1435. évi (II.) XIII. törvénycikk

hogy a saját területén és tisztségében hat márka büntetés alatt senkinek sem szabad mást letartóztatni

Továbbá, a kereskedők és más ide s tova utazók letartóztatására nézve, a mely úgy az egyháziak mint a világiak, nemesek és nem nemesek részéről saját vagy idegen birtokokban, adósságok vagy más kihágások miatt elég gyakran szokott megtörténni (a miben az efféle letartóztatás szokásán kivül eddigelé is sok gáncsoskodás, kártétel és jogtalanság fordult elő és esett meg), országunk régi szokását hagyjuk jóvá.

1. § Ha bárki le akarna valakit tartóztatni, a letartóztatást bármely okból sem a saját, sem osztatlan testvérei birtokain, földein, vagy tisztségeiben, semmi okból ne eszközölhesse.

2. § Különben helytelen letartóztatása miatt három márka büntetésen maradjon, és a vármegye ispánja más három márka birsággal arra kényszeritse, hogy a fogságnak véget vessen és a foglyot szabadon bocsássa.

3. § Midőn pedig közhelyen akar valaki letartóztatást eszközölni, annak a közhelynek a birája e letartóztatást a maga jelenlétében ne másképen hanem csak úgy türje el és engedje meg: ha tudniillik a letartóztató a vármegye ispánjának vagy alispánjának, avagy szolgabiráinak vagy pedig másnak a leveleivel vagy más hiteles okiratokkal bebizonyithatja, hogy ő előbb annak a falunak urától vagy birájától, a melyben a letartóztatott lakott, igazságot kért, ezt azonban részére vakmerően megtagadták, vagy hogy azt végig kiszolgáltatták, de neki kellő elégtételt nem adtak.

4. § Ha pedig a mondottakat az emlitett módon világosan bebizonyithatta, akkor annak a közhelynek vagy birtoknak az ura, birája avagy előljárója, tartozzék a fogságot föntartartani és a felek között az ilyen dolgokban szokásos módon törvényt és igazságot tevén, az előtte igazolt adósságok vagy más kihágások, avagy dolgok iránt az elmarasztaltnak biróilag lefoglalt vagyonából vagy vagyonának elégtelensége esetében személyének letartóztatásával kellő elégtételt szolgáltatni.


  Vissza az oldal tetejére