Ha valakinek fekvő jószágain tolvajok, latrok, gyilkosok, gyujtogatók és pénzcsinálók, avagy levelek vagy akár mások kézirásának hamisitói tartózkodnának és e fekvő jószágok urai azokat az ispán felszólitására jószágaikból ki nem üznék, az ispán tartozzék azok kézre keritése végett rájuk küldeni.
1. § És ha parasztjaik vagy azoknak a birtokoknak a lakosai, a melyeken azok tartózkodnak, az ispán emberei ellen támadnának és nekik ellent állanának, hogy azokat el ne foghassák, az ispán a birtokot azonnal ne foglalja el, hanem tartozzék másodszor nagyobb erővel és nagyobb hatalommal ráküldeni és mind az emlitett gonosztevőket, mind azokat a parasztokat elfogatni.
2. § A mikor is, ha az illető birtok urának a tisztei a parasztokkal együtt, vagy külön is, más bűntársakkal fölkelnének és nem hagynák azokat elfogni, azonban megigérik, hogy a törvényszéken az ispán előtt törvénybe fogják állatni, az ispán embereinek ezzel be kell érniök; és ebben az esetben az ispán a birtokot ne foglalja el.
3. § Ellenben, ha azokat sem elfogni nem hagyják, sem pedig, mint emlitők, törvénybe állatásukat meg nem igérik, kötelesek legyenek és tartozzanak az illető birtokot elfoglalni, addig, mig a királyi felség meg nem kegyelmez.
4. § Ha pedig ebben az esetben az ilyen földesúr az ispán vagy ennek emberei ellen személyesen kelne föl és állana ellent, hogy a mondott gonosztevőket vagy azokat a lázadó parasztokat se lehessen elfogni, és azt a mint előbb mondottuk, meg nem igérné, hogy őket a törvényszéken elő fogja állatni, vagy ha megigérné, de nem tenné: az a birtok, a melyben az megtörténnék, szálljon a királyi fiscusra.