1435. évi (I.) VII. törvénycikk

hogy az, a ki a hadseregbe későn jő vagy innen titkon avagy vakmerően eltávozik, fekvő jószágait vesziti

Továbbá, hogy ugy azok, a kik az országlakosok közönséges hadseregében, mint azok, a kik zsold fejében kötelesek katonáskodni, egész népükkel, melylyel hadba kell menniök, a kirendelt helyen minden késedelem nélkül jelenjenek meg azon a napon és abban a határidőben, a mikorra az a közönséges hadjárat, a melyben részt venni tartoznak, kihirdetve lett.

1. § A kik pedig az ilyen közönséges hadjáratokban való megjelenésre kötelezettek közül, ezeknek kihirdetése és elrendelése idején elmenni és kivonulni makacsul vonakodnának, vagy a sereg általános egybegyülekezésének idejét és helyét szándékosan tekinteten kivül hagyván, igen későn jönnének és jelennének meg, a mikor már a többi harczosok kifáradtak, elszóródtak vagy a hadi összeütközés már megtörtént és végbement; vagy idejében megérkezvén és megjelenvén, a háboru kellő és végleges elintézése előtt a hadseregből bármely alkalomból, a nélkül is, hogy ütközet lett volna, saját magunknak vagy a sereg kapitányának engedelme nélkül vakmerően eltávoznánk, azok legkevésbbé sem tekintendők megszabadultaknak.

2. § Hanem azoknak birtokait ez elmaradásuk vagy késedelmük, avagy vakmerő eltávozásuk miatt el kell foglalni, és azután a mi felségünk határozzon főpapjaink és báróink tanácsából, hogy az ekképen elfoglalt birtokokkal mi történjék.