1435. évi (II.) XXIV. törvénycikk

hogy a hűtleneket az urak váraiba be ne fogadják, s hogy a tisztek latrokat is elfogadhatnak

Végezetül, jelen rendeletünkkel országunk régi szokását megerősitvén, országunk főpapjainak, báróinak és nemeseinek helyeslésével közönségesen megállapitjuk és elrendeljük:

1. § Hogy semmi főpap, báró, nemes és bármely rangu s rendü országlakosunk se merje a hozzánk, koronánkhoz és országunkhoz nyilván hűteleneket, nemkülönben a nyilvános tolvajokat, latrokat és gonosztevőket, különösen pedig azokat, kiket közönséges gyülésekben levelesitettek, hasonló hűtlenségnek, vagy a tolvajok és rablók vendégül fogadásának büntetése alatt, a maga váraiban, házaiban és birtokain elhelyezni, vendégül fogadni és megtartani, vagy őket segélyben, vendégszeretetben és kedvezményben részesiteni.

2. § Kivévén, hogy azok a báróink és várnagyaink kiknek az ország végvidékein ezek megvédelmezése czéljából várak és erősségek vannak kezükön, és a kik ott hivatalt és tisztséget viselnek, a közönséges gyülésekben levelesitett tolvajokat, rablókat és gonosztevőket (a hütlenek kivételével) addig, mig kegyelmet nyernek, az ilyen határszéli várakba és erősségekbe befogadhatják és ott tarthatják.)

3. § A minek emlékezetére és örök erősségére kiadtuk jelen kiváltságlevelünket, megerősitvén azt hiteles függő kettős pecsétünkkel, melylyel ez idő szerint, mint Magyarország királya, élünk.

4. § Kelt Pozsonyban, tisztelendő Gáthalóczi Mátyás urnak, a pécsi egyház prépostjának, udvarunk főkanczellárjának, a mi kedvelt hivünknek kezével, az Úrnak ezernégyszázharminczötödik esztendejében, Márczius nyolczadikán, Magyarországi stb. uralkodásunk negyvennyolczadik, a rómainak huszonötödik, a csehországinak tizenötödik, császárságunknak pedig második évében.

5. § Jelen lévén a tisztelendő atyák és urak Krisztusban, György az esztergomi, János a kánonszerüleg egyesült kalocsai és bácsi, Dénes a spalatói egyházak érsekei, a jadrai püspöki szék üresen állván; Rozgoni Péter egri püspök; a váradi püspöki szék üresedésben levén; Lépes György erdélyi püspök; a zágrábi püspöki szék betöltetlen levén; Henrik pécsi, Rozgoni Simon veszprémi, Kelemen győri püspök; a váczi püspöki szék üresedésben levén, György nyitrai püspök; a csanádi püspöki szék üresen állván; Jakab szerémi, József boszniai, János tinini, Vitus corbaviai, de Dominis János zenggi püspökök, a kik az Isten egyházait szerencsésen kormányozzák; a sebenicoi, novii, scardowi, traguriai, makárai, és pharai székek üresedésben levén.

6. § Továbbá Nagyságos Palóczi Mátyás, mondott Magyarországnak nádora; tekintetes és nagyságos Hermann, Cilli és Zagoria grófja, a mi legkedvesebb apósunk, egész Szlavonországunk bánja, Báthori István országbiránk, Csák László erdélyi vajdánk, Wéghle János és István a nevezett, Dalmát- és Horvátországunkban fekvő Zenggnek és Modrusnak ispánjai, Gara Dezső és László macsói, Radnics Miklós a pruténok rendének keresztese, szőrényi bánok; a többször emlitett Rozgoni János tárnok, Marczali Miklós fia Imre, ajtónálló, Peréni János és István asztalnok; Návai-Kompolth Pál és János pohárnok, Hedervári Lőrincz lovászmesterünk és az előbb emlitett Rozgoni István meg György pozsonyi ispánjaink, meg mások igen sokan, kik országunk ispánságait és tisztségeit viselik.