1435. évi (II.) V. törvénycikk

kielégitő tanuvallatás megtörténte és elégtételadás után a hatalmaskodás tényeit a királyi curia eldöntése alá kell bocsátani

Hogy pedig a felek az ilyen esetekben elkövetett hatalmaskodás tényét megvitathassák és e részben végleges itéletet kapjanak, mind a kettőt maguknak és a mondott káptalannak vagy conventnek levele által, mely az egész tényállást leirja és a feleknek, a birtokoknak s szóban forgó tettet tanusitóknak neveit magában foglalja, bizonyos határidőre elénkbe, vagy a nádor avagy országbiró eleibe kell küldeni.

1. § És itt minden további határidő és perfolyamat mellőzésével, a makacsság és a meg nem jelenő félnek távolléte sem állván ellent, mi, vagy más biró, a kihez a pert átküldték, fejre való eskütételt hagyván meg, végleges itéletet fogunk hozni és tartozunk hozni.

2. § A peres felek pedig a biró megkérése és a birságok terhének a fizetése nélkül, szabadon egyezkedhetnek a mikor akarnak; a minthogy országunk régi és dicséretes szokása bármely hatalmaskodásokra és más dolgokra nézve az ilyen szabad egyezkedést megkivánja és megengedi.

3. § Azonban, nehogy a bárók, birák, és mások, kik a királyi felség kezéből királyi tisztséget és hivatalt viselnek, vagy a vármegyei ispánok, a tisztségüknek és birói hatalmuknak alárendelteket, a kiknek ők mások részéről is tartoznak igazságot szolgáltatni, önmagukra, bármely vágytól vagy saját akaratuktól inditva, valamely alkalomból igaztalanul terheljék, elnyomják vagy megkárositsák, vagy megengedjék, hogy helyetteseik ilyesmit cselekedjenek:

4. § Határoztuk, hogy a sértettek, károsultak és igaztalanságot szenvedők, a panaszukat magukban foglaló királyi parancslevelünk kieszközlésével, az emlitett módon a szolgabiró és az illető vármegye káptalanjának vagy conventjének bizonysága előtt, hasonlóképen kihirdetett gyülés módjára, e tekintetben a valót kipuhatoltathassák és káraikat meg sérelmeiket bebizonyithassák.

5. § És a szolgabirák az ugyanazon megyebeli nemesekkel az ilyen tisztek részéről szolgáltassanak törvényt és igazságot.

6. § Vagy pedig az ügyet megvitatás végett a szolgabirónak vagy káptalannak, avagy conventnek, az egész tényállást magában foglaló levele utján küldjék, az előbb emlitett módon, bizonyos határidőre, felségünk vagy curiánk fentnevezett birái és igazságszolgáltatói eleibe, hol ez az ügy, a fentebbi módon, haladék nélkül végleges elintézést nyerjen.

7. § Ha pedig a bárók, vagy királyi tisztek, avagy ispánok: tisztségükkel járó hatalmukat annyira tullépték, hogy ellenük a tisztségüknek alávetett egész közönség általános panaszt emelne, akkor mi, a szolgabiráknak és az ugyanazon megyebeli nemeseknek, és a káptalannak vagy conventnek hü és irásba foglalt állitása alapján személyesen, vagy az erre külön kirendelt emberünk utján akarunk és tartozunk azok részéről egészen méltó igazságot szolgáltatni.


  Vissza az oldal tetejére