A hiteles bizonyságok és királyi emberek végrehajtásairól szóló negyvenharmadik czikkely pótlására határoztuk:
1. § Hogy, mivel gyakrabban megtörténik, hogy a midőn a káptalani vagy conventbeli és királyi embereket némely végrehajtások teljesitésére szükségképen kiküldik, némely nemes és birtokos meg más állásu emberek ellenök fölkelnek, őket gyalázó szavakkal és sok méltatlansággal illetik, néha meg is verik és megsebesitik, sőt olykor megölik s életüktől megfosztják; az ilyen ellen pedig abban a czikkelyben semmi büntetés nincsen megszabva.
2. § Azért az ország hasznára és a köztársaság föntartására végeztük, hogy a kik az igazságnak eme végrehajtóit valamely méltatlansággal vagy gyalázó szavakkal illetik, azokat egy, hatvankét aranyforintot tevő, arany girában; a kik pedig megsebesitik vagy megverik, azokat hatalmaskodás tényében vagy főbenjáró itéletben; végre a kik őket vagy valamelyiköket életüktől fosztják meg, azokat örökös hütlenség vétkében kell elmarasztalni.
3. § Ha pedig az előrebocsátottakat bárkinek a jobbágyai és cselédei követnék el és netalán a büntetéstől félve mások fekvő jószágaira találnának szökni: az ilyen esetben azok urait nem kell a mondott büntetésekkel sujtani, hanem ezek kötelesek az ő ártatlanságukat eskü utján tisztázni; a szökevényeket pedig azoktól, a kiknek jószágaiban megtalálják, vissza kell követelni, és ha ezek nem tudják előállitani, azok diján kell őket marasztalni, fentartván a gonosztevők büntetésének végrehajtását.
