1507. évi V. törvénycikk

a hivatalokat a királyi felség az ő tanácsával osztogassa

Hogy a királyi felség mindent, a mi ennek az országnak az ügyeit illeti, ezután az emlitett ülnök uraknak és egyéb tanácsosainak tanácsával cselekedjék.

1. § És a mit az ő tudtokon kivül tenne, annak semmi ereje és hatálya se legyen.

2. § Ezen kivül az összes végvidéki tisztségeket, tudniillik az erdélyi vajdaságot, a székelyek ispánságát, a dalmát-horvátországi stb. bánságot, a temesi ispánságot és más végvárak kapitányságát, ugyanazoknak az ülnök uraknak és többi tanácsosainak tanácsával, jól érdemesült személyeknek adományozza.

3. § Ugy mindazonáltal, hogy a következő végvárakat, ugymint: Jaiczát, Szőrényt, Nándorfehérvárt, Sabáczot és Zeberniket, a királyi felség mindenkor két személynek adja tisztségül.

4. § Kiknek egyike, örökös hütlenség vétkének büntetése alatt mindig a várban maradni, és csapatait, melyeket az eddig fennállott szokás szerint ott kellene tartania, mindig készen tartani tartozzék.

5. § A kiket (valamint a ráczországi despota urat is, kinek az ország védelmére végvárat és jelentékeny banderiumot kell fentartania) a kincstárnok ur, fekvő jószágai elvesztésének terhe alatt, fizetéseikre nézve, természetesen, mindenkor két teljesen ki kell elégitenie.


  Vissza az oldal tetejére