és hogy az eljárások alkalmasak legyenek arra, hogy a jogokat vagy az egyenértékű jogorvoslatot a más tagállamokban honos vagy letelepedett természetes vagy jogi személyek megfelelően gyakorolhassák.

(4) A válaszadás vagy egyenértékű jogorvoslat jogának gyakorlására irányuló kérelmet vissza lehet utasítani, amennyiben az ilyen válaszadás az (1) bekezdésben meghatározott feltételek szerint nem indokolt, illetve ha büntetendő cselekményt eredményezne, vagy a műsorszolgáltatóra polgári jogi felelősséget róna, illetve a közszemérem normáinak megsértésével járna.

(5) Rendelkezni kell olyan eljárásokról, amelyek által biztosított a bírói felülvizsgálat a válaszadási vagy egyenértékű jogorvoslathoz fűződő jog gyakorlásával kapcsolatos viták esetén.

IXA. FEJEZET ^* 

A VIDEÓMEGOSZTÓPLATFORM-SZOLGÁLTATÁSOKRA ALKALMAZANDÓ RENDELKEZÉSEK

28a. cikk

(1) Ezen irányelv alkalmazásában azok a videómegosztóplatform-szolgáltatók tartoznak valamely tagállam joghatósága alá, amelyek a 2000/31/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében az adott tagállam területén telepedtek le.

(2) Amennyiben egy videómegosztóplatform-szolgáltató az (1) bekezdésben foglaltak szerint nem minősül egy adott tagállam területén letelepedettnek, ezen irányelv alkalmazásában mégis az adott tagállam területén letelepedettnek kell tekinteni, ha a videómegosztóplatform-szolgáltató:

a) anyavállalkozása vagy leányvállalkozása az adott tagállam területén telepedett le; vagy

b) egy csoport része és egy, ugyanahhoz a csoporthoz tartozó másik vállalkozás az adott tagállam területén telepedett le.

E cikk alkalmazásában:

a) „anyavállalkozás”: olyan vállalkozás, amely egy vagy több leányvállalkozás felett kontrollt gyakorol;

b) „leányvállalkozás”: olyan vállalkozás, amely felett egy anyavállalkozás - a legfelső szintű anyavállalkozás leányvállalkozásait is ideértve - kontrollt gyakorol;

c) „csoport”: egy anyavállalkozás, annak minden leányvállalkozása, valamint minden további olyan vállalkozás, amely ezekkel gazdasági és jogi szervezeti kapcsolatban áll.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában, ha az anyavállalkozás, a leányvállalkozás vagy a csoport további vállalkozásai mind különböző tagállamokban telepedtek le, akkor a videómegosztóplatform-szolgáltatót abban a tagállamban kell letelepedettnek tekinteni, amelyikben az anyavállalkozása letelepedett, vagy amennyiben nincs ilyen, akkor abban a tagállamban, amelyikben a leányvállalkozása letelepedett, vagy amennyiben nincs ilyen, akkor abban a tagállamban, amelyikben a csoport másik vállalkozása letelepedett.

(4) A (3) bekezdés alkalmazásában, amennyiben több leányvállalkozás van és ezek mindegyike más tagállamban telepedett le, a videómegosztóplatform-szolgáltatót abban a tagállamban kell letelepedettnek tekinteni, amelyikben leányvállalkozásainak egyike legelőször kezdte meg tevékenységét, feltéve, hogy folyamatos és tényleges kapcsolatot tart fenn annak a tagállamnak a gazdaságával.

Abban az esetben, ha több további olyan vállalkozás van, amely a csoporthoz tartozik és ezek mindegyike más tagállamban telepedett le, a videómegosztóplatform-szolgáltatót abban a tagállamban kell letelepedettnek tekinteni, amelyikben az ilyen vállalkozások egyike legelőször kezdte meg tevékenységét, feltéve, hogy folyamatos és tényleges kapcsolatot tart fenn annak a tagállamnak a gazdaságával.

(5) Ezen irányelv alkalmazásában, a valamely tagállamban az e cikk (2) bekezdésével összhangban letelepedettnek tekintett videómegosztóplatform-szolgáltatókra alkalmazni kell a 2000/31/EK irányelv 3. cikkét, valamint 12-15. cikkét.

(6) A tagállamok létrehozzák és naprakészen tartják a területükön letelepedett, vagy letelepedettnek tekintett videómegosztóplatform-szolgáltatók jegyzékét, és feltüntetik, hogy joghatóságuk az (1)-(4) bekezdésben foglalt kritériumok közül melyiken alapul. A tagállamok a jegyzéket és annak változásait megküldik a Bizottságnak.

A Bizottság gondoskodik arról, hogy a jegyzékek egy központi adatbázisban elérhetők legyenek. Amennyiben a jegyzékek egymással ellentmondásban vannak, a Bizottság megkeresi az érintett tagállamokat annak érdekében, hogy megoldást találjon. A Bizottság gondoskodik arról, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek hozzáférjenek az említett adatbázishoz. A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az adatbázisban található az információkat.

(7) ^*  Ha e cikket alkalmazva az érintett tagállamok nem értenek egyet abban, hogy melyik tagállam rendelkezik joghatósággal, az ügyet indokolatlan késedelem nélkül a Bizottság tudomására kell hozniuk. A Bizottság az ERGA-tól az ügyben - a 30b. cikk (3) bekezdésének d) pontjával összhangban - véleményt kérhet. Az ERGA e véleményt a bizottsági kérelem benyújtásától számított 15 munkanapon belül adja meg. A Bizottság megfelelően tájékoztatja a kapcsolattartó bizottságot.

28b. cikk

(1) A 2000/31/EK irányelv 12-15. cikkének sérelme nélkül, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a joghatóságuk alá tartozó videómegosztóplatform-szolgáltatók meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy:

a) a 6a. cikk (1) bekezdésével összhangban megvédjék a kiskorúakat az olyan műsorszámoktól, felhasználó által létrehozott videóktól és audiovizuális kereskedelmi közleményektől, amelyek károsíthatják a fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésüket;

b) megvédjék a közönséget az olyan műsorszámoktól, felhasználó által létrehozott videóktól és audiovizuális kereskedelmi közleményektől, amelyek a Charta 21. cikkében említett bármely szempont alapján személyek csoportjával vagy egy csoport valamely tagjával szemben erőszakra vagy gyűlöletre uszítanak;

c) megvédjék a közönséget az olyan tartalmakat hordozó műsorszámoktól, felhasználó által létrehozott videóktól és audiovizuális kereskedelmi közleményektől, amelyek terjesztése az uniós jog szerint bűncselekménynek minősülő tevékenység, így például terrorista bűncselekmény elkövetésére való nyilvános uszítás az (EU) 2017/541 irányelv 5. cikkében foglaltak szerint, gyermekpornográfiával kapcsolatos bűncselekmény a 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ^*  5. cikkének (4) bekezdésében foglaltak szerint, vagy rasszizmussal és idegengyűlölettel kapcsolatos bűncselekmény a 2008/913/IB kerethatározat 1. cikkében foglaltak szerint.

(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a joghatóságuk alá tartozó videómegosztóplatform-szolgáltatók megfeleljenek a 9. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeknek az általuk forgalmazott, értékesített, illetve szervezett audiovizuális kereskedelmi közlemények tekintetében.

Figyelemmel arra, hogy a videómegosztó-platformok korlátozott mértékű ellenőrzést gyakorolnak azok felett az audiovizuális kereskedelmi közlemények felett, amelyeket nem maguk forgalmaznak, értékesítenek, illetve szerveznek, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a joghatóságuk alá tartozó videómegosztóplatform-szolgáltatók az említett audiovizuális kereskedelmi közlemények tekintetében megfelelő intézkedéseket hozzanak a 9. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeknek való megfelelés érdekében.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a videómegosztóplatform-szolgáltatók világosan tájékoztassák a felhasználókat az audiovizuális kereskedelmi közleményeket tartalmazó műsorszámokról és felhasználó által létrehozott videókról, amennyiben azokról a (3) bekezdés első albekezdésének c) pontja szerint nyilatkozatot tettek, illetve ha e tényről a szolgáltatónak tudomása van.

A tagállamok ösztönzik a társszabályozás alkalmazását és az önszabályozás előmozdítását a 4a. cikk (1) bekezdésében előírt magatartási kódexek révén annak érdekében, hogy a gyermekek ténylegesen kevésbé legyenek kitéve olyan audiovizuális kereskedelmi közleményeknek, amelyek olyan táplálkozási vagy élettani hatással bíró tápanyagokat és egyéb anyagokat - különösen zsírt, transzzsírsavakat, sót vagy nátriumot és cukrokat - tartalmazó élelmiszerekre és italokra vonatkoznak, amelyeknek túlzott mértékű bevitele a teljes étrendben nem ajánlott. Az említett kódexekben törekedni kell annak előírására, hogy az ilyen audiovizuális kereskedelmi közlemények ne hangsúlyozzák az ilyen élelmiszerek és italok előnyös táplálkozási tulajdonságait.

(3) Azt, hogy az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában mi minősül megfelelő intézkedésnek, az adott tartalom jellege, az általa okozható ártalom, a védendő személyek kategóriájának jellemzői, valamint a veszélyeztetett jogok és jogos érdekek - többek között a videómegosztóplatform-szolgáltatók és a tartalmat létrehozó vagy feltöltő felhasználók érdekei és a közérdek - fényében kell meghatározni.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy ezeket az intézkedéseket a joghatóságuk alá tartozó valamennyi videómegosztóplatform-szolgáltató alkalmazza. Az ilyen intézkedéseknek megvalósíthatóknak és arányosnak kell lenniük, figyelemmel az adott videómegosztóplatform-szolgáltatás nagyságrendjére és a nyújtott szolgáltatás jellegére. Az ilyen intézkedések nem vezethetnek előzetes ellenőrzési intézkedésekhez vagy a tartalom feltöltésének olyan szűréséhez, amely nem felel meg a 2000/31/EK irányelv 15. cikkének. A kiskorúaknak az e cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírt védelme érdekében a legkárosabb tartalom esetében a legszigorúbb hozzáféréskorlátozási intézkedéseket kell alkalmazni.

Az említett intézkedéseknek adott esetben az alábbiakra kell kiterjedniük:

a) az (1) bekezdésben említett követelmények belefoglalása a videómegosztóplatform-szolgáltatások szerződési feltételeibe, valamint e követelmények alkalmazása;

b) a 9. cikk (1) bekezdésében foglalt követelmények belefoglalása a videómegosztóplatform-szolgáltatások szerződési feltételeibe az olyan audiovizuális kereskedelmi közlemények vonatkozásában, amelyeket nem a videómegosztóplatform-szolgáltatók forgalmaznak, értékesítenek, illetve szerveznek, valamint e követelmények alkalmazása;

c) olyan funkció biztosítása a felhasználó által létrehozott videót feltöltő felhasználók számára, amelynek révén nyilatkozhatnak arról, hogy az említett videók tudomásuk, illetve észszerűen feltételezhető tudomásuk szerint tartalmaznak-e audiovizuális kereskedelmi közleményeket;

d) olyan átlátható és felhasználóbarát mechanizmusok kialakítása és működtetése, amelyek segítségével a videómegosztó platformok felhasználói bejelenthetik vagy megjelölhetik az érintett videómegosztóplatform-szolgáltató számára a platformján szolgáltatott, az (1) bekezdésben említett tartalmat;

e) olyan rendszerek kialakítása és üzemeltetése, amelyek segítségével a videómegosztóplatform-szolgáltatók elmagyarázzák a videómegosztó platformok felhasználóinak a d) pontban említett bejelentések vagy jelölések hatásait;

f) életkor-ellenőrző rendszerek kialakítása és üzemeltetése a videómegosztó platformok felhasználói számára azon tartalmakra tekintettel, amelyek károsíthatják a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését;

g) könnyen kezelhető rendszerek kialakítása és üzemeltetése, amelyek lehetővé teszik a videómegosztó platformok felhasználói számára az (1) bekezdésben említett tartalom minősítését;

h) a végfelhasználó ellenőrzése alatt álló szülői felügyeleti rendszerek biztosítása azon tartalmakra tekintettel, amelyek károsíthatják a kiskorúak fizikai, szellemi, vagy erkölcsi fejlődését;

i) átlátható, könnyen alkalmazható és hatékony eljárások kialakítása és alkalmazása a felhasználók videómegosztóp-latform-szolgáltatókhoz szóló olyan panaszainak kezelésére és rendezésére, amelyek a d)-h) pontban említett intézkedések végrehajtásával függnek össze;

j) a médiatudatosságot célzó hatékony intézkedések és eszközök, valamint a felhasználók tájékoztatása ezekről az intézkedésekről és eszközökről.

Kiskorúaknak a harmadik albekezdés f) és h) pontja szerint a videómegosztóplatform-szolgáltatók által gyűjtött vagy más módon generált személyes adatait tilos kereskedelmi céllal - így például közvetlen üzletszerzés, profilalkotás és viselkedésalapú célzott reklámozás céljából - kezelni.

(4) Az e cikk (1) és (3) bekezdésében említett intézkedések végrehajtása érdekében a tagállamok ösztönözik a 4a. cikk (1) bekezdése szerinti társszabályozás alkalmazását.

(5) A tagállamok létrehozzák a videómegosztóplatform-szolgáltatók által a (3) bekezdésben említett intézkedések megfelelőségének a felméréséhez szükséges mechanizmusokat. A tagállamok ezeknek az intézkedéseknek az értékelésével a nemzeti szabályozó hatóságokat vagy szerveket bízzák meg.

(6) A tagállamok az e cikk (3) bekezdésében említett intézkedéseknél részletesebb vagy szigorúbb intézkedéseket is előírhatnak a videómegosztóplatform-szolgáltatók tekintetében. Az ilyen intézkedések elfogadásakor a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az alkalmazandó uniós jogban, például a 2000/31/EK irányelv 12-15. cikkében vagy a 2011/93/EU irányelv 25. cikkében foglalt követelményeket.

(7) A tagállamok biztosítják, hogy a felhasználók és a videómegosztóplatform-szolgáltatók között az (1) és a (3) bekezdés alkalmazásával kapcsolatos jogviták rendezésére peren kívüli jogorvoslati mechanizmusok álljanak rendelkezésre. Ezeknek a mechanizmusoknak lehetővé kell tenniük a jogviták pártatlan rendezését, és nem foszthatják meg a felhasználót a nemzeti jog által biztosított jogi védelemtől.

(8) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felhasználók a videómegosztóplatform-szolgáltatókkal szemben az (1) és a (3) bekezdés szerint bíróság előtt érvényesíthessék jogaikat.

(9) A Bizottság a videómegosztóplatform-szolgáltatókat a (4) bekezdésben említett társszabályozási magatartási kódexekkel kapcsolatos legjobb gyakorlatok cseréjére ösztönzi.

(10) A tagállamok és a Bizottság a 4a. cikk (2) bekezdésében említett uniós magatartási kódexek révén előmozdíthatják az önszabályozást.

X. FEJEZET

KAPCSOLATTARTÓ BIZOTTSÁG

29. cikk

(1) Kapcsolattartó bizottság alakul a Bizottság égisze alatt. Ez a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak képviselőiből áll. Elnöke a Bizottság egy képviselője, és az ő kezdeményezésére vagy egy tagállami küldöttség kérésére ül össze.

(2) A kapcsolattartó bizottság feladatai a következők:

a) ezen irányelv hatékony végrehajtásának elősegítése, rendszeres konzultáció útján minden olyan gyakorlati problémát illetően, amely ezen irányelv és különösen a 2. cikk alkalmazásából ered, valamint minden más olyan ügyben, amellyel kapcsolatban hasznosnak tartják a véleménycserét;

b) saját kezdeményezésű, illetve a Bizottság által kért véleményalkotás ezen irányelv tagállamok általi alkalmazásáról;

c) véleménycserét biztosító fórumként való működés a tekintetben, hogy milyen ügyek szerepeljenek a jelentésekben, amelyeket a tagállamoknak a 16. cikk (3) bekezdése szerint be kell terjeszteniük és ezek módszertanáról;

d) a Bizottság által a műsorszolgáltató szervezetek, producerek, fogyasztók, gyártók, szolgáltatást nyújtók és szakszervezetek, valamint a kreatív közösség képviselőivel tartott rendszeres konzultációk eredményeinek megtárgyalása;

e) az audiovizuális médiaszolgáltatásokat érintő szabályozási tevékenységek helyzetéről és fejlődéséről szóló információcsere megkönnyítése a tagállamok és a Bizottság között, figyelembe véve az Unió audiovizuális politikáját, valamint a technológia területén elért fejlődést;

f) minden fejlemény vizsgálata, amely az ágazatban felmerül és amelyről a véleménycsere hasznosnak tűnik.

XI. FEJEZET

A TAGÁLLAMOK SZABÁLYOZÓ HATÓSÁGAI ÉS SZERVEI ^* 

30. cikk ^* 

(1) Minden tagállam kijelöl egy vagy több nemzeti szabályozó hatóságot, szervet, vagy mindkettőt. A tagállamok biztosítják, hogy ezek jogilag elkülönüljenek a kormánytól, funkcióikat tekintve pedig függetlenek legyenek kormányuktól és minden más köz- vagy magánjogi szervtől. Ez nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a különböző ágazatok felügyeletét ellátó szabályozó hatóságokat hozzanak létre.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek pártatlanul, átláthatóan és ezen irányelv céljaival összhangban gyakorolják a jogköreiket, különös tekintettel a médiapluralizmusra, a kulturális és nyelvi sokszínűségre, a fogyasztóvédelemre, az akadálymentességre, a megkülönböztetésmentességre, a belső piac megfelelő működésére és a tisztességes verseny ösztönzésére.

A nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek az uniós jogot végrehajtó nemzeti jog szerint rájuk ruházott feladatok ellátásával kapcsolatban más szervtől nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat. Ez azonban nem zárja ki felettük a nemzeti alkotmányjogi rendelkezésekkel összhangban álló felügyelet gyakorlását.

(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek feladat- és hatásköreit, illetve elszámoltathatóságuk módszereit jogilag egyértelműen meghatározzák.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek megfelelő pénzügyi és humán erőforrással, valamint végrehajtási hatáskörökkel rendelkezzenek feladataik hatékony ellátásához, valamint ahhoz, hogy hozzájáruljanak az ERGA munkájához. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek saját éves költségvetéssel rendelkezzenek, amelyet nyilvánosságra kell hozni.

(5) A tagállamok nemzeti jogukban meghatározzák a nemzeti szabályozó hatóságok és szervek vezetőinek vagy az e feladatot ellátó testület tagjainak kinevezésére és felmentésére vonatkozó feltételeket és eljárásokat, ideértve a megbízatás időtartamát is. Ezen eljárásoknak átláthatónak, megkülönböztetésmentesnek kell lenniük és garantálniuk kell a szükséges mértékű függetlenséget. A nemzeti szabályozó hatóság vagy szerv vezetőjét, vagy a nemzeti szabályozó hatóságon vagy szerven belül ezen feladatot ellátó testület tagjait fel lehet menteni, ha már nem felelnek meg a feladataik ellátására vonatkozóan nemzeti szinten előzetesen meghatározott feltételeknek. A felmentésről szóló határozatot megfelelően indokolni kell, előzetesen be kell jelenteni és nyilvánosságra kell hozni.

(6) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy nemzeti szinten hatékony jogorvoslati mechanizmusok álljanak rendelkezésre. A jogorvoslati szervnek, amely lehet bíróság, a jogorvoslattal élő felektől függetlennek kell lennie.

A jogorvoslati kérelem elbírálásáig a nemzeti szabályozó hatóság vagy szerv határozata hatályban marad, kivéve, ha a nemzeti joggal összhangban ideiglenes intézkedések meghozatalára kerül sor.

30a. cikk ^* 

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy egymás és a Bizottság rendelkezésére bocsássák az ezen irányelv, és különösen a 2., a 3. és a 4. cikk alkalmazásához szükséges információkat.

(2) Az (1) bekezdés szerinti információcsere keretében, amikor a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek a tagállamuk joghatósága alá tartozó médiaszolgáltatóktól olyan információt kapnak, amely szerint az teljes egészében vagy legnagyobbrészt egy másik tagállam közönségét célzó szolgáltatást fog nyújtani, akkor a joghatósággal rendelkező tagállam nemzeti szabályozó hatóságának vagy szervének erről tájékoztatnia kell a célzott tagállam nemzeti szabályozó hatóságát vagy szervét.

(3) Amennyiben egy olyan tagállam szabályozó hatósága vagy szerve, amely célterülete valamely más tagállam joghatósága alá tartozó médiaszolgáltató szolgáltatásainak, az említett médiaszolgáltató tevékenységét illetően megkeresést intéz az adott szolgáltatóra vonatkozóan joghatósággal rendelkező tagállam szabályozó hatóságához vagy szervéhez, ez utóbbi szabályozó hatóságnak vagy szervnek minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy a megkeresésre - az ezen irányelv alapján esetlegesen alkalmazandó szigorúbb határidők sérelme nélkül - két hónapon belül választ adjon. A célzott tagállam szabályozó hatóságának vagy szervének a joghatósággal rendelkező tagállam szabályozó hatósága vagy szerve kérésére rendelkezésre kell bocsátania minden olyan információt, amely annak segítségére lehet a megkeresés megválaszolásában.

30b. cikk ^* 

XII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

31. cikk

Az ezen irányelv által nem szabályozott területeken az irányelv nem befolyásolja a tagállamok távközléssel vagy műsorszolgáltatással kapcsolatos hatályos egyezményekből származó jogait és kötelezettségeit.

32. cikk

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

33. cikk ^* 

A Bizottság nyomon követi ennek az irányelvnek a tagállamok általi alkalmazását.

A Bizottság legkésőbb 2022. december 19-ig, majd azt követően háromévente jelentést terjeszt az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elé ezen irányelv alkalmazásáról.

A Bizottság legkésőbb 2026. december 19-ig utólagos értékelést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé ezen irányelv hatásainak és hozzáadott értékének felmérése érdekében, adott esetben az irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatokkal együtt.

A Bizottság folyamatosan kellően tájékoztatja a kapcsolattartó bizottságot és az ERGA-t a másik csoport munkájáról és tevékenységeiről.

A Bizottság gondoskodik arról, hogy az ezen irányelv által összehangolt területeken a tagállamok által hozott intézkedésekről a tagállamoktól kapott információ eljusson a kapcsolattartó bizottsághoz és az ERGA-hoz.

33a. cikk ^* 

(1) A tagállamok előmozdítják a médiatudatosság fejlesztését és erre irányuló intézkedéseket hoznak.

(2) A tagállamok 2022. december 19-ig, majd ezt követően háromévente jelentést készítenek a Bizottságnak az (1) bekezdés végrehajtásáról.

(3) A Bizottság a kapcsolattartó bizottsággal folytatott konzultációt követően iránymutatásokat bocsát ki az említett jelentések hatályára vonatkozóan.

34. cikk

Az I. melléklet A. részében meghatározott irányelvekkel módosított 89/552/EGK irányelv hatályát veszti, az I. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, a II. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban.

35. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

36. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2010. március 10-én.

I. MELLÉKLET

A. RÉSZ

A hatályon kívül helyezett irányelv és egymást követő módosításainak jegyzéke

(lásd a 34. cikket)

B. RÉSZ

A nemzeti jogba való átültetésre előírt határidők jegyzéke

(lásd a 34. cikket)

II. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT