A keresztényadók és az aratópénzek tárgyában, a melyeket eddigelé nagyon helytelenül szedtek, ekképen rendelkeztünk:
1. § Hogy miután a főpap uraknak és egyházi férfiaknak dézsmajövedelmeik alapján ennek az országnak védelmére hadicsapataikat szükségképen fön kell tartaniok, a parasztok között pedig többen vannak, a kik, mivel sem szőlőjük nincs, sem oly földet nem szántanak, a mely után a főpap uraknak dézsmajövedelem járna, sok helyen minden dézsmafizetés nélkül tartózkodnak és azok előtt az egyházfők előtt, a kiknek megyéjében laknak, nem ismerik be, hogy keresztények;
2. § Ezért, hogy ennek utána az egyházfők és a keresztény hivők közt kellő rend álljon fönn, határoztuk, hogy ennek utána mindazok a parasztok vagy bárkinek azok a jobbágyai, a kik akár boraikból, akár buzájukból és gabnanemüikből bármely egyházfők és egyház férfiak megyéjében tizedet fizetnek, együtt és egyenkint sem keresztény adót sem aratópénzt ne tartozzanak fizetni.
3. § Az aratók pedig abból a részből, melyet munkájuk fejében (de csak azoktól, a kik eddig dézsmát szoktak fizetni és nem a nemesektől) kell kapniok, fizessenek dézsmát.
4. § Keresztényadót vagy aratópénzt azonban ne fizessenek s időközben részüket a mezőről elvinni vagy kivenni se merjék addig, a mig részüket a jobbágyoknak dézsma alá eső dolgaival együtt meg nem fogják dézsmálni.
5. § Azok pedig, kik sem borból, sem buzából vagy gabonanemüből dézsmát nem fizetnek, keresztény adó fejében csak hat dénárt kötelesek fizetni.