1519. évi III. törvénycikk

hogy a zsoldosokat készpénzzel és ne sóval fizessék. Azokat, a kik külső sóval élnek vagy házi szükségleteiket nem a királyi raktárakból, hanem máshonnan szerzik be, javaik elvesztésében marasztalják el

Továbbá, hogy a sókamarákat mostantól kezdve ugy Magyarországon, mint Erdélyben hasonlóképpen bocsássák vissza, és jövőre a határszéli tisztviselőkön kivül sót senkinek se adjanak és ezeknek is csak mérsékelten a tanácsosok és ülnökök kiszabása mellett, hanem mindenkit készpénzzel fizessenek; és hogy sót áruba bocsátani az arra kirendelt királyi kamarásokon kivül senki se merészeljen; ez országban pedig és az ennek alája vetett részekben minden idegen sót mindenütt, a legközelebbi Szt. György vértanu napjáig kihányjanak és megsemmisitsenek, úgy, hogy ha ezután az uraknál vagy nemeseknél akár használatra, akár eladásra külföldi sót találnának, az olyan urat vagy nemest a királyi felség a maga részére megtartandó vagy másnak eladományozandó összes javainak az elvesztésében azonnal marasztalja el.


  Vissza az oldal tetejére