1405. évi (I.) XVII. törvénycikk

hogy harminczadot mind az országból kivitt, mind az abba behozott áruk után kell fizetni

Ezenkivül, minthogy bizonyos, igaz és észszerü okoktól vezérelve, a köztársaság hasznára és egész országunk megmaradására, a melynek érdekében elődeink, Magyarország királyai, az elmult időkben is sok törvény alkotásáról és sok szokás behozataláról gondoskodtak, a főpapokkal, bárókkal és országunk tekintélyesebb előkelőivel nem régiben elhatároztuk, hogy minden kereskedő, kalmár, és egyéb bármily állásu és sorsu emberek, kik az ország határain tulra visznek és szállitanak portékát, vagy árukat és eladó dolgokat, ezektől épen ugy kötelesek a harminczad részt megfizetni és kiszolgáltatni, mint azoktól, melyeket az országba behoznak.

1. § Azért nem rég tett s imént emlitett rendelkezésünk némi enyhitésére és kiegyenlitésképen is elrendeltük és királyi bőkezüségből megengedtük, hogy az ilyen kereskedők vagy kalmárok és a többi fentemlitettek, bármely királyi vám- vagy révhelyükön személyükben lovaikkal, szekereikkel s mindenféle áruikkal és összes dolgaikkal és javaikkal, minden vámfizetés nélkül, szabadon és akadálytalanul mehessenek keresztül, annyiszor, a mennyiszer nekik tetszeni fog.

2. § Megparancsolván mind mostani, mind jövendőbeli vámtiszteinknek, hogy ezeket a személyeket, legsulyosabb neheztelésünk büntetése alatt, az előbb emlitett szabadság ellenére semmi szin alatt se merjék akadályoztatni, és hogy tőlük semmi vámot se kérjenek és szedjenek.