Továbbá mivel a királyi felségtől az ő szolgáinak és más hiveinek adományozott fekvő jószágok és birtokjogok törvényellenes elfoglalása miatt, nem csak a királyi felségnél, hanem az egész országban is sokszor szoktak panaszkodni és zúgolódni.
1. § Igen sokan ugyanis arról panaszkodnak, hogy mihelyt a királyi felség emberei vagy mások ő tőle valamely fekvő jószágokat felkérnek, ezeket annak minden kutatása nélkül, vajon tudniillik ő felsége azokat igazságosan és törvényesen adományozhatta-e, rögtön elfoglalják és az ő ellentmondásuk ellenére, birtokba veszik.
2. § Ezért határoztuk és rendeltük: hogy ha ennekutána azok, kiknek a királyi felség bármely néven és czimen fekvő jószágokat adományozott, ezeket az ország jogai, törvényei és szokása ellen, még az ellentmondók eltiltása ellenére is, bármely úton hatalmukba keritik: az ispán köteles lészen őket az ellentmondók kérésére nyomban meginteni, hogy azokról kezüket levegyék.
3. § És ha ezt az ő első felhivására és intésére megtenni vonakodnának, amaz ellentmondók másodszori kérésére köteles leszen, miután előbb a valóságról meggyőződött, őket a jelen törvény erejénél fogva elfogni és az illető javakból kidobni, és ezenfelül minden eszközzel a javak közbecsüjének megfizetésére kényszeriteni.
4. § A minek végrehajtására, ha az alispánnak magára elég ereje nem volna, megkeresésére, a vármegye mellette fölkelni és őt kellő készséggel segiteni és támogatni tartozik.
5. § A kik pedig oly hatalmasak lennének, hogy az ispán azt a vármegye segitségével sem hajthatná végre: azok ellenében az alispántól nyert értesülés után, a királyi felség tartozik e javakat elfoglaltatni.
