1435. évi (II.) XVII. törvénycikk

a magszakadásról, adományokról és zár alá tételről

Továbbá, minthogy szerfölött óhajtjuk, hogy az igazság és a jognak tiszteletben tartása országlakosaink közölt teljes erejében álljon fönn és be akarjuk bizonyitani, hogy az a mi királyi felségünktől veszi eredetét, a jelen decretummal megállapitjuk:

1. § Hogy, ha bármely megyében valamely elhunytnak magszakadása czimén jogok háramlása történt és az efféle birtokokra nézve nem nyilvánvaló, ha valjon királyi jog alá tartoznak-e, vagy pedig a nemzetiségi atyafiakat avagy a leányágat illetik, hanem e kettő: ugymint a királyi jog és másoknak, tudniillik a nemzetiségi atyafiaknak és a leányágnak joga felől kétség támadna: akkor az ilyen háramlott s kétséges, valamint más efféle netalán előforduló jogokat is, mindenik vármegyében egy arravaló köznemes, kit a vármegye ispánja a szolgabiróval és az e czélból egy helyen összegyült többi megyei nemesekkel együttesen a középrendüek (nem pedig a bárók vagy hatalmasabbak) közül választ, mindaddig, mig az örökösök hátrahagyása nélkül elhunytak jogainak ilyen háramlását királyi kuriánk birói székén ki nem hirdetik, gondozza és minden kártétel nélkül kezén tartsa (kivévén azt, hogy az ilyen birtokok szokott jövedelmeiből, a meddig azok kezén maradnak, mértékletesen költekezhetik, a miről aztán köteles legyen és tartozzék beszámolni.)

2. § És ha a kihirdetés megtörténte után, akárki is azt vitatná, hogy ezek a birtokok és jogok őtet illetik, jogait mentől hamarább előadván, a következő harmadik nyolczados törvényszéken bizonyitsa be, hogy azok az övéi.

3. § Mit ha tehet, a királyi kuria birái az ő bevezetését és beiktatását rendeljék el és hajtassák végre.

4. § Ha azonban bizonyitékai cserben hagyják, maradjanak azok királyi jogra.

5. § S a kik azokhoz netán utóbb jogot tartanának, törvény utján, királyi kézből keressék azokat.