1405. évi (I.) XI. törvénycikk

az országban lakó kereskedők oda vihetik áruikat, a hova akarják és a hova nekik tetszik

Továbbá, ámbár tudva van, hogy budai polgáraink egyéb szabadságai között eddiglen annak a kiváltságnak is birtokában és élvezetében voltak, melyet elődeink adtak nekik és Mi megerősitettünk, hogy tudniillik minden, ugy az országban lakó mint külföldi kereskedőnek, az ő összes és bármiféle áruczikkeit, eladásra és elcserélésre szánt holmiját, úgy lefelé jövén, mint felfelé menvén a budai polgárok körében kellett leraknia és a lerakottakat ott eladnia és elcserélnie, és innen más valahova vinniök vagy szállitaniok szabad nem volt, a mi szokásba is ment.

1. § Mindemellett, mivel minden királyi városunknak, mezővárosunknak és szabad községeinknek imént tartott közönséges gyűlésében, az e tárgyban folyt tanácskozás után, országunk, országlakosaink és kiváltképen polgáraink meg kereskedőink jövedelmének gyarapitása és helyzetének emelése, valamint közjava érdekében, nehogy egy város haszna vagy gyarapodása miatt országunk egész közönsége szenvedjen kárt és rövidséget, s érezzen ártalmas veszteséget, - jónak láttuk és elhatároztuk, hogy a kereskedők, a kik tudniillik országlakosaink, mindannyian együtt és egyenkint, országunkból kimenvén, vagy országunkban tartózkodván összes és bárminemű áruczikkeiket, eladó és elcserélni való portékájukat egész országunkon keresztül és országunkon kivül akárhová, akárhányszor és akármikor egészen szabadon és teljes biztonsággal vihessék, szállithassák, hajthassák, visszahozhassák, lerakhassák, és a lerakottakat eladhassák, elcserélhessék, onnan elszállithassák elhordhassák és azokkal akaratuk s tetszésük szerint rendelkezhessenek.

2. § Ellent nem állván nevezett budai polgárainknak az áruk emlitett lerakása tárgyában bármimódon adott és engedélyezett bármiféle szabadságok és kiváltságok, melyeket az előrebocsátottak tekintetében határozott szándékkal visszavonunk.

3. § Kivéve a külföldieket, kiknek kötelességük az előbb mondottakban a régi szokást megtartani.