1526. évi III. törvénycikk

kincstárnokká becsületes embert kell tenni, a ki a királyi jövedelmeknek gondját viselje

Minthogy ő felsége tiszteinek vétke és gondatlansága miatt nem kis pazarlás szokott előfordulni, azért, hogy az jövőre elmaradjon és megszünjék, határozták:

1. § Hogy a királyi felség azonnal válaszszon ki egy becsületes és munkás, igazságos és állhatatos kincstárnokot, ki minden bányát kivéve a beszterczei aknát, melynek kibérlése egy évig tart), sókamarát és harminczadot, huszadot, ötvenedet, századot, pénzverést és egyáltalán minden királyi jövedelmet őrizzen, és ő felsége javára igazgasson és kezeljen.

2. § És hogy ez az ő tisztségében annál biztosabb s a jövedelmek kezelésében annál állhatatosabb legyen: biztositsa őt a királyi felség, hogy a harmadik év forgása alatt tartandó szent György vértanu napi országgyülésig és, ha a királyi felségnek úgy tetszik s az illető jól szolgál, még azon tul sem fogja tisztségében háborgatni.

3. § És ez a királyi kincstárnok esküt tartozik tenni arra: hogy a királyi felség segélyével az összes királyi jövedelmeket bárki kezéből minden kedvezés nélkül ki fogja ragadni és saját kezébe veszi, igazságosan és helyesen kezeli és pazarlást senkinek sem fog elnézni; és ha akadnának pazarlók, azokat a királyi felségnek és a tanácsosoknak bejelenti és senkinek sem fog valami méltatlan dolgot megengedni, hanem gondja lesz rá, hogy mindent, a mi helytelenül történik a királyi felségnek és a tanácsosoknak bejelentsen.


  Vissza az oldal tetejére