Végezetül pedig a közönség nevében esedezünk a királyi felség, a mi legkegyelmesebb urunk előtt, hogy egész Magyarországnak és az alája vetett részeknek közszabadságait és kiváltságait ujból megerősitse és megtartsa; hogy előbb emlitett ajánlatunkat és a többi aláirt czikkelyeket fogadja el és hagyja jóvá.
1. § Mely esedezésünk elfogadása és kegyes meghallgatása után Ő felsége kegyelmesen azt válaszolta, hogy ámbár az ő szerencsés megkoronáztatása alkalmával és az előtt is, midőn Magyarországba jött, Magyarországnak őt megelőző királyai módjára ünnepélyesen megesküdött, hogy minden kiváltságot, szabadságot, továbbá minden dicséretes és jóváhagyott közszokást meg fog tartani és élénk emlékezetben tartja, hogy ez iránt nekünk hathatós levelet is adott:
2. § Mégis, ha ez az idők mostohaságánál fogva bármi módon el talált volna veszni, nem vonakodik Ő felsége az ország összes rendeinek az előbbihez hasonló uj levelet kegyesen kibocsátani és adni.
3. § És mindezeket, az utóbbi években az idő mostohaságánál fogva némileg megcsorbult közszabadságokat, szokásokat és kiváltságokat, miután azokat Isten segitségével a régi állapotba visszahelyezhette, kegyes és igazságos fejedelemhez méltóan, sértetlenül meg fogja tartani.
4. § A minek teljesitése az ország rendeinek és karainak emlitett gyüléséből kiküldött főpapurak, bárók és az ország nemesei előtt, Bécsben, az emlitet ezerötszázharminczhetedik évben, szent Dorottya szűz és vértanu ünnepén élő szóval megigérte.
